A jövőben kevesebb tengeri halat ehetünk a klímaváltozás miatt?

A 21.század egyik legjelentősebb kihívása a globális felmelegedés és az éghajlatváltozás okozta szélsőségek, amelyek a tengereket, óceánokat sem kímélik.
Az éghajlatváltozás és az antropogén tényezők együttesen gyakorolnak hatást a tengerekre, óceánokra, ami a sósvízi életterek biológiai sokféleségének (biodiverzitás) csökkenéséhez vezet. 
Az elkövetkező években, évtizedekben várhatóan erősödnek majd az éghajlatváltozás vízre gyakorolt hatásai.

E változások az egész világot, azon belül az egyik legérintettebb régiót, Európát is cselekvésre késztetik. A nagyvárosok és a partmenti régiók már elkezdték az alkalmazkodást: fenntarthatóbb, természetalapú megoldásokkal mérséklik az árvizek hatását, az okosabb és fenntarthatóbb vízhasználattal pedig lehetővé teszik az aszályokkal való együttélést. Az ökoszisztéma nem tud ilyen gyorsan alkalmazkodni a változásokhoz.

1. ábra Az óceánok hőtartama napjainkig (Forrás: NOAA)

Az európai tengerpartok mentén a tengervíz felső rétegének hőmérséklete gyorsabb növekedést mutat, mint a világóceánoké. A vízhőmérséklet, a víz pH-ja a tengeri élővilág egyik legerősebb szabályozó tényezője és e tényezők máris nagy változásokat idéznek elő a vízfelszín alatt, beleértve a tengeri fajok méretét és eloszlásának jelentős átrendeződését.

Mi is a probléma?

Ma már tudjuk, hogy az óceánok nyelik el a légkörből származó hő nagy részét. 
Az 1970-es évek óta az óceánok és a tengerek is gyorsuló ütemben melegednek. Régiónkban a globális átlagnál jóval gyorsabban emelkedik Földközi-tenger és beltengereinek hőmérséklete. 
A hő elnyelése mellett az óceánok megkötik a szén-dioxidot is. Minél több szén-dioxid kerül a légkörbe, annál többet kötnek meg belőle az óceánok, savasodást okozva. Az ipari forradalom óta légkörbe kerülő szén-dioxid közel 50%-át nyelték már az óceánok, a déli-félteke óceánjai a legaktívabbak. Ha az ipari szén-dioxid kibocsátás a jelenlegi ütemben folytatódik továbbra is, akkor olyan élőlényeket veszíthetünk el, mint a korallzátonyok, az osztriga, a tintahal vagy a lazac. 

Az óceánok úgy viselkednek, mint a fürdőszivacs. A levegőben felhalmozódó felesleges szén-dioxidot magukba szívják. A gáz reakcióba lép a tengervízzel és szénsavat képez, amit idővel semlegesít a tenger mélyén a fosszilis, karbonátképző élőlények váza. Azonban, ha túl gyorsan, túl sok szén-dioxid kerül a vízbe, az gyengítheti a szabad karbonát-ionokat, amelyekből a korallok, puhatestűek és planktonok a zátonyokat építik. Mind területük, mind fajgazdagságuk és a korallzátonyokhoz köthető halászat hozama felére csökkent az elmúlt 30 év alatt, és a Brit Columbiai Egyetem átfogó kutatása szerint 2100-ra akár 90%-kal is csökkenhet a legpesszimistább forgatókönyv szerint.

További probléma, hogy a sarkvidéki gleccserek, a grönlandi jégtakaró és ma már az antarktiszi jégpáncél lassú olvadása miatt egyre nagyobb mennyiségű édesvíz keveredik a sós tengervízzel, mely olyan problémákhoz vezet, mint az áramlatok megváltozása, illetve a tápanyagban gazdag hideg tengervizek melegedése. Több nemzetközi kutatás is megállapította, hogy az elmúlt évtizedben tapasztalt globális tengerszint-emelkedés 50-60 százalékáért felelős a grönlandi jégtakaró olvadása. Grönland évente átlagosan 281 milliárd tonna jeget veszít. Ugyanakkor épp Grönland partjainál ez nem okoz változást a relatív tengerszintben, ugyanis ahogy a jég alatt levő alapkőzet megszabadul jégpajzsától, úgy fokozatosan emelkedik a kéreg felső része, kompenzálva a tengerszint emelkedését. A híguló és melegedő tengervíz miatt a grönlandi selfek harmadáról a tengeri élővilág 150-350 km-rel északabbra vándorolt. 

A szárazföldi jégtakarók és gleccserek olvadékvize mellett más tényezők is közrejátszanak: az egyik legjelentősebb az egyre melegedő óceán hőtágulása. Az IPCC AR6 és SROCC jelentése szerint a hőtágulás felelős az elmúlt két-három évtizedben megfigyelt globális tengerszint-emelkedés legalább egyharmadáért. Ezek a tényezők együttesen jelenleg évente 3-3,5 mm-rel növelik az óceánok és tengerek vízszintjét, mely régiónként eltérő. A globális felmelegedés fokozódásával az emelkedés üteme egyre gyorsul, vagyis az éves ráta évtizedenként nagyjából 1 mm-rel nő, 2022 áprilisában 1850-hez viszonyítva egyes régiókban már 100-120 mm volt a változás. 

A klímaváltozás miatt nemcsak a szárazföldeken gyarapodnak a szokatlanul meleg időszakok, de ugyanez megfigyelhető az óceánokban is. Mára a nagy intenzitású tengeri hőhullámok gyakorisága 20-szorosára nőtt az ipari forradalom előtti időkhöz képest, amihez az ember okozta éghajlatváltozás jelentős mértékben hozzájárult. Napjainkban 1-15 évente vannak olyan nagy tengeri hőhullámok, amelyek korábban jellemzően több száz vagy ezer évente csak egyszer fordultak elő. A tengeri hőhullámok jelentős károkat okoznak a tengeri ökoszisztémákban, tömeges állománypusztulást, elvándorlást és az egész ökológiai rendszer átrendeződését eredményezve. A halállomány megtizedelődése és a fajok elterjedési területének eltolódása a túlhalászattal és a vízszennyezéssel kombinálva az élelmiszerbiztonságot is fenyegeti.

Az éghajlatváltozás hatásai egyre jobban fenyegetik a folyók élővilágban és természeti erőforrásokban is gazdag torkolatvidékeit is. Az urbanizáció, a víz- és talajszennyezés, az ipari telepek okozta károk mára felbecsülhetetlen mértékűre nőttek. A Mekonghoz, a Mississippihez és a Nílushoz hasonlóan a Duna deltájának élővilága is jelentős mértékben sérült az elmúlt 30-40 évben. Egyes kutatások szerint a Duna delta vidékén a hal- és rákállomány 2070-ig közel felével csökkenhet.

Az éghajlatváltozáson túl a vizek szennyezése a másik fontos tényező, mely átalakíthatja a globális és európai halászatot, mezőgazdaságot, élelmiszerellátás-biztonsági válságot okozva. 

A szennyezőanyag tovább terjedésének mértékétől, a szennyeződés kiterjedésétől függően az érintettség lehet lokális, regionális, kontinentális és akár globális is. 

A 2010 és 2019 között értékelt földközi-tengeri fajoknál és élőhelyeknél kiderült, hogy az élőhelyeknek csak 8 százaléka, a fajoknak pedig csak 7 százaléka „kedvező védettségi helyzetű”. Az európai tengeri ökoszisztémák gyenge állapotáért főleg a túlhalászás, a vegyi szennyezés és az éghajlatváltozás felelős. E három tényező kombinációja komoly változásokat okozott Európa mind a négy regionális tengere, vagyis a Balti-tenger, az Atlanti-óceán északkeleti térsége, a Földközi-tenger és a Fekete-tenger esetében.

Gyakran előfordul, hogy a hal- és állatfajokban gazdag vizek helyébe elszaporodó algák és fitoplanktonok, valamint planktonevő kishalak kerülnek. A Földközi-tenger keleti medencéjében a növekvő hőmérséklet miatt új trópusi invazív fajok telepedtek meg, melyek az őshonos hal és rákfajtákat kiszorítják természetes életterükről, Izrael partjainál bizonyos vízmélységben a honos fajok mintegy 95%-a már eltűnt.

2. ábra A Földközi-tengerben előforduló hőhullámok kiterjedése és intenzitása a 2010-es években. Forrás: Darmaraki, S. at al. - Copernicus

A biológiai sokféleség ilyen jellegű csökkenése az egész tengeri ökoszisztémára és annak előnyeire is kihat. 

A Földközi-tengerben és beltengereiben évente 2-3 alkalommal fordul elő tengeri hőhullám, mely évente 15-30 millió euró kiesést okoz a tengeri halászatból élő lakosságnak. 
Az egyre jelentősebb árvizek és heves esőzések következtében a szárazföldről többlettápanyagok, mezőgazdasági műtrágyák és vegyszerek, nitritek és nitrátok kerülnek a halakban, gerinctelenekben gazdag partmenti vizekbe, melyek az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) becslései szerint 2007 és 2012 között 25 százalékos állománycsökkenést okoztak a Genovai-öböl és Bretagne vizeiben.
Európa tengereinek állapota című EEA jelentés szerint csökken az európai tengerek biológiai sokfélesége annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedekben az Európai Unió jelentős erőfeszítéseket tett a régió tengervizeinek védelmében.

Következmények

Európai és ausztrál kutatók megfigyelték, hogy az óceánok és tengerek hőmérsékletének emelkedése felgyorsítja az élőlények (különösen a halak) anyagcseréjét és oxigénfelvételét, ami viszont csökkenti a vizek oxigénkoncentrációját. Ez végső soron a vizek egyes részeit a tengeri életre alkalmatlanná teszi.
A víz hőmérsékletének emelkedése, a víz tápanyaggal való feldúsulása a növények túlzott növekedését okozza. Emiatt gyakran figyelhetjük meg az algavirágzást, mely során a felszínközeli vízréteg oldott oxigén szintje 5-5,5 százalékkal, a mélyebb vizekben 18-19 százalékkal csökkenhet.
A vízinövények pusztulása és bomlása is oxigént von ki a vízből, mely során különböző kémiai reakciók miatt kezdetben oxigénhiány, végső soron oxigénhiányos területek jelennek meg. Ezek az úgynevezett holtzónák. Ilyen holtzónák figyelhetők meg Európa részben zárt tengereiben, például a Balti-tengerben, a Fekete-tengerben és az Adria egy-egy zártabb öblében. A Balti-tenger vízhőmérséklete 2,2°C-kal emelkedett az elmúlt 50 évben, ami hozzájárult a holtzónák növekedéséhez, veszélybe sodorva a halászatot. 
Több halfaj esetében megfigyelték a populáció szelektálódását és teljes eltűnését. Az elmúlt években a környezeti hatásokra csökkent a szardíniák mérete a Földközi-tengerben. Francia, olasz és máltai kutatók azt figyelték meg, hogy közel tíz év alatt a halak átlagos hossza 15 cm-ről 11 cm-re zsugorodott, átlagos súlyuk pedig 30 grammról 10 grammra csökkent.
Hasonló folyamat zajlik a tonhalak, a kardhalak, a csattogó halak és a tengeri durbincsok esetében is. A sávos márna, a vörös márna, a pérhalak és a tőkehalak egyedszáma az európai vizekben az elmúlt 20 évben közel 1/3-ával esett vissza. 

A klímaváltozással párhuzamosan okoz jelentős problémát a biodiverzitásnak és a gazdaságnak a túlhalászás. A túlhalászat azt jelenti, hogy több halat fogunk ki a vízből, mint amennyi újra tud telepedni. Az EU halállományainak 96 százalékát túlhalásszák. A becsült adatok szerint a túlhalászat közel 38 százaléka az Atlanti-óceán északkeleti részében és a Balti-tengerben történik, míg 60 százaléka a Földközi-tengerben és a Fekete-tengerben.
A klímaváltozás és a túlhalászat miatt a makrélák populációja vészesen csökken. Az Atlanti óceán észak-keleti részén 810 ezer tonnányi makrélát fognak ki évente, míg a kutatók szerint nem lenne szabad 300-400 ezer tonnánál többet az állomány sérülésének elkerülése érdekében.
Európában a szardellafélék 52 százaléka, a tőkehalak 89 százaléka és a homár 49 százaléka túlhalászott. 
A Palermo-i Egyetem az olasz és spanyol kormány számára készített 2021-es kutatásának becslése szerint a következő két évtizedben akár 40 százalékkal is csökkenhet a két ország kék élelmiszerekből származó exportja. A tanulmányban az is olvasható, hogy a tengerparttal nem rendelkező európai országok (Magyarország is) esetében, akár hosszú hetekig tartó ellátási zavarok is lehetnek a kék élelmiszereknél és lehetnek olyan fajok, amelyek teljesen eltűnhetnek az európai élelmiszerpiacról. 

Szerencsére a tengeri ökoszisztémák komoly kihívások ellenére is nagy rugalmasságot mutatnak. Mindössze néhány európai tengeri faj kihalásáról tudunk eddig, az Atlanti-óceán északkeleti térségében az állományok túlhalászása pedig csökkent. Bizonyos területeken egyes fajok (pl. kékúszójú tonhal) az élénkülés jeleit mutatják. 

Elkésett, de még nem késő a cselekvés az Európai Unió részéről

Az Európai Unió az elmúlt bő 10-12 évben jelentős erőfeszítéseket tett a regionális tengeri vizek védelmében és a túlhalászat ellen. E tekintetben a Víz Keretirányelven, a Természetvédelmi irányelven, a Tengervédelmi Stratégiáról szóló Keretirányelven, a Tengerparti övezetek integrált kezelése Cselkevési Terv és a Cselekvési Terv a Természetért, az Emberekért és a Gazdaságért programon keresztül az EU a legveszélyeztetettebb fajokat és élőhelyeket, tengereket, óceánokat és a biológiai sokféleséget próbálja védeni. 
Az EU jelenlegi Közös Halászati Politikájának (KHP) egyik fő célja a víz, mint erőforrás környezeti, gazdasági és társadalmi szempontból fenntartható használata. 

A víztestek állapota az uniós tagállamok különböző erőfeszítései ellenére sem javult jelentősen eddig. Kezelték a szennyezési forrásokat, természetes élőhelyeket állítottak helyre, szigorítottak a tengeri szállítmányozás környezetvédelmi szabályait. 
Azonban a közös halászati politika a nagyvállalati lobbik miatt csak lassan fejti ki pozitív hatását.
Vannak szerencsére már látható jelei az uniós erőfeszítéseknek: pl. az Európai Szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartásban (E-PRTR) szereplő adatok szerint a nehézfémek vizekbe történő ipari kibocsátása csökken, továbbá az elmúlt években az európai tengerek egyre nagyobb arányban kaptak védett tengeri terület kijelölést. 2020 végéig az uniós tagállamok tengeri területeik bő 15%-át jelölték a védett tengeri területek hálózatának részeként, ily módon erősítve meg azt, hogy az EU elérte a biológiai sokféleségről szóló 2010. évi egyezményben 2020-ra vállalt 10%-os arány célkitűzését. 

Szinte biztosra vehetjük, hogy a következő évtizedekben tovább folytatódik a tengerek hőmérsékletének emelkedése, mely Európa vizeiben a legtöbb szimuláció szerint erőteljesebb lehet, mint a globális átlag. 

Az európai tengerekben főleg a túlhalászás, a szennyezés és az éghajlatváltozás okoz továbbra is nagy gondokat. 

A legkönnyebben a túlhalászás és a szennyezés ellen tudnak tenni a közösség tagjai, azonban a klímaváltozás hatásai hosszútávon is érződnek.  Az európai tengeri ökoszisztémáknak bizonyos fokú rugalmasságuk van, és a megfelelő beavatkozásokkal még mindig visszaállítható az egészséges tengeri élet, de ehhez jóval komolyabb erőfeszítést kell tenniük a klímaváltozás, a szennyezés és a túlhalászás területén, ha szeretnék évtizedek múlva is tengeri finomságokat fogyasztani.

Még nem késő cselekedni!

Tudományos és internetes források

Juza, T., Tintoré, J. (2021): Multivariate Sub-Regional Ocean Indicators in the Mediterranean Sea: From Event Detection to Climate Change Estimations. Frontiers, https://doi.org/10.3389/fmars.2021.610589.
Climate change in the Mediterranean: https://www.unep.org/unepmap/resources/factsheets/climate-change
Darmaraki, S. et al., Copernicus: https://presentations.copernicus.org/EGU2020/EGU2020-12104_presentation.pdf
Marine Conservation Society: https://www.mcsuk.org/
IPCC AR6: https://www.ipcc.ch/assessment-report/ar6/
IPCC SROCC: https://www.ipcc.ch/srocc/
Másfélfok: https://masfelfok.hu/2021/06/08/egyre-gyakoribbak-es-pusztitobbak-az-oceani-hohullamok-klimavaltozas/
Európai Környezetvédelmi Ügynökség: https://www.eea.europa.eu/publications/state-of-europes-seas
UBC: https://news.ubc.ca/2021/09/17/coral-reefs-less-able-to-provide-food-jobs-climate-protection/
UBC: https://oceans.ubc.ca/tag/climate-change/
NOAA CLIMATE.: https://www.climate.gov/news-features/understanding-climate/climate-change-ocean-heat-content
EP: https://www.europarl.europa.eu/factsheets/hu/sheet/74/vizvedelem-es-vizgazdalkodas