Az ökologizmus a 70-es évek, a hidegháborús időszak apokaliptikus hangulatának és a nyugati jóléti társadalom élvhajhász kettős jelenlevőségének a szülötte. E groteszk együttállás hívta életre és határozza meg a mai napig. Bolygónk klimatikus viszonyai változásának antropogén jellege pedig olyan erőt kölcsönzött a zöld ideológia időszerűségének, mely csakhamar a klasszikus, nagy ideológiák, világnézetek pantheonjába emelte azt.
A zöldek, zöld pártok a maguk radikalizmusával felkeltették a 21. századi ember figyelmét, és sokáig azok legfőbb preferenciájává és mumusává tették a klímaváltozást. A témában aktivisták, politikusok, közéleti személyek vállalják magukra a zöld ideológia agitációját. A klímaapokalipszisről és az emberiség egyén szintű fenntarthatatlan életmódjáról könyvtárnyi irodalom született, melyek e 21. századi ökologista világnézet jogosságát és abszolút szintre emelt igazát visszhangozzák. Ez a politikai és gazdasági életet, kultúrát és az élet minden területét elárasztó betű-óceán – a klímaapokalipszis ponyvairodalma – valójában sokkal inkább a probléma részhalmaza, mintsem a tényleges megoldás manifesztációja.
A zöld ideológia az első olyan világnézet, melynek fókusza nem az emberiség önmagában, hanem az egész bolygó, benne minden élőlénnyel. Ez a teljesség felsőbbrendűséget kölcsönöz a pusztán vallás, nemzet, osztály fókuszú ideológiákkal szemben, ez a krédó adja a zöldek morális felsőbbrendűségének bázisát. A zöld ideológia így a bolygó minden élőlényének az önkényes igazságosság letéteményesévé vált, igazának és elsőrendűségének megkérdőjelezése eretnek erkölcstelenség. Az egyébként minden klasszikus ideológiában jelen levő zöld gondolatiság önálló politikai oldallá alakulása predesztinálja fókuszát és szükségszerűvé teszi radikális jellegét. A fennálló gazdasági rendszer antitéziseként létrejövő zöld ideológia radikális szárnya a társadalom mérnöki megoldásaival, agresszív ökoterrorista villongásaival, meredekebbnél meredekebb utópiákkal a polgárok nagy részét elriasztja. A David Attenborough által hangsúlyozott „nem lehetünk eléggé radikálisak” jelszó olaj a tűzre, pedig az agresszió és a radikalizmus sohasem hozott sikert semmilyen mozgalom törekvéseit illetően.
A fentiekben ecsetelt morális felhatalmazás érzete a környezeti problémák globális növekedésével párhuzamosan nőni fog. Az erkölcsi jogalap nagysága pedig legalizálja az erőszakos cselekményt annak ellenére, hogy az erőszak, a radikalizmus, a rendszert alapjaiban megrengető és elpusztító forradalmak romboló jellegűek – ezzel szemben a megfontolt reformok, a meglévő átalakítása, finomhangolása egy sokkal humánusabb forgatókönyv. Az egyre vakmerőbb globalista megközelítések, mint például Angus Forbes Bolygónk Globális Hatósága, mindennemű humanista felfogástól mentesek. A bolygónkat érintő klímaváltozás ugyan globális természetű, de annak megnyilvánulásai lokális diverzitást mutatnak, így egy séma szerint helytelen és lehetetlen azokat kezelni. A kulcs a lokális mikrokörnyezetért tenni akaró, azt szerető egyénben rejlik, aki természetszerűen saját közegét igyekszik jobbá tenni.
A zöld és felelős gondolkodás az életünk részét kell, hogy képezze, nem megy máshogy. Azonban nemcsak a problémát magát kell szem előtt tartani, hanem a probléma megoldhatóságának a költségeit, a probléma megoldásának az esetleges következményeit és az alapvető realitásokat is. A zöld mozgalmak nézőpontjában például nem jelennek meg a mezőgazdászok és az emberi lakosság élelmezésének szempontjai a mezőgazdasági területek visszavadításának ügyében, pedig joggal feltételezhetjük ennek szükségességét.
Véleményünk szerint minden olyan világkép, mely azt gondolja, mindent tud a világ működéséről, mindenre válasszal tud szolgálni, elvetendő. Ez se nem szkepticizmus, se nem cinizmus, de mindenkiben jelen kell lennie a tudatnak, hogy amit megértünk a világból, az mindig a saját korunkhoz kötött. Éppen ezért a tabula rasa politikája sosem jelentett és nem is jelenthet tartós megoldást.
A fenntartható fejlődés koncepciója az, mely egy valódi megoldásnak táptalaja lehet. Felelős gondolatisággal fűszerezett elgondolás ez, mely a hagyományok, szokások figyelembevétele mellett biztosítja a rendet és a stabilitást, és hozzájárul az emberiség legfőbb túlélési ösztönéhez, az adaptációhoz. Az igazi változás nem a tiszta lapba vetett hitben, hanem az örökségünkben, az emberi bölcsességben és a természet törvényeinek tiszteletében rejlik. Az új út nem a feledés és a kezdetek újraírása, hanem az emlékezet és a tapasztalatok megőrzése, hogy a múltból tanulva építhessük a jövőt. Ahogyan az időtlen bölcsesség tanítja: a múltból építkezve, a jelenben élve és a jövőért cselekedve találhatjuk meg a fenntarthatóság valódi útját.
Borítókép forrása: https://english.tharunodaya.lk/
