A zöld átmenetben fontos szerep jut az atomenergiának, mint a karbonsemlegességhez szükséges átmenet vagy akár megoldás. Ez az Unión belül is sorozatos ellentétek forrása volt, és a hosszas tárgyalások eredményeképpen 2023 január elsején az atomenergia átmeneti megoldásként lett elfogadva, bár például Németország, Ausztria és Dánia ellenezte. Azonban Németország hozzáállása változott az orosz-ukrán háború és az energiaválság hatására: az új Merz-kormány már elismeri az atomenergiát zöld energiaforrásként. A német lakosság 55%-a is atompárti a legújabb felmérések szerint, így felmerül a kérdés: van-e visszaút a német atomenergetika számára, és újraindíthatóak-e az atomerőművek?
A válasz nagy valószínűséggel az, hogy az újraindítás nem lehetséges, legalábbis Németország esetében. Bár a történelem során volt már példa leállított atomerőművek újraindítására, például az USA-ban a Browns Ferry atomerőmű egyes blokkját 1985-ös leállítás után 2002-ben indították újra, vagy a 2011-es fukushimai balesetet követően is számos leállított reaktort évek múltán visszakapcsoltak, ennek, mint az atomerőművek minden más aspektusának, szigorú feltételei vannak. Ezek az erőművek folyamatos karbantartás alatt álltak, a biztonsági rendszereiket rendszeresen ellenőrizték és auditálták, a szakképzett kezelői gárdát összetartották és továbbképezték, valamint a nukleáris fűtőanyag is rendelkezésre állt a megfelelő reaktorokhoz. Mindezek mellett jelentős felújítási és újraindítási költségekkel kellett számolni, hiszen az atomenergiánál a biztonság mindennél fontosabb. A németországi atomerőművek esetében azonban ezek a feltételek nem állnak fenn.
A német energetikában az atomenergia az 1990-es években még az áramellátás körülbelül negyedét adta, de 2021-ben is 13%-os részarányt képviselt. Azonban 2011-ben a nukleáris erőművek fokozatos leállítása mellett döntöttek, amely 2023-ban fejeződött be. A leállított német atomerőműveket a legtöbb esetben nemcsak kikapcsolták, hanem felszámolásuk is elkezdődött a német zöldek radikális hozzáállása miatt. Bár a keresztény-konzervatív CDU-CSU többször felvetette az atomerőművek kivezetésének és felszámolásának felfüggesztését az ukrán-orosz háború és az energiaválság árnyékában, a kormányzó bal-liberális-zöld („közlekedési lámpa”) koalíció kitartott eredeti terve mellett. Az atomerőművek leállítását követően az Olaf Scholz vezette kormány a kieső áramtermelést földgáz- és szén alapú energiatermeléssel pótolta, ami az orosz-ukrán háború és a Nord Stream leállítása, majd felrobbanása miatt nemcsak a jelentős üvegházhatású gázkibocsátást növelte, de drágábbá is tette a termelést.
Ráadásul a 2023-as leállítás részben a Robert Habeck vezette zöld párt (Die Grünen) és tisztségviselői által elkövetett - azóta bebizonyosodott - megtévesztésen alapult. A zöldek azt állították, hogy az atomerőművek további működtetése nem enyhítené az energiaválságot, és a reaktorok biztonságáról, valamint élettartamuk meghosszabbításáról is azt mondták, hogy az lehetetlen. Ez az állítás azonban visszatartott tanulmányokra épült, amelyek csak 2024-ben váltak nyilvánossá peres úton, és számos szakértői véleményt figyelmen kívül hagytak. Bár a zöldek a nukleáris biztonságra hivatkoztak, valószínűleg inkább ideológiai, nem pedig szakmai alapon történt a döntéshozatal.
2023 áprilisában a megmaradt három atomerőművet (Emsland, Isar 2, Neckarwestheim 2) is leállították. A két esetlegesen újraindítható erőmű, a Brokdorf (2021-ben kivont) és az Emsland, együttes energiatermelési potenciálja körülbelül Pakshoz képest 140%-os (2750 MW) volna. Újraindításuk több évet venne igénybe, és erőművenként kb. egy milliárd euróba kerülne. A többi erőmű esetében az újraindítás még tovább tartana és többe kerülne az egyre romló állapotok miatt. A német kormány energetikai szakemberei ezért interjúkban elsősorban nem az erőművek újranyitását, hanem inkább újak építésének lehetőségét emelik ki.
Az atomerőművek újraindításának realitása Németország esetében nem létezik, hiába lenne geopolitikai és energiabiztonsági szempontból előnyös. Az elhamarkodott, pillanatnyi közhangulatra épülő döntések mára visszaütöttek és az okok között az atomellenes politikai szereplők megtévesztése a közvélemény felé is szerepet játszott. Ez talán tanulságul is szolgál. Az energiabiztonság olyan kényes terület, mely esetében kizárólag megfontolt döntéseket szabad hozni, a hosszú távú kilátásokat figyelembe véve, radikális politikai agendák nélkül.
