Az enyhe télnek, a tudatos fogyasztói döntéseknek és a kormányzati beavatkozásoknak köszönhetően 24,5 százalékkal kevesebb gáz fogyott az október közepétől április közepéig tartó időszakban Magyarországon, az egy évvel ezelőtti azonos időszakhoz viszonyítva.
A lakosság és a gazdasági szereplők is masszív megtakarítást értek el. A háztartások 22,4 százalékkal csökkentették a fogyasztásukat, ami a KSH számítása szerint mindegy 750 millió köbméter megtakarítással ért fel.
A gazdasági szereplők 26 százalékkal fogták vissza a fogyasztásukat, amely közel 1,25 milliárd köbméter csökkentést jelent. A teljes hazai gázmegtakarítás összesítve eléri a 2 milliárd köbmétert. 2021-ben az ország éves gázfogyasztása 11 milliárd köbméter volt, a tavalyi számok a 9 milliárdhoz lesznek közelebb.
A megtakarítás eredményeként nagyobb biztonsággal kanyarodhatunk rá a 2023-as fűtési időszakra, hiszen idén áprilisban a tavalyinál több mint kétszer magasabb készletszintről kezdődhetett meg a hazai gáztárolók feltöltése. Magyarország az éves gázfogyasztásának kb. kétharmadát tudja eltárolni és már most 3,2 milliárd köbméter bent van a tárolóinkban. Ez a mennyiség több, mint amennyi a teljes lakossági fogyasztás volt az előző fűtési időszakban.
A villamosenergia esetén sem kell szégyenkeznünk: 1900 gigawattórányi mennyiséget takarítottunk meg ugyanezen időszakban, ami a tavalyi fogyasztáshoz mérten 7,5 százalék megtakarítást jelentett.
Az energiaválság felszínre hozott egy élénk vitát az Európai Unióban arról, hogy mi is valójában az energiapolitika szerepe. Vannak, akik szerint az energiapolitika dolga, hogy megváltoztassa a felhasználási trendeket, például a károsanyag kibocsátás és az erőforrások végessége miatt rá kell bírni a lakosságot és az ipart, hogy radikálisan csökkentse az energiafelhasználását.
Mások szerint viszont nem az energiapolitika dolga beleszólni a fogyasztási szokásokba és ipari termelési folyamatokba, sokkal inkább az a célja, hogy üzemanyaggal lássa el a gazdasági fejlődést és az életszínvonal emelkedését. Míg előbbiek elsősorban a társadalmi, addig utóbbiak a technológiai innovációktól remélik a fenntarthatóság, megfizethetőség és a biztonságos ellátás hármasának egyensúlyba kerülését. Az igazság, mint oly sokszor, most is félúton keresendő.
Egyre több mindent elektrifikálunk. A közlekedést, az épületek fűtését, az ipar egyre nagyobb részét. A nukleáris és a megújuló energiaforrások képében lokálisan, olcsón és tisztán termelő kapacitások állnak majd rendelkezésre. Ehhez adódnak majd hozzá a biogáz termelési- és geotermikus kapacitások is. Ha bőségesen el tudjuk látni magunkat megbízhatóan rendelkezésre álló, olcsó és tiszta energiával, akkor nem kell az ipari szereplőknek visszafogni a termelésüket, vagy a lakosságnak azon gondolkodnia, hogy mennyire fűtik fel az otthonukat.
Ez viszont egyelőre csak a jövő. Jelenleg Európa rendkívül nehéz helyzetben van, ugyanis az energia körülbelül 70 százaléka fosszilis forrásokból kerül előállításra és az európai kínálati szűkösséget még mindig nem sikerült hosszú távon kezelni. Az EU gázigényének 83 százalékát importálni kényszerül, ráadásul 2021-ben ez az import 39 százalékban Oroszországból érkezett. A gázkitermelés a kontinensen 2011 és 2021 között 60 százalékkal csökkent, miközben a gázfelhasználás 2 százalékkal nőtt. Ennek következtében drasztikusan nőtt az importkitettség. Ha nem sikerül új, megbízható, nagy kapacitásokkal rendelkező és versenyképes beszállítói kört találni, vagy nem tudjuk drasztikusan megnövelni az európai kitermelést, az energiamegtakarítás kérdése az elkövetkezendő években is velünk fog maradni.
A télre való felkészülést nem az első fagyok beálltával kezdjük meg. Az energetikai infrastruktúra fejlesztése folyamatos, az energiaszállítási szerződések meg lettek kötve, ha a jelenleg üzemelő útvonalak továbbra is rendelkezésre fognak állni, Magyarország ellátása biztosítottnak tűnik. Idén másfélszer több védett állami földgáztartalék áll majd rendelkezésre és a háztartásokat az átlagfogyasztásig továbbra is a rezsicsökkentett árak védik.
