Az elsivatagosodás egyre nagyobb mértéket ölt a valaha zöld oázisnak számító afrikai Száhel-övezetben, ahol évente több millió hektár termőföldből lesz sivatag.
Egy élelmezésbiztonsággal foglalkozó nemzetközi tudományos konzultációs csoport (CGIAR – Consultative Group on International Agricultural Research) Klímatudatos Falu kezdeményezése, valamint az Afrikai Unió „Nagy Zöld Fal” programja próbál gátat vetni ennek a folyamatnak, úgy, hogy a hagyományos tudást a legújabb technológiával kombinálva próbálja a kiszáradt talajokat újra termékennyé tenni, illetve hosszútávon csökkenteni a sivatagosodást okozó klímaváltozást.
Elsivatagosodás Afrikában
Az elsivatagosodás a talajdegradáció egyik formája, melynek során a talaj elveszti biológiai, kémiai és gazdasági produktivitását. A világ számos országa szenved az elsivatagosodás okozta problémáktól, ám ennek hatásai leginkább az afrikai Száhel-övezetben érezhetők. A Száhel-övezet a Szaharától délre fekszik keresztül szelve Afrikát kelet-nyugati irányban.
Az elsivatagosodás több tényezőre vezethető vissza, a kiváltó okok között vannak ökológiai-, éghajlati- és antropogén hatások. Kulcsfontosságú tényező a túlnépesedés, a globális felmelegedés, az erdőirtás, a túllegeltetés és a víztartó rétegek túlzott kiaknázása. A népességnövekedés a természeti erőforrások használatának, a környezetszennyezésnek és a földhasználatbeli változásoknak a növekedését vonja maga után. A túlzott legeltetés és az erdőirtás növelik a visszafordíthatatlan talajerózió kockázatát.
Egy élelmezésbiztonsággal foglalkozó nemzetközi tudományos konzultációs csoport (CGIAR - Consultative Group on International Agricultural Research) kutatási programja a Száhel-övezetben az ún. klímatudatos falvak (Climate-Smart Villages, röviden: CVS) kialakításán dolgozik. A program célja, hogy növelje a gazdálkodók képességét a talajromlás kezelésére és az éghajlatváltozás várható hatásaihoz való alkalmazkodásra.
Itt a földrajzi adottságok változása és a globális éghajlatváltozás hatásai miatt az elsivatagosodott területek gyors növekedése egyre nagyobb kihívást jelent. Ezeken a területeken jelentős a növényzet pusztulása, valamint a talaj termékenységének csökkenése, ami negatívan befolyásolja a helyi élelmiszertermelést.
A Száhel-övezetben az élelmiszertermelés, a vízkészletek és a gazdasági lehetőségek gyakran korlátozottak, miközben a helyi népesség gyors ütemben növekszik. Az éghajlatváltozás káros hatásai és a talajromlás néha katasztrofális döntésekre kényszerítik a lakosságot. A környezeti kockázatok úgy veszélyeztetik az övezetben élők megélhetését, hogy jelentős részük a mezőgazdaságból él.
Napjainkban az elsivatagosodott területek újra termővé tétele elképzelhetetlen a környezettudatos agrotechnikák nélkül. A legmodernebb nehézekék alkalmazása ilyen szempontból áttörést jelentett a kiszáradt talajok revitalizálásában. A FAO elsivatagosodás elleni programjának részeként egy speciális nehézekét, a „Delfino”-t ajánlotta fel a Száhel-övezet négy országának (Burkina Faso, Niger, Nigéria és Szenegál) a csontszáraz talaj feltörése és átforgatása céljából. A terület felszántását a fás- és lágyszárú őshonos növényfajok vetése követi, amelyek nagy ellenállóképességűek, árnyékoló növénytakarót biztosítanak, pótolják a talaj szervesanyag tartalmát, és ezáltal javítják a területek termőképességét.
A technológia sikere abban rejlik, hogy a hagyományos gazdálkodási technikákkal együtt alkalmazzák. A Delfino végül is csak egy mélyszántásra alkalmas eke, melynek használatát a megfelelő ültetési és termesztési módszerekkel szükséges kombinálni. Ilyen a víztakarékos, hagyományos száheli ültetési módszer, melynek alapja a félhold alakú ültetési vályú, ami meg tudja akadályozni az esővíz elfolyását, ezáltal javítva a vízbeszivárgást és növelve a talaj nedvességtartalmát. Ezzel egyúttal egy kedvező mikroklíma létrejöttét is segíti, amely életfontosságú a magok csírázása és palánták növekedése szempontjából.
Az elmúlt három évtizedben gazdálkodók százezrei alakították termőfölddé a régió nagy területeit, ezzel biztosítva hárommillió ember élelmezését. Amit a gazdák 30 év alatt a Száhel-övezetben - a Föld egyik legérzékenyebb térségében - elértek, az Afrika legnagyobb agroökológiai sikertörténete, amiből ráadásul a legszegényebb rétegek profitálhatnak a legtöbbet.
Az afrikai „Nagy Zöld Fal”
A talaj regenerációját célzó Klímatudatos Falu program mellett az afrikai „Nagy Zöld Fal” kezdeményezés egy 8000 kilométer hosszú erdősáv létrehozását célozza, amely a Szahara déli terjeszkedését hivatott megakadályozni. A régió múltját és jövőjét egyaránt figyelembe vevő új éghajlati szimulációk ugyanis azt sugallják, hogy ez a zöldítés mélyreható hatással lehet Észak-Afrika éghajlatára, sőt még azon túl is.
A projekt célja, hogy 2030-ig 100 millió hektár degradált földterületet revitalizáljanak és 10 millió munkahelyet hozzanak létre a Száhel-övezetben. Az Amerikai Geofizikai Unió ülésén bemutatott szimulációk szerint a teljes fásítási program megvalósítása megduplázná az övezetben lehulló csapadékmennyiséget, és csökkentené a nyári átlaghőmérsékletet Észak-Afrika nagy részén és a Földközi-tenger térségében.
A jövőbeli hatások vizsgálatához nagy felbontású számítógépes szimulációkat készítettek a Száhel-menti növényfal szimulációjával, melyet a Zöld Fal nélküli szcenárióhoz hasonlítottak. A modellszámítások szerint a Nagy Zöld Fal a Száhel-övezet nagy részén akár 1,5 °C-kal is csökkenthetné a nyári átlaghőmérsékletet és a zöldítés összességében az egész térségben növelné a csapadékmennyiséget. A kibocsátásokra vonatkozó forgatókönyvek szimulációs vizsgálata ugyanakkor még folyamatban van. A szimulációk szerint a szaharai zöldítés hatásai messze túlmutathatnak majd a térségen. Az erősebb nyugat-afrikai monszun nyugat felé tolhatja a nagyobb légköri áramlásokat, ami hatással lehet az El Niño déli oszcillációra, és megváltoztathatja a trópusi ciklonok pályáját.
Korábbi tanulmányok ugyanakkor kimutatták, hogy a szaharai klíma változásának vannak természetes okai is. A szárazabb és csapadékosabb periódusok váltakozását a nyugat-afrikai monszun határozza meg, mely júniustól szeptemberig tart és hatása a Száhel övezet nyugati és középső részén érződik, és ekkor csaknem az éves csapadékmennyiség lehull. A nyugat-afrikai monszun változása vezetett a zöld szaharai időszakhoz az ie. 11000 és 5000 év közti periódusban. Az egyik bizonyíték erre az 1930-as években látott napvilágot, amikor Almásy László magyar felfedező olyan neolitikus barlang- és sziklarajzokat fedezett fel a Líbiai-sivatagban, amelyen úszkáló emberek voltak láthatók. A Szahara zöldülésekor a Föld tengelyének dőlésszöge megváltozott, így az északi félteke volt legközelebb a naphoz a nyár folyamán, ami felerősítette az afrikai monszunt és nedvességet szállított a kopár sivatagba.
A Klímatudatos Falu és az afrikai Nagy Zöld Fal programok a mára kopárrá és szárazzá lett, egykor termékeny Száhel-övezet újjáélesztését célozzák. A víztakarékos mezőgazdasági gyakorlat kifejlesztése és elterjesztése, valamint a sokezer kilométer hosszú erdősáv ültetése a terjeszkedő sivatag visszaszorítására már régóta létező terv, amely mára nagyjából 15 százalékban elkészült.
A projektek támogatói azt remélik, hogy nemcsak a sivatag déli terjeszkedését lehet majd így megállítani, hanem az élelmezésbiztonság is javulni fog és munkahelyek milliói települnek majd a régióba.
Forrás: corvinak.hu (2022.02.09.)
