Az Egyesült Államok klímapolitikájának az áttekintése és jövőbeli kilátásai

A klímapolitika meglehetősen polarizáltnak számít az Egyesült Államokban. Az amerikai Demokrata Párt inkább az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló politikák kiterjesztését szorgalmazza, míg a Republikánus Párt inkább a tétlenséget mutat és az éghajlatváltozás hatásait mérséklő politikák megállítását szorgalmazza. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy az Egyesült Államokban a klímapolitikát leginkább  a fosszilis erőforrásokon alapuló vállalatok lobbija támadja, akik nyilvánosan is ellenzik a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését.

Az amerikai éghajlatpolitika kezdete

Az éghajlatváltozással politikai szinten az Egyesült Államokban először az 1950-es évek elején foglalkoztak. Az Egyesült Államok Környezetpolitikai Törvénye már 1969-ben előírta a környezeti hatásvizsgálatok készítését, mint a káros környezeti hatások megelőzésének egyik fontos eszközét (Bándi et al.).

Az Egyesült Államok szerepe a nemzetközi éghajlatváltozási egyezményekben

Az 1992-ben Rio de Janeiróban kialakított ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményét (United Nations Framework Convention on Climate Change, UNFCCC) még az Egyesült Államok is aláírta.

Az USA 1993-ban ratifikálta az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményt, Clinton elnök elindított egy az Éghajlatváltozással Kapcsolatos Cselekvési Tervét, amely az üvegházhatású gázok csökkentése érdekében egy sor önként vállalható kezdeményezést tartalmazott.

De már 1997-ben látszott, hogy az Egyesült Államok, lélekszámához viszonyítva a világ legnagyobb ÜHG kibocsátója, nem lesz képes megvalósítani az 1992-es Riói Csúcs résztvevői által elfogadott ajánlást, mely szerint 2000-ig az 1990-es szintre kellett volna csökkentenie a káros anyagok kibocsátását (Bíró).

A továbbiakban azt vizsgálom mi volt az Egyesült Államok eddigi szerepe a globális éghajlatvédelemben és a Párizsi Klímaegyezményben.

Kiotói Jegyzőkönyv (1997) – USA szerepe

Bill Clinton 1997-ben az Egyesült Államok nevében aláírta a Kiotói Jegyzőkönyvet és ígéretet tett az Egyesült Államok üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának nem kötelező, 7%-os csökkentésére. Azt állította, hogy a megállapodás környezetvédelmi szempontból jelentős és gazdaságilag megalapozott, és kifejezte vágyát, hogy a fejlődő nemzetek nagyobb mértékben vegyenek részt a szerződésben.

Később, 2001 márciusában a George W. Bush-kormány bejelentette, hogy nem hajtja végre a Kiotói Jegyzőkönyvet, azt állítva, hogy a szerződés ratifikálása gazdasági visszaeséseket eredményez az Egyesült Államokban, és nem gyakorol kellő nyomást a fejlődő országok kibocsátásának korlátozására.

Elmondható tehát, hogy 1997-es Kiotói Jegyzőkönyvet – amely világ első üvegházhatásúgáz-kibocsátási csökkentési egyezménye volt - bár Egyesült Államok aláírta, de később nem ratifikálta és nem hajtotta végre.

A Jegyzőkönyv aláírását az akkori amerikai elnök, George Bush azért utasította vissza, mivel véleménye szerint a fejlődő országok ÜHG kibocsátását is korlátozni szükséges, nemcsak a fejlett államoknak kellene kibocsátás-csökkentési kötelezettséget vállalniuk és figyelemmel kell lenni a vállalt kötelezettségeknek az Egyesült Államok gazdaságára gyakorolt hatásaira is.

A Kiotói Jegyzőkönyv számos vitára adott okot, elsősorban azért, mert az Egyesült Államok nem ratifikálta, továbbá a gyorsan növekvő gazdasággal rendelkező fejlődő nemzetek (például Kína és India) számára nem tartalmazott célkitűzéseket (EEA).

2009-ben az Egyesült Államok elnöke Barack Obama lett, aki elnöki ciklusának végéig négy célt tűzött ki maga elé, így az amerikai gazdaság felpörgetését, amerika Irakból való kivonulását, az egészségügy reformját (Obamacare) és az éghajlatváltozás elleni küzdelemre vonatkozó lépéseket (kozjavak.hu).

Párizsi Egyezmény és az Egyesült Államok

2016 szeptemberében az Egyesült Államok (Barack Obama) és Kína (Hszi Csin-ping) aláírták a Párizsi Megállapodást.

2017-től Donald Trump lett az USA új elnöke, akinek prioritásai között nem szerepelt az éghajlatváltozás elleni küzdelem. Ez nem volt meglepetés mivel Trump kampánya idején már többször hangoztatta, hogy a klímaváltozás nem létezik, azt csupán Kína találta ki, azért, hogy rontsa az Egyesült Államok versenyképességét (kozjavak.hu).

A "Dekrétum az energetikai függetlenségről" címet viselő rendelet aláírásával Donald Trump eltörölte Obama 2013-ban foganatosított klímavédelmi intézkedéseit. Eltörölte a globális felmelegedés legfőbb kiváltóinak, az üvegházhatású gázok kibocsátásának felső határát, feloldotta az eddig bezáratott szénerőművekre kimondott zárlatot, illetve a szövetségi szénbányák működésére vonatkozó moratóriumot, és engedélyezte a frakkolást (a hidraulikus technikával történő olajkitermelést).

Donald Trump amerikai elnök 2017-ben bejelentette Amerika kilépési szándékát a Párizsi Egyezményből és az amerikai kormány 2019-ben meg is kezdte ennek folyamatát. A kilépés 2020. november 4-én érvénybe is lépett (Portfólió).

A kilépési nyilatkozatot nem mindenki fogadta kitörő lelkesedéssel, így e körben létrehozták a „we are still in” mozgalmat, amelyben több mint 100 város, 9 állam, 900 vállalkozás és 183 egyetem vett részt. A vállalkozások között olyan nagy gazdasági szempontból domináns szereplők szerepelnek, mint a Facebook, Tesla, Apple vagy a Google. A mozgalom tagjai továbbra is kötelezőnek ismerték el - magukra nézve - a Párizsi Klímamegállapodást (kozjavak.hu).

Állami szintű kezdeményezések

Mivel Donald Trump elnök adminisztrációja a lehető leggyorsabban szétszedte a korábbi amerikai szövetségi szintű klímapolitikát, ezután minden tekintet az államok felé fordult. Az állami vezetők pedig nagy ígéretekkel és inspiráló retorikával léptek előre, hogy megpróbálták mozgósítani az állami szintet, lendületet adni és jelezni a világ számára, hogy az USA nem elveszett ügy (Vox). New York, Washington és Kalifornia állam továbbra is kiállt klímapolitikai vállalásaik mellett, és szorosabbra fűzték a klímavédelmi együttműködésüket (MTVSZ).

Washington állam

Ez egyik klímavédelem melletti kiállás a 2018-as az I-1631-es kezdeményezés volt, amelyben a karbonadó (azaz a szén-dioxid kibocsátásához kötött adó) bevezetéséről döntöttek volna Washington Államban. Az első ilyen szavazási kezdeményezés már 2016-ban is kudarcot vallott, amely az állam klímapolitikájának a hosszú kudarcsorozatainak egyike. Az amerikai Washington államban 2018. november 6-án esedékes választás egyik tétje az ún. szén-dioxid kibocsátási díj volt. A javaslat szerint a cégek a kibocsátott üvegházgáz után tonnánként 15 dollárt fizettek volna 2020-ban, majd az összeg évente 2 dollárral növekedett volna inflációkövető mértékben 2035-ig, illetve tovább nőtt volna ha az állam ipara túllépte volna az adott évre megszabott kibocsátási kvótát (így elérhette volna az 55 dollárt is tonnánként). A szén-dioxid kibocsátási díjból befolyó, mintegy 2,3 milliárd dollárt az állam a zöld energia támogatására fordította volna. Ez volt a fő különbség 2018-as I-1631-es javaslat és a 2016-ban bevezetni kívánt karbonadóhoz képest, hogy a szén-dioxid kibocsátási díjból befolyó összeget zöld energia beruházásokra fordították volna. Bár Washington államban a karbonadót és a szennyező iparágak szabályozását az állam demokrata párti vezetése támogatta, a Donal Trump által támogatott republikánus jelöltek ellenezték. A republikánus ügyét a Western States Petroleum Association nevű csoport is támogatta, a kampányidőszakban agresszív médiakampány indult a karbonadó ellen, a tervet tévéreklámokban, internetes hirdetésekben, szórólapokon és reklámlevelekben is kritizálták.  A Reuters később rámutatott, hogy a karbonadó elleni kampányt nagyrészt a legnagyobb szennyező vállalatok támogatták. Mint kiderült a Western States Petroleum Association több mint 30 millió dollárnyi adományt gyűjtött össze a kampányra, főleg olyan cégektől, mint a BP America, a Phillips 66 és az Andeavor, de olyan olajcégek is beszálltak a kampányba, amelyeknek nincs is üzemük Washingtonban. Az olajlobbi kampányával párhuzamosan zöld szervezetek is kampányoltak a karbonadó mellett, de fele annyi pénzből, mint a másik oldal. A 2018. novemberi szavazáson az állam leszavazta az I-1631-es széndioxid-díjra vonatkozó kezdeményezést, amely 2023-ig évente több mint egymilliárd dollárt gyűjtött volna össze, a kiadási döntéseket pedig a kormányzó által kinevezett testület, valamint az állam közműszolgáltatói hozzák volna meg. Így Washington államban a legjelentősebb klímaváltozás ellen kezdeményezés egyelőre elbukottnak tekinthető.

Kalifornia állam

Kalifornia államban 2017-ben új törvényt fogadtak el mellyel Kalifornia tulajdonképpen megerősítette, hogy a párizsi klímaegyezmény célkitűzései alá rendeli magát és 2030-ig hosszabbítja meg az emisszió-kereskedelmi rendszer működését^[1], mely 2020-ban megszűnt volna. A zöldek ugyanakkor jelentősen kritizálták az új klímatörvényt.

New York állam

New York államnak számos olyan programja és politikája van, amelyek csökkentik az energiafelhasználást, az üvegházhatású gázok kibocsátását és felkészül az éghajlatváltozásra. Andrew M. Cuomo kormányzó az egész államra kiterjedő stratégiai tervekkel és jogszabályokkal is megerősítette ezeket a programokat New York rugalmasságának és alkalmazkodóképességének javítása érdekében.

Klímapolitika – lehetséges, hogy újra téma lesz Amerikában

Trump demokrata párti kihívója, Joe Biden már a választási kampánya során jelezte, hogy megválasztása esetén az ország újra csatlakozni kíván a Párizsi Egyezményhez.  Biden korábban több olyan tervet felvázolt, amely szerint 1700 milliárd dollárt szánna arra, hogy az Egyesült Államok 2050-ig a gazdaságát klímasemlegessé tegye. Kilátásba helyezte emellett a megújuló energiaforrások támogatását és általában a környezetvédelmi intézkedések erősítését is (Portfolio). Az éghajlatváltozás ügyéről Biden teljesen más véleményen van, mint Trump volt, ezen a téren jelentős változásra számíthatunk. A demokraták az elmúlt négy évben teljesen elfoglalták ezt a területet, miután a Trump dominálta republikánusok teret engedtek nekik. Biden ugyanakkor nem érzi magáénak a radikális baloldali demokraták Green New Deal nevű programját, így a klímapolitikai ügyben látott jelentős elmozdulás mellett sem számítunk arra, hogy a korábban centrista Biden szétveri a fennálló gazdasági-társadalmi rendet egy zöld fordulat zászlaja alatt.  Az ügy gazdasági oldalról két okból releváns: egyrészt a Biden-kabinet a nemzetközi szinten újra a klímaváltozás elleni küzdelem élharcosává teheti az Egyesült Államokat, és ezt partnereitől is elvárhatja (például a kereskedelmi egyezményekben, vagy multilaterális együttműködésekben, ahogy azt ígéri). A másik fontos hatás a klímaügyben látott hangsúlyváltás konkrét lépéseiben keresendő: várhatjuk a kibocsátási szabályok szigorítását, amely az amerikai vállalatok működésére befolyást gyakorolhat.  A klímapolitikai terve szorosan összekapcsolódik az infrastrukturális beruházásokkal is, Biden például megígérte a nem létező gyorsvasút-hálózat kiépítését. Az országot pedig visszalépteti a Párizsi Klímaegyezménybe (Portfolio).

Kilépés a Párizsi Egyezményből és a lehetséges fordulat

2020. november 4-én a Párizsi Egyezményből történő kilépés megtörténtének napján, Biden Twitter üzenetben megerősítette korábbi állítását, hogy „Ma a Trump-kormány hivatalosan is kilépett a párizsi klímaegyezményből. Pontosan 77 nap múlva egy Biden-kormány ismét csatlakozni fog hozzá.” Mindenesetre, ami a klímapolitika jövőjét illeti ezzel kapcsolatban pozitív az új elnök megnyilvánulása, azonban nem tekinthetünk el azoktól a nehézségektől, amelyekkel Barack Obama is szembesült az elnöki ciklusa alatt.  Bár korábban több a versenypiacon vezető szerepet betöltő vállalat kiállt („we are still in” mozgalom) a Párizsi Klímaegyezmény mellett, azonban vannak annak ellenzői is. A kérdés tehát belpolitikailag rendkívül érzékeny és éppen ezért kérdéseket vet fel, hogy az új elnök, hogyan és milyen hatékonyan tud eredményeket elérni, a fennálló konfliktusok és eltérő érdekek figyelembevétele mellett (kozjavak.hu).

Következtetések

Összességében elmondható, hogy az elmúlt fél évszázadban Egyesült Államok részvétele és vállalásai a klímaváltozás elleni küzdelemben változó képet mutat és az éppen aktuálisan regnáló kormányzat, a Szenátus vagy legfelsőbb bíróság pártpolitikai összetételén is múlnak.

Bár az éghajlatváltozással politikai szinten először az 1950-es évek elején foglalkoztak az Egyesült Államokban, illetve az állam az eddigi legtöbb éghajlatvédelmi egyezményt alá is írta (ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye, Montreáli Egyezmény, Kiotói Egyezmény, Párizsi Megállapodás), nem sokkal később általában ki is lépett belőlük vagy a feltételeket nem teljesítette. Így jelentős üvegházhatású gáz-csökkentést összállami szinten nem vállalt és nem is ért el az elmúlt 20 évben. Ugyanakkor az 50 állam közül vannak olyan államok (pl Kalifornia, New York) amelyek külön-külön nagyobb mértékben részt vesznek az éghajlatváltozás elleni küzdelemben.

Bár a Biden kormányzat a jövőbeli klímapolitikai (szerk.) ígéretei ambiciózusok, a tervek megvalósítása már számos bizonytalanságot hordoz magában, ugyanúgy fent állhatnak azok a nehézségek, amelyekkel Barack Obama is szembesült az elnöki ciklusa alatt. Mivel az Egyesült Államok teljességgel megosztott, a szenátus nem került teljesen a demokraták kezére, a kongresszus felsőháza sok szempontból fontosabb annál, hogy ki az elnök, legfelsőbb bíróságon is a konzervatívok vannak többségben. Így Bidennek valószínűleg kevesebb mozgástere lesz átütő változtatások véghezvitelére (Friedman). Midenesetre az USA jövőbeli klímapolitikáját illetően még elég nagy a bizonytalanség, a konkrétumok még váratnak magunkra ami a következő új elnöki ciklus éveiben fog majd kiderülni.