Magyarország fenntarthatósági értékelése

SDG

A Fenntartható Fejlődési Célokat, röviden FFC-ket (SDG ~ Sustainable Development Goals) 2015-ben hívta életre az ENSZ Közgyűlése. Tizenhét egymástól függő célról van szó, olyan célokról, melyeket a Föld országai valamilyen szempontból kulcsfontosságúnak ítéltek ahhoz, hogy megkímélhessük bolygónk élővilágát, megfékezzük a klímaváltozást és közben az emberiség is gyarapodhasson, jólétben élhessen. Ez a 17 cél a következő:

1. A szegénység felszámolása. (A szegénység minden formájának megszüntetése a világon mindenhol.)
2. Az éhezés megszüntetése. (Az éhínség megszüntetése, élelmiszer-biztonság létrehozása, az élelmezés fejlesztése és fenntartható mezőgazdaság létrehozása.)
3. Jó egészség. (Egészséges élet biztosítása és jólét megteremtése minden korosztályban élő minden egyes ember számára.)
4. Minőségi oktatás. (Átfogó és igazságos minőségi oktatás megteremtése és egész életen át folytatott tanulmányok lehetőségének létrehozása mindenki számára.)
5. Nemek közötti egyenlőség. (Nemek közötti egyenlőség biztosítása, és a nők és lányok felemelkedésének elősegítése.)
6. Tiszta víz és köztisztaság. (Fenntartható vízgazdálkodás biztosítása, a vízhez és közegészségügyhöz való hozzáférése biztosítása minden ember számára.)
7. Újrahasznosítható és megfizethető energia. (Megfizethető, megbízható, fenntartható és modern energia biztosítása mindenki számára.)
8. Jó munkalehetőségek és gazdaságok. (Hosszan tartó, átfogó és fenntartható gazdasági növekedés létrehozása, teljes és eredményes foglalkoztatás, valamint méltó munka biztosítása mindenki számára.)
9. Innováció és jó infrastruktúra. (Alkalmazkodó infrastruktúra kiépítése, átfogó és fenntartható iparosodás megteremtése, valamint az innováció támogatása.)
10. Egyenlőtlenség csökkentése. (Egy országon belüli és országok közötti egyenlőtlenségek csökkentése.)
11. Fenntartható városok és közösségek. (Fenntartható, befogadó, biztonságos és alkalmazkodó városok és más emberi települések létrehozása.)
12. A források felelősségteljes használata. (Fenntartható fogyasztási és termelési szokások kialakítása.)
13. Fellépni az éghajlatváltozás ellen. (Gyors cselekedetek a klímaváltozás és hatásai leküzdésének érdekében.)
14. Óceánok fenntartható használata. (A fenntartható fejlődés érdekében az óceánok, tengerek és tengeri erőforrások megőrzése és fenntartható használata.)
15. Fenntartható földhasználat. (A Föld ökoszisztémáinak fenntartható használata, fenntartható erdőgazdálkodás, az elsivatagosodás leküzdése, valamint a talaj degradációjának visszafordítása, valamint a biodiverzitás csökkenésének megállítása.)
16. Béke és igazság. (A fenntartható fejlődés érdekében békés és befogadó társadalmak létrejöttének elősegítése, mindenki számára elérhető igazságszolgáltatás biztosítása, és minden szinten hatékony, felelősségre vonható és befogadó intézmények létrehozása.)
17. Partnerség a fenntartható fejlődésért. (A végrehajtás módjainak biztosítása és a fenntartható fejlődés globális partnerségének felélesztése.

Minden csatlakozó ország kap egy értékelést mind a tizenhét célra vonatkozóan, melyek a következők lehetnek: FFC elérve (zöld mező), vannak még kihívások (sárga mező), jelentős kihívások vannak még (narancs mező), nagy kihívások vannak még (vörös mező). Az egyes mezők melletti nyilak színe is hasonló jelentésekkel bír: a felfelé mutató zöld nyíl az FFC elérését jelzi, vagy azt, hogy az ország jó úton halad a cél elérése felé; a sárga, ferdén felefelé mutató nyíl mérsékelt fejlődést jelöl; a narancsszínű, oldalra mutató nyíl stagnálást jelez, míg a lefelé mutató vörös nyíl visszaesésre utal a cél tekintetében. Példaként a listavezető Finnország mezői:

Finnország FFC-helyzete. Forrás: Sustainable Development Report 2022.

Az összes FFC-hez 3-17 indikátor tartozik, ezek határozzák meg, hogy az adott cél milyen fázisban van jelenleg. A 13. számú „Fellépni a klímaváltozás ellen” meghatározású cél indikátorai például a következők: cementgyártásból és fosszilis tüzelőanyagokból származó szén-dioxid-kibocsátás; importból származó szén-dioxid-kibocsájtás; fosszilis energiahordozók exportjából származó szén-dioxid kibocsátás; valamint a kibocsátás beárazása. Ezzel a négy indikátorral a 13. cél még viszonylag egyszerűnek tekinthető, de például a 3. számú „Jó egészség” célhoz 17 indikátor tartozik.

Az indikátorok meghatározzák, hogy egy adott cél milyen kategóriába essen és azt is, hogy az előző évhez képest milyen irányú fejlődés következett be a területen. Ezek alapján minden ország kap egy 0 és 100 közötti pontszámot. A listát jelenleg Finnország vezeti 86,5 ponttal, a skandináv országok nem sokkal lemaradva követik a 2-3-4. helyen.

Magyarország és az FFC-k

163 ország szerepel a listán, melyen Magyarország jelenleg a 21. helyen áll 79 ponttal. Kritikák elsősorban azért érhetik hazánkat ezzel a listával kapcsolatban, mert az EU-n belül nem vagyunk előkelő helyen: a 27 tagállam közül a 17. helyen állunk. Ha erre úgy tekintünk, hogy 16 állam, az EU tagjainak nagyjából 60%-a megelőz minket, akkor láthatjuk, hogy van hova fejlődni, azonban még az EU-tagok közül is megelőzünk 10 országot. Még több önbizalomra adhat okot, ha a globális szemmel nézünk a rangsorra: a világszinten 21. helyezésünk az OECD-tagok között is a 21. helyre sorol minket, ami azt jelenti, hogy kizárólag OECD-tagállamok szerepelnek előttünk a listán, melyeknek nagyrésze magas fejlettségű ország, komoly klímavédelemre fordítható erőforrásokkal. Emellett nem csak az EU tagállamok közül utasítunk magunk mögé tízet, az OECD tagok közül is tizenheten mögöttünk vannak, azaz, míg az EU-n belül a középső harmad alján helyezkedünk el, az OECD tagok között jóval közelebb a középmezőnyhöz. Fontos még emellett megemlíteni, hogy a globális lista eleje, ahol mi is helyet foglalunk rendkívül szoros: a 21. helyen álló Magyarországnak pontosan 79,01 pontja van, míg a hat hellyel előrébb lévő, 15. helyet elfoglaló Szlovénia sem éri el a 80 pontot (79,95 pontja van).

Nemzetközi szinten tehát nem szerepelünk rosszul a Fenntartható Fejlődési Célok tekintetében, még a fejlett és a klímavédelem éllovasainak számító országok között sem vagyunk sereghajtók, igaz van még hova fejlődni. Hogy pontosan hova, azt akkor láthatjuk, ha megvizsgáljuk Magyarország helyzetét az egyes célok tekintetében.

Magyarország FFC-helyzete. Forrás: Sustainable Development Report 2022.

A fenti ábrán látszik, hogy az egyetlen FFC, amit Magyarország elértnek tekinthet a szegénység felszámolása. Ez a cél számos fejlett ország esetén az elért kategóriába esik, azonban az eredmény csalóka, a cél indikátorait ugyanis leginkább a fejlődő országok körülményeihez igazították. Az egyik ilyen indikátor a kevesebb mint napi 1,9 dollárból élők aránya, a másik a kevesebb mint napi 3,2 dollárból élők aránya, a harmadik a szegények aránya adózás után. Egy fejlődő országban ezek lehet, hogy jól mutatják a szegénység helyzetét, Európában azonban jóval magasabbak a megélhetési költségek, és jóval több mint napi 3,2 dollárból is lehet szegénységben élni. A cél olyan szempontból elértnek tekinthető, hogy a globális mélyszegénység definíciójának nem felelnek meg nagy tömegek Magyarországon, azonban ez nem jelenti azt, hogy a szegénység ne lenne probléma hazánkban, vagy akár más fejlett országokban, ahol az első FFC „elért” kategóriába esik. Ez egyébként sokat elárul az FFC-k megbízhatóságáról és specificitásáról, de azért érdemes végig nézni a többi célon is.

Az „elért” kategória után a legjobban azon célok tekintetében állunk, amelyekben vannak még kihívások, de mérsékelt fejlődés tapasztalható (sárga mezők sárga nyíllal). Két cél esik ebbe a kategóriába: tiszta víz és köztisztaság; fenntartható városok és közösségek. Előbbi esetén egyetlen indikátor van, ahol stagnálás tapasztalható, a biztonságosan kezelt vízszolgáltatásokat használók aránya. A többi indikátor vagy az elért kategóriába esik, vagy fejlődés volt benne tapasztalható. A fenntartható városok és közösségek indikátorai közül három elért, vagy jó úton jár efelé, egy indikátor (tömegközlekedéssel való elégedettség) esetén stagnálás, egy másik esetén (lakbérrel túlterhelt lakosság aránya) romlás tapasztalható. Utóbbi a 2019 utáni évek nehéz gazdasági helyzetét figyelembe véve aligha lehet meglepő.

A sárga (vannak még kihívások) kategóriában stagnálás tapasztalható az egyenlőtlenségek csökkentése és a szárazföldi élőhelyek védelme esetén. Ha közelebb kívánunk kerülni fenntartható fejlődési céljainkhoz, akkor ezekre a területekre mindenképp érdemes nagyobb figyelmet szentelni, hiszen ezek azok, ahol aránylag kis energiabefektetéssel aránylag nagy eredményeket érhetünk el, mivel „csupán” a sárga kategóriába esnek, így közel vannak a megvalósuláshoz.

A narancsszínnel jelölt mezők arra utalnak, hogy jelentős kihívások vannak még az adott cél elérésének tekintetében. Ezek közül a mezők közül van egy, mely zöld nyíllal jelölt, azaz nem csupán mérsékelt előrelépés tapasztalható, hanem kifejezetten jó úton járunk a cél elérése felé, ez pedig az ipar, innováció és infrastruktúra.  A terület 10 indikátorából hetet már elértünk, vélhetően a piros szabadalmak száma indikátor miatt esünk összességében a narancs kategóriába.

A további narancs mezők közül egy kivételével az összes többi esetén mérsékelt előrelépést értünk el. Ezek a jó egészség és jóllét, a nemek közötti egyenlőség, a megfizethető és tiszta energia, a korrekt munka és gazdasági növekedés, a felelősségteljes fogyasztás és termelés, a béke, igazság és erős intézmények, valamint az együttműködés a célok eléréséért.

Fontos külön szót ejteni a nemek közötti egyenlőségről, ugyanis sokan nem értik, hogy ez a cél miért került be az FFC-k közé. Ennek egyszerű az oka: egyénként az tud fenntarthatóságot növelő döntéseket hozni, aki ehhez megfelelő háttérrel rendelkezik. Ennek legszélsőségesebb ellenpéldái azok a fejlődő országok, ahol a nagy szegénység miatt előfordul, hogy csak a fiúgyermekeket járatják iskolába, a lányoknak erre nincs lehetőségük. Egyes becslések szerint ma 15 millió olyan lány él a világon, aki soha nem fog iskolába járni, szemben 10 millió fiúval.[1] Aki pedig nem végzi el az oktatás legelemibb szintjeit, nem lesz képes fenntarthatósági szempontokat figyelembe venni a döntéseiben. Kevésbé szélsőséges és talán a mi életünkhöz közelebb álló jelenség a nemek közötti bérrés (gender wage gap). Ameddig jelentős eltérések vannak ugyanazon munkát végző férfiak és a nők között, addig a társadalom egy jelentős része nem fogja tudni meghozni azokat a gyakran költséges fenntarthatósági döntéseket, melyekre szükség van az FFC-k eléréséhez.

A rövid kitérő után folytatjuk a legproblémásabb mezőkkel. Magyar szempontból a második leggyengébb FFC a minőségi oktatás, melyben jelentős kihívások vannak még (narancs mező) és stagnálás tapasztalható a területen. Az egyik indikátor, a PISA tesztek tekintetében fejlődés látszik, azonban a felsőoktatásban való részvétel terén visszaesés történt, a tudományos teljesítményt pedig még mindig döntően befolyásolja az egyén szociális-gazdasági helyzete, ráadásul ezen a téren stagnálást láthatunk. Ez utóbbi kettő jelentősen visszaveti Magyarország értékelését az oktatás területén.

Két piros mező található Magyarország fenntartható fejlődési céljainak listáján. Ezek közül az egyik, nevezetesen a fellépni az éghajlatváltozás ellen kevesebb szót érdemel, hiszen ezen a területen még a lista legelején szereplő tíz ország közül is csak egy (Svájc) ért el mostanáig narancssárga mezőt, az összes többi toplistás ország hozzánk hasonlóan piros, azaz nagy kihívások vannak még itt mások számára is.

A másik piros mező az éhezés megszüntetése. Ezen a területen egyébként nagyrészt zöld és sárga indikátoraink vannak, azonban az index (nagyon helyesen) figyelembe veszi a minőségi éhezést is. Magyarország két indikátor, a túlsúly és a húsfogyasztás alapján is a piros kategóriába esik, azaz nagy kihívások előtt áll, ezek miatt vált összességében piros mezővé az éhezés megszüntetése.

Mit vonhatunk le összességében Magyarország FFC-helyzetéről? Ha régiós összehasonlításban vizsgáljuk a kérdést, akkor elsősorban azt, hogy büszkék sem lehetünk különösebben és szégyenkeznünk sem kell nagyon.

Az egyetlen FFC-t, amit elértünk a fejlett országok nagyrésze elérte és ez inkább a hibás, nem eléggé differenciált mérőszámoknak köszönhető, nem annak, hogy ne lenne szegénység a fejlett országokban. A két legrosszabbul álló célunk közül az egyik majd’ minden ország esetén rosszul áll, a másik pedig inkább a (kétségkívül nem a legegészségesebb és emiatt reformra szoruló) magyar konyhakultúra következménye, mintsem a mennyiségi éhezés mutatója.

A többi cél valahova a szürke zónába esik (nem szó szerint, ugyanis az azt jelölné, hogy nincs adat). Nem teljesítettük őket, tettünk pozitív lépéseket, de kisebb-nagyobb kihívások várnak ránk, ha el kívánjuk őket érni. A dolgok jelen állása az EU-tagok között a középmezőny aljára, a fejlett országok között a középmezőnybe, világviszonylatban pedig az élbolyba sorol minket, hiszen 20 ország van előttünk, 143 mögöttünk. Fejlődni természetesen úgy lehet gyorsabban, ha az előttünk állókhoz hasonlítjuk magunkat és őket próbáljuk utolérni.

GSCI

Egy másik széleskörben elfogadott index a Global Sustainability Competitiveness Index (Globális Fenntarthatósági Versenyképességi Index). Ez az index nem csak a fenntarthatóságra fókuszál, hanem a gazdasági versenyképességet is figyelembe veszi, igyekszik a kettőt együttesen mérni. Hat változó összesített eredményi alapján rangsorolja az országokat.

Az első változó az ország természeti adottságai. Ebbe a kategóriába tartozik az ország mérete, népessége, földrajza, éghajlata, biodiverzitása, természeti erőforrásai (ideértve a megújuló és nem megújuló energiaforrásokat), valamint ezen erőforrások mértékének csökkenése. Ezeket a faktorokat mind figyelembe veszik és beleszámítják egy ország fenntarthatósággal kapcsolatos versenyképességébe.

A második változó az erőforrás-menedzsment. Tág értelemben vett irányításra kell gondolni, ugyanis ide tartozik mind a természeti, mind a pénzügyi, mind az emberi erőforrás menedzsmentje. Minél nagyobb vagyont képes egy ország potenciálisan előállítani, annál magasabb pontszámot érhet el ebben a mérőszámban. Kiemelt szerepe van még a hatékonyságnak, mivel, ha magasabb hatékonyságú a termelés, akkor alacsonyabbak az egységköltségek, kisebb az energiafelhasználás és a környezeti lábnyom, valamint a klímaváltozáshoz való hozzájárulás.

A harmadik változó a társadalmi tőke. Ahhoz, hogy egy gazdaság megszakítások nélkül működhessen szükség van társadalmi kohézióra, érdekegyeztetésre a különböző régiók, a hatóságok és a nép, az érdekcsoportok, a jövedelmi csoportok, a generációk és végül az egyének között. Bármelyiknek a hiánya olyan társadalmi szakadékokat eredményezhet, melyek hosszútávon veszélyeztetik a gazdasági stabilitást és így a fenntarthatóságot is. Szerepet kap a társadalmi tőkére adott pontszámban a népegészségügy, az egyenlőtlenségek, a bűnözés, a szabadságjogok és az élettel való elégedettség.

A negyedik változó a szellemi tőke. Az index módszertani leírása szerint ennek a figyelembevételére azért van szükség, mert a folyamatos gazdasági fejlődés gerincét az a képesség adja, hogy egy ország minden szinten és minden intézményében képes az innovációra, nem csak a magánszektor szintjén. A versenyképesség fenntartásához egy hosszútávú vízióra is szükség van, mely túlmutat a monetáris és politikai érdekeken és véleményeken, inkább hosszabb távon fektet be kulcsterületekbe, mint az oktatás és az infrastruktúra. Erre a változóra az országok az iskolázottság, K+F ráfordítás, az infrastruktúrafejlesztések, a foglalkoztatottság, valamint a mezőgazdaság-ipar-szolgáltatás szektorok kiegyensúlyozottsága alapján kapnak pontot.

Az ötödik változó a gazdasági és üzleti fenntarthatóság. Ezt olyan tényezők befolyásolják, mint az üzleti környezet, a versenyhelyzet, a nők részvétele az üzleti életben, a pénzügyi piacok és a makrogazdasági mutatók (GNI, növekedés stb.).

A hatodik változó a kormányzás. Ez az ideológiai kérdésektől mentes mutató az adott kormányzat teljesítményét méri többnyire kvantitatív indikátorok alapján: kormányzati kohézió, infrastruktúra-fejlesztés, üzleti környezet, korrupció, pénzügyi stabilitás.

Magyarország és a GSCI

A GSCI indexszel összesen 180 országot osztályoztak, ezalapján Magyarország a 41. helyre került, azaz a felső negyedbe. Ez az eredmény a felsorolt hat változó részeredményeiből tevődik össze, így érdemes ezeket egyesével is megvizsgálni, hogy fény derüljön az esetleges pozitív vagy negatív irányú torzításokra.

Természeti adottságok területén állunk a legrosszabbul, a 180 tagú lista 114. helyén vagyunk. Ez az a tényező, melyre talán a legkisebb ráhatásunk van, hiszen ellentétben a többi változó komponenseivel, országunk méretét és természeti erőforrásait nem igazán tudjuk befolyásolni. Ez a gyenge helyezés értelemszerűen negatív irányba húz minket az összesített listán, ami azt jelzi, hogy a tőlünk függő faktorok alapján előkelőbb helyen is szerepelhetnénk.

Az erőforrás menedzsment területén teljesít a második legrosszabbul Magyarország, a 104. helyen állunk ezen a területen. Itt azonban még mindig komoly szerepet kapnak a természeti adottságok, hiszen az erőforrás-menedzsment egyik fő indikátora a nyersanyagok rendelkezésre állása. Természetesen a megújuló energiaforrások viszonylag alacsony aránya is lehúz minket erőforrás-menedzsment terén, de vélhetően ennél is fontosabb szerepe van az ásványkincsek csekély mértékének, melyre a természeti adottságokhoz hasonlóan nincs ráhatásunk.

A társadalmi tőke már egy olyan változó, melyre döntő ráhatása van a népességnek és a döntéshozóknak, és ebben a mutatóban már előrébb vagyunk, mint az előző kettőben. Az összesített helyezésünknél gyengébb 56. hely azonban arra utal, hogy ezen a területen is jelentősen fejlődnünk kell még.

Szellemi tőke területén az összesített helyezésünknél eggyel előkelőbb, 40. helyen állunk. Ezen a téren elsősorban az oktatás fejlesztésével és a kutatási-fejlesztési ráfordítások növelésével tudunk fejlődni. Emellett fontos fenntartani a kedvező befektetői környezetet, hiszen az új vállalkozások és a high-tech cégek száma is hatással van az eredményre.

A gazdasági és üzleti fenntarthatóság területén vagyunk a legjobbak, 7. helyen állunk világszinten. A közép-kelet-európai országok nagyrésze egyébként jól teljesít ebben a kategóriában, az első helyet például Szlovénia foglalja el.

Az utolsó mutatóban, a kormányzás területén ismét gyengébben teljesítünk az összesített eredményünknél, 71. helyen állunk világszinten. Csak találgatni lehet, hogy ennek a változónak az indikátorai közül melyikben szorulunk leginkább fejlesztésre, mivel az nem derül ki, hogy pontosan hogyan jön ki ez az eredmény, mely indikátorokban teljesítünk jobban vagy esetleg gyengébben.

A GSCI tanulságai hasonló eredményre engednek következtetni, mint az FFC-k: Magyarország nincs az élmezőnyben, azonban ostorozni sem kell magunkat, hiszen világviszonylatban sokkal közelebb vagyunk a legjobbakhoz, mint a lerosszabbakhoz. A GSCI eltérő módszertana miatt azonban itt gyengébben teljesítünk, mint az FFC-k alapján. Az Európai Unióban csak két ország, Bulgária és Ciprus áll mögöttünk a listán. A részeredmények hiányos hozzáférhetősége miatt csak találgathatunk, hogy a leggyengébb területeken (erőforrás menedzsment, társadalmi tőke, kormányzás) pontosan mely indikátorokon kellene javítanunk, hogy előrébb lépjünk, az azonban egyértelműnek tűnik, hogy fejlődnünk kell. Az is igaz azonban, hogy bármennyire egzaktnak tűnnek is ezek a felmérések, az alapadat mindig szakértői becslés, emiatt lehet erősen szubjektív is, hiába épül az adatok feldolgozása ezután már a legkifinomultabb statisztikai módszertanra. Összefoglalva, jelen állás szerint a világ legjobb negyedében vagyunk, ám régiónkon belül is javítani kell a pozíciónkon.

NZRI

A KPMG Net Zero Readiness Indexe 32 ország haladását hasonlítja össze a karbonsemlegesség felé. A 32 országot úgy választották ki, hogy szerepeljenek köztük fejlett és fejlődő országok, valamint nagy energia-exportőrök. Az index 103 mutató alapján értékeli az országokat, mely mutatókat két fő kategóriába csoportosítja: a nemzeti felkészültség egy adott ország elkötelezettségét méri a karbonsemlegesség elérése iránt, a szektorális készenállás pedig az öt legnagyobb kibocsájtó szektor helyzetét vizsgálja: áram- és hőtermelés; közlekedés; épületek; ipar; és végül a mezőgazdaság, földhasználat és erdészet.

Magyarország is helyet kapott a 32 vizsgált ország között, melyek közül az élen itt is skandináv és nyugat-európai országok állnak: Norvégia, az Egyesült Királyság, Svédország, Dánia, Németország (kakukktojásként közép-európai) és Franciaország foglalják el a kiemelt első hat helyet. A lista a 2021-es helyzetet értékeli a 2022-ben rendelkezésre álló adatok alapján.

Magyarország a 13. helyen áll a kiválasztott 32 ország közül. Ez kevés információval szolgál arra vonatkozóan, hogy hol helyezkednénk el, ha a lista a világ összes országát tartalmazná, hiszen a 32 országot nem azonos arányban választották ki a fejlett, a fejlődő és az energiaexportőr országok közül. Mindenesetre itt is megállapítható, hogy magas fejlettségű országok előznek meg minket, melyek jelentős mozgósítható forrással rendelkeznek a fenntarthatóság szempontjából. Az élen szereplő kiemelt hat országon kívül még Japán, Kanada, Új-Zéland, Olaszország, Dél-Korea és Spanyolország előz meg minket.

Hazánk 13. helyezése a nemzeti felkészültségben elért 10. és a szektorális készenállás területén elért 16. helyezésekből tevődik össze. Az elemzés kiemeli, hogy a pénzügyi szektor kiemelt szerepet játszik Magyarország karbonsemlegessé válásában, hiszen jelentős tőkét áramoltat a dekarbonizációs törekvések ösztönzésébe. Fontos még emellett, hogy az áram nagyrészét atomenergiával állítjuk elő és a napenergia-ágazat is felfutóban van.

A KPMG magyarországi vezetője, Szabó István szerint felgyorsultak a kormányzati törekvések a karbonsemlegesség elérésére, melynek fontos része az elektromobilitás támogatása és a vasúti szállítmányozás elősegítése. Magyarország egyike azon öt országnak, melyek maximális pontszámot értek el a jogalkotás szintű intézkedések területén. Az EU-tagság is segíti az országot, hiszen lehetőségünk van a zöld fejlesztésekre szóló támogatások megpályázására. Az épületekből származó kibocsájtások terén 10. helyen áll Magyarország, mely a hőszivattyúk széleskörű használatának és az új épületekre vonatkozó energiahatékonysági előírásoknak köszönhető.

A jó eredményeknek köszönhetően olyan magas fejlettségű országok szerepelnek mögöttünk az NZRI listáján, mint az USA, Szingapúr vagy Ausztrália.

Az NZRI az FFC és a GSCI listákhoz hasonlóan a középmezőnybe, ezesetben viszont a középső harmad elejére sorol minket. Ennek az indexnek a jelentősége elsősorban abból származik, hogy nem a tágabb értelemben vett fenntarthatóságot, hanem a szűkebb értelemben vett kibocsájtásokat értékeli, és ezen a területen Magyarország kifejezetten jól teljesít (természetesen egy összes országot tartalmazó listán nem szerepelnénk ennyire előkelő helyen, de ezen a szűkített listán csak magas fejlettségű országok szerepelnek előttünk, így feltételezhetjük, hogy globális szinten az élmezőnybe tartoznánk, hiszen számos fejlődő ország kerülne még mögénk).

Megállapíthatjuk tehát, hogy mindhárom nemzetközi index a fejlett országok középmezőnyébe és a világ élmezőnyébe sorol vagy sorolna minket, ami jól mutatja, hogy nem kell elbízni magunkat, hiszen van még hova fejlődnünk, azonban túlzottan pesszimistán sem érdemes a helyzetre tekinteni. A fejlesztendő területek értékelésével és az erősségeink megtartásával megőrizhetjük helyünket a rangsorok elején, sőt, akár az élmezőny elérését is kitűzhetjük célnak a következő évekre.