Az elmúlt évtizedekben úgy tűnt, hogy az atomenergia háttérbe szorul az energetikai piacon. Számos ország a kivezetését tervezte, azonban mára ez a trend megfordulni látszik. A meglévő atomerőművek engedélyeit meghosszabbítják, és számos ország új erőművek építésére készül. Miért következett be ez a fordulat, és mik az új fejlemények az atomenergia területén?
Az atomenergia története
Amikor az ember az atomenergiára gondol, számos nagy magyar kutató neve juthat eszébe. Szilárd Leó írta le elsőként a nukleáris láncreakció elméletét már 1933-ban, mellyel a tudományterület alapjait rakta le. Wigner Jenő, aki fizikai Nobel-díjat kapott „az atommagok és elemi részecskék elméletének továbbfejlesztéséért”, kulcsszerepet játszott a világ első nukleáris reaktorának, a Chicago Pile One-nak a megtervezésében, amely 1942-ben kezdte meg működését. Teller Ede és Neumann János pedig jelentősen hozzájárult a nukleáris folyamatok elméleti és számítási hátteréhez.
Az első, kizárólag energiatermelésre épített nukleáris reaktor az 1954-ben üzembe helyezett, 5 MW kapacitású obnyinszki atomerőmű volt, amely a Szovjetunió „békés atom” programjának keretében bizonyította a technológia megvalósíthatóságát. Az első kereskedelmi méretű reaktor, a brit Calder Hall, 1956-ban kezdte el a termelést, és 1958-ra már 200 MW teljesítményt ért el. Ezután az atomenergia dinamikus terjeszkedése vette kezdetét, amit az olcsó és kiszámítható villamosenergia-termelés tett vonzóvá, különösen az 1970-es években.
Az 1973-as olajválság (az OAPEC olajembargója) és az 1979-es iráni forradalom után a fosszilis tüzelőanyagok drágulása az atomenergiát kiváló alternatívává tette. Az 1980-as évek közepére érte el csúcsát a globális villamosenergia-termelésben való részesedése, amikor a világ termelésének közel 16%-át adta. A kőolaj árának 1980-tól tartós csökkenése és az 1986-os csernobili katasztrófa ellenére az atomenergia tovább növekedett, és 2006-ban elérte a 2761 TWh (terawattóra) korábbi csúcsot.
A 2011-es fukushimai baleset után bekövetkező visszaesés (főleg Japánban és Európában) ideiglenes volt, és 2024-ben új rekordot döntött a globális termelés: 2764 TWh, ami a világ villamosenergia-szükségletének körülbelül 10%-át teszi ki. Jelenleg 420 aktív reaktor működik világszerte, összesen 400 GW kapacitással, és további 60 reaktor épül, 70 GW tervezett teljesítménnyel.
Biztonságtechnikai szemszög
Az atomenergia mellett kitartó országok (USA, Oroszország, Franciaország, Kína) az évek során újabb és újabb innovációkkal álltak elő, amelyek számos, az atomenergiával kapcsolatban emlegetett problémát orvosoltak, köztük a biztonsági kockázatokat is. A harmadik generáció-plusz reaktorok már számos bővített biztonsági funkcióval rendelkeznek: ezek az amerikai Westinghouse által tervezett AP1000, a német–francia Framatome által fejlesztett Areva/EDF EPR (Evolutionary Power Reactor), vagy az orosz Roszatom vívmánya, a VVER-1200.
Az első ilyen erőművek a 2010-es évek végén készültek el, és már üzemben vannak a világ számos pontján, például az Egyesült Államokban, Kínában, Franciaországban, Finnországban és Oroszországban. Paks II is már a harmadik generáció-plusz technológia szerinti VVER-1200-zal épül. A megerősített biztonsági funkciók számos szempontból garantálják, hogy ne fordulhassanak elő balesetek.
Az új erőművek már a külső behatásokra is gondoltak, mely módosítás elsősorban a 2011. szeptember 11-i terrortámadást követően került előtérbe, hogy egy esetleges eltérített repülőgép becsapódás terhelését is kivédje. Így a megerősített szerkezet robbanás-, földrengés- és cunamibiztos is.
Egy másik fontos fejlesztés a passzív hűtőrendszerek, amelyek forradalmasították a nukleáris biztonságot azáltal, hogy megszüntették az aktív komponensektől (például szivattyúk, dízelgenerátorok) való függést. Ezek a rendszerek alapvető fizikai elvekre építenek, mint például a gravitáció, a természetes áramlás és a fázisváltozások, így gondoskodnak arról, hogy a hűtés akkor is működjön, ha az áramellátás megszakad.
A hatékonyság
Mindeközben a nukleáris fűtőanyag egyre hatékonyabb felhasználása, energiahatékonysága és a hulladék csökkentése is egyre inkább prominens. 2026-ban Finnországban, Onkalo-ban megnyílik a világ első tartósan fenntartható nukleáris hulladéklerakója 400–450 méter mélyen, amely 6500 tonna elhasznált uránium-fűtőanyagot tud biztonságosan eltárolni százezer évre, és 2100-ig elegendő kapacitással rendelkezik.
Azonban lehet, hogy erre nem is lesz teljes mértékben szükség, mivel a kiégett nukleáris fűtőanyagra egyre inkább nyersanyagként tekintenek az atomenergia-iparban. A kiégett fűtőanyag felhasználható újabb nukleáris ciklusokban, csökkentve a hulladék mennyiségét, miközben „tenyésztőreaktorban” új nukleáris fűtőanyagot állít elő. Ennek a folyamatnak a tesztelése 2023-tól már Pakson is megindult.
Ilyen „gyors tenyésztőreaktorokra” már számos példa van a világon; például Oroszország ezen reaktorok zárt rendszereivel a teljes nukleáris hulladékmegsemmisítésre törekszik. A fő probléma ezen „gyors tenyésztőreaktorokkal” a költségek és a nehezebb karbantartás mellett maga a plutónium-termelés, amely hadászati célra is felhasználható.
2025 áprilisában bejárta a világot a hír, hogy Kína a világon elsőként sikeresen üzembe helyezett egy sóolvadékos reaktort. Ennél a típusnál a hűtőközeg fluorid sóolvadék, amelyben a fűtőanyag is elkeverve található. A sóolvadékos reaktorok jellemzően alacsonyabb nyomáson működnek, mint a többi típus, ami egyszerűsíti a reaktor tervezését és növeli a biztonságot; a leolvadás és balesetek esélye minimális.
Nehézsége, a karbantartás, ezen a területen is ért el Kína áttöréseket. A hagyományos atomerőművekkel szemben, ahol pár évente cserélni kell a fűtőrudakat, ez a típusú erőmű évtizedes távlatban is képes működni beavatkozás nélkül. Azonban a zárt rendszerben zajló reakciók következtében számos mellékterméket (gázok, korrozív oxidok) ki kell szűrni és hatástalanítani a biztonság és hatékonyság érdekében.
Nagy előnye a biztonságon felül, hogy a tórium nagy mennyiségben található a földkéregben, így a fűtőanyag könnyebben hozzáférhető, és kisebb mennyiségben termel nukleáris hulladékot. Bár a Kína által beüzemelt reaktor egyelőre csupán 2 MW kapacitással rendelkezik, a jövőben ez a reaktortípus domináns lehet.
A két fentebb említett erőműtípus már a negyedik generációs erőművek előfutárjai. A teljesség igénye nélkül érdemes megemlíteni a többi negyedik generációs technológiát is. A korábban említett „gyors tenyésztőreaktoroknak” három típusa is ezek közé tartozik. A nátriumhűtésű gyorsreaktor Oroszországban, Beloyarskban 2016 óta üzemel; az USA-ban Bill Gates TerraPower nevű cége fejleszt hasonlót, és 2030-ra várható az üzembe helyezés.
A hasonló elven működő, ólomhűtésű gyorsreaktor előnye, hogy a nátriumnál jóval kevésbé reaktív, biztonságosabb az ólom, mint hűtőközeg a nátriumnál; azonban sokkal nehezebb vele dolgozni és tervezni, a reaktornak speciális bevonattal kellene készülnie. Jelenleg Oroszországban folyik ilyen típusú reaktor fejlesztése.
Végül a gázhűtéses gyorsreaktorban a közeg szén-dioxid vagy hélium lehet. Ennek fejlesztésében az ALLEGRO projekt keretében Magyarország is részt vesz, azonban a fejlesztés még csupán kísérleti fázisban van. A nagyon magas hőmérsékletű reaktorok első számú fejlesztője Japán és Kína; itt a hűtőközeg hélium, előnye a jobb energia-konverzió. A nagyon magas hőmérséklet elsődleges célja a hidrogén-termelés a folyamat végén.
Egy egyedi típus a szuperkritikus vízhűtésű reaktor, ahol a víz egy egyedi, úgynevezett szuperkritikus állapotban található, és egyszerre viselkedik folyadékként és gázként, kiváló tulajdonságokkal rendelkezik. Egyszerű konstrukció, magas hatásfokkal, egyelőre kísérleti fázisban; fő fejlesztője Japán.
A szükségesség
A technológia fejlődése, az egyre biztonságosabb és hatékonyabb atomenergia, illetve az átrendeződő geopolitikai viszonyok mellett az innovatív, áramigényes ágazatok új realitást hoztak ezen a téren.
Az adatközpontok, melyek a mesterséges intelligenciához is szükségesek, jelenleg 460 terawattóra (TWh) energiafogyasztással rendelkeznek, ami a globális fogyasztás 2%-át teszi ki. 2030-ra ez az érték várhatóan a duplájára nő, 960 TWh-ra, ami a globális fogyasztás 4%-át fogja kitenni.
Ezzel együtt egy általános növekedés is megfigyelhető a világban. 2013 és 2023 között éves szinten 1,3%-kal nőtt az energiafogyasztás; ennek oka az új energiaigényes iparágakon kívül a „globális dél” iparosodása, amelyből Kína, India és Brazília a legjelentősebb. Afrika jelentős iparosodása pedig a közeljövőben várható, ami a lakosság életszínvonalának növekedésével áramfogyasztásuk növekedését is maga után vonja.
Végül a megújulók ingadozását és időszakfüggőségét még jelenleg is egyensúlyozni kell. A nyár folyamán a szél-, nap- és vízi erőművek is időszakosan alultermeltek. A spanyolországi áramhálózat összeomlása ugyancsak intő példa.
Ez kulcskérdés a már korábban említett adatközpontok esetében, amelyek 99,5–99,9%-os működési időt igényelnek, típustól és fontosságtól függően. Ez azt jelenti, hogy az 5-ös kategóriájú adatközpontok esetén évi 29 óra, míg a legfontosabb, 1-es kategóriájú esetén csupán 25 perc leállás lehetséges évente.
A leállások eurómilliós károkat okoznak a gazdaságban; minden perc kulcsfontosságú, hiszen a modern informatikai és ellátó rendszerek egyre inkább támaszkodnak a mesterséges intelligenciára és a felhőalapú szolgáltatásokra. Emiatt szükséges egy megbízható és stabil energiaforrás a nagy techcégek, mint a Microsoft, Google és Amazon számára; ennek megoldására a kis moduláris reaktorok felé fordultak.
Kis moduláris reaktorok (SMR)
A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) a 300 MW alatti hőtermelésű erőműveket „kicsi” („small”), a körülbelül 700 MW-ig terjedő energiatermelést pedig „közepes” („medium”) kategóriába sorolja. A NAÜ a kis és közepes reaktorokat együtt SMR-eknek (small and medium reactors) nevezi. Az „SMR” kifejezést azonban gyakrabban használják a „kis moduláris reaktor” mozaikszóként, amelyek általában 300 MW vagy annál kisebb teljesítménnyel üzemelnek, és sorozatgyártásra tervezték őket. Ez gazdaságos, rövid építési időt biztosít, mivel a helyszínen is telepíthetők.
A fejlesztők a sorozatban gyártható kis atomreaktoroktól azt várják, hogy alternatívát jelentsenek az egyéb erőművek kiváltására, mivel moduláris felépítésük miatt a méretük jól skálázható. Költségeiket tekintve várhatóan érvényesül a sorozatgyártás költségcsökkentő hatása a mennyiségi és tervezési kiadások terén. A moduláris előregyártásnak és a szabványosított rendszernek köszönhetően egyszerűsödik az engedélyezés, és csökken az üzemeltetéshez szükséges szakértelem. A tradicionális atomerőművekkel szemben, amelyek évtizedekig épülnek, az SMR-ek 3–5 év alatt elkészülhetnek.
A Nukleáris Világszövetség 2015-ös jelentése az SMR-ekben rejlő hatalmas potenciált az alábbi tényezőkre vezette vissza:
- Kis méretük és modularitásuk miatt az SMR-ek szinte teljes egészében ellenőrzött gyári körülmények között építhetők, modulonként telepíthetők, javítva az építés minőségét és hatékonyságát.
- Kis méretük és passzív biztonsági jellemzőik miatt ideálisak olyan országok számára is, amelyek kisebb hálózattal és kevesebb tapasztalattal rendelkeznek az atomenergiával kapcsolatban.
- A méret, az építési hatékonyság és a passzív biztonsági rendszerek könnyebb finanszírozást tesznek lehetővé a nagyobb üzemekhez képest.
- A „sorozatgyártás gazdaságossága” egy speciális SMR-konstrukció esetén tovább csökkenti a költségeket.
- Alacsonyabb teljesítmény, ami a radioaktív kibocsátás időtartamának csökkenéséhez vezet, valamint a kisebb reaktorok révén kisebb a radioaktív leltár is.
- A reaktorblokk föld alatti vagy víz alatti elhelyezése nagyobb védelmet nyújt a természeti katasztrófákkal (pl. földrengés vagy szökőár) és az ember által okozott balesetekkel (pl. repülőgép-becsapódás) szemben.
- A moduláris felépítés és a kis méret miatt több egység is telepíthető egymás mellett ugyanazon a helyen.
- Kisebb mennyiségű hűtővízre van szükség, ezért alkalmas távoli régiókra, és speciális esetekben jó opció például a bányászat vagy a sótalanítás energiaszükségleteinek kielégítésére.
- A reaktor élettartamának végén lehetőség van a reaktormodul eltávolítására vagy a helyszíni leszerelésre.
Az SMR-ek tervezése és fejlesztése a 80–90-es évekig nyúlik vissza, de a 2010-es évek elején új lendületet kapott, amikor 2012-ben az USA Energiaügyi Minisztériuma számos SMR-projektet támogatott. Számos nyugati ország és cég egyre nagyobb forrásokat biztosít, és tervez SMR-eket 2030-as üzembe helyezési dátummal. A kínai Linglong One a világ egyik első szárazföldi, lakossági áramellátást szolgáló SMR-je, amely áprilisban kezdte meg működését.
A technológia iránt a piac is élénk érdeklődést mutat: az utóbbi időben a nyilvános tőzsdei cégek 200–300%-os növekedést értek el, például a Hitachi Energy vagy a NuScale, amelyek ezen technológiák úttörői. Magyarország is érdeklődik az SMR-technológia iránt: amerikai-lengyel konzorciumon keresztül érkezhet a legújabb hírek szerint a lengyel Synthos Green Energy és a General Electric – Hitachi közös fejlesztése, a BWRX-300 reaktor.
Emberek és nemzetek – Attitűdváltás az atomenergia irányában
Az elmúlt évtizedekben a közvéleményt atomenergia-ellenes hangulat jellemezte. Franciaországban 2009-ben 36%-os, 2016-ban pedig 24%-os volt a nukleáris energia támogatottsága. Spanyolország esetén 2009-ben 25%-os, Dániában 29%-os, Lengyelországban 38%-os, Olaszországban 27%-os támogatottságot regisztráltak az Európai Bizottság adatai szerint. A legdrasztikusabb helyzet Németországban mutatkozott: a 2009-es 36%-os adatot követően 2016-ra és 2019-re a támogatottság 14%-ra, majd 22%-ra csökkent.
Ezzel szemben egy 2023-as tanulmány jelentős növekedést mutat ezen a területen: Franciaországban 50%, Spanyolországban 40%, Dániában 51%, Lengyelországban 71%, Németországban 54%, míg Olaszországban 41% támogatja a nukleáris energiát. Ez részben az ukrán–orosz háború következtében bekövetkező energiaár-válságnak is betudható, mivel az emberek kiszámítható és olcsó energiára vágynak.
A nemzetek részéről hasonló tendencia figyelhető meg, követve lakosaik igényeit. Míg a 2010-es években számos ország tervezte atomerőműveinek leállítását, mára meghosszabbított működési engedélyeket és új erőművek építését látjuk. Jelenleg az EU 28 tagállamából 12 használ nukleáris energiát: Belgium, Bulgária, Csehország, Finnország, Franciaország, Magyarország, Hollandia, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország és Svédország. 2023-ban az EU teljes energiatermelésének 22,8%-át a nukleáris energia adta.
Belgium és Svájc is tervezték nukleáris erőműveik leállítását, ám végül az engedélyek megújítása és a reaktorok élettartamának növelése mellett döntöttek. Svédország 20 évvel meghosszabbította nukleáris reaktorának élettartamát, és új erőmű építését tervezi. Franciaország, Lengyelország, Magyarország, Hollandia, Finnország, Románia, Bulgária és Szlovákia mind új reaktorok építését tervezi, míg Lengyelország első reaktorát tervezi megépíteni.
Az EU nemrég elfogadott terve szerint 241 milliárd eurót fordítana az atomenergia termelés bővítésére 2050-ig, ezzel a jelenlegi 98 gigawattos kapacitást 109 gigawattra emelve. Érdemes megemlíteni az EU és az USA közötti vámmegállapodást is, amely szerint az EU energetikai ágon 250 milliárd eurót költ az USA-ból származó nyersanyagokra és technológiára. Mivel ez csak LNG és kőolaj formájában nem teljesíthető, szakértők szerint a kis moduláris reaktorok építése is része lesz a tervnek, például az amerikai Westinghouse vállalat részvételével.
Világszinten szintén növekvő trend figyelhető meg az atomerőművek tekintetében: Kínában több mint 20 új atomerőmű épül, és további 100 van tervben. Az Egyesült Államokban 10 új nagyméretű erőmű van tervben, miközben valószínűleg az ország lesz a kis moduláris reaktorok egyik első felhasználója. Kazahsztán, amely történelmileg sosem használt atomenergiát, első nukleáris erőműve építését tervezi egy 2024-es referendumot követően, amelyen a lakosság 73%-a támogatta a projektet.
Az első atomerőművesek közé tartoznak még olyan jelentős országok, mint Banglades, Törökország és Egyiptom. A Világbank júniusban feloldotta tiltását olyan hitelek felvételére, amelyek nukleáris erőművek fejlesztésére szolgálnak, felismerve a változó nemzetközi hangulatot és irányvonalakat. Ennek nagy nyertesei lehetnek a fejlődő országok, amelyek eddig önerőből nem tudták előteremteni a szükséges forrásokat. Például Ghána évtizedek óta érdeklődött a nukleáris technológia iránt, ám pénzügyi források és kedvező hitelek híján nem tudott belevágni. Most azonban lehetőség nyílik előttük, már az atomerőmű helyszínének kijelölését tervezik az afrikai országban.
Összességében elmondható, hogy az atomenergia reneszánszát éli, amelynek több oka is van. Egyrészt a technológia fejlődése és a költséghatékony termelés a hajtóerő, másrészt az alacsony üvegházhatású gázkibocsátás zöld szempontból is előnyös. A világ energiaigénye folyamatosan növekszik, és a kis moduláris reaktorok elterjedése rugalmas és hatékony megoldást kínál a problémára. Egyre több ország dönt az atomenergia útján történő áramtermelés fejlesztése mellett. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség becslése szerint 2050-ig az atomenergia útján történő áramtermelés legalább 40%-kal bővülhet a 2023-as szinthez képest, míg a felső határ a két és félszeres növekedést is elérheti.
Magyarország a Paks II megépítésével megelőzte a nemzetközi trendet, felismerve, hogy az energiabiztonság érdekében szükséges a nukleáris energiatermelés kapacitásainak növelése. Ez a trend folytatódni látszik, hiszen a kis moduláris reaktorok nemzetközi keretek között hamarosan Magyarországra is érkezhetnek.
Hivatkozások
https://atomeromu.mvm.hu/hu-HU/Tudastar/Atomtortenelem
https://www.iaea.org/bulletin/learning-from-fukushima-daiichi-factors-leading-to-the-accident
https://www.iea.org/reports/global-energy-review-2025/electricity
https://www.posiva.fi/en/index/finaldisposal/researchandfinaldisposalfacilitiesatonkalo.html
https://www.britannica.com/technology/breeder-reactor
https://www.iaea.org/newscenter/news/what-are-small-modular-reactors-smrs
https://small-modular-reactors.org/types-of-small-modular-reactors/
https://uptimeinstitute.com/tiers
https://www.cnbc.com/2025/10/05/nuclear-power-modular-reactor-energy-demand-public-market-risks.html
https://www.theguardian.com/environment/2025/jun/01/tide-turning-europe-beyond-favour-nuclear-power
https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0301421525000357
https://www.vg.hu/vilaggazdasag-magyar-gazdasag/2025/07/smr-lengyel-ge-vernova-hunatom-paks
