Az energiaválság még nem ért véget

Egyrészt levonható a következtetés, hogy az energiaválság még nem ért véget. A válság egy kínálat-oldali szűkösségnek köszönhető. Egyelőre nem egyértelmű, hogy Európa az Oroszországról való leválás következtében le tudja-e fedni az energiaigényét a meglévő nem-orosz kapacitásokkal. Természetesen most mindenki arra kíváncsi, hogy az EU át tudja-e hidalni ezt az időszakot és mi várható a következő tél beálltával. A válasz több tényezőtől is függ.

Először is függ a geopolitikai helyzet alakulásától, elsősorban az európai-orosz kapcsolatok további lehetséges romlásától. Jelenleg két vezetéken érkezik Oroszország irányából gáz a kontinensre: a 31,5 milliárd köbméter éves kapacitású Török Áramlaton keresztül és a kb. 60 milliárd köbméter elméleti kapacitású Testvériség Vezetéken. A Török Áramlat továbbra is zavartalanul működik, de a Testvériség egyik ágát az ukránok lezárták 2022. májusában, így az év első felében kb. 18-19 milliárd köbméter elméleti kapacitással rendelkezett. A vezetéken júniusig 10,4 milliárd köbméter gáz érkezett, vagyis csak kb. 55 százalékos kapacitással üzemelt.

Habár 2022-ben hozzávetőlegesen 80 milliárd köbméterrel csökkent a kontinensre érkező orosz gáz mennyisége, a jelenlegi szállítások azonban még így is igen jelentős mennyiséget képviselnek. Különösen, ha hozzávesszük, hogy Oroszország volt tavaly a második legnagyobb LNG beszállító Európába, aminek értelmében körülbelül 22 milliárd köbméter orosz LNG érkezett meg az európai terminálokba. A konfliktus további élezésével ezen kapacitásokhoz való hozzáférést is kockáztatjuk, ami a jelenlegi gázpiaci helyzetet látva katasztrofális következményekkel járna.

Másodszor az energiaellátás helyzete függ az energiaintenzív iparágak teljesítményétől. A magas energiaárak azt eredményezték, hogy a sok energiát felhasználó iparágak energiahatékonysági beruházásokba kezdtek és visszafogták, vagy ütemezték a termelésüket. Természetesen az energiahatékonysági beruházások hosszútávon megmaradó hatást eredményeznek, viszont kivitelezésük több hónapot, akár több évet igényel, vagyis a vállalkozások jelentős része rövidtávon úgy tudott spórolni az energián, hogy korlátozta a termelését. Ez viszont hosszútávon nem fenntartható, hiszen a cégek becsődölésével, vagy termelésük áthelyezésével járhat. Ennek következtében Európa-szerte kedvezményeket és támogatásokat kapnak a vállalkozások, amelyek egyrészről segítik őket a túlélésben, ami elengedhetetlen az európai gazdaság működésének fenntartása és a versenyképesség megőrzése kapcsán is, másrészt viszont nem kívánt hatásként ismét növelhetik az európai ipari energiaigényeket.

Harmadrészt az idei energiaellátás függ a folyamatban lévő energetikai infrastruktúra-fejlesztésektől is. A cseppfolyósított földgáz fogadásához új terminálokra van szükségünk melyek építése elkezdődött többek közt Németországban és Lengyelországban is. A lengyel Świnoujście-i LNG-terminál kapacitásbővítése idén befejeződik a tervek szerint, a bővítést követően eléri a 7,5 milliárd köbmétert. A gdansk-i visszagázosító terminál elindítását 2027-re, vagy 2028-ra tervezik, tehát az idei évben ez még nem fog segítséget nyújtani. Németországban jelenleg 3 úszó terminál üzemel (Wilhelmshaven I., Lubmin I., Brunsbüttel) és idén év végéig további 3 átadását tervezik (Stade, Wilhelmshaven II., Lubmin II.). Németország emellett három állandó LNG terminált is tervez építeni, ezek viszont csak 2025, 2026, illetve 2027 során készülnek el. A jelenlegi kifeszített helyzetben a folyamatban lévő kivitelezések körüli csúszások egyéb problémákkal összeadódva ellátási problémákhoz is vezethetnek.

Negyedikként a kitermelői oldal kapacitásait is meg kell említenünk. A jelenlegi energiaválság egyetlen járható megoldása, ha növelni tudjuk a piacon elérhető energia mennyiségét. Az Európai Unió által szorgalmazott orosz leválás értelmében ez értelemszerűen a nem-orosz források fokozott elérését jelenti. Jelenleg az Egyesült Államok a legnagyobb LNG beszállító az európai piacra, 2022-ben Európa teljes LNG-importjának 40 százaléka az Egyesült Államokból származott. Ez mennyiségben kifejezve azt jelenti, hogy az USA-ból származó LNG Európába irányuló exportja 140 százalékkal, 56 milliárd köbméterre nőtt 2022-ben az előző év azonos időszakához képest. A Nemzetközi Energiaügynökség előrejelzése szerint az Egyesült Államok földgáztermelése 15 százalékkal, a cseppfolyósított földgáz (LNG) exportja pedig 152 százalékkal nő 2022 és 2050 között. Mivel mind az USA, mind az EU érdekelt a kereskedelmi kapcsolatok fokozásában, így elég valószínű, hogy a fokozódó amerikai LNG export egyszerre jelent majd növekvő európai LNG importot is.

Az USA és Oroszország után a harmadik legnagyobb beszállító Katar volt 19 milliárd köbméterrel, amely a teljes európai LNG import 14 százalékát tette ki. A Katarral ápolt kereskedelmi kapcsolataink szintén nagymértékben befolyásolhatják az európai energiaellátást. A megállapodásokat az eltérő gazdaságstratégiai elképzelések nehezítik: bizonyos európai országok nem szeretnének hosszútávon elköteleződni, továbbra is a teljesen liberalizált energiapiac elképzelését kergetik, miközben Katar exportőrként szerződéses biztosítékokat akar, melyek garantálják, hogy a kitermelés fokozására fordított befektetései megtérülnek majd.  Németország kivétel, akivel tavaly novemberben 15 éves gázszállítási szerződésben sikerült megállapodniuk és a magyar kormány is nagy valószínűséggel ilyen irányban folytatott tárgyalásokat nemrég az Arab-félsziget országával. Kína viszont az európai országok nagyrészével ellentétben nem hezitál, második 27 évre szóló szerződését köti Katarral. Ha nem sikerül meggyőzni a Katarhoz hasonló energiaexportőröket, hogy fektessenek a kitermelés fokozásába, vagy mások kötik le hosszútávon a többletmennyiségeket, akkor az energiaválság Európában tovább fogja éreztetni a hatását.

Ötödikként függ az ázsiai gazdaságok teljesítményétől. A Nemzetközi Energiaügynökség (NEÜ) tavaly novemberi előrejelzése szerint az idei télre 30 milliárd köbméter gáz fog hiányozni az éves fogyasztás kielégítésére. Azóta tudjuk, hogy óriási szerencsénkre a 2022/23-as tél rendkívül enyhe volt, aminek köszönhetően kb. 11 milliárd köbméterrel több gáz tudott a tárolókban maradni a tavasz beköszöntével és a Bruegel európai gazdasági elemzőintézet adatai szerint 12 százalékkal sikerült a gázigényt csökkenteni 2022-ben az előző három év átlagához viszonyítva. Vagyis mindent egybevetve jelenleg "épphogy megvagyunk", a gázpiac rendkívül feszes, ami miatt egy fent említett kisebb műszaki meghibásodás, illetve minden kieső kapacitás híre azonnal beárazásra kerül. A NEÜ tavaly év végén egy 14 százalékos kínai gazdasági bővülést jelzett előre 2023-ra, amely 12 milliárd köbméter többlet gázfelhasználást jelentene. Ehhez képest jelenleg egy 5 százalékos bővülés tapasztalható, ami csupán 4-6 milliárd köbméter többletet jelent Kína irányába. Ez viszont még az év hátralévő időszakában változhat és ha az ázsiai piacok éhsége megnő az LNG iránt, akkor az szükségszerűen áremelkedéshez vezet, ugyanis az európai országok csak magasabb árat kínálva tudják elhozni ezeket a mennyiségeket, a keleti országok kárára. 

Nem utolsó sorban az energiaellátás függ az időjárástól. Jelenleg a nyári hőségnapok számától függ leginkább, hogy mennyi gázt használunk. A hőségnapok megnövelik a hűtési igényt, ami villamosenergia felhasználással jár, aminek 19,6 százalékát gázzal állítjuk elő. Ugyancsak függ az idei energiaellátás a 2023/24-es tél keménységétől. Ha átlagosan hideg telünk lesz, az 10-15 milliárd köbméterrel több gázfelhasználást fog jelenteni a kontinensen.

Mint azt láthatjuk, az energiaellátás veszélybe kerülése sok tényezőtől függ és egy „szerencsétlen csillagállás” katasztrofális eredménnyel járna. A megoldás viszont csak egy úton képzelhető el: növelnünk kell az elérhető energia mennyiségét.

Forrás: corvinak.hu