Az újhullámos zöldmozgalmakról

A napjainkban ismert környezetvédelmi mozgalmak gyökerei egészen az 1800-as évek második felére nyúlnak vissza. McKibben (2008) antológiájában arra mutat rá, hogy ebben a korszakban már a szépirodalomban is megjelentek olyan gondolatok romantikus költők tollából (lásd például John Ruskint vagy Octavia Hillt), amelyek az ipari forradalom okozta károkra hívták fel a figyelmet. Az ezt követő évtizedekben a környezetvédelem mérföldkövekhez érkezett és az 1900-as évek elejére már több természetvédelmi csoport is megalakult (például a The Sierra Club 1892-ben vagy a The Wilderness Society 1935-ben.) A mindinkább fokozódó környezetszennyezésre adott válaszreakcióként az 1960-as években létrejött a Greenpeace, a világ legismertebb környezetvédő civil szervezete, majd egy évtizeddel később ezek a kezdeményezések már a közpolitikai viták és a politikai döntéshozatal fontos szereplőiként léptek fel (Cox & Pezzullo, 2017).

De mi a helyzet napjainkban, több évtized távlatából nézve a folyamatokat? Ha a médiát vizsgáljuk, például a The New York Times esetében azt láthatjuk, hogy bár a környezetvédelem, mint téma megjelenítése töretlen volt az elmúlt évtizedekben,  1980 és a 2015 között évente alig tíz olyan cikk jelent meg az említett lapbsn, amely a témában íródott volna (Romps & Retzinger, 2019). A következő években egyre fokozódó médiafigyelem tapasztalható a környezetet érintő kérdések iránt, részben a bekövetkezett természeti katasztrófák hatására (mint például a Katrina-hurrikán 2005-ben vagy a 2010-es haiti földrengés), részben pedig az egyre gyakrabban megrendezésre kerülő nemzetközi csúcsok és egyezmények eredményeként (például Párizsi Egyezmény, 2015 vagy a „COP”-találkozók).

Ezen felül érdemes említést tenni arról is, hogy 2007-ben Al Gore, az Egyesült Államok volt alelnöke az IPCC-vel megosztott Béke Nobeldíjat kapott az emberi tevékenységek klímaváltozásban betöltött szerepének tudományos tisztásáért. Ehhez Michael E. Mann amerikai klimatológus és geofizikus (a Pennsylvaniai Egyetem Tudományos, Fenntarthatósági és Médiaközpontjának igazgatója)  tudományos eredményei szolgáltatták az alapot. Ez a korszakos eredmény aztán nem csak a klímatudomány hozzáállását változtatta meg alapjaiban, de a média sem késlekedett az arányos reagálással. Médiatörténeti szempontból igazából 2018 és 2019 volt az a két év, amikor soha nem látott mértékben növekedett meg a környezetvédelem médialefedettsége.

Ennek egyik vitathatatlan oka az akkor még csak tizenhatéves Greta Thunberg, svéd klímaaktivista megjelenése volt, aki péntekenként a Svéd Parlament előtt kezdett el tüntetni iskolaidőben. A nevéhez kötődő és az általa indított Fridays for Future (FFF) mozgalom a mellett, hogy globális médiafigyelmet generált, minden idők egyik legsikeresebb klímamozgalmává nőtte ki magát. A közösségi médiát szemlélve erre láthatunk is egy példát: a 2019. március 15-i globális klímasztrájkot több, mint hatvanezer alkalommal említették a Twitteren (lásd az alábbi ábrán):

1. ábra. Greta Thunberg és a Fridays for Future említésének száma a Twitteren (Forrás: medium.com, 2019)

Az FFF jelenleg 7.500 városban van jelen (ideértve Budapestet is), és több, mint 14 millió követőt számlál világszerte. Manifesztójukban szerepel a globális átlaghőmérséklet 1.5°C fok alatt tartása az iparosodás előtti szinthez képest, az ún. „klímaigazságosság” (climate justice) és „klímaegyenlőség” („climate equality”) garantálása, a Párizsi Egyezményben foglaltak betartatása, valamint egyetértésre jutás a tudományos kérdéseket illetően. A Fridays for Future legfontosabb kampányeszköze a péntekenként szervezett lokális-, és az időközként megrendezésre kerülő globális klímasztrájkok. Thunberg személye és az FFF elindulása nem csak a megjelenésük hajnalán generált jelentős médiavisszhangot: a „Greta-effektus” („Greta-effect”) fogalmát újságírók alkották meg, hogy szemléltessék milyen fontos kulcsszerepe volt Thunbergnek és a hozzá fűződő „brandnek” egy világméretű mozgalom létrehozásában (Sorce, 2022).

Greta Thunberg karaktere már a kezdetektől megosztónak bizonyult, és a társadalomban gyorsan kialakult a lelkes támogatók és az őt élesen bírálók, sértegetők tábora. Habár sok találgatást olvashattunk a közösségi- és a hagyományos sajtó hasábjain, hogy ki állhat a „Greta-jelenség” mögött, erre mostanáig sem garantáltak hiteles forrásból származó válaszok. A médialefedettség, valamint a nyilvánosság – és ezen belül is különösen a fiatal generáció figyelmének elérése szempontjából az látható, hogy a pénteki tüntetéseknek még a legérdektelenebbekből is sikerült valamiféle reakciót kiváltania és a klímaváltozás kérdése nem látott mértékben kezdte el dominálni a médiadiskurzust.

A Fridays for Future egyik fontos jellemvonása, hogy a bázisát a most fiatal generáció (a szakirodalomban Z generációként nevezett, az 1995 és 2010 között született nemzedék) adja. Az elmúlt pár évben több olyan reprezentatív felmérés is igazolta azt – legyen szó Európáról vagy az Egyesült Államokról – hogy a Z generációról általánosságban elmondható, nem csak rendkívüli a környezetet érintő kérdések iránti érdeklődése, de gyakorlatilag a környezetéért és a Földért aggódik a legjobban (Pew Research Center, 2021; Ipsos 2022; VeryWellMind 2022). Ez az aggodalom gyakran manifesztálódik abban, hogy egyre több fiatal csatlakozik valamelyik általa szimpatikusnak ítélt mozgalomhoz.

A Fridays for Future mellett jelentős az Extinction Rebellion (XR) is. Ahogy már a nevében is láthatjuk („kihalás”, „kipusztulás”), ők egy radikálisabb irányvonalat képviselnek. Kampányüzeneteikben és nyelvezetükben ez konzisztensen visszaköszön: „klímavészhelyzetről, „klímakrízisről” beszélnek és azonnali cselekvésre szólítják fel a döntéshozókat. Az XR elsősorban a lázadásban és a polgári engedetlenségben látja a mozgósítás erejét – a mellett, hogy ők is aktív felhasználói a különböző közösségimédia-felületeknek –, ahogy állítják: „nincs más választásuk, mint lázadni a [politikai] rendszer ellen és azért a jövőért, amelyet szeretnének.” Az eredetileg brit szervezet 2018-as alakulása óta 1185 csoportot számlál világszerte (többek között Ausztráliában, Brazíliában, Kanadában, Indonéziában, Magyarországon stb.) és jelenleg nyolcvanhat országban vannak jelen. Amivel leginkább elválnak a többi mozgalomtól az, hogy a környezetvédelem és klímaváltozás mellett ők képviselik legintenzívebben a különféle társadalmi kérdéseket is: legyen szó a nők-, a színesbőrűek- vagy a nemi kisebbségek jogairól – ezek a kérdések valamelyik formában megjelennek a kampányaink során.

Az újhullámos környezetvédelmi mozgalmak legradikálisabbnak tekinthető irányvonalát egy viszonylag frissen alakult csoport, a Letzte Generation képviseli. Akcióikkal tavaly nem csak a sajtó hasábjait bitorolták számos alkalommal, de olykor heves és ellenszenves reakciókat váltottak ki a társadalomból is. A magukat „utolsó nemzedéknek” hívó koalíció, szintén polgári engedetlenséggel harcol a kőolaj- és földgáz kitermelés ellen. Követeléseiket közvetlenül a német szövetségi kormánynak címzik, amelyben többek között arra szólítják fel a döntéshozókat, hogy 100 km/h-ban korlátozzák a német autópályán megengedett maximális sebességet és hogy maximum kilenc euróra csökkentsék a közösségi közlekedés díját Németországban. A polgári engedetlenség (civil disobedience) meghatározása alapján egy erőszakmentes politikai tiltakozási forma, szellemi atyjának Henry David Thoreaut tekintik, aki az 1846-ban nem volt hajlandó adót fizetni Amerikában, ezzel tiltakozva a rabszolgatartás ellen.

Az engedetlenség számos formában testet ölthet: a tömeges éhségsztrájktól kezdve, az utak blokkolásán át a különféle ellenállási akciókig. Fontos jellemzője viszont, hogy ezeknek erőszakmentes cselekedeteknek kell lenniük. A Letzte Generation leginkább azzal hívta fel magára a figyelmet, amikor tagjai múzeumokba mentek be civilként, és végül megkíséreltek tönkretenni neves művészeti alkotásokat, ilyen volt többek között, amikor Olaszországban borsólevessel öntöttek le egy Van Gogh festmény, vagy egy Monet festményt paradicsomlevessel. A tavaly „megtámadott” művészeti alkotásokról egy terebélyes lista is készült már. Ezt csak tetőzte, amikor tavaly egy negyvennégy éves nő életét vesztette, amiért az útelzárások és demonstrációk következtében nem ért ki hozzá időben a mentő (Hill, 2022).

A fentebb említett mozgalmak csak kicsiny ízelítőt nyújtanak az egyre gyakrabban, egyre konkrétabb téma (klímaváltozás, klímaigazságosság, olaj stb.) köré szerveződő csoportosulásokról. Nem hagyhatók figyelmen kívül, legfőképpen azért, mert számos fiatal csatlakozik hozzájuk, jellemzően a nyugati társadalmakban. Rendkívül fontos szerepet töltenek be a Z generáció identitás-formálásában és közösségépítésében. Egy Norvégiában végzett reprezentatív felmérésből, amelyben háromezer 17 és 20 év közötti fiatalt kérdeztek, például az derül ki, hogy Greta Thunberg megjelenése nagyon sokat jelentett számukra, hogy a véleményüket tudják képviselni és erősödjön a környezetvédelem iránti elköteleződésük (Haugseht, J.A & Smeplass, E., 2022). Mindeközben láthatjuk azt is, hogy a fiatal generáció lényegében átalakítja az aktivizmus eddigi jellegét. A technológia által úgy hallathatják a hangjukat, mint soha korábban, és míg az ezredforduló előtt komoly erőfeszítéseket kellett tennie egy mozgalomnak, hogy egyáltalán megjelenjen a médiában, ma már a felhasználók által gyártott tartalom azonnali hozzáférést és megjelenést garantál.

Lássuk, hogy mik azok a kritikus pontok, amelyek felmerülhetnek az újonnan létrejött mozgalmakkal kapcsolatban? Itt említhetjük a politikai részvétel kérdését. Míg egyes mozgalmak (mint például a Fridays for Future) deklaráltan nem kívánnak részt venni sem megnyilvánulni politikai kérdésekben, addig mások (például a Letzte Generation) kifejezetten politikai aktorként lépnek fel a környezetvédelmi diskurzusban és üzeneteiket a politikai szereplőkhöz címzik. Az egész jelenség alapját – névlegesen a környezetvédelem és politika összefonódását – véleményem szerint az a retorikai kérdés adja, hogy lehetséges-e ma bármilyen zöld mozgalom számára apolitikusnak maradni?

A környezetvédelem (environmentalism), mint ideológia és ezen belül a klímaváltozás, illetve annak hatásinak kezelése, elválaszthatatlan a politikai szférától – lévén, hogy a megoldások részét, a döntések meghozatalát onnan várják. Az utóbbi időben azonban egyre megosztottabb lett jobb és bal oldal a témát illetően, és ez a distinkció még szavak szintjén is visszaköszön: lásd a „klímatagadók” vs. „klímaalarmisták” szemben álló táborát. Ezeknek a kérdéseknek, a környezet megóvásának, ideális esetben a sokszor ellentétes politikai ideológiák fellett kellene állniuk, ahol nem további ellentéteket képeznek, hanem egységes fellépésre adnak lehetőséget. Mindebből kifolyólag azonban kritikai szemlélettel felügyelni, ha egy mozgalom deklaráltan politikai irányt vesz, ellenőrizni, milyen forrásból táplálkozik, kinek az érdekeit képviseli és miért.  

Nem titok, hogy az olyan mozgalmak szellemi atyja, mint az Extinction Rebellion, a Just Stop Oil, valamint az Insulate Britain egy Roger Hallam nevű aktivista. Mindháromról, de különösen az utóbbi kettőről elmondható, hogy számos olyan demonstrációjuk volt már, amely túllépett a polgári engedetlenség „kívánt” határait, erőszakba torkollot és ezért letartóztatással végződött (Hallam maga is többször ült börtönben). A mozgalmak atyja egyébként doktori tanulmányokat folytatott a King’s College London egyik intézetében, ahol leginkább azt kutatta, hogyan és milyen eszközökkel lehet egy mozgalmat a lehető legradikálisabbá tenni és maximalizálni annak a politikai szerepvállalását. 2019-ben a Die Zeit-nak adott interjújában egy olyan kijelentésével hívta magára a sajtó figyelmét, amelyben azt állította, hogy a „Holokauszt csak egy újabb baromság az emberiség történelmében”. Hallam holokauszttal kapcsolatos lekicsinylő és relativizáló kijelentéseitől maga az Extinction Rebellion Germany is elhatárolódott és tweet-jükben azt is megjegyezték, hogy nem szívesen látják többé Németországban (Connolly & Taylor, 2019).

Felmerül annak is a kérdése, hogy mennyire hatékony a kampányok szempontjából a polgári engedetlenség? Azt mindegyik említett mozgalom nyilvánvalóvá tette, hogy ezekkel az eszközökkel az a céljuk, hogy ráirányítsák az emberek figyelmét a problémákra: a klímaváltozásra, az üvegházhatású gázok kibocsátására és így tovább. Az mindenképp igaz, hogy ideig-óráig ezek az akciók megragadják a média és annak olvasóinak a figyelmét, de ahogy több rögzített felvételen is hallhatjuk a reakciókat a háttérből, inkább negatívnak ítéli meg ezeket a célközönség. Ebből kifolyólag nem véletlen az sem, hogy az Extinction Rebellion brit csoportja év elején bejelentette a közösségi médiában, hogy „végeztek és szünetet tartanak a polgári engedetlenségben és inkább a közösségépítésre helyezik innentől a hangsúlyt.” Elismerték, hogy az előbbi az ilyen fajta kampányolás nem volt olyan hatékony, mint számítottak rá.

Összegezve elmondható, hogy számos új mozgalom jön létre napjainkban, amely vagy egy specifikus kérdésért vagy a tágabb értelemben vett természetes környezet védelméért, megőrzéséért harcol. Ezeknek a csoportosulásoknak a legnagyobb bázisát a fiatalok alkotják, akik minden generációnál jobban érdekeltek ebben a témában. A mozgalmak egy új korszakának lehetünk szemtanúi, ahol az aktivizmus kiterjedt az online valóságba és ahol a különböző közösségimédia-felületek váltak a mobilizálás elsőszámú eszközeivé. Ez magában hordozza annak a lehetőségét, hogy bármiféle tartalom megjelenjék a világhálón – beleértve a (tudományos) álhíreket, a felesleges félelemkeltést is.

Az említett mozgalmak hatással vannak a társadalomra több szempontból is, ezért mint mindent, kritikus szemlélettel kell őket vizsgálni: véleményem szerint – mint ahogy erre láttunk fentebb példát is – nem lehet úgy valamiért tenni (ebben az esetben a környezetért), hogy közben másoknak szükségtelenül ártunk: legyen szó az emberi életről vagy kulturális alkotásokról. Fontosnak tartom, hogy átlátható legyen ezeknek a szervezeteknek a háttere és a vezetőik motivációi és hogy ne a politikai ellentéteket mélyítsék a megmozdulásaikkal ehhez felhasználva a fiatalok lelkesedését vagy éppen a jövőtől való félelmét. Ugyanakkor értékelendő, hogy a környezetvédelem témája ma már a médiadiskurzus általános részévé vált és hogy a fiatalság hajlandó megmozdulni egy nemes ügy érdekében.

Hivatkozások jegyzéke

Connolly, K. & Taylor, M. (2019, November 20). Extinction Rebellion founder’s Holocaust remarks spark fury. The Guardian. https://www.theguardian.com/environment/2019/nov/20/extinction-rebellion-founders-holocaust-remarks-spark-fury

Cox, R. & Pezzullo, P.C. (2017). Environmental Communication and the Public Sphere. 5th Edition. SAGE Publications, Inc.

Haugseth, J.F. & Smeplass, E. (2022). The Greta Thunberg Effect: A Study of Norwegian Youth’s Reflexivity on Climate Change, Sociology, 2022. DOI: 10.1177/00380385221122416

Hill, J. (2022, November 4). Berlin climate protesters condemned after death of cyclist. BBC, https://www.bbc.com/news/world-europe-63517102

Ipsos (2022). Earth Day 2022: Global attitudes to climate change. https://www.ipsos.com/en-uk/earth-day-2022-global-attitudes-climate-change

Maven Road (2019, September 10). Fridays For Future: The Social Media Impact of Greta Thunberg. The Medium. https://medium.com/@mavenmkt/fridays-for-future-the-social-media-impact-of-greta-thunberg-c8523d3313f8

McKibben, B. (Ed.) (2008). American Earth: Environmental Writing Since Thoreau. Library of America. 

Romps, D.M. & Retzinger, J.P. (2019). The urgent need for journalists to communicate basic climate facts. American Geophysical Union, Fall Meeting 2019.

Sorce, G. (2022). The “Greta Effect”: Networked Mobilization and Leader Identification Among Fridays for Future Protesters. Media and Communication.10(2), 18-28. DOI 10.17645/mac.v10i2.5060.

Sweet, J. (2022, January 12). The Impact of Climate Change on Mental Health Goes Beyond Anxiety. Verywellmind. https://www.verywellmind.com/climate-change-impact-on-mental-health-goes-beyond-anxiety-5211209

Tyson, A., Kennedy, B. & Funk, C. (2021, May 26). Gen Z, Millennials Stand Out for Climate Change Activism, Social Media Engagement With Issue. Pew Research Center. https://www.pewresearch.org/science/2021/05/26/gen-z-millennials-stand-out-for-climate-change-activism-social-media-engagement-with-issue