Algéria, Tunézia, Ausztria, Németország és Olaszország együttműködésében létrejöhet egy hidrogénvezeték, amely észak-afrikai megújuló energiaforrásokból előállított zöld hidrogént szállítana az Európai Unióba. A projektnek a célja, hogy hozzájáruljon az unió klímacéljaihoz és csökkentse a fosszilis üzemanyagoktól való függést. A SoutH2 tervek mögött komoly kétségek és kihívások húzódnak, amelyek a beruházás megvalósíthatóságát és időzítését érintik. Magyarország közvetlenül nem része a projektnek, de közvetve mégis érintheti az országot, és akár hasznot is hozhat, mivel inspirálhatja a hazai fejlesztéseket, azon felül, hogy Magyarországon 2040-re az ipari szürke hidrogént felváltja a karbonszegény (főleg kék) hidrogén, 2050-re a hidrogénigényt idehaza jellemzően karbonmentes (főleg zöld) hidrogén fogja kielégíteni.
A SoutH₂ Korridor
A SoutH₂ Korridor egy 3300 kilométer hosszú, hidrogénvezeték-hálózat, amely Észak-Afrikát, Olaszországot, Ausztriát és Németországot kötné össze. A projekt célja, hogy versenyképes áron biztosítson megújuló (zöld) hidrogént az európai felhasználói központok számára, ezáltal hozzájárulva az Európai Unió dekarbonizációs céljaihoz és az energiafüggetlenség erősítéséhez.
A projektet több európai szállítási rendszerüzemeltető (TSO) vezeti, köztük a Snam, a TAG, a Gas Connect Austria (GCA) és a Bayernets. Ezek a vállalatok közös érdekű projektként kezelik (PCI) és 2024 áprilisában felkerültek az első PCI/PMI listára az átdolgozott TEN-E szabályozás keretében. A projekt politikai támogatást élvez Olaszország, Ausztria és Németország részéről, valamint erős támogatást kap a hidrogéntermelésben és felhasználásban érdekelt vállalatoktól a teljes korridor mentén.
A SoutH₂ Korridor több mint 65%-ban a már meglévő földgázvezetékek átalakításával valósulna meg, kiegészítve új vezetékek építésével ott, ahol szükséges. A tervek szerint a korridor lehetővé tenné mind az importált, mind a helyben előállított hidrogén szállítását, ezáltal rugalmas és megbízható ellátási láncot biztosítva. A korridor évente akár 4 millió tonna hidrogén importját is lehetővé tenné Észak-Afrikából, ami az Európai Unió REPowerEU programjának importcéljainak több mint 40%-át fedezheti. A vezeték teljes kapacitásával több mint 40%-át képes lenne biztosítani az EU 2030-ra kitűzött 10 millió tonna zöld hidrogén importcéljának.
Az EU nagy reményeket fűz a zöld hidrogénhez, amelyet kulcsfontosságúnak tartanak a nehezen elektrizálható iparágak, például az acélgyártás, műtrágya előállítás és a közlekedés, szállítás dekarbonizálásában.
Forrás: https://www.south2corridor.net/
Azonban Algéria és Tunézia zöld hidrogénstratégiái szerint egyik ország sem lesz képes jelentős mennyiségű zöld hidrogént exportálni 2030-ra, amire a vezeték üzembe állását tervezik. Algéria, amely jelenleg a földgáz exportjából él, és Tunézia, amely szintén nagyrészt gázra támaszkodik, mindössze 330.000 tonna hidrogén exportjára számítanak 2030-ra – ez a vezeték kapacitásának mindössze 8%-a. Algéria kitolta a 2030-as vállalásait és 2040-re tervez 1 millió tonna, Tunézia pedig 1,6 millió tonna zöld hidrogén exportot. Energetikai szakértők szerint a projekt számos kihívással néz szembe és az EU nem számíthat Algéria és Tunézia zöld hidrogén-szállításaira a közeljövőben, a bejelentett hidrogénprojektek mindössze 7%-a valósul meg tervezett időkereten belül.
A projekt megvalósításának több akadálya is van még jelenleg:
1. Technológiai kihívások
A zöldhidrogén előállítása a víz elektrolízise útján történik, amelyhez megújuló energiaforrások (szél, nap) szükségesek. Az elektrolízis technológiák hatékonysága jelenleg 60-70% körül mozog, ami azt jelenti, hogy az energia jelentős része elveszik. Emellett a megújuló energiaforrások időszakos jellege miatt a folyamatos hidrogéntermeléshez energiatároló rendszerekre is szükség van, amelyek további költségekkel járnak.
Becslések szerint a zöldhidrogén előállítási költsége jelenleg 3-6 USD/kg között mozog, míg a szürke hidrogén (fosszilis üzemanyagokból előállított) költsége 1-2 USD/kg körül van. A költségkülönbség jelentős akadályt jelent a zöldhidrogén versenyképességében.
2. Infrastruktúra hiánya
A hidrogén szállításához és tárolásához speciális infrastruktúra szükséges, mivel a hidrogén molekulák kicsik és könnyen diffundálnak, valamint magas nyomáson vagy extrém alacsony hőmérsékleten (-253°C) kell tárolni. A meglévő gázvezetékek csak részben alkalmasak hidrogén szállítására.
A zöldhidrogént szállításához hatalmas infrastruktúra-fejlesztésre lenne szükség, beleértve új vezetékek építését vagy a meglévők átalakítását. Egy új hidrogénvezeték építési költsége 1-2 millió EUR/km között mozog, ami több milliárd eurós beruházást jelentene.
3. Szabályozási keretek
A hidrogén gazdaság fejlesztéséhez szükséges szabályozási keretek még nem mindenhol vannak kialakítva. Például az Európai Unióban a Hidrogén Stratégia célja, hogy 2030-ra 40 GW elektrolízis kapacitást telepítsen, de a nemzeti szintű szabályozások és támogatások még mindig bizonytalanok.
A REPowerEU terv szerint az EU 2030-ra évi 10 millió tonna zöldhidrogén előállítását célozza, de ehhez szükséges lenne a szabályozások harmonizálása és az állami támogatások növelése. Jelenleg azonban a támogatási mechanizmusok (pl. zöld hidrogén kvóták, támogatott árak) még nem mindenhol vannak kialakítva.
4. Pénzügyi korlátok
A zöldhidrogén előállítása és szállítása hatalmas beruházásokat igényel. A SoutH2 Korridor teljes költsége becslések szerint több 10 milliárd euró lehet, amelyet nehéz finanszírozni, főleg a jelenlegi gazdasági környezetben.
Például a European Hydrogen Backbone kezdeményezés szerint az európai hidrogénhálózat kiépítéséhez 2030-ig 80-143 milliárd EUR beruházásra lenne szükség. Ehhez jelentős magán- és állami forrásokra van szükség, de a befektetők még óvatosak a zöldhidrogén piaccal kapcsolatban.
5. Piaci kereslet
A zöldhidrogén iránti kereslet még nem elég erős, hogy gazdaságilag életképes legyen. Jelenleg a hidrogén főként az ipari és közlekedési szektorokban használatos, de ezekben a szektorokban is a fosszilis üzemanyagok és a szürke hidrogén dominálnak.
Az Európai Bizottság becslései szerint az EU-ban 2030-ra évi 5,6 millió tonna zöldhidrogén iránti kereslet várható, de ehhez szükséges lenne a szabályozások és a támogatások növelése. Jelenleg azonban a kereslet bizonytalan, ami kockázatot jelent a befektetők számára.
6. Nemzetközi együttműködés
A SoutH2 Korridor több országon átívelő projekt, amelyhez szoros nemzetközi együttműködésre van szükség, amelyeknek össze kell hangolniuk a politikai, gazdasági és technológiai érdekeiket. Például Algéria, amely a projekt egyik kulcsországa, jelenleg a földgáz exportjából származó bevételeire támaszkodik. A zöldhidrogénre való átállás hosszú távú stratégiai döntést igényel, amelyhez politikai stabilitás és hosszú távú megállapodások szükségesek.
7. A vízhiány és az energiaigények problémája
A zöld hidrogén előállítása jelentős mennyiségű vízfelhasználással jár, ami problémát jelenthet Algéria és Tunézia számára, ahol a vízhiány már most is súlyos. A klímaváltozás tovább rontja a helyzetet, és a tervek szerint a megújuló energiát exportra fordítanák, miközben a helyi energiaigények kielégítése háttérbe szorul már most is. Gyakran napokig, sőt néha hetekig nincs villamosenergia ellátás a két országban és havonta előfordul, hogy nem képesek sem a lakosságot, sem az ipart ellátni energiával.
Az EU ambíciói és a valóság
Az EU saját auditjai is „valósággal szembesítést” sürgetnek a zöld hidrogén célkitűzésekkel kapcsolatban, amelyeket túlzottan ambiciózusnak tartanak. Az Európai Bizottság azonban kitart a célok mellett, és bízik abban, hogy a pénzügyi támogatások, kereskedelmi megállapodások és szabványosítási folyamatok előrehaladtával a célok elérhetővé válnak.
Bár a SoutH2 Korridor projektje ambiciózus lépés az EU zöld átállása és a klímacélok elérése érdekében, azonban a projekt számos kihívással néz szembe, köztük a zöld hidrogéntermelés lassú ütemével, a vízhiánnyal, a helyi energiaigények figyelmen kívül hagyásával és az unió túlzott bürokratikus szabályaival. Ahhoz, hogy a projekt sikeres legyen, szoros nemzetközi együttműködésre, fenntartható vízgazdálkodásra és a helyi közösségek igényeinek figyelembevételére van szükség. Egyelőre azonban kétséges, hogy a tervek 2030-ra valóra válnak-e, jelenleg úgy tűnik az afrikai zöldhidrogén csupán távoli cél marad.
A legfontosabb, hogy hazánk eközben végezze el a saját kitűzött céljait: a „szürke” hidrogén visszaszorítása érdekében 2030-ra már élesben működhetnek a 2020-as években elindított első hazai karbonmentes (vagy karbonszegény) hidrogént előállító pilot üzemek. 2040-re a karbonszegény hidrogén és az elektrolízis alapú karbonmentes hidrogénfelhasználás felfutása várható Magyarországon, 2050-re az ipari hidrogénfelhasználás pedig nagymértékben dekarbonizálttá válhat.
Források:
https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/en/ip_22_3131
https://energy.ec.europa.eu/index_en
https://hydrogencouncil.com/en/hydrogen-insights-2023/
https://www.euractiv.com/section/eet/news/hydrogen-for-industry-germany-gets-serious-with-algeria/
https://www.greencarcongress.com/2025/01/20250127-south2.html
