Az energiával való zsarolás, mint új geopolitikai eszköz: lásd Barátság kőolajvezeték és a Hormuzi szoros

Első magyarországi szakaszának építését 1962-ben fejezték be és 1964-ben helyezték üzembe. Azóta töretlenül üzemelt, mostanáig nem voltak rá hatással a geopolitikai, kereskedelmi és katonai konfliktusok. Üzemelt 68-ban a Prágai Tavasz idején, végig a Vietnámi háború évei alatt, az első és a második Közel-Keleti olajembargó sem érintette, miként az Afganisztáni és a Délszláv háború sem, sem pedig a Sivatagi Vihar.

A Barátság kőolajvezeték kálváriája igazából az orosz-ukrán háborúval kezdődött, itt vált világossá, hogy az energiahordozók és maga az energiaszektor, a kritikus ásványi anyagok a ritka földfémekkel együtt a háborúk új fegyvernemeivé váltak.

2022. novemberében még nem merték az ukránok közvetlenül a vezetéket magát-, vagy annak kompresszorállomásait támadni. Csak a kompresszorállomásokat tápláló villanyvezetékeket rongálták meg orosz területen. Aztán 2024. júliusában következett a Barátság kőolajvezetéken Magyarországra is szállító Lukoil elleni ukrán külön szankció, melynek eredményeként egy-két hétig kevesebb kőolaj érkezett a MOL Százhalombattai finomítójába. 2025. januárjában és márciusban aztán további szabotázsakciók következtek, de az események ezután gyorsultak fel igazán. 

2026 januárjában a Barátság kőolajvezeték Ukrajna területén történő műszaki és biztonsági incidensek miatt teljesen leállt és azóta sem indult újra Magyarország és Szlovákia felé a nyersolaj szállítása. A brit Reuters és más nemzetközi beszámolók szerint a károsodást egy orosz drón- vagy légicsapás okozta az ukrán Brody település közelében lévő szivattyúállomáson, ez vezetett a transzithoz szükséges infrastruktúra megsérüléséhez, így szerintük indokolt volt a szállítás felfüggesztése. Ezzel szemben más források állítják, hogy nem orosz támadás, hanem egy ipari olajtartály felrobbanása a kőolajvezeték közelében okozta a leállást, ahol a robbanás körülményeit nem vizsgálták. Később február 23-án bejelentettek egy második dróntámadást is, amit ukrán drónok hajtottak végre az oroszországi Kaleykino közelében található szivattyúállomást célozva. Az ukrán fél a politikai helyzetre és biztonsági kockázatokra hivatkozik az újraindítás halogatásának az indokaként, miközben Budapest és Pozsony azt állítja, hogy Kijev ezzel „zsarolja” a két tagállamot, hogy kül- és energiaügyi alkuhelyzetet kényszerítsen ki. Nagyon beszédes, hogy az ukránok nem járultak hozzá a magyar-szlovák-EU-s szakértői csoport helyszíni vizsgálatához.

Ez a feszültség azonban nem egyszerűen energiaellátási kérdés, hanem súlyos politikai és jogi ellentmondás is, ami mélyen érinti az európai együttműködés alapelveit. Miközben Ukrajna hivatalosan az Európai Unió tagságára törekszik, a gyakorlatban olyan eszközökhöz nyúl, amelyekkel egy már meglévő uniós tagállamokat, Magyarországot és Szlovákiát próbálja nyomás alá helyezni. A Barátság kőolajvezetéken keresztüli szállítás akadályozása nem technikai szükségszerűségként, hanem tudatos politikai nyomásgyakorlásként jelenik meg: az energiaellátás korlátozása és ellehetetlenítése zsarolóeszközzé vált. Ez alapvetően összeegyeztethetetlen a nemzetközi joggal, a diplomácia szabályaival, az Uniós szolidaritás és a jóhiszemű együttműködés elvével. Egy olyan ország, amely EU-tagságra pályázik – legyen bármennyire különböző is a politikai véleménye - nem használhatja fel stratégiai infrastruktúráját arra, hogy egy másik tagállam energiabiztonságát veszélyeztesse, különösen nem politikai engedmények kikényszerítése érdekében. 

A helyzetet súlyosbítja, hogy bár Magyarország rendelkezik alternatív útvonallal – erre hivatkozik Brüsszel és Kijev is - az Adria kőolajvezeték kapacitása és műszaki állapota a MOL szakértői szerint nem alkalmas arra, hogy teljes egészében kiváltsa a Barátság vezetéket. Szlovákiának és Magyarországnak évente nagyjából 14 millió tonna kőolajra van szüksége, a MOL pedig még sosem tudott egy év alatt 3,5 millió tonnánál többet behozni az Adria vezetéken, ami jelenleg arra sem képes, hogy napi 1-2 óránál többet működjön maximum közeli teljesítményen. Kijev ajánlatában szerepel egy másik alternatíva is, a Barátság vezetékhez ukrán területen csatlakozó ún. Ogyessza-Brody vezeték, amely az ogyesszai olajterminálból kiindulva tengeri szállítású kőolajat továbbítana Magyarországra és Szlovákiába. Most ha attól eltekintünk, hogy mennyire lenne korrekt és megbízható üzleti partner a jelenlegi ukrán vezetés, a probléma itt is az, hogy a vezeték kapacitása 9 millió tonna/év tehát megint csak kiegészítő vezetékként jöhetne szóba, sok éve nem használják ezért a műszaki állapota is siralmas. Nem beszélve arról, hogy háborús övezetben fekszik, Ogyesszát naponta érik orosz támadások és még azt sem lehet tudni, hogy a háború végén Oroszország, vagy Ukrajna része lesz-e?

Ha még ez nem lenne elég, a kőolaj ellátási probléma tovább bonyolódott az Irán és az Egyesült Államok, valamint Izrael között 2026. februárjában kitört fegyveres konfliktus miatt, ami azóta sajnos háborúvá nőtt. Március elejétől légicsapásokat és intenzív hadműveleteket jelentettek nem csak Irán területén, de minden környező országban, ahol amerikai katonai bázisok találhatók, sőt még az Európához tartozó Cipruson is találatok érték az ott lévő brit támaszpontokat.

Az iráni konfliktus persze nem csupán egy a regionális háborúk sorában, hanem a globális olaj- és LNG piacra való súlyos hatása miatt a gazdasági hatása is globális. Jelentősen megnövelte a kőolaj árát és feszültséget okozott az ellátási láncokban. Emiatt Európa energiahelyzete és benne Magyarország ellátásbiztonsága is különösen sebezhetővé vált, hiszen nemcsak egy régóta stabilnak hitt olaj szállítási útvonal szűnt meg, hanem egy másik, globálisan kulcsfontosságú olajkitermelő térség konfliktusa is felerősödött, ami elsősorban a világpiaci árak emelkedésén keresztül lehet ránk hatással.

A piac reakciója szinte azonnali volt: az Európára mértékadó Brent olaj ára több mint 25%-kal emelkedett a konfliktus eszkalálódását követő napokban, előfordult, hogy 80 dollár fölé ugrott hordónként, de nem kizárt egy 100 dollár hordónkénti ár sem, ha nem lesz gyors megoldás. A mi ’Barátság blokádos’ ügyünkhöz hasonlóan itt is a kőolajszállítás akadályozása a fegyver, Irán a magas olajárakon keresztül próbál kárt okozni a nagy olajfogyasztó Nyugati gazdaságoknak, akik már az EU/G7 szankciók miatt orosz olajat sem vehetnek. A Hormuzi szoros kiesésével a kőolajexport 20-25%-a nem jut el a rendeltetési helyére úgy, hogy az EU ellátásából már előzőleg kiesett a 20%-nyi orosz importolaj.

A helyzet finoman szólva sem rózsás, jó lenne tudni, mit hoz a jövő? Ezért MI-alapú trendanalízist végeztünk, mi várható, ha a Hormuzi szoros lezárva marad még két hétig, illetve egy hónapig? Bekalkuláltuk, hogy nem az egész mennyiség esne ki egyik napról a másikra, mert az export tételek egy részté át lehetne irányítani szárazföldi vezetékekre, és a stratégiai tartalékok is enyhítenék a sokkot. Ha a lezárás csupán két hétig tartana, a piac elsősorban kockázati prémiumot árazna be, ami egy 80 dollár körüli kiinduló Brent ár esetén nagyjából 90–105 dollár közötti szintet jelenthetne. Amennyiben azonban a blokád egy hónapig fennmaradna, a helyzet már strukturális kínálati problémává válna, és az ár tartósabban 110–140 dollár közé emelkedhetne, sőt rövid időre akár ennél magasabb szintet is elérhetne. Az árrobbanás mértékét végső soron az döntené el, hogy a piac mennyire hiszi el a konfliktus gyors rendeződését, illetve milyen gyorsan tudnak más termelők és a stratégiai készletek reagálni.

Már le sem merjük írni, hogy folytattuk az MI-alapú trendelemzést egy olyan - egyáltalán nem lehetetlen - forgatókönyvvel, amiben azt feltételeztük, hogy a Hormuzi szoros és a Szuezi csatorna is lezárásra kerül két hétre, illetve egy hónapra, hiszen emlékezzünk rá, hogy a legutóbbi Közel-Keleti konfliktus idején is volt ilyen. Egy hajó keresztbe fordulva gátolta a csatorna használatát, ami egyébként rakétákkal és drónokkal is hajózhatatlanná tehető. Nos, ha egyszerre zárulna le a Hormuzi-szoros és a Szuezi-csatorna, az a modern energiapiac egyik legsúlyosabb logisztikai sokkja lenne. A Hormuzi-szoros mellett a Szuezi-csatorna – illetve a hozzá kapcsolódó Sumed-vezeték – is kulcsszerepet játszik a Közel-Kelet és Európa közötti szállításban. Ebben az esetben, ha a Brent kiinduló ára 80 dollár/hordó körül lenne, egy két hétig tartó kettős lezárás esetén a piac azonnal jelentős kockázati prémiumot árazna, reális lenne egy 20–35%-os árugrás, ami nagyjából 110–125 dollár/hordó közötti Brent-árat jelenthetne, rövid ideig akár efölötti kilengésekkel. Amennyiben a lezárás egy hónapig fennmaradna, a helyzet már nem pusztán pszichológiai, hanem tényleges fizikai és logisztikai hiányt okozna. A stratégiai készletek gyorsabban apadnának, a finomítói ellátási láncok akadoznának, és a spekulatív tőke tovább erősítené az emelkedést. Ebben a forgatókönyvben a Brent ára 130–170 dollár/hordó közé emelkedhetne, extrém piaci pánik esetén akár rövid időre még magasabb szinteket is elérve.

Visszatérve a Barátság kőolajvezetékre, pontosan a fenti ellátásbiztonsági kockázatok miatt preferálta és preferálja a magyar kormány a hosszútávú szerződések alapján érkező vezetékes kőolajat a tengeri szállításúval szemben. A sors fintora, hogy most mind a két opcióval baj van. Békeidőben nehéz elképzelni, mit hozhat a valóságban egy háborús helyzet! Azt is nehéz volt előre látni, hogy a nemzetközi jog és diplomácia alapvető szabályait ilyen szinten fogja semmibe venni az a nemzetközi közösség, az Európai Unió, ahová mi is tartozunk, hogy a Zelenszkij-i Ukrajnán már meg se lepődjünk. Ezért fontos a béke, amiért szó szerint harcolnunk kell. Sokáig egyedül voltunk, de reméljük, hogy éppen a most kibontakozó új energiaválság hatására egyre többen felismerik, hogy ez az út járhatatlan, a háború mindig ide vezet.