Az eredeti terv szerint Németország utolsó három atomerőműve 2022. december 31-ig működött volna, azonban az energiaválságra hivatkozva ezt a határidőt kitolták 2023. áprilisáig. A sokak által remélt további élettartam-növelésre azonban már nem került sor: áprilisban valóban véget ért a német atomerőművek több mint hatévtizedes története. Ez a helyzet azonban nem feltétlen bizonyul majd véglegesnek.
A politikai helyzet
Az azóta eltelt hónapokban nem csak aktivisták, és egyetemi professzorok emelték fel hangjukat az intézkedés ellen és követelték az erőművek újraindítását, hanem német viszonylatban nagyon is jelentős politikai szereplők. Köztük van Markus Söder, Bajorország miniszterelnöke, Michael Kretschmer, Szászország miniszterelnöke, Carsten Linnemann, a CDU (Kereszténydemokraták) főtitkára, valamint Jens Spahn, a Kereszténydemokraták parlamenti frakcióvezetője.
A Kereszténydemokraták (CDU) és a Keresztényszocialisták (CSU) mellett a Szabaddemokraták (FDP) is támogatják az atomerőművek újraindítását. Ez azért is érdekes, mert ezek a pártok máskülönben egymással szemben helyezkednek el a tartományi kormányzás szintjén. Az FDP ráadásul a Bundestagban is a kormányzati koalíció tagja, míg a CDU és a CSU ellenzékiek. Jól látszik tehát, hogy az atomerőművek iránti igény túlmutat a rövid- és középtávú pártpolitikai érdekeken.
Ez a három párt még nem jelent többséget a Bundestagban, mivel a székek 39 százalékát foglalják el. Az FDP azonban 92 képviselővel tagja a kormányzati koalíciónak, atompárti álláspontja tehát gyengítheti a kormányzati, atomellenes álláspontot. Az FDP nélkül a további két kormánypárt (a Szociáldemokraták és a Zöldek) 325 székkel, azaz a mandátumok 44 százalékával rendelkeznek, ami alig több az atompárti hármasnál.
Sok múlhat tehát a szintén ellenzékben lévő szélsőjobboldali AfD 78 mandátumán, illetve a további 44 ellenzéki szavazaton. Az AfD ugyan atompárti, azonban a CDU/CSU koalíció elvi okokból nem hajlandó együttműködni velük, legalábbis kormányalkotás szintjén semmiképp. Egy esetleges- atomenergiával kapcsolatos döntéshozatali folyamatban azonban fontos szerep juthat az AfD-nek is, hiszen velük együtt már a mandátumok 49,9 százalékát birtokolják az atompártiak. A kormánykoalícióba és a legnagyobb ellenzéki pártok közé sem sorolható 44 képviselő közül elég lenne két főt megnyerni az atomenergia ügyének ahhoz, hogy 50% fölé, abszolút többségbe kerüljenek az atompártiak a Bundestagban.
A jelenleg hatályos atomenergia-szabályozást a Bundestag egyszerű többsége szavazta meg, és a német törvényhozás szerve, a Bundesrat hagyta jóvá. Ugyanilyen feltételek mellett lehetne a szabályozást módosítani. Jelen állás szerint tehát nagy esély lenne az atomstop visszavonására vagy módosítására, hiszen az atompárti képviselők nagy eséllyel kerülhetnek egyszerű többségbe.
A helyzetet azonban tovább bonyolíthatja az a német sajátosság, hogy a tartományi szintű jogalkotást is figyelembe kell venni, amely szinten egészen máshogy nézhetnek ki a politikai erőviszonyok. A tartományok parlamentjei leginkább adminisztratív és politikai eszközökkel léphetnének fel az újraindítás ellen, mivel alapvetően a szövetségi kormány nevében járnak el, amely jogosult számukra irányelveket kiadni.
Azt tehát, hogy politikai szinten milyen döntések fognak születni az atomerőművekkel kapcsolatban nehéz megjósolni, jól látszik azonban egy politikai erőtér, mely hibás döntésnek tartja a reaktorok leállítását.
A társadalmi és gazdasági helyzet
Németországban nagy hagyománya van az atomellenességnek, már az 1970-es évektől kezdődően voltak atomellenes tömegtüntetések. Ebből kifolyólag nem csoda, hogy az atomellenes narratívát folytató pártok időről időre sikeresen tudnak szerepelni a parlamenti választásokon. A szükség azonban Németországban is nagy úr.
Már az orosz-ukrán háború előtt is komoly energiaár-növekedés volt tapasztalható Európa-szerte, ami csak súlyosabbá vált a konfliktus eszkalálódását követően. 2023 első felében Németországban volt a 4. legmagasabb a lakossági áramár az EU tagállamai közül, ami 43%-kal több, mint az EU átlaga. Az árnövekedés mellett ráadásul az ország ÜHG-kibocsátásai is növekedtek, hiszen az atomenergia híján nagyrészt megújulókra épülő áramtermelés mögé főként földgáz tüzelésű erőműveket használtak rendszerkiegyenlítésre az atomerőművek helyett pedig szén- és lignit tüzelésű erőműveket indítottak újra zsinóráram termelésre.
Az áremelkedés és a klímavédelmi kudarcok meghozták a hatásukat: egy 2023-as felmérés szerint a német lakosság mindössze 26 százaléka támogatja teljes egészében az atomreaktorok leállítását, 32 százalékuk korlátozott, míg 33 százalékuk korlátlan időre hosszabbítaná meg azok élettartamát. A válaszadók politikai elköteleződése sem determinálta olyan egyértelműen az atomenergiáról alkotott nézetet, mint a pártok esetében: a leginkább atomellenes válaszadók a Zöldek szavazói voltak, de nekik is mindössze 56 százalékuk támogatta a leállást. Ez az arány a Szociáldemokraták esetében 31 százalék, a Szabaddemokraták esetében 12 százalék volt. Látszik tehát, hogy a kormánykoalíció szavazóinak körében is kisebbségben vannak az atomellenesek.
A lakossági árak mellett a német gazdaság versenyképességét is megtorpedózhatják a magas energiaárak és az ÜHG-kibocsátás növekedése. A lakosság nagyrésze ma már sokkal jobban fél az ipari versenyképesség elvesztésétől, mint az atomerőművektől. Az atomerőművek újraindításának ügye tehát a politika világán kívül, a lakosság körében is termékeny talajra hullhat.
Források:
https://www.newstatesman.com/world/europe/2023/09/afd-germany-far-right-nuclear-option