Az ESG az Environmental (környezeti), Social (társadalmi) és Governance (irányítási) angol szavak rövidítése. Ez az a 3 tématerület ugyanis, amiről szólnia kell a vállalatok által készített fenntarthatósági jelentéseknek, ami egyre inkább elvárássá és egyben trendivé válik az üzleti világban. Az ESG célja tulajdonképpen a vállalatok mindennapi tevékenységében rejlő nem pénzügyi kockázatok és lehetőségek nyomon követése.
A vállalatok ESG szempontú értékelése tehát fontos eleme a befektetői információ szerzésnek, de nem több annál. Politikai érdekcsoportok Európában és az óceán túloldalán a fenntartható fejlődés Szent Gráljának tartják, aminek a bevezetése elhozza a kibocsátásmentes, körforgásos gazdaságon alapuló fenntartható társadalom korát. Ezzel szemben a kutatások arról tanúskodnak, hogy a vállalatok egy része a tevékenységük zöldre mosására használják fel, másrészt politikai ideológiák agresszív terjesztésére.
Ahogy említettük, az ESG keretrendszert manapság a vállaltok nem pénzügyi beszámolójaként tartják számon, holott eredetileg befektetőknek készült olyan kockázatértékelési keretrendszer volt, amelynek célja a tőzsdei vállatok fenntarthatósági szempontú értékelése. Bevezetését az indokolta, hogy a fenntartható vállatok kisebb befektetői kockázattal járnak együtt, emiatt kedvezőbb feltételekkel juthatnak tőkéhez.
A fenntartható fejlődés modellje az ENSZ égisze alatt megvalósuló II. Környezetvédelmi Világértekezletekre vezethető vissza. A megszülető Rio-i Dokumentumok között első helyet foglalt el a Nyilatkozat a környezetről és fejlődésről, ami 27 fenntarthatósági elvet fogalmaz meg. Első, egyben legfontosabb alapelv, hogy a fenntartható fejlődés középpontjában az ember áll, ami homlokegyenest eltér az emberen kívüli környeztet a középpontba állító a progresszív gondolkodástól.
A második Rio-i Dokumentum a „Feladatok a XXI. századra” (AGENDA 21.) nem kötelező érvénnyel fogalmaz meg fenntarthatósági célkitűzéseket. Az ötödik Dokumentumhoz (Éghajlatváltozási Keretegyezmény) hasonlóan a kitűzött célok végrehajtásával adósok maradtunk. Erre válaszul a 2015-ban megtartott New York-i Fenntartható Fejlődési Csúcstalálkozón elfogadták a Világunk átalakítása: a 2030-as fenntartható fejlődés menetrendje (AGENDA 2030) elnevezésű stratégiai dokumentumot, ami már konkrétabb célkitűzéseket tartalmaz. Itt már Fenntartható Fejlődési Célok (Sustainable Development Goals, SDG) segítenek a fenntarthatóság gazdasági, társadalmi és környezeti dimenzióját láthatóvá tenni, és teszik lehetővé a mindennapi működésbe való beépítést.
Végső soron az ESG keretrendszer ebbe a fejlődési sorba illeszkedik, gyakorlatban az SDG-k vállalati működésbe való átültetését szolgálja.
A koronavírus járványért a mainstream média egy része a környezetpusztítást tette felelőssé. A kialakult közhangulat is hozzájárulhatott ahhoz, hogy az Eurobarométer felmérései szerint az emberek fogékonyabbak lettek a klímaváltozás elleni fellépés és fenntarthatóság aspektusa iránt. Ezzel párhuzamosan megnőtt az érdeklődés az ESG szempontú pénzügyi alapok iránt, a PWC tanulmánya szerint 2021-re az európai ESG alapok állománya elérte a 12,8 milliárd dollárt.
Ennek két súlyos következménye lett: Egyrészt a vállatoknak megérte a tevékenységüket „zöldre mosni”, például az olajvállatok valós tevékenységüket elfedve már a bolygót megmentő energiavállalatként hivatkoztak magukra. Másrészt az ESG jelentések egyre fontosabbá váltak a tőkeáramlásban, legyen szó részvényekről vagy kötvényekről, mivel egyre több befektető vette figyelembe ezeket a tényezőket döntéseik meghozatalakor. A jó ESG értékelésű vállatok irányába meginduló tőkeáramlástól túlértékeltség alakult ki piacon, ezzel alacsony befektetői kockázat helyett egy irreális ESG lufi kezdett kialakulni.
Közben pedig a vállalatok valós ESG teljesítményéről nem tudtunk semmit, hiszen sem a jelentés formájára, sem adatok validálására illetve összehasonlíthatóságára nem volt semmilyen előírás. Sőt a bizonytalan tartalmú jelentések alapján az ESG értékelést végző szolgáltatók különböznek abban is, hogy az értékelés során milyen adatokat vesznek figyelembe, valamint azt, hogy az egyes ESG tényezők súlyozását iparáganként is változtatják. Így előfordult, hogy egy vállalat különböző szolgáltatók modellje alapján eltérő értékelést kapott.
Ezt kivédendő, az EU elfogadta a 2022/2464/EU CSRD irányelvet, ami meghatározza az ESG jelentések készítésére kötelezettek körét és a beszámolók főbb tartalmi követelményeit. A rendelkezéseket 2024-től kell alkalmazni azokra a tőzsdei vállatokra, melyekre már a korábbi 2014/95/EU NFRD irányelv is vonatkozott, 2025-től minden európai nagyvállalatra, 2026-tól pedig a tőzsdén jegyzett KKV-kra és 2028-tól Európában fiókteleppel, vagy leányvállalattal rendelkező EU-n kívüli nagyvállaltokra is.
A kettős lényegesség elve szerint környezeti fenntarthatóság tekintetében a jelentéseknek ki kell térniük a vállalkozás környezetre gyakorolt hatására, valamint arra, hogy a környezet milyen hatással van a vállalkozás működésére, azaz a felmerülő fenntarthatósági kockázatokra és lehetőségekre. A fenntarthatósági jelentésektől elvárt konkrét információk körét az Európai Fenntarthatósági Jelentési Szabványok (ESRS) határozzák meg. A folyamat előrelépés abban a tekintetben, hogy egységesíti az ESG jelentéseket, de magában hordozza annak kockázatát, hogy egy vállalkozás, aminek a fő tevékenysége fenntartható, más szempontok alapján mégis rossz ESG értékelést kap, ezzel eleshet a finanszírozástól.
A fent említett CSRD irányelv például „Social” láb szempontrendszerét három részre bontja. Egyrészt jelenteni kell az egyenlő bánásmód, másrészt az esélyegyenlőség irányába tett lépésekről, míg a harmadik csoportba a munkahelyi környezetre vonatkozó előírások tartoznak, ahol közös csoportot alkot a sokszínűség előmozdítására tett vállalásokkal a nemek közötti egyenlőség, vagy a tisztességes munkakörülmények előmozdítása. Ezzel az a probléma, hogy míg a nemek között egyenlőség az 5. Fenntartható Fejlődési Cél, a tisztességes munkakörülmények a 8., addig a vállaltnál dolgozó munkavállalók bőrszíne, származása, szexuális irányultsága fenntarthatóság szempontjából nem rendelkezik relevanciával. Az egyenlő bánásmódon kívül, ami egy másik pont, bármilyen cél kitűzése nehezen elképzelhető.
Az is könnyen belátható, hogy bár a CSRD irányelv a tőzsdén jegyzett vállaltokra vonatkozik, azonban a Bizottság egyre nagyobb nyomást helyez a bankokra és tőkealapokra annak érdekében, hogy finanszírozási tevékenységükben, feltételrendszerükben mindinkább jelenjenek meg az ESG szempontok. Arra is egyre több példát találni, hogy az ellátási lánc domináns szereplői kötik elsősorban ESG-feltételekhez a partnerséget. A közeljövőben várhatóan egyre szélesebb körben fognak finanszírozási és egyéb kedvezmények kapcsolódni az ESG jelentések közzétételéhez. Innen már csak egy lépés annak előírása, hogy az európai közbeszerzések esetén is legyen ESG szempontú értékelés. Ezen folyamat elkerülhetetlen következménye lenne, hogy olyan kisebb vállalkozások is rá legyen kényszerülve az ESG jelentések készítésére, akik ehhez nem rendelkeznek szakemberrel, illetve nem elég tőkeerősek egy jó ESG mutató teljesítéséhez. Például vegyünk egy helyi építési vállalkozást, amely alvállalkozóként akar bekapcsolódni egy építési projektben, de azon kívül, hogy helyi szak- és segédmunkásokat alkalmaz, semmilyen más ESG szempontnak nem felel meg.
A CSRD irányelv nem változtat azon a gyakorlaton, hogy jó ESG értékelések eléréséhez továbbra is ambiciózus, de kellően távoli célkitűzések kellenek, illetve szükség esetén a szennyező üzemegységek kiszervezése. De hogyan is várhatnánk el nagyobb átláthatóságot a vállalati szektorban, amikor Európa legerősebb gazdasága is úgy reagált a kitűzött ambiciózus klímacéljaik tarthatatlanságára, hogy Robert Habeck (zöldpárti) gazdasági és klímaügyi miniszter a klímatörvény módosításakor a célok teljesíthetetlenségével indokolta a számonkérhető ágazatspecifikus klímacélok eltörlését.
Eredményét tekintve az európai szabályozás továbbra sem tudta egységesíteni az ESG értékelését, a folyamatot továbbra is független ügynökségek végzik. Az értékelés során alkalmazott módszertan tekintetében továbbra is jelentős különbségek figyelhetők meg az egyes szolgáltatók között. A legtöbb cégről elmondható, hogy az ESG mindhárom dimenzióját figyelembe veszi az értékelésnél, viszont az egyes ESG tényezők relevanciája iparáganként változik. Léteznek azonban olyan értékelések is, amelyek csak egy-egy területre korlátozódnak. Az egységes szempontrendszer hiánya továbbra is teret enged az ún. zöldre mosásnak.
A rendszer visszáságát jelzi, hogy az egyik legnagyobb szereplő Standard and Poor's felhagyott a számszerűsített értékeléssel, miután Paxton főügyész csatlakozott az S&P Global Inc. ellen a fogyasztóvédelmi törvények esetleges megsértése miatt indított, Missouri által vezetett több államban folyó vizsgálathoz. A vizsgálat szerint a S&P közzétett ESG-hitelmutatói, az ESG-pontszámai átpolitizáltak, elmossák a különbséget a szubjektív vélemények és az objektív tények között, amit a S&P nem tudott, vagy nem akart cáfolni.
Fentiek ellenére az ESG szempontrendszer alkalmazása hasznos eszköz lehet a fenntartható vállalkozások finanszírozásában. Ehhez vissza kellene térni az ESG létrehozásakor megfogalmazott értékekhez. Az SDG célkitűzéseknek vezérzsinórként kellene szolgálnia a „Social” láb elvárásainak meghatározásához. Például a fejlődő országok kizsákmányolásának elkerülése, munkajogi szabályok betartása, munkahelyi környezet javítása, továbbképzések szervezése, a családos munkavállalók támogatása, ösztöndíj programok biztosítása stb. olyan szempontok, amik átpolitizáltság nélkül mutatnak a fenntarthatóság irányába. Az „Environmental” láb szempontjából, ami a legfontosabb lenne a lokalitás, és az ellenőrizhetőség elvének megvalósítása. Egy vállalat, amely magára nézve kötelezőnek ismeri el az ESG szempontokat, először is a környezetvédelmi előírásokat tartsa be, a monitoring méréseket eredményeit, ha vannak, tegye elérhetővé a lakosok számára. Emellett a kibocsátás semlegesítésére tett vállalásokat is az adott országban valósítsa meg, melyet egy állami intézmény variálhat számára. Fentiek megvalósulása nagy lépés lenne a „zöldre mosás” elkerüléséhez, valamint ahhoz, hogy az ESG ne az agresszív politikai ideológiák terjesztésének eszköze legyen.
