Az elmúlt négy évtizedben Kína figyelemre méltó gazdasági növekedése emberek százmillióit emelte ki a szegénységből, és az ország számos iparágban vezető szerepet tölt be, ugyanakkor a világ legnagyobb szén-dioxid-kibocsátója is, a globális szén-dioxid (CO2) kibocsátás egyharmadáért felelős (31%-ért), és nagyjából kétszer annyi CO2-t bocsát ki, mint az Egyesült Államok.
Kína és a globális CO2-kibocsátás
Bár Kína hozzájárulása a globális CO2-kibocsátáshoz csak a 21. század fordulóján kezdődött meg igazán, mára már a második legnagyobb mennyiséget termelte a kumulatív CO2-kibocsátás tekintetében. Ez azonban még mindig csak fele az Egyesült Államok által termelt mennyiségnek, ahol az iparosodás jóval korábban kezdődött.
Kína 2020-ban 10,67 milliárd tonna szén-dioxidot bocsátott ki, ezzel messze a világ legnagyobb szennyezője. Míg a COVID-19-nek köszönhetően a legtöbb országban jelentős kibocsátás-csökkenés következett be, addig Kína egyike volt azon kevés országnak, ahol a szén-dioxid-kibocsátás továbbra is növekedett.
1. ábra: Kína éves szén-dioxid kibocsátása 1990-2020 (milliárd tonna)
Forrás: Our World in Data (2022).
Kína egy ambiciózus tervet jelentett be 2020-ban, hogy a CO2-kibocsátás 2030 előtt elérje a csúcspontját és 2060-ra karbonsemlegessé váljon, ami azt jelenti, hogy jelentős mértékben el kell távolodni a fosszilis tüzelőanyaggal működő közlekedéstől és energiától. Kína üvegházhatású gázkibocsátásának közel 90%-a az energiaágazatból származik, így az ország karbonsemlegességre való áttérésének középpontjában az energiapolitika áll. A két nemzeti célkitűzés között 30 évnyi különbség van. Összehasonlításképpen az EU esetében a különbség 71 év, az Egyesült Államok esetében 43 év, Japán esetében pedig 37 év.
Kína és a tiszta - megújuló energia
Kína jelentős előrelépést tett a tiszta energiára való átállás terén, de még mindig jelentős kihívásokkal kell szembenéznie. A villamosenergia-termelés több mint 60%-át a szén adja, és Kína továbbra is új szénerőműveket épít belföldön. Ugyanakkor Kína évről évre több napenergia-kapacitást épített ki, mint bármely más ország. Kína a világ második legnagyobb olajfogyasztója, ugyanakkor itt található az elektromos járművek akkumulátoraihoz szükséges globális gyártókapacitás 70%-a. Kínának világos útja van egy fenntarthatóbb, biztonságosabb és inkluzívabb energetikai jövő kialakításához. A kínai útiterv (China Roadmap) a 2020-ban bejelentett fokozott ambíciókkal összhangban lévő útvonalat határozza meg, amely szerint a CO2-kibocsátás 2030 előtt eléri a csúcspontját, és 2060 előtt karbonsemlegességet ér el.
Ebben az ütemtervben a kibocsátás-csökkentés fő mozgatórugói az energiahatékonyság javítása, a megújuló energiaforrások bővítése és a szénfelhasználás csökkentése. A megújuló energiaforrásokból, főként szél- és naperőművekből származó villamosenergia-termelés 2020 és 2060 között hétszeresére nő, és addigra Kína villamosenergia-mixének csaknem 80%-át teszi ki. Az ipari CO2-kibocsátás 2060-ra közel 95%-kal csökken, és 2030 után erőteljesen nő a feltörekvő innovatív technológiák - mint a hidrogén és a szén-dioxid-leválasztás - szerepe.
Ezek a változások fellendítik Kína munkaerőpiacát, mivel a növekvő, alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiatechnológiákban több új munkahelyet teremt, mint amennyi a hanyatló fosszilis tüzelőanyag-iparágakban megszűnik. Az ütemterv azt is megvizsgálja, hogy Kína milyen lehetőségeket kínál a még gyorsabb tiszta energiára való áttérésre, ami azt eredményezné, hogy 2030-ra Kína CO2-kibocsátása közel 20%-kal a jelenlegi szint alá csökkenne.
Az éghajlatváltozás hatásainak csökkentéséből származó jelentős előnyök mellett a társadalmi és gazdasági előnyök közé tartozik a nagyobb jólét azon régiók számára, amelyek még nem részesültek teljes mértékben Kína gazdasági fejlődéséből, valamint a munkahelyteremtés nagyobb nettó növekedése országszerte. A beruházási igények pedig nem jelentenek akadályt a gyorsabb átmenet számára, mivel a kumulatív beruházások hasonlóak, mint a lassabb átmenet esetében.
2021 szeptemberében bejelentették, hogy Kína leállítja az új szénerőművek finanszírozását és építését a tengerentúlon, ami további pozitív előrelépés a globális kibocsátások visszafogása irányába. Az új projektek leállítása mellett a működő szénerőművek kivezetése is fontos annak érdekében, hogy a felmelegedés ne lépje át a 1,5 Celsius-fokot az iparosodás előtti szinthez képest és ebben jelentős szerepe van Kínának, ahol a világ szénerőmű-kapacitásának fele működik. Ugyanakkor Kína éghajlatvédelmi célkitűzéseinek elérése nem támaszkodhat kizárólag a megújuló energiaforrások és az elektromos járművek elterjedésére. Kína nukleáris energia-termelése nagyon jelentős.
Kína és az atomenergia
2021 közepén Kína 52 működő reaktorral rendelkezett, köztük a kínai kísérleti gyors tenyésztő reaktorral (CEFR), amelyet egy hosszú távú leállást követően visszakapcsoltak a hálózatra. Az atomerőművek 2020-ban 345 TWh-t termeltek, ami 4,4%-kal több, mint 2019-ben, ami 2009 óta a legalacsonyabb éves növekedési ütem. Az atomerőművek stabilan az ország villamosenergia-termelésének 4,9 százalékát biztosították. Kína messze a legfiatalabb nagy nukleáris flottát üzemelteti a világon: 40 egységet, vagyis majdnem minden ötödiket az elmúlt tíz évben kapcsoltak a hálózatra. Az új építési programok hiányában - Kínát leszámítva - a világ működő atomreaktor-állományának átlagéletkora 2021 közepére elérte a 30,9 évet.
2. ábra: A kínai nukleáris flotta kormegoszlása
Forrás: WNISR, 2021
Az Egyesült Államok után Kína a második helyen áll a nukleáris villamosenergia-termelésben 2020-ban, ezzel Franciaországot a harmadik helyre tolva. A 2021 márciusában kiadott 2021-2025-ös ötéves tervben a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére vonatkozó ambiciózus tervek bejelentése ellenére 2025 végére csak 70 GW teljes nukleáris kapacitást tűztek ki célul, ugyanakkor a nukleáris ipar háttérbe szorult a megújuló energiaforrásokkal szemben. Kínában a megújuló energiaforrások kapacitása továbbra is gyorsan növekszik. A Nemzetközi Megújuló Energia Ügynökség (IRENA) szerint a teljes beépített megújuló kapacitás közel 18 százalékkal nőtt az elmúlt évben, a 2019-es 759 GW-ról 2020-ra 894 GW-ra emelkedett. A bővülés legnagyobb összetevője a szélkapacitás volt, amely a 2019-es 210 GW-ról 2020-ra 282 GW-ra nőtt, ebből a tengeri kapacitás 9 GW, és a napenergia-kapacitás a 2019-es 205 GW-ról 2020-ra 254 GW-ra emelkedett.
Kína és a COP26
Az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének Glasgow-ban megrendezett 26. ülésének zárásaként elfogadásra került a Glasgow-i Klímapaktum (Glasgow Climate Pact), amely a szenet olyan fosszilis tüzelőanyagnak nevezi meg, amelynek használatát az energiatermelésben hosszú távon csökkenteni szükséges. Az eredeti határozattervezetben a szénkivezetése (phase out) szerepelt, de az utolsó pillanatban Kína és India blokkolta, ezért csak a széntüzelés jelentős mértékű csökkentése (phase-down) került be a nyilatkozatba, ráadásul határidő nélkül. Csalódás egy ennyire egyértelműen és szükséges intézkedés el nem fogadása. Kína és az Egyesült Államok a COP26 klímacsúcson tett meglepő bejelentésükben megállapodtak, hogy a következő évtizedben fokozzák az éghajlatvédelmi együttműködésüket.
A világ két legnagyobb szén-dioxid-kibocsátója közös nyilatkozatban kötelezte el magát a cselekvésre, amelyben számos kérdésben, többek között a metánkibocsátás, a tiszta energiára való átállás és a szén-dioxid-mentesítés terén állapodtak meg. A nyilatkozat szerint Kína a 15. ötéves terv időszakában csökkenti a szénfelhasználást, és minden tőle telhetőt megtesz a folyamat felgyorsítására. A klímacsúcs fontos momentuma volt, hogy 105 ország ígéretet tett arra, hogy 2030-ig 30%-kal csökkentik a globális metánkibocsátást. Kína azonban nem volt hajlandó csatlakozni a metán korlátozásáról szóló megállapodáshoz, ehelyett ígéretet tett arra, hogy egy nemzeti tervet dolgoz ki a metán kezelésére.
3. ábra: Az egy főre jutó metánkibocsátás (tonna CO2e)
Forrás: Our World in Data (2022).
A COVID-19 utáni gazdasági fellendülés kezdete óta Kína CO2-kibocsátása először 2021 július-szeptemberében mintegy 0,5%-kal csökkent az egy évvel korábbihoz képest. A kibocsátás-csökkenés fordulópontot és korai csúcspontot jelenthet Kína teljes kibocsátásában, évekkel megelőzve a 2030 előtti csúcspont elérésére vonatkozó célt.
Kína és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentés
Kína ambiciózus, alacsony szén-dioxid-kibocsátású céljai nem lesznek könnyen megvalósíthatók, és nem mehetnek az energia- és élelmiszerbiztonság és az átlagemberek "normális életének" rovására – jelentette be Xi Jinping kínai elnök, jelezve, hogy a gazdaság lassulásával óvatosabban közelítik meg az éghajlatváltozást. A gazdaság lassulásával Kína aggódik a munkahelyeket és a növekedést fenyegető kockázatok miatt, és aggodalomra ad okot, hogy Peking arra készül, hogy még az idén megtartja a kommunista párt ülését, amely várhatóan meghosszabbítja Xi uralmát. Xi azt mondta a kommunista párt vezetőinek, hogy Kínának túl kell lépnie a gyors siker gondolatán, és fokozatosan kell haladnia.
A kibocsátás-csökkentés nem a termelékenység csökkentéséről szól, és nem is arról, hogy egyáltalán nem bocsátanak ki semmit. A kínai energiaellátásnak a hagyományos energiák fokozatos kivonásának az új energiákkal való biztonságos és megbízható helyettesítésén kell alapulnia. Kína megígérte, hogy felgyorsítja a megújuló energiaforrásokra való átállást, de a szén - amely a CO2 egyik fő forrása - csökkentését csak 2025 után kezdi meg. Az állami tervezési ügynökség decemberben azt is közölte, hogy lazítani fogja az energiafogyasztásra vonatkozó általános korlátozásokat annak érdekében, hogy a környezetvédelmi célok ne rontsák a növekedést.
Az ambiciózusnak látszó ígéretek után, amelyet Kína és Amerika közös nyilatkozatukban rögzítettek, a kínai elnök megtorpanni látszik. Szerinte nem szabad gyors sikerekben reménykedni és
Az elnök bejelentéséből az következtethető, hogy el szeretné kerülni a tavaly fellépő energiahiányt és elsősorban hatalmának magtartására törekszik.
