Olvasási idő: 15 perc

A meglévő épületek mélyfelújítása esetén a cél az, hogy a mélyfelújításon átesett épületek használati, energiahatékonysági szempontból reális alternatívát képezzenek az új építésű épületekkel szemben.

Életciklus alapú megközelítésben sok esetben előnyösebb is lehet a felújítás, mint a bontás és az új épület építés, ezért joggal tehetjük fel a kérdést, hogy az ingatlanállomány megújulásában vagy felújításában van a jövő?

Az Európai Unió energia- és éghajlatpolitikájában az épületek kiemelt jelentőségűek, ugyanis az energetikailag korszerűtlen ingatlanokban hatalmas megtakarítási lehetőség rejlik. Az épületek felelősek a végső energiafogyasztás és a szén-dioxid kibocsátás mintegy 40%-áért. Magyarországon jelenleg 3 700 000 lakott lakás található, melyek összes alapterülete megközelítően 274 millió négyzetméter. A középületek legnagyobb része a Magyar Állam, valamint az Önkormányzatok tulajdonában és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. kezelésében van. A lakóépületek esetében az energiateljesítményre vonatkozó tanúsítványok, a különböző operatív programok elemzése, valamint a felmérések alapján megállapítható, hogy a felújítási arány évente megközelítőleg 1%.

2020-ban a lakott ingatlanok 70%-a, a középületek 90 %-a még a rendszerváltás előtt épült. 2011–2018-as időszakban évente átlagosan 10 122 új lakással bővült a piac, miközben átlagosan 2 007 lakás került elbontásra, melynek legfőbb oka, hogy a bontandó épületek elérték élettartamuk végét. A 3,7 milliós lakásszámhoz képest az átlagos új építésű lakások száma nem éri el az évi 0,3 %-ot, ami messze elmarad a felújítási aránytól. A KSH adatai szerint a megújulási ráta az elmúlt években növekedésnek indult, 2020-ban 11 éves csúcsra emelkedett, és az ingatlanállomány 0,63 %-a újult meg. Az épületek a legnagyobb hazai szén-dioxid-kibocsátók és energiafogyasztók közé tartoznak. A teljes végső energiafelhasználás mintegy 27 %-a lakóépületekben, cca. 6 %-a középületekben valósul meg. 2020-ban Magyarországon a családiházak 63%-a, a kis társasházak 77%-a és a panelek 52%-a nem rendelkezett külső hőszigeteléssel[1].

A Kormány Hosszú Távú Épületfelújítási Stratégiában (a továbbiakban: HTÉS) megfogalmazott célkitűzése, hogy a teljes lakóépület állomány esetében a 2030-ig a felújítási ráta érje el az évi 3 %-os, középületek esetén 5 %-os arányt.

Ezzel a lakóépületek összes energiafelhasználása és a szén-dioxid kibocsátás cca. 20, illetve 18 %-kal csökkenne. Az Európai Unió elvárása az, hogy 2050-re közel nulla szintű és dekarbonizált legyen a teljes épületállomány. Ezen elvárás teljesítése a meglévő épületállomány esetében kizárólag mélyfelújítással érhető el. Annak előmozdítása érdekében, hogy a felújítások minél nagyobb arányban érjék el a szükséges mélyfelújítási szintet, mint elsődleges célt, a HTÉS vizsgálja a pénzügyi ösztönzők, intézkedések és a támogatható tevékenységek körét, azok relevanciáját, annak érdekében, hogy megfelelő konstrukciók kerüljenek kialakításra.

A meglévő épületek mélyfelújítása esetén a cél az, hogy a felújításon átesett épületek használati, energiahatékonysági szempontból reális alternatívát képezzenek az új építésű épületekkel szemben. Életciklus alapú megközelítésben sok esetben előnyösebb is lehet a felújítás, mint a bontás és az új épület építés, ezért joggal tehetjük fel a kérdést, hogy az ingatlanállomány megújulásában vagy felújításában van a jövő? Ha a klímaterhelés szempontjából vizsgáljuk meg a kérdést, akkor nem is olyan egyszerű erre választ adni. Ebben az írásban megvizsgálom, hogy az 1945 után téglából épült családi házak esetén mi a klímavédelem szempontjából legjobb döntés.

Egy épület szén-dioxid-kibocsátásának egy része a mindennapi használathoz szükséges, úgynevezett működési energiából származik, a többi az építkezés és az alapanyagok előállítása során kerül a légkörbe. A mindennapi használat során felmerülő emisszió könnyen becsülhető, a felhasznált falazó és szigetelő anyagok, nyílászárók és fűtési rendszer alapján manapság minden új házhoz készül energetikai tanúsítvány, és adás-vétel során a régi ingatlanokhoz is el kell azt készíttetni. Az építés hatására a levegőbe kerülő szén-dioxid meghatározása viszont sokkal nehezebb, építőmérnöki feladat.

Általános igazságként a hulladékhierarchiában is megjelenő elvet vehetjük alapul, amely szerint újrafelhasználás/újrahasznosítás mindig a legzöldebb stratégia.

A megtartott homlokzati elemek maradandó értéket képviselnek, emellett a felújítás gyorsabban is elkészül, mint egy új ház alapoktól történő felépítése. Az Európai Unióban évente keletkező hulladék legfőbb forrása az építőipar: az építésből és bontásból származó hulladék az összes hulladék közel 35%-át[2] teszi ki. Az építési-bontási hulladékok kapcsán bár a 2008-as hulladék-keretirányelv célul tűzte ki 2020-ig az Unióban termelődő hulladékmennyiség 70%-ának újrahasznosítását, az EU által 2016-ban közzétett építési-bontási hulladékokra vonatkozó protokolljában arról számol be, hogy ennek a hulladékáramnak az újrafeldolgozása és újrahasznosítása továbbra is komoly akadályokba ütközik. Emellett azt is fontos kiemelni, hogy az elbontás során képződött törmelék csak kis része kerül építőanyagként tovább használatra, nagy része a képződött anyagnak inert hulladéklerakóba, illetve jobb esetben útalapban végzi. Az építőipari szereplők szerint két intézkedéssel lehetne leginkább növelni az építőanyagok körkörösségét: az új beruházások esetében meg kell emelni az újrahasznosított alapanyagok kötelező arányát, valamint technológiai újításokkal (szenzorok, robotok, mesterséges intelligencia) kell segíteni a bontási folyamatok hatékonyságát. Azonban mind az elbontás, mind az építési-bontási törmelék kezelése, valamint az új építőanyag előállítása is energiaigényes feladat, így az építési energiafelhasználást tekintve, szakmai konszenzus szerint 50-75%-os szén-dioxid-kibocsátás megtakarítást érhetünk el[3], ha a meglévő ingatlant újítjuk fel új ház építése helyett.

 

Amennyiben figyelembe vesszük az épület jövőbeni várható működési energiafelhasználás klímaterhelését is, akkor egész más kép tárul elénk. A nyílászárók cseréje, a fűtés korszerűsítése, a padlástér szigetelése nem okoz különösebb problémát, a padló felbontása és utólagos hő és vízzáró szigeteléssel ellátása bár költséges, de szintén könnyen kivitelezhető feladat. Az látjuk, hogy energetikai szempontból a tartófal a lakás azon része, ahol a legnagyobb különbség jelentkezik egy új, és egy felújított épület között. Tehát a vázfal anyaga és minősége a legmeghatározóbb klímavédelmi szempontból. A leggyakoribb építőanyagok hőátbocsátási tényezőit összehasonlítva, egy 90 cm széles hagyományos tömör téglafal, akár 30 cm vastag Porotherm égetett kerámiafallal, vagy csupán 20 cm-es Ytonggal helyettesíthető[4], amik annak ellenére, hogy vékonyabbak, akár jobb hőszigetelő tulajdonsággal is bírhatnak.

  • A Porotherm vázkerámiák függőleges üregrendszerrel rendelkeznek, amit az agyagba az égetés előtt belekevert fűrészporral érnek el. Kiváló hőszigetelő, külső és belső teherhordó falak építésére is alkalmas.
  • Az Ytong porózus szerkezetű gázbeton, amelyet 1924-ben Dr. Johan Axel Eriksson svéd építész fejlesztett ki és szabadalmaztatott. Alapanyaga kvarchomok, víz, mész, cement, amihez egy pórusképző adalékot adnak [5] Kiváló hőszigetelő, szintén alkalmas külső és belső teherhordó falak építésére.

Amennyiben a ház külső hőszigetelésében gondolkodunk, és a manapság legnépszerűbb és egyben legolcsóbb szigetelőanyagot, a polisztirolt, közismertebb nevén Hungarocellt vesszük alapul – 30 cm széles vázfallal, és 10 cm vastag szigeteléssel számolva[6] – a hagyományos tömör égetettkerámia a szintén 10 cm szigeteléssel ellátott Porothermnél 27,3%-kal, az Ytongnál 39,4%-kal rosszabb hőszigetelést nyújt, vagyis ennyivel magasabb fűtésigényt eredményez.

Sajnos a szakszerűtlen épületfelújítások gyakori kísérői a hőtechnikai problémák, vagyis a penészfoltok megjelenése. A szerkezet egyes rétegeinek páradiffúziós ellenállásának belülről kifele kell csökkenjen, hogy ne legyen páralecsapódás. Erre új ház tervezése során már figyelnek, ellenben felújításkor gyakran a gazdaságossági szempontok szoktak dönteni az anyagminőséggel szemben. Nem meglepő módon, ha egy régi falazatra páraelvezető réteg beépítése nélkül kerül felhelyezésre a polisztirol szigetelés, a hidegebb idő beköszöntével extrém módon megemelkedik az épület levegőjének páratartalma, ami a hidegebb, hőhidas felületeken páralecsapódáshoz vezet. A helyzetet tovább súlyosbítja, ha a nyílászárók is ki lettek cserélve jól szigetelő, és egyben jó párazáró műanyag ajtókra, ablakokra. Ilyen gombásodás veszély esetén egy szellőzőrendszer beépítése, esetleg a gyakori szellőztetés jelenthet megoldást, amik a működési energia további növekedésével járnak együtt. Természetesen megfelelő minőségű anyaghasználattal, és megfelelő kivitelezéssel elkerülhetők a hőtechnikai problémák. A felújítással járó kockázatot tovább növeli a tervezési, kivitelezési dokumentumok gyakori hiánya, aminek következtében sokszor csak a munkálatok megkezdése után szembesülünk az épület rejtett hibáival, így előre nem tervezett költségek is felmerülhetnek.

Az új ház építése ellen szóló legfőbb érv mindenképp a magas építési energiaköltség. A téglagyártáshoz az agyagot 900°C-on égetik ki, az Ytong fő alkotóelemének számító cementet a mészkő 1400°C-os hevítésével állítják elő. A magas gyártási energiafelhasználást követően a kész alapanyagot, akár több száz kilómétert szállítva juttatják el először a gyárból a tüzéptelepekre, majd onnan az építkezés helyszínére. Ezt még tovább terhelhetik a jelenleg is tapasztalható ellátási problémák, amelynek következtében például a fa építőanyagot csak nagy távolságról lehet beszerezni, mivel az Amerikai Egyesült Államok felvásárolta az európai fűrésztelepkapacitás nagy részét a Kanadával folytatott kereskedelmi vitája miatt.

A fentiek ellenére szükséges kiemelni, hogy a vékonyabb, kisebb fajlagos hőkapacitással rendelkező új építőanyagok felhasználásától nem csak a fűtési energiafelhasználás lesz kedvezőbb, a hőérzetünk is javul, mivel nem szükséges a magas hőtároló képességgel rendelkező 90 cm tömör külső téglafal felmelegítése, a komfortmeleg eléréséhez. Az új ház építésekor, amennyiben nem egy már elkészült újépítésű ingatlant vásárolunk, a tervezési szakasz során figyelembe veszik az igényeinket, így olyan lehet az otthonunk mérete és elrendezése amilyet szeretnénk. Az sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy sajnos új házak esetén is előfordul rossz kivitelezés, amikor a beépített elemeknek nem hagynak elég száradási időt, nem kellően figyelnek a víz/párazárásra, vagy a rossz szigetelés miatt a hőhidas felületeken penészfoltok jelennek meg.

Miután végig vettem a felújítás, valamint az új építés mellett, illetve ellene szóló érveket, arra a következtetésre jutottam, hogy nem lehet kizárólagosan az egyik álláspontot sem klímabarátabbnak tekinteni. Egyszerre fontos az ingatlanállomány megújulása, valamint a meglévő épületek felújításának támogatása. Minden esetben az adott egyedi körülményeket mérlegelve, személyes preferencia szerint és lehetőségekhez mérten kell dönteni az épület felújtásáról, vagy új ingatlan építéséről. Fontos kiemelni, hogy

Minden épület felújítását az egyedi sajátosságainak megfelelően kell megtervezni, mivel a kiindulási állapot, az épület tájolása és elhelyezkedése stb. nagyban befolyásolják az alkalmazható megoldásokat.

Mindemellett, ha az elbontás mellett döntünk, a klímavédelem szempontjából akkor járunk el helyesen, ha a lebontott épületet anyagát minél nagyobb arányban használjuk fel az építkezés során. A ház tervezésénél és méretezésénél a hosszútávú szempontokat vesszük figyelembe, nem a rövidtávú igényeket, „ha energiatakarékosságról van szó, a kevesebb határozottan több[7]. Az építőanyagok esetén a helyben előállított, alacsony szén-dioxid kibocsátással járó és jó hőszigetelő képességgel rendelkező falazóanyagot válasszuk a karbonlábnyom csökkentéséhez.

Források:

  • Innovációs és Technológiai Minisztérium (2020): Hosszú Távú Felújítási Stratégia az (EU) 2018/844 számú ajánlása alapján a 2021–2027 közötti kohéziós célú támogatások kifizetését lehetővé tevő feljogosító feltételek teljesítése céljából (tervezet)
  • EU Construction and Demolition Waste Protocol and Guidelines (EU protokoll az építési bontási hulladékokról). Elérhető: https://ec.europa.eu/growth/content/eu-construction-and-demolition-waste-protocol-0_en (A letöltés dátuma: 2021. 07. 05.)
  • Kausay Tibor (2002): Gázbeton-pórusbeton, BETON, X.évf., 7-8. szám, p 25.
  • Fred A Bernstein (2021): „A máshol ültetett fákért hitelt felvenni, az színtiszta irónia” (A letöltés dátuma: 2021. 07. 05.)
  • Bereczki Ákos, Winkler Sándor (2021): 11 éves csúcson a lakásépítések száma Magyarországon, de mire elég ez a régiós országokhoz képest? (A letöltés dátuma: 2021. 07. 05.)
  • Magyar Nemzeti Bank, Lakáspiaci Jelentés, 2021. május (A letöltés dátuma: 2021. 07. 05.)
  • A falak hőátbocsátási (U) értékei (A letöltés dátuma: 2021. 07. 05.)
  • Hőszigetelés kalkulátor (A letöltés dátuma: 2021. 07. 05.)
  • Energiahatékony épületek (A letöltés dátuma: 2021. 07. 05.)
 

[1] MultiContact Consulting Kft.

[2] https://ec.europa.eu/eurostat/data/database

[3] Fred A Bernstein (2021)

[5] Kausay Tibor (2002)

[7] Fred A Bernstein (2021)

Borítókép: mediaklikk.hu