Az Európai Bizottság éveken át titokban finanszírozhatott környezetvédelmi szervezeteket, hogy támogassák az ex-biztos, Frans Timmermans ambiciózus zöld politikai terveit. A De Telegraaf holland lap által feltárt titkos szerződések részletezik, hogyan kaptak ezek a szervezetek konkrét célkitűzéseket a politikai döntéshozók befolyásolására. Az ügy élesen megosztja az európai politikai elitet, miközben az EU vezetése egyre inkább a dereguláció felé fordul, amely veszélyeztetheti többek között a CSDDD-t, azaz a vállalkozások átfogó fenntarthatósági átvilágításának irányelvét.
Titkos pénzösszegek a Green Deal támogatására?
Az Európai Bizottság 2025 januárjában elismerte, hogy az 5,4 milliárd eurós LIFE környezetvédelmi programból bizonyos finanszírozások nem voltak megfelelőek az előző, 2024-ig tartó ciklusban. Az eset középpontjában az European Environmental Bureau (EEB) nevű ernyőszervezet áll. A programra szánt pénzekből, olyan civil szervezetek is kaptak, amelyek kifejezetten az Európai Parlament (EP) képviselőinél lobbiztak a zöld pártokkal karöltve, ami a jobboldali törvényhozók szerint visszaélés volt. Az EEB 700.000 eurós támogatást kapott arra, hogy a mezőgazdasági vitákat a környezetvédelem irányába terelje, illetve negatív kampányt folytasson bizonyos mezőgazdasági tevékenységek, mint például a műtrágyázás vagy a nehézgépek használatával szemben.
Egyik cél az lehetett, hogy a Természet-helyreállítási rendelet a lehető legszigorúbb lehessen. Az Európai Parlament költségvetési bizottságának alelnöke szerint az Európai Bizottság környezetvédelmi főosztálya pénzt adott több civil szervezeteknek is, hogy a gazdálkodók és a kelet-európai országok bizonyos szakpolitikái ellen lobbizzanak. A magukat függetlennek mondó civil szervezetek tüntetéseket és közösségi médiás kampányokat szerveztek azzal a céllal, hogy nyomást gyakoroljanak a törvényhozókra a kulcsfontosságú szavazások előtt, ezzel is befolyásolva a bizottság és a parlament munkáját.
A pénzbeli források klíma- és környezetvédelmi alapon keresztül érkeztek, amelynek célja az volt, hogy tovább erősítse a zöld NGO-k, a zöld pártok és a szociáldemokraták által kijelölt európai zöld- és klímapolitikát. Az Európai Parlament képviselőinek egy csoportja vizsgálatot kezdeményezett annak érdekében, hogy kiderítsék, használt-e az EU hasonló eszközöket más politikai témákban, mint például a migrációs politika területén.
Piotr Serafin, költségvetési biztos elfogadhatatlannak minősítette a lobbiszerződéseket, kijelentve, hogy az EU nem köthet olyan megállapodásokat, amelyek NGO-kat köteleznek politikai döntéshozók befolyásolására. Az Európai Bizottság azóta szigorításokat vezetett be, betiltva az EU-s támogatások politikai lobbizásra való felhasználását és az Európai Számveőszék is vizsgálatokat kezdett.
Valószínűleg az ezzel összeköthető esetek és az EU gazdaságának lassulása miatt Ursula von der Leyen politikai fordulatot hajtana végre, azaz gyakorlatilag a dereguláció felé fordult a zöldpolitikában. Miközben az EU zöld politikáit érő kritikák fokozódnak, Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke, jelentős irányváltásba kezdett. Az előző ciklusban még "növekedési stratégiának" nevezte a Green Dealt, amely szerinte "többet ad vissza, mint amennyit elvesz", az új ciklusban azonban a szabályozások enyhítésére helyezte a hangsúlyt. Ezt korábban már több ország vezetője, mint Emmanuel Macron és Orbán Viktor is követelte az Európai Bizottságtól.
Miután Franciaország bejelentette, hogy határozatlan időre halasztaná az EU új vállalati szabályozásainak bevezetését, amelyek a környezeti lábnyomról való kötelező jelentés elkészítését és a beszállítói láncok ellenőrzését írják elő, az Európai Bizottság bejelentette, hogy felülvizsgálja és egyszerűsíti a környezeti és emberi jogi jogszabályokat, beleértve a vállalati értékláncot érintő leendő irányelvet (CSDDD). Ez a direktíva kötelezné a nagyvállalatokat arra, hogy megelőzzék és orvosolják az emberi jogi és környezeti visszaéléseket a beszállítói láncukban. A CSDDD hatálya alá tartozó és a követelményeket nem teljesítő vállalatok esetében szankciók lépnek majd életbe. A bírságok a vállalatok globális nettó árbevételének 5%-át is elérhetik, továbbá polgári peres eljárás is alkalmazható lesz. Azok az érintett magánszemélyek vagy felek (beleértve a szakszervezeteket és a nem kormányzati szervezeteket is), akiknek kárt okoz az, hogy egy vállalat nem tartja be a megfelelő átvilágítási eljárásokat, öt éven belül kártérítési igényt érvényesíthetnek a bíróságon.
A deregulációt az EU vezetői a gazdasági lassulás miatt szükségesnek látják. Franciaország pénzügyminisztere még az egyes Green Deal jogszabályok határozatlan idejű elhalasztását is felvetette, hasonlóan a német kormányhoz.
Több vállalati vezető azonban attól tart, hogy az EU hirtelen pálfordulása megkérdőjelezi a bizottság hitelességét, mivel a korábban hosszú éveken át tárgyalt direktívákat most ismét felnyitják.
Mint látható, az Európai Bizottság zöldpolitikája számos problémát rejt magában. A LIFE program finanszírozási botránya csak megerősíti ezeket az aggályokat. Az EU zöldpolitikája gyakran fejlődésellenesnek tűnik, mivel szigorú szabályozásokkal és korlátozásokkal terheli a gazdaságot, különösen a mezőgazdaságot és a gépjárműipart. A közösségi zöldpolitika finanszírozása sokszor átláthatatlan, ahogy a fenti „zöldlobbi” eset is bizonyítja. A támogatási pénzek elosztása és felhasználása nem mindig követi az átláthatóság és a felelősségre vonhatóság elveit. A civil szervezetek közvetlen lobbitevékenységének támogatása kérdéseket vet fel az EU-s pénzek helyes felhasználásáról és az érdekérvényesítés tisztaságáról.
Összességében elmondhatjuk, hogy a botrány ismét rámutatott arra, hogy az Európai Bizottság sokszor nem átlátható módon próbálja érvényesíteni politikai céljait, miközben a nagyvállalatok és nyugat-európai méregzöld NGO-k érdekeit helyezi előtérbe a valódi környezeti-éghajlati problémák, az európai polgárok, az energiabiztonság és a vállalkozások helyett. A LIFE program finanszírozási botránya rávilágít az EU pénzügyi támogatások átláthatóságának és ellenőrzésének hiányosságaira. A magyar kormány korábban már többször is következetesen ellenezte az EU túlzó zöld előírásait, az átláthatatlan és lassú bürokratikus folyamatokat, kiállva a tagállamok és a közösség gazdaságának védelme mellett. Az Európai Bizottság most kénytelen visszakozni, de a károk már megtörténtek, és a zöldpolitika hitelessége erősen megkérdőjeleződött. Véleményünk szerint, szükség lenne egy olyan zöldpolitikára, amely a környezetvédelmi célok mellett a gazdasági fejlődést és a társadalmi igazságosságot is figyelembe veszi, azaz nem fejlődésellenes, mint amit az EU a zöldek nyomására eddig ráerőltetett a tagállamokra.
