Biogazdaságok Magyarországon – eredmények és lehetőségek

Az ökológiai gazdálkodás jelenlegi részaránya, a fogyasztók részéről tapasztalható, folyamatosan növekvő igény a biotermékek iránt és az EU „termelőtől a fogyasztóig” stratégiájának célkitűzései alapján egyértelműen kijelenthetjük, hogy hazánkban óriási lehetőségek rejlenek a biogazdálkodás színterén. Mind magyarországi piacra, mind exportra szánt biotermények és árucikkek esetében nagy a potenciál, és folyamatos piacbővülés várható.

  Forrás: europapont.blog.hu

Korábbi írásunkban áttekintettük a biogazdálkodás általános jellemzőit és előnyeit. Jelen tanulmány pedig gyakorlati ismeretekkel kíván segíteni azoknak a gazdáknak, akikben már felmerült, hogy belevágjanak, sőt, célunk, hogy akár azok is gondolkodóba essenek, akik számára ez idáig szóba sem jött alternatívaként az ökológiai gazdálkodás.

Magyarországon már évek óta sikeres biogazdálkodást folytató termelőket kerestünk fel és kérdeztünk tapasztalataikról. Reméljük, ismereteik, módszereik révén hitelesen be tudjuk mutatni a gazdálkodás ezen módjának lehetőségeit, gyakorlatát és nehézségeit.

Szándékosan választottunk teljesen eltérő területnagysággal és portfólióval rendelkező gazdaságokat, hogy próbáljuk azt is érzékeltetni, mennyire különböző adottságok esetén is működőképes lehet ez a modell.

Lássuk tehát a részleteket! Elsőként a Magorganic Kft.-t, akik ezer hektár léptékű területen foglalkoznak ökológiai szántóföldi gazdálkodással és szürkemarha-tenyésztéssel. A sok értékes információt ezúton is köszönjük Koreny Gábornak, a gazdaság növénytermesztési vezetőjének!

Rövid történeti háttér:

„A MagOrganic Kft. a Kékessy család tulajdonában van. A család tiszafüredi gazdasága a II. világháború előtt főként szőlő- és gyümölcstermesztésre épült, a családnak mintegy 40 katasztrális holdnyi területen voltak ültetvényei. A gazdaság legismertebb ágazata Kékessy György európai hírű nemesfűz-termelése volt.

1991-ben megalakítják a ma már MAGOR-DAK néven működő részvénytársaságot, mely szántóföldi növények termesztésével, állattenyésztéssel – és a hagyományokat tisztelve – fűzvessző termeléssel és fűzbútor gyártással foglalkozott. 2011-ben a több generáció óta Tiszafüreden élő Kékessy család tulajdonába került a Tiszaigari Mezőgazdasági Kft., mely 2018 óta MagOrganic Kft. néven üzemel.

A gazdasági környezet változásai, a tulajdonos környezettudatos gazdálkodás iránti elkötelezettsége, a hatékonyság és eredményesség növelése szükségessé tette, hogy a művelésbe vont földterületeket központosítsuk és kialakítsunk egy olyan cégstruktúrát, amely lehetővé teszi ennek a célnak a megvalósítását. A MagOrganic csoport a Tisza-tó környékén, Tiszafüred, Tiszaigar, Tiszaörs és Tiszaszentimre határában található.

Tevékenységünk elsődlegesen az ökológiai növénytermesztés és állattenyésztés. A cégcsoport foglalkozik csemegekukorica, zöldborsó, árunövény, takarmánynövény ökológiai gazdálkodásnak megfelelő előállításával. 2017 óta a cégcsoport területein ökológiai besorolású dió, 2018 ősze óta pedig gyógynövények – kamilla, cickafark – kerültek telepítésre. A vállalkozás több öntözhető területtel rendelkezik, melyek nagyságát folyamatosan bővíti. A csoport palettáját kiegészíti továbbá az őshonos magyar szürke marha fajtatiszta tenyésztése, tartása. Az állatok a Hortobágyi Nemzeti Park területén található ellenőrzött ősgyepeken legelnek, téli időszakban a csoport szántóin megtermelt takarmánnyal biztosított fejlődésük.”

Koreny Gábor megerősítette, hogy a tulajdonos környezettudatos szemlélete meghatározó volt a biogazdaság létrejöttében, mindazonáltal azt is leszögezte, hogy az ökológiai termelés rentábilisabbnak is bizonyult. Évekkel ezelőtt a társasághoz tartozó egyes földterületeken még konvencionális gazdálkodás folyt és csak más, sok esetben gyengébb termőképességű földeken zajlott biogazdálkodás. Számításaik során azonban arra jutottak, hogy a bioművelés jövedelmezőbb, így elhatározták, hogy kizárólag ökológiai gazdálkodást fognak folytatni a teljes területen, vállalva az előzőleg konvencionálisan művelt földekre vonatkozó, törvény által előírt 2 éves átállási időszakot is.

Jelenleg mintegy 1300 ha szántóföldön termelnek, főként őszibúzát (400 ha), olajnapraforgót (200 ha), csemegekukoricát (150 ha), zöldborsót (80 ha), a fennmaradó területeken pedig takarmánynövényeket, nagyrészt lucernát és gyógynövényeket.

A földek 10-20 aranykorona közötti értékűek, főleg homokos vályog típusúak, máshol szikes vagy agyagos jellegűek. A gyengébbnek számító talajok közül agyagon főként lucernát, a szikes területeken pedig bizonyos gyógynövényeket pl. kamillát vagy cickafarkot termesztenek.

Mivel biogazdálkodásban a kémiai növényvédő szerek és a gyomírtók nem engedélyezettek, arról érdeklődtem, milyen nehézségekkel szembesülnek, és milyen módszereket alkalmaznak.

Gábor elmondta, hogy számukra egyértelműen a gyomnövények (pl. mezei aszat, muhar, stb.) jelentik a fő problémát. A védekezés ellenük összetett. Egyrészt a tervezett vetésforgó és a másodvetések általi takarás eleve segít alacsonyabb szinten tartani jelenlétüket. Másrészt direkt, mechanikus módszereket is alkalmaznak, pl. kora tavasszal (márciusban kétszer) gyomfésű segítségével „takarítják” a táblákat, ezáltal a frissen előbújt gyomok csíranövényeit eltávolítják. Ez a módszer pl. őszibúza esetében elegendő, ugyanis az ősszel vetett búzanövény ekkorra már elég erős ahhoz, hogy a gyomfésű ne károsítsa, a további hónapokban pedig már a növekvő, sűrű állományt alkotó fűféle nem enged teret más növények megjelenésének. A haszonnövény általi takarás a kapás kultúráknál (napraforgó, kukorica) is fontos tényező a gyomok elleni védekezésben, azonban pl. kukoricánál a tágabb sorköz és a keskeny levelek miatt a természetes takarás csak később éri el a kívánt szintet. Itt bizony szükség van sorközművelőre, sőt, a kézi erővel történő kapálásra is, amit egy néhány tíz fős brigád segítségével május folyamán végeznek el.

Mivel réz- és kéntartalmú oldatok kivételével gombaellenes szerek biogazdaságban nem alkalmazhatók, felvetődött, hogy akkor a fuzárium (az általa termelt ún. mikotoxinok miatt) mennyire okoz gondot a biobúza termesztése során.

Gábor meglepetésre leszögezte, hogy a fuzárium vagy más gombabetegségek náluk egyáltalán nem jelentenek problémát, sőt, megdöbbentő módon már az aratás után, mindenféle tisztítási folyamat előtt mért toxinszintek is megfelelnek a vonatkozó európai uniós fuzáriumtoxin határértékeknek. Hozzátette, hogy konvencionális gabonatermesztés esetén sok esetben tapasztalta ennek több, mint a dupláját is (3000 μg/kg körüli DON szinteket), a kiterjedt permetezések ellenére… A megoldás nagyrészt Fusarium-rezisztens fajták (pl. karcagi, burgenlandi típusok) választásában rejlik, de szükség esetén egy ökológiai gazdálkodásban alkalmazható fuzárium-parazita készítmény is kijuttatható. A biogazdaságban engedélyezett bordói lét is alkalmazzák biztonság kedvéért, de csak évente egyszer, április elején. Egyébként a fuzáriummal fertőzött szemektől a gabonatisztítóban elég hatékonyan meg lehet szabadulni, így az általuk értékesített szemes gabona is teljesíti az emberi fogyasztásra szánt lisztektől elvárt 750 μg/kg alatti DON szintet. (A malomban újabb tisztítási folyamat következik az őrlés előtt.)

A gyomokon kívül a termény tárolása során megjelenő rovarkártevők okoznak még nehézséget (kint a földeken a rovarok pusztítása jelentéktelen). A kártétel ellen a legjobb módszer, ha minél kevesebb ideig tárolják a gabonát. A legtöbb esetben már az aratás kezdetéig lekötik a terményt, sokszor terület alapú és nem mennyiségre vonatkozó megállapodással. Aratás után így biztosított, hogy rövid időn belül a teljes mennyiséget elszállítsák. Szellőztetéssel, levegő átfúvással lehet védekezni a hosszabb ideig tárolt tételek esetében is. Összehasonlításképp, a konvencionálisan termesztett (és gyakran hónapokig tárolt) gabonába letakarást követően pasztillákat helyeznek, amiből gáz szabadul fel, elpusztítva a megtelepedett kártevőket. Biotermények esetében természetesen ez a módszer sem engedélyezett.

Kérdésemre, hogy műtrágyák használata nélkül miként biztosítják a megfelelő tápanyag­-utánpótlást, Gábor kiemelte, hogy a sikeres ökológiai művelés során a legfontosabb tényező a talajvédelem és a tápanyaggazdálkodás. Olyannyira nagy figyelmet fordítanak erre, hogy a tápanyaggazdálkodás tervezése maximum három hektáros zónák kijelölésével, talajvizsgálat alapján történik minden évben. A tápanyagpótlás szerves trágya alapú, részben a saját szürkemarha-állomány produktumának, részben készen kapható fermentált, pelletált trágya kijuttatásával történik. Bár a trágya a foszforpótláshoz is hozzájárul, kiegészítésképpen engedélyezett hiperfoszfát készítményt is alkalmaznak. Mivel viszonylag magas a termőföldjeik kálium tartalma, azt az eddigi adatok szerint nem szükséges külön kijuttatni. Mészkőport viszont használnak a talajszerkezet javítására.

Gábor azt is hozzátette, hogy a csapadék megfelelő eloszlásának és az öntözésnek is kiemelt szerepe van a hozamok tekintetében, a nedvesség jelenléte nélkül a trágyázás keveset ér. Példaként említette, hogy az idei évben bizonyos területeiket érintette a hosszú tavaszi aszályos időszak (több, mint egy hónapig nem esett eső, áprilist beleértve). Ezeken a földeken – a trágyázás ellenére – őszibúza esetében lecsökkent a hozam hektáronként két tonnára, mindez alacsony fehérje beltartalom mellett. Más földeken, ahol volt némi csapadék ebben az időszakban (vagy meg tudták oldani az öntözést), 4-5 tonna/ha termést takarítottak be, 13%-os vagy annál is magasabb fehérjetartalom mellett. (Gábor szerint csak a magas minőségű, legalább 12%-os nyersfehérje-tartalmú biobúza adható el.) Jelenleg csak 400 ha területük öntözhető, pedig megfigyeléseik szerint már egy egyszeri, megfelelő időben (április-május) történő öntözés is óriási hozamnövekedéssel jár. A vízgazdálkodás javítását tehát rendkívül fontosnak tartja, a közeljövőben egyelőre 800 ha-ra kívánják növelni az öntözhető területek nagyságát.

A föld termőképességének megőrzése és a talaj védelme szintén elengedhetetlen. Ennek gyakorlatában több tényező is szerepet játszik. A vetésforgó természetesen önmagában is igen fontos, de a talaj takarása céljából a másodvetés gyakorlatát is szinte kivétel nélkül alkalmazzák. Másodvetésként takarmánynövényt vagy zöldtrágya növénykeveréket alkalmaznak, utóbbit aztán betárcsázzák a földbe. (Nagy mennyiségű takarmánynövényre van szükség a szürke marhák téli etetéséhez, mivel a jogszabály szerint a novembertől márciusig terjedő időszakban nem legelhetnek kint szabadon a gyepterületeken.) A talajvédelem szempontjából az egyik legfontosabb (és legelgondolkodtatóbb), hogy mélyszántást egyáltalán nem végeznek! Tárcsázással ugyan a talaj legfelső rétegét átmozgatják és a levegőztetés miatt időnként függőleges vájatokat is húznak, azonban sosem forgatják át a földet. Ennek a talajban élő kiterjedt életközösségek szempontjából van óriási jelentősége. A földben élő különféle mikrobák és közösségeik pontosan alkalmazkodtak az őket körülvevő közeg, a talaj mélységgel fokozatosan változó körülményeihez, mint pl. a csökkenő oxigéntartalom. Emiatt, teljesen más fajok élnek a felső vagy a mélyebb talajrétegekben. Az átforgatás során az alsó, anaerob körülményekhez szokott mikrobiom a felszínre kerül, és fordítva, a magas oxigénigényű közösség kerül a mélybe. Ennek következményeként – Gábor szerint a tulajdonos szavait idézve – tulajdonképpen a talaj teljes életközösségének tömegpusztítása zajlik. Igen félrevezető rövid távon a hozamnövekedés, hiszen az is csak a rengeteg elpusztult mikroba bomlása miatti ideiglenes tápanyagnövekedést mutatja (hasonlóan egy felégetett erdő helyén létesített területhez). Anyagcsere-folyamatai révén az élő mikrobiomnak alapvető a szerepe a tápanyag körforgásában. Hiányában, hosszabb távon a gyakran felszántott talaj gyorsan veszít termőképességéből és egyre inkább a konvencionális gazdálkodásban használt kiterjedt műtrágyázásra szorul.

A biogazdálkodással kapcsolatban megkerülhetetlen kérdés, mik az értékesítési lehetőségek: kinek, hová, mennyiért lehet eladni a terményeket?

Gábor elmondta, hogy ők azt látják, jelenleg még erőteljesen Nyugat-Európára koncentrálódik a piac, nekik főképp német és francia vevőik vannak. Csak alapterményeket adnak el, a feldolgozás (pl. bioliszt, bionapraforgó-étolaj készítés) is külföldön történik. A konvencionális gazdálkodásból származó terményekhez képest körülbelül kétszeres áron tudnak értékesíteni, bár ez évről évre elég variábilis, idén pl. a konvencionális termények árszintje is viszonylag magas volt.

A portfólió bővítése érdekében húsz hektáron diót is telepítettek, ez az ültetvény azonban csak 2-3 év múlva fordul termőre, így ennek ökológiai termesztéséről, pl. az országszerte súlyos terméskiesést okozó dióburok-fúrólégy elleni védekezés lehetőségeiről csak a későbbiekben tudnak beszámolni. Az utóbbi néhány évben kezdtek el gyógynövények termesztésével is foglalkozni: a kamilla és a cickafark eredményesnek bizonyult és további növényfajok is gazdagítják a kínálatot, pl. a citromfű és az oregánó. Emellett idei évtől kezdve próbálkoznak a repce ökológiai termesztésével is.

Külön fejezetet szentelünk a gazdaság másik fő ágazatának, a szürkemarha-tenyésztésnek. Közel ezer hektár területen legelnek az állatok a Hortobágyi Nemzeti Park védett ősgyepein. Az állatállomány mérete évről évre kissé változik, általában ötszáz-hatszáz egyedre tehető. Mivel a legelők a Nemzeti Parkban terülnek el, itt egyrészt semmiféle vegyszeres kezelés nem történik (még szúnyogirtás sem), másrészt a fajgazdag, természetes, gyógynövényekkel teli gyepek rendkívül változatos és egészséges táplálékot biztosítanak az állatoknak, ami meghatározza az általuk termelt hús minőségét is. Téli időszakban pedig, amikor istállóban gondozzák az állatokat, ott a biogazdaság szántóiról begyűjtött szénát és takarmánynövényeket fogyasztják.

  Forrás: pixabay

Meglepetésemre Gábor elmondta, hogy kimagasló beltartalmi értékei ellenére sajnálatos módon a szürke marha húsának nincs megfelelő piaca hazánkban és külföldön sem, ezért méltatlanul alacsony áron lehet csak értékesíteni. Jelenleg főként borjúhúst adnak el egy kisgyermekek számára készült ételeket gyártó cégnek.

Mivel egy viszonylag vad fajtáról van szó, a megtermelt húsmennyiség is lényegesen kevesebb az erre nemesített fajtákéhoz képest. (Tejtermelés szóba sem igazán jöhet, a szürkemarha fejése ugyanis nem látszik kivitelezhetőnek.) Cserébe az állat immunrendszere bivalyerős, vitalitása kimagasló. Húsa telített zsírokban szegény, a természetes növénytápláléknak köszönhetően omega-3 zsírsavtartalma viszont magas, és semmilyen szermaradékot nem tartalmaz, tehát valójában rendkívül egészséges. Teljesen más kategóriát képvisel, mint a konvencionális tartás során antibiotikumot tartalmazó tápon nevelt állatokból származó, nagyüzemi körülmények között termelt marhahús.

Gábor elismerte, hogy az önmagában is jövedelmező növénytermesztéssel szemben, a szürke marha tenyésztése – a sajnálatosan alacsony árszintek és a szűk piac miatt – csak az őshonos fajta állományának megőrzésére és a nemzeti park füves élőhelyeinek megfelelő gondozására kapott támogatások révén tartható fenn.

Gábor véleménye szerint sokat segíthetne itthon és külföldön is a fajta népszerűsítése, tehát idegen kifejezéssel élve brandépítésre lenne szükség. Pl. fontos lenne a szürke marha húsából készült fogások felvétele neves éttermek kínálatába; hazánkban állami segítséggel az iskolások közétkeztetésébe való bevonása is megfontolandó lehet.

Gábor a fentebbi lépéseket azért is tartaná fontosnak, mert a cég meggyőződése szerint nem megfelelő az a gazdasági rendszer, ahol támogatásokra van szükség a jövedelmezőség fenntartásához. Cégük filozófiájának fontos része, hogy lassú, lépésről lépésre történő fejlesztések, beruházások révén, oly módon kell a vállalkozásnak építkezni, gazdálkodni, hogy kizárólag saját erejéből, mindenféle támogatás nélkül is fenntartható és jövedelmező maradjon. A kezdetektől fogva hosszú távra terveztek, és valójában nehéz azt is megjósolni, miképp alakul néhány év vagy évtized múlva a mezőgazdasági támogatások sorsa.

A következőként felkeresett biogazdaság teljesen más léptékben termeszt, teljesen más növényeket. A Szentendrei-szigeten, Tahitótfalun, mindössze másfél hektáron foglalkoznak ökológiai zöldségtermesztéssel. Lássuk tehát a Háromkaptár Biokertészetet! Hálás köszönet Vukovich Daniellának, hogy körbevezetett és közben rengeteg értékes információval gazdagított, készséggel válaszolva minden felmerülő kérdésre.

Daniella kiemelte, hogy a gazdaság kis mérete ellenére rendkívül összetett tevékenységet folytatnak, ami messze nem csak a zöldségtermesztésről szól. Nagy hangsúlyt fektetnek a közösség építésére, szociális programok szervezésére, a partner családok és iskolás csoportok számára a fenntartható, környezettudatos életvitel játékos tanítására is. Ennek keretében a gyermekek, családok kivehetik részüket a napi munkafolyamatokból, játszhatnak a különféle háziállatokkal, foglalkozásokon vehetnek részt, ahol pl. nyers étel recepteket kaphatnak, megtanulhatják a tejsavas erjesztésű ételek készítésének fortélyait, vagy a környezetbarát háztartás praktikáit sajátíthatják el. A programok a kertben végzett tevékenységeken kívül a természet jótékony hatására is építenek (evezés, erdőjárás), hiszen a Szentendrei-szigetet körbeveszi a csodálatos Duna, a túlparton az egyik oldalon a Pilist, a másik oldalon a Börzsönyt láthatjuk a gazdaságban sétálva vagy tevékenykedve. Az eseményeket a Sokszín Kertműhely Egyesület szervezi, amelynek létrejötte annak a személyes tapasztalatnak, megélésnek az eredménye, amelyet az alapító tagok a gazdaságban szereztek és szeretnének megosztani másokkal, különösen a nehéz körülményekkel küzdő, fogyatékkal élő vagy idős emberekkel.

A gazdaság közösségi fenntartású, ami azt jelenti, hogy az egyes családok éves megállapodás keretében kapnak egy hetente összeállított kosarat az aktuálisan érő terményekből. A kis földterület ellenére kb. 50 család egész éves zöldségellátását képesek itt megtermelni. Ez annál is inkább figyelemre méltó, hiszen valójában a másfél hektáros terület egy részét a háziállatok (malac, ló, csirke, kacsa, stb.) számára fenntartott hely teszi ki és valójában egy hektár alatti a tényleges termőterület. A résztvevő családok egyébként bármikor jöhetnek és részt vehetnek a szükséges tevékenységekben, az akár évtizedes kapcsolatok révén inkább egy közösség részének tekintik magukat, mintsem pusztán vásárlóknak. A gazdaság teljes fenntartása egyébként 4-5 fő folyamatos munkáját igényli.

Rátérve a termesztés gyakorlati részleteire, Daniella elmondta, hogy több, mint 60 féle zöldséget és más növényeket termesztenek, többségében 50 m² körüli ágyásokban, amiket aztán az év folyamán többször is variálnak, a vetésforgó és a termények érési idejének figyelembevételével. A folyamat megfelelő tervezése nem kis feladat, Daniella mosolyogva említi, hogy mindez kiváló téli elfoglaltságot jelent számukra. Gyakorlatilag minden zöldséget termesztenek, ami szabad földön megterem. Ezen kívül néhány kisebb fóliasátorral is rendelkeznek, ahol a hidegre érzékeny palántákat nevelik, illetve ennek segítségével tudják kitolni a termelési időszakot bizonyos zöldségek esetében, hogy a téli időszakban is kerülhessen friss termény a dobozokba. Főként azonban a szabadföldi termesztést preferálják, annak minden nehézsége ellenére. Közismert az, hogy a zöldségfélék sikeres termesztéséhez kimondottan magas tápanyagtartalmú termőföldre van szükség. Ebből következik a legfontosabb kérdés: Hogyan képesek a talaj termőképességét fenntartani a megfelelő hozamok érdekében?

Daniella kiemelte, hogy a kiváló talaj megóvása minden folyamat közül messze a legfontosabb. Ennek gyakorlata rendkívül összetett, és ők is folyamatosan fejlődnek évről évre, hogy minél sikeresebben tudják ezt megvalósítani. Pl. az első években – valószínűleg a többségünkben élő kiskerti veteményes képéhez hasonlóan – minden évben szántották, forgatták a talajt, kapálták az ágyásokat, ez azonban tápanyagvesztéshez, a mikrobiom pusztulásához és erős gyomosodáshoz vezetett. Ma már igyekeznek a lehető legkevesebb bolygatással kezelni a talajt, a finom magágyat igénylő termények kivételével lehetőleg elkerülik a kapálást is. Ezen felül a gondosan tervezett vetésforgó, ősszel a takarónövényzet vetése, a keletkező zöldhulladékkal való takarás, a hosszú ideig végzett, szegregált komposztálás mind-mind a talaj védelmét és termőképességének megőrzését szolgálja. A sikeres gazdálkodás megkezdéséhez természetesen fontos volt, hogy eleve jó minőségű, folyami öntéstalajon termeljenek. A későbbiekben a fenti módszerek segítségével elérték, hogy noha a maguk által komposztált állati trágya kivételével (amit a szomszédos, bioállattartást végző gazdáktól kapnak) semmilyen más külső tápanyagforrást nem használnak, földjük tápanyagtartalma mégsem csökken. Hosszas komposztálást követően egyébként a saját állataiktól származó trágyát és a megmaradt növényi hulladékot is hasznosítják, ez utóbbi esetében állandóan mérlegelve, hogy a zöldhulladék a komposzthalomra kerüljön-e vagy inkább a növekvő zöldségnövények körüli takarást szolgálja.

Filozófiájuk része, hogy minél természetesebb körülményeket teremtsenek és ez erősen meghatározza a növényvédelemhez való hozzáállásukat is. Daniella leszögezte, hogy még a biogazdaságokban egyébként engedélyezett (pl. réz- vagy kéntartalmú szerek, természetes piretrin) anyagokat sem alkalmaznak, kizárólag olyan természetes oldatokat (pl. áztatott csalán) használnak, ami a növények ellenállóképességét fokozza, vagy a talajflórát javítja, de irtószerként ezek nem funkcionálnak. Nem is céljuk a kártevők felszámolása, sokkal inkább csak azok alacsony szinten tartása. Ennek érdekében is többféle módszert bevetnek, mindnek közös sajátossága a természetes folyamatok erősítésében rejlik. Egyrészt már a kiváló talaj, az ellenállóbb fajták választása, továbbá az előnyös társítások (pl. vöröshagyma-répa, cékla-zöldbab, fűszernövények) is segítenek a növények saját védekező képességét erősíteni, másrészt a természetes körülményeknek köszönhetően magas számban vannak jelen a kártevők ellenségei is, és ha mindez nem lenne elegendő, a növények között táplálékot keresgélő csirkék és indiai futókacsák rendkívül hatékonyan távolítják el a különböző pajorokat, bogarakat, sőt még a meztelencsigákat is (a futókacsák étlapján pl. szerepel a nálunk inváziós spanyol csupaszcsiga). Ezen felül persze manuálisan is eltávolítják az esetlegesen fertőzött leveleket, és a vásárlók szintén tisztában vannak az ökológiai gazdálkodás sajátosságaival, nem esnek kétségbe, ha néha apró rágást látnak egy-egy salátalevélen.

A talaj védelmén kívül a sikeres termesztés másik kulcsa az öntözés. A Szentendrei-sziget adottságai révén, a több méter vastag kavicsrétegen átszűrődő kútvíz lényegében ivóvíz minőségű, tökéletes vízbázist biztosít a biokert terményei és állatai számára. Ezt a kincset nagyon megbecsülik, és annak ellenére, hogy a víz látszólag korlátlanul rendelkezésre áll, felelősen gazdálkodnak vele, gondosan mérlegelik az öntözés idejét, mulcsolással csökkentik a párolgást, gyűjtik és felhasználják a csapadékvizet is. A növények számára a nedvesség hagyományos csepegtető szalagos rendszeren keresztül jut a földbe.

A gyomok a kertészetben is okoznak nehézségeket, a bolygatás minimalizálása és a zöldhulladékkal történő takarás ellenére Daniella elismeri, hogy időnként bizony le kell ülni az ágyások mellé és rá kell szánni az időt, hogy kézzel távolítsák el a felnövekvő gyomnövényeket. Az alacsony növésű gyomfajokat (pl. a tyúkhúr) nem bántják, azok nem zavarják a jóval terebélyesebb zöldségeket.

A szabadföldi termesztés során kevésbé nyilvánvaló, mégis jelenlévő probléma a napsugárzás égető hatása. Az utóbbi években erősödő UV-sugárzás károsíthatja különösen a fiatal, zsenge növényeket, a leveles zöldségeket és a káposztaféléket. Daniella elmondta, hogy karfiolt évekig nem tudtak termeszteni az erős napsugárzás miatt, mígnem rátaláltak egy lila színű fajtára, ami ellenállóbb az UV-sugárzással szemben, ráadásul színanyagai révén több antioxidánst is tartalmaz. A fajtaválasztásnak tehát ebből a szempontból is van szerepe, de alapvetően a kényesebb növények nap elleni védelmét egyszerűen más, nagyobbra növő zöldségfélék általi árnyékolással oldják meg. Pl. a paradicsom igen magas és terebélyes növényei sok más, földhöz közel fejlődő zöldséget (pl. fejes saláta) kiválóan árnyékolnak.

A vetőmagokat vagy saját forrásból biztosítják vagy vásárolják, sok esetben bio minősítésűt (csávázatlan is megfelelő lenne a szabályozás szerint). Sajnos magyar gyártású biovetőmagot nem találtak, azt külföldről tudnak csak beszerezni.

Rátérve a megtérüléssel, sikerességgel kapcsolatos kérdésekre, Daniella szerint elköteleződésük a természetközeli, ökológiai gazdálkodás irányában mindenképpen alapvető tényező, enélkül ezt nem lehet csinálni, ahogy közösségépítő, nyitott attitűdjük is rendkívül fontos. Ugyanakkor elismerte, hogy az észak-budai agglomerációhoz való közelségük, a régióra jellemző magasabb életszínvonal által megteremtődő piac is lényeges összetevő. Biztosan sokkal nehezebb helyzetük lenne egy alacsony átlagjövedelmű vidéki járásban. Bár a közösségi fenntartás ebben az esetben is működhetne, ha a tehetősebb családok átvállalnának némi költséget a szegényebbek javára.

A biogazdaság ellenőrzésével kapcsolatban kifejtette, hogy azt a Biokontroll Kft. végzi, minden évben kiterjedt procedúra keretében egyrészt terepi bejárást tartanak, másrészt a dokumentációkat is részletesen átnézik. Ezen kívül egyébként „rajtaütésszerűen” is érkezhetnek, aminek ő kifejezetten örül, mivel ilyenkor minden esetben mintákat is vesznek, mérve az esetleges szermaradékok szintjét. Ez számukra – a hitelesség további javításán túl – azért is hasznos, mert ilyenkor maguk is meggyőződhetnek arról, hogy a környezetükben található, konvencionálisan művelt területekről sem érkezik semmiféle permetszer. Legalábbis az eddigi tapasztalatok szerencsére egyértelműen ezt mutatták.

A jövőjüket illetően Daniella elmondta, hogy ők a terület korlátozott mérete miatt nem igazán gondolkodnak bővítésben, bár néhány gyümölcsfát azért telepítettek az elmúlt néhány évben, és továbbiakat is terveznek. Nagyon örülne, ha sok magyar család jutna hozzá ökológiai gazdálkodásból származó terményekhez és szívesen segít tapasztalataival más gazdálkodóknak is, akik közösségi fenntartású termesztésben gondolkodnak.

A két biogazdaság áttekintését követően milyen következtetéseket vonhatunk le?

Azt mindenképp, hogy az ökológiai gazdálkodás kizárólag piaci alapon is jövedelmezően működtethető, az elérhető magasabb árszintek bőven ellensúlyozzák a kissé alacsonyabb hozamokat. Ráadásul mind a hazai, mind a nyugat-európai piac évről évre jelentősen bővül, az export-potenciál kifejezetten nagy a biotermények és bioélelmiszerek terén. Magyarország számára ez komoly lehetőség, hiszen hazánk adottságai kiemelkedőek a mezőgazdasági áruk termelése és feldolgozása szempontjából.

Ehhez kapcsolódóan lényeges lenne a hazai feldolgozóipar fejlesztése, hiszen jelenleg főként csak alaptermények exportja zajlik, a kész élelmiszerek jelentős részét viszont behozzuk az országba. Emellett a hazai piac építése és bővítése is fontos lenne, a rendkívül kedvező adottságok ellenére a zöldség- és gyümölcsfogyasztás mennyisége és gyakorisága terén hazánk a sereghajtók között szerepel az Unióban.

  Forrás: europapont.blog.hu

A biogazdálkodásból származó termények, élelmiszerek termelését és piacát ráadásul nem vagy csak alig érinti az Unión kívülről érkező, sok esetben kevésbé ellenőrzött forrásokból származó, olcsó mezőgazdasági termékek miatti bizonytalanság (ld. Az EU-s zöld megállapodás árnyékos oldala című cikket).

Az is egyértelműen körvonalazódik, hogy a talaj védelme - az átforgatás minimalizálása, a mikrobiom megőrzése és a másodvetés általi takarás  - kiemelten fontos a termőképesség fenntartásában, egyúttal megakadályozza a talaj szervesanyag-tartalmának veszteségét, hogy az szén-dioxid formájában a légkörbe jusson.

Emellett a gondosan kivitelezett, megfelelő időben történő öntözés a hozamok meredek emelkedését eredményezi, ugyanakkor felelős, takarékos vízgazdálkodást tesz lehetővé.