Javában tart még az idei síszezon és az olyan, Magyarországtól is karnyújtásnyira található helyeken, mint pl. Zauberberg Semmering, Murau vagy Zelenica jelenleg is pezseg a turisztikai élet. Azonban a napi híreket olvasva egyre többet és egyre gyakrabban hallhatunk arról, hogy a téli sportok jövője közel sincs biztonságban a klímaváltozás következtében, és az iparág az előttünk álló években megindulhat a hanyatlás lejtőjén.
Az olyan téli sportok, mint a síelés, a snowboardozás vagy a szánkózás mára több milliárd dollárt érő iparággá nőtték ki magukat, pedig nem is gondolnánk, hogy a mai formájukban csak néhány évtizedes múltjuk van. A téli sportok mára kedveltté vált formája csak a 19. század utolsó évtizedében tett szert népszerűségre. A téli sportok, a hegyvidékeken élő közösségek számára a megélhetést jelentik, azonban ez koránt sem volt mindig így. Az 1800-as évektől Svájc az angol turisták közkedvelt kikapcsolódási helye volt télen, központjuk St. Moritz (a mai napig), ahová magukkal vitték a versenyzés szeretetét. A turisták növekvő száma miatt az 1800-as évek utolsó évtizedében elkezdett kiépülni a téli sportturizmus. A 2. világháborút követően, az 1950-60-as évek gazdasági-technológiai fellendülése egyre inkább ki tudta szolgálni a síelést kedvelők igényeit, ugyanis ekkor jelentek meg az első komolyabb síliftek, az egész évben gondozott pályák is Svájcban, Ausztriában és Franciaországban. A téli sportok robbanásszerű elterjedése és népszerűsége hozzájárult a korábban elhagyatott, szegényes körülmények között élő hegyi falvakban a gazdaság fellendüléséhez és a síközpontok létrejöttéhez. Mára az alpesi országok bevételeinek egy jelentős részét a téli sportipar adja.
A kérdés jelenleg az, hogy a megváltozott éghajlati viszonyok tekintetében mi lesz a sorsa az alpesi és magyarországi síparadicsomoknak? Képesek lesznek az alkalmazkodásra?
2011 és 2020 között a földfelszín átlaghőmérsékletének emelkedése tovább folytatódott, ~1 °C-kal volt magasabb az iparosodás előtti szintnél, ami az eddigi legmelegebb évtizednek számít.
A téli sportok főszezonja Európában decembertől áprilisig tart. Ebben az öt hónapban az átlaghőmérséklet 1,5-1,8 ºC-kal emelkedett.
Az előrejelzések azt sugallják, hogy az átlaghőmérséklet Európában ebben az évszázadban is a globális átlagnál nagyobb ütemben fog emelkedni, legalább 1,2 ºC-kal, de akár 9 °C is lehet a melegedés. A legjelentősebb felmelegedés Északkelet-Európában, Észak-Skandináviában, az Alpokban és a mediterrán országok szárazföldi területein várható, míg a legalacsonyabb felmelegedés Nyugat-Európában.
1. ábra Az előrejelzett évi középhőmérséklet emelkedés az évszázad végéig 2,6 ºC-os (SSP1-2.6) és 8,5 ºC-os (SSP5-8.5) globális átlaghőmérséklet esetén Európában az 1960 és 2020 közötti átlaghoz viszonyítva (Forrás: IPCC AR6)
Az 1950-es évek óta átlagosan 1,5-2 héttel csökkent a hótakarós napok száma az Alpokban és a Kárpátokban.
Az Alpokban a hóvastagsága várhatóan átlagosan 25-30%-kal fog csökkenni 2050-ig, a közelmúlt (1986–2015) átlagához képest. Az évszázad végére a legoptimistább előrejelzések szerint akár 40-45%-kal, a legpesszimistábbak szerint akár 90%-kal is csökkenhet a hó vastagsága a hegység 2000 méter alatti területein.
Alkalmazkodni kell….
A klímaváltozás a 21. században mindenképpen folytatódni fog. Ha most leállítanánk minden kibocsátást, a hőmérséklet akkor is emelkedne, és évtizedekig nem történne jelentős változás a kialakult éghajlati trendekben. A természetes hó vastagsága és mennyisége egyértelműen csökkenni fog a hegyvidéki területeken. A gleccserek visszahúzódása, a hóhatár megemelkedése megállíthatatlan.
Mialatt világszerte nyitnak az új síközpontok (Kína az elmúlt 5 évben 71 új központot nyitott, Oroszország 11-et) és hatalmas vonzerővel és gazdasági potenciállal bírnak a sípályák, sérülékenységük egyre fokozódik.
Közvetve és közvetlenül az egész iparágat érinti a hőmérséklet jelentős emelkedése. Európában a téli sportok kedvelőinek ellátása és felszerelése mára több milliárd dolláros iparággá nőtte ki magát. A COVID járvány előtt az alpesi síturizmus évente 140-160 millió látogatót fogadott telente december és április között, éves szinten pedig jóval 200 millió fölötti volt a látogatószám. Ausztria, Svájc, Olaszország és Franciaország hosszútávú gazdasági célja között szerepel, hogy az évszázad végére megduplázza az odalátogatók számát. Becslések szerint az elmúlt 10 évben az osztrák gazdaság közel 5 milliárd eurótól esett el a síszezon lerövidülése miatt (COVID hatás nélkül).
Svájcban a nyári gleccsersízés bevételei a COVID járvány előtti 10 évben 25-26%-kal estek, St. Moritz üdülővárosba és Graubünden kantonba az utószezoni síelés céljából érkező turisták száma 30%-kal csökkent. A graubündeni turisztikai hivatal szerint ennek az oka, hogy május és október között a jelenlegi üzemeltetési gyakorlat és a kedvezőtlen hóviszonyok miatt nem fenntarthatók gazdaságosan a sípályák, a kora őszi és késő tavaszi/nyári hóágyúzás költségei 40-50%-kal magasabbak, mint a téli hideg, fagyos szezonban. De nem csak a mi kontinensünkön, hanem a tengerentúlon is érezteti hatását az éghajlat változása. A hótakaró és a látogatások közötti szoros összefüggés miatt a kevesebb téli hó az Egyesült Államoknak évente egymilliárd dollár veszteséget és 17-18 ezerrel kevesebb munkahelyet jelentett 2001 és 2016 között a gyenge hószezonos években.
Nem csak a szabadidő turizmust, hanem a hivatalos sport iparágat is érinti a felmelegedés. A legvalószínűbb, hogy a korábbi téli olimpiai helyszínek közel fele marad már csak alkalmas újabb olimpia megszervezéséhez. 21 korábbi helyszínből 8-10 maradhat optimális olimpia megszervezéséhez, ha csak a természetes havat nézzük. Azonban a mesterséges hógyártás és hófelhalmozás segítségével a többi helyszín is alkalmas maradhat, de ennek hatalmas költségei és környezetre gyakorolt hatásai vannak.
2. ábra A lehullott hó vastagságának változása (%) 1992 és 2020 között az osztrák Alpokban az 1963 és 1991 közötti megfigyelésekhez képest (Forrás: Atmosphere)
Síelhetünk a jövőben továbbra is vagy nézzünk új sportok után?
A legtöbben tisztában vannak a mesterséges hókészítés újításával, ennek alkalmazása az olimpiákon is elterjedt. Valójában az 1980-as Lake Placid-i játékok óta használják a hóágyúzást és a mesterséges havat. 2018-ban már szinte teljes egészében a műhó uralta a Pjongcshang-i eseményt. Ezeken a játékokon a hó 98%-a mesterséges volt. A mesterséges hó a sípályák használatán túl a szezonon kívül is hasznos lehet, de hatással van az éghajlatra. A mesterséges hó létrehozásához nagy mennyiségű vizet és energiát kell felhasználni. Ezen túlmenően szükséges vegyszerek hozzáadása a fagypont növelése és a hó szerkezetének javítása érdekében. A szakemberek között vita van ennek rövid és hosszútávú hatásairól. A legelfogadottabb álláspont szerint rövidtávon hasznos és csökkenti a negatív hatásokat (pl. albedó, hűtőhatás, lefolyás/víz utánpótlás stb.), hosszútávon viszont fokozza az éghajlatváltozást.
Az alpesi települések közel mindegyike a téli turizmustól függ. Az évszázad végére azonban a gleccserek visszahúzódása és a hó markáns csökkenése miatt az Alpok szinte összes síterepe bezárhatja kapuit, ha nem alkalmazkodnak a változásokhoz. Azonban ma már minden síterep használja rendszeresen a hóágyúzást és a mesterséges hófelhalmozást. Bár az IPCC szerint – amely elsősorban a legpesszimistább forgatókönyv szerint alkotott vélemény – ez a módszer hosszútávon gazdaságilag nem fenntartható, azonban a gazdasági szakemberek és a mérnökök szerint ez az egyetlen lehetőség arra, hogy a télisportokra épülő turizmus a jövőben sem omoljon össze.
A hógyártás szempontjából fontos a szezonon belüli hasznosulás: például, ha a szezont túlságosan elnyújtva több havat készítenek, mint ami a természetes ciklusba beleillene, akkor problémákat okozhat a helyi ökoszisztémák vízháztartásában. Azonban Ausztriában, Németországban és Svájcban is készültek már olyan helyi jogszabályok, melyek szabályozzák a mesterséges hó mennyiségét és alkalmazását.
Az Európai Unió és az alpesi turizmusban érintett tagállamok létrehoztak több adatszolgáltató programot és alkalmazást, melyek segítségével hosszútávú alkalmazkodási stratégiákat dolgozhatnak ki a helyi döntéshozók és az érdekeltek. Ilyen például a Blue Action keretében kifejlesztett finn SnowAPP, ami havi előrejelzést biztosít a hógyártáshoz szükséges időjárási feltételekről, ezzel segítséget nyújtva a síterepet üzemeltető menedzsmentek tervezési feladatihoz. Ezt a programot már Ausztriában és Németországban is használják. Másik sikeres applikáció az Alpssnow, amely havi és negyedéves előrejelzést szolgáltat a szezonról, napi kétszeri frissítéssel.
Egy új, olcsó, de időigényes és csak lokálisan használható módszert, az ún. fóliázást fejlesztettek ki „gleccservédők”. 2005-ben az ausztriai Stubai és a svájci Andermatt próbálkozott meg először azzal, hogy jól szigetelő fóliával takarja le hómezőit és gleccsereit a nyár kezdete előtt, hogy minél több havat mentsenek meg a következő hideg időszakig. A próbálkozás sikeres lett és egyre több helyen, már nem csak az Alpokban követik a módszerüket. Más gleccserek inkább hóágyúkat vagy melegben is üzemelő hókészítő gépeket telepítettek, mint Pitztal vagy Zermatt. A cél ugyanaz, szeptember végére annyi havat megmenteni, hogy kezdődhessen a szezon, ha síterepekről beszélünk.
A szakemberek is tisztában vannak azzal, hogy nem ez a megoldás a gleccserek olvadásának megállítására, de értékes adatokhoz jutottak az előző években a folyamatos mérések alatt. 15 év adatai szerint nyaranta 50-70% havat tudnak megmenteni, ez még nem elég ahhoz, hogy a folyamatot megfordítsák, ahhoz viszont igen, hogy lassítsák a nyári hóolvadást és hóvesztést.
Magyarországon évről-évre egyre népszerűbbek a különböző téli sportok. A hazai sípályák az alacsony domborzat és a nem megfelelő éghajlati adottságok miatt jóval kitettebbek az időjárás változékonyságának. Idehaza az elmúlt 30 évben közel 2/3-ával csökkent az 50 centimétert meghaladó hó vastagsága és közel 50%-kal a 30 cm-nél vastagabb hótakarós napok száma. A hóágyúzásra alkalmas napok száma erőteljes csökkenő tendenciát mutat, ami csak tovább rontja a hazai síturizmus helyzetét. Hazánkban, ha a jövőben gazdaságosan szeretnének működni a síközpontok és sípályák, akkor a mostaninál jóval több (egyes becslések szerint a mostani költségvetésük 4-5-szörösét) pénzt kell majd a pályák fenntartására költeniük és az alpesi alternatívákon túl, saját megoldásokat kellene találniuk.
De! Vannak olyan forgatókönyvek, melyek szerint akár az évszázad végére bekövetkezhet a Golf-áramlat jelentős lassulása és Közép-Európa időjárása jóval hűvösebb és hidegebb lenne, így hazánk is síparadicsommá válthatna. Ennek az esélye 1-3% az évszázad végéig, de teljesen nem lehet kizárni.
A jövőben is folytatódni fog a hőmérséklet emelkedése. Azonban az emberi leleményesség, a mérnökök, kutatók és szakemberek tudásának segítségével a síturizmus vége nem a közeljövőben fog bekövetkezni, de komoly alkalmazkodást fog elvárni és új innovatív, fenntartható, költségkímélő és a környezetet kevésbé terhelő módszereket kell alkalmazni ahhoz, hogy unokáink és dédunokáink is élvezhessék a téli sportok örömeit. A síterepeknek tovább kell javítaniuk fenntarthatósági gyakorlataikat és saját kibocsátásaikat, miközben innovatív módszereket kell találniuk a kevesebb havazás és csökkenő hómennyiség kezelésére és üzleti modelljeik átalakítására.
