A globális sportesemények egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a látvány és presztízs mellett a fenntarthatósági elvárások teljesítésére is. A 2024-es párizsi olimpia új mércét állított fel kibocsátáscsökkentési vállalásaival a jövő olimpiai rendezőinek, ezzel komoly nyomást helyezve a 2028-as játékoknak otthont adó Los Angelesre is. Az LA28 szervezőbizottság hivatalos célja a nettó zéró kibocsátás elérése, mindezt pedig egy olyan városban, amely hosszú évtizedek óta a világ egyik legismertebb személyautó-centrikus nagyvárosa. A helyzetet súlyosbítja, hogy a város szerkezete széttagolt, alacsony a népsűrűsége, és a tömegközlekedési hálózata komoly fejlesztésekre szorul. Felmerül a kérdés, hogy reális-e, hogy Los Angeles ezekkel e nehézségekkel jó példával szolgáljon a fenntartható olimpia jövőbeli szervezőinek a terveiben?

Párizshoz képest Los Angeles nehezített terepen mozog, mivel az előbbi már kiépített, jól működő tömegközlekedési rendszerrel rendelkezett, és a 2024-es olimpiai infrastruktúra 95%-ban már meglévő vagy ideiglenes helyszínek újrahasználatára épült. Los Angeles ugyan nem teljesen nulláról indul – vannak meglévő stadionok, sportlétesítmények, amiket újra tudnak használni, itt a „legacy” szemlélet is fontos szerepet kap – de jelentős elmaradásokat mutatnak a városi szintű rendszerek fejlesztésében, melyben elsősorban a közlekedési infrastruktúra átalakítására és az energiaellátás zöldítésére koncentrálnak az üvegházgáz kibocsátás csökkentése céljából.

A város közlekedésből származó szén-dioxid-kibocsátása jelenleg kiemelkedően magas, ezért az LA28 egyik lefontosabb célkitűzése, hogy a sportolók, nézők és önkéntesek egyaránt legalább 80%-a alacsony kibocsátású közlekedési eszközön, vagy tömegközlekedéssel jusson el az olimpiai eseményekre. Ezt a célt szolgálja az L.A. Metro több mint húsz nagyberuházása, köztük például a Crenshaw/LAX vonal, a Purple Line hosszabbítása és az East San Fernando Valley light rail projekt. A közlekedési reform részeként továbbá kiemelt cél a városi buszflották elektromosítása is. Jelenleg körülbelül 2500 darabos összflotta mintegy 150 járműve elektromos, míg az elvárt cél a 100%-os elektrifikáció. A város ezen kívül elindította az „ElectrifyLA” kezdeményezést is, amely ösztönzi az elektromos járművekre való átállást, különösen a közüzemi szolgáltatók és a céges flottakezelők körében.

Az olimpia idején napi 15-20 millió kilowattóra áramigénnyel kell számolni az energiafelhasználás terén, ami egy kisebb város teljes napi energiafogyasztásának felel meg. Ezt a terhelést a város részben napenergiás beruházásokkal kívánja fedezni: ilyen jellegű fejlesztések zajlanak például SoFi Stadionban vagy az LA Convention Centerben. Hosszú távon az energiahálózat teljes dekarbonizációja a város célja 2035-re, de nem biztos, hogy ezt a célt időben meg tudják valósítani. Ehhez 2028-ra a közintézmények energiaellátásának legalább 80%-át megújuló forrásokból kell majd fedezni.

A közlekedés elektrifikációja terén Los Angeles vegyes eredményeket mutat. Az újonnan eladott könnyű járművek esetében az a cél, hogy 2028-ra 80%-uk elektromos legyen, ehhez képest a jelenlegi arány 26,9%, amely időarányosan megfelelő haladást mutat. Ugyanakkor az összes utakon futó személyautók esetében a cél a 30%-os elektromos arány lenne, de a jelenlegi érték csak 5,9%, amely mindössze 20%-os teljesítésre utal. 129 ezer nyilvános töltőpontot szeretnének telepíteni, amelyből jelenleg már több mint 60 ezer működik, ami körülbelül 47%-os teljesülés. Az iskolabuszok elektrifikációjában azonban jelentős az elmaradás: mindössze 1% a 45%-os célhoz képest az elektromos járművek aránya.

A teherfuvarozás különösen problémás terület, mivel a közepes méretű teherautók esetében a 60%-os céllal szemben a jelenlegi elektrifikációs arány csupán 0,4%. A rövidtávú konténerszállítóknál a tényleges arány 5% körül alakul a 40%-os célhoz képest. A hosszútávú fuvarozást teljesítő teherautók esetében pedig a cél csupán 5%, de jelenleg nulla százalékos az elért arány. A teherfuvarozás számára létesítendő töltőpontokból eddig mindössze kevesebb mint háromezret telepítettek, szemben a szükséges 95 ezerrel, ami kevesebb mint 3%-os teljesítést jelent.

A közösségi közlekedés elektrifikációja is hasonlóan változatos képet mutat. A LADOT buszainak 19%-a elektromos, ami időarányosan megfelelő ütemet mutat. Santa Monica városában ez az arány 10%, Culver Cityben pedig 7%. A legnagyobb flottával rendelkező LA Metro esetében a 2200 járműből csupán 51 elektromos, ami mindössze 2,3%-os arányt jelent, és ez alapján a kezdeményezés „lemaradó” státuszba került.

A fenntarthatósági törekvéseket több jelentős kihívás is veszélyezteti. A legkritikusabb tényező az időhiány: számos kulcsprojekt – például a Purple Line metróhosszabbítás – csak közvetlenül az olimpia előtt, 2027-2028-ban tud elkészülni teljesen. Emellett a finanszírozás is problémát jelent. Az LA28 becsült költségvetése jelenleg 6,9 milliárd dollár, de ez nagyrészt állami, szövetségi és magánforrásokból kell biztosítani, ami elég kiszolgáltatottá teszi a projektet. További gondot jelent a város lakosságának a közlekedési szokásaihoz való ragaszkodása is: sokan nem használják napi szinten a tömegközlekedést, és az elektromos autók terjedése is lassabb, mint amire számítottak. Ezen felül kialakultak szociális feszültségek is, civil szervezetek attól tartanak, hogy az olimpia miatt az ingatlanárak ás bérleti díjak növekedése tovább súlyosbíthatja a helyzetet, és növelhetik a hajléktalanságot is, amely már jelenleg is egy jelentős problémának számít Los Angelesben.

Összességében tehát elmondható, hogy a Los Angeles-i olimpia valódi lehetőséget teremthet arra, hogy a város rendszer szinten újra értelmezze az energetikai és közlekedési működését, és egy fenntarthatóbb jövő felé mozduljon el. A célok kétségkívül ambiciózusok, és a tervek nagy része előremutató, ugyanakkor a kivitelezés üteme, a finanszírozási bizonytalanságok és a társadalmi ellenállás komoly problémát jelenthet a jövőre tekintve. A nettó zéró kibocsátás megvalósítása csak akkor tud megvalósulni, ha az olimpia valódi katalizátorává válik egy mélyebb fenntartható átalakulásnak, és nem csupán egy látványos sportesemény lesz. A kérdés az Los Angeles esetében, hogy valóban képes lesz-e modern és hosszútávon is fenntartható közlekedési rendszert kiépíteni, gyakorlatilag az egyetlen olyan metropolisz az Egyesült Államokban, amelynek „nincs” biztonságos tömegközlekedési hálózata.

Irodalom: