Klímacsúcs Dubaiban?

A COP 1995 óta minden évben megrendezésre kerül abból a célból, hogy a részes felek megvitassák és megoldásokat találjanak az évszázad legnagyobb kihívására, az éghajlatváltozásra. A konferencia eddig talán legfigyelemreméltóbb eredménye a Kiotói Jegyzőkönyv elfogadása után a Párizsi Megállapodás volt. A mérföldkőnek számító egyezményt 195 ország képviselője írta alá a 199-ből. Megállapodtak abban, hogy csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását, és a globális átlaghőmérséklet-emelkedését 1,5 °C alatt tartják az ipari forradalom előtti szinthez képest. .[6] A megállapodás a nettó nulla kibocsátás felé történő globális átmenet kezdetét jelentette, és arra ösztönözte a nemzeti kormányokat, hogy határozott lépéseket tegyenek kibocsátásuk csökkentése érdekében. Minden újonnan megrendezett COP új reményt ad arra, hogy a felek nemcsak megerősítik elkötelezettségüket, hanem eredményes lépéseket is tesznek annak megvalósítására.

Természetesen figyelembe kell vennünk azokat a történéseket, amelyek elterelték a nemzetközi közösség figyelmét a klímavédelem fontosságáról. A tavalyi COP27-et némileg beárnyékolta az Ukrajnában zajló háború, melynek gazdasági hatásai miatt sok országban erőteljesen növekedett az infláció, melyet elsősorban az energia- és élelmiszer árak növekedése gerjesztett. Mindez arra késztette ezen országokat, hogy bővítsék a fosszilis tüzelőanyag felhasználását. A világ vezetői, akik aggódtak az emelkedő energiaárak és a megélhetési költségek okozta szociális válság miatt, haboztak bármiféle merész kötelezettségvállalással előállni. Valószínűleg ez lehetett az oka annak, hogy nem sikerült megegyezésre jutni a COP27-en az üvegházhatású gázok kibocsátásának szélesebb körű csökkentéséről, ami a legnagyobb kudarc. Ennek másik eleme például a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivezetése iránti elkötelezettség hiánya számított.  Az aláírók elismerték annak szükségességét, hogy fel kell gyorsítani a fosszilis energiahordozók megújuló energiával való helyettesítése irányába tett lépéseket, de nem jelentették ki az alkalmazásuk megszüntetésére való igényt.

A sikertelen napirendi pontok mellett születtek azonban előremutató eredmények is. A fejlődő országok sikeres érdekérvényesítését mutatja, hogy a feleknek sikerült megállapodni egy Veszteségek és Károk pénzügyi alap létrehozásáról, melynek célja, hogy fedezze a klímaváltozással összefüggő természeti katasztrófák által a fejlődő országokban elszenvedett pusztítások költségeit vagy annak jelentős részét. Ennek keretében a gazdagabb országok, amelyek felelősek az éghajlatváltozáshoz vezető szén-dioxid-kibocsátás nagy részéért, kárpótolják a leginkább sújtott fejlődő országokat. Jelenleg Afrika rendelkezik a világ megújulóenergia-potenciáljának 39 százalékával, ennek ellenére az ágazatba irányuló globális beruházások mindössze 2 százaléka érkezik oda. A Veszteségek és Károk alap segíthet javítani ezeket az arányokat.

Az ENSZ klímapolitikai tárgyalásain is folyamatos téma az átalános nemzetközi klímafinanszírozás hiánya, amit mi sem szemlélteti jobban, mint az, hogy a fejlett országok -köztük USA és Európa- által a fejlődő országoknak felajánlott évi 100 milliárd dollár töredéke érkezett csak be a fejlődő országokat segítő alapba. Tekintettel arra, hogy ez évek óta így van, a fejlődő országok emiatt is egyre inkább szembe mennek a nyugati klíma tárgyalási narratívával. Érdekesség, hogy az Európai Unió a világ legnagyobb nemzetközi klímafinanszírozói között van. Ilyen finanszírozási eszköz például a Zöld Klíma Alap (Green Climate Fund) amin keresztül az EU 5,5 milliárd dollárnyi zöldítési projektet finanszírozott fejlődő országokban.^[1]

A COP28 előkészítési folyamatában fontos állomás volt Bonn, ugyanis itt rendezték az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény (UNFCCC) Részes Feleinek időközi, júniusi szakértői ülésszakát 2023. június 5-15. között. Az ülésszakon az UNFCCC segédtestületei 58. alkalommal tárgyalták meg az éghajlatváltozással kapcsolatos aktuális napirendi pontokat, a 2023. november 30 és december 12 közötti emírségi ENSZ COP28 konferencia előkészítéseként. A COP28 kiemelt célja, hogy előrehaladást érjen el a Párizsi Megállapodás keretein belül kitűzött célokban, kiküszöbölje a COP27 hiányosságait, és határozott lépést tegyen globális átlaghőmérséklet-emelkedését 1,5 °C alatt tartása érdekében. Bár a konferencia összehangolása még a tavalyi egyiptomi elnök szerepe volt, ilyenkor nyílik lehetőség arra, hogy az új elnök megossza a vízióját a következő COP-al kapcsolatban. Így nagy előzetes várakozás közepette Al Jaber azt a bejelentést tette, hogy a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivonása elkerülhetetlen. Továbbá kiemelte, hogy ennek gyorsasága attól függ, hogy milyen gyorsan tudjuk fokozatosan bevezetni a szén-dioxid-kibocsátásmentes alternatívákat, miközben biztosítjuk az energiabiztonságot, a hozzáférhetőséget és a megfizethetőséget.^[2] Ez a bejelentés nem technológia specifikus, ami szintén újszerű klímatárgyalásokon.

A COP28 várható programjával kapcsolatos legfontosabb információ eddig, hogy a bonni tárgyalásokon felmerült egy „globális leltár” (úgynevezett Global Stocktake) készítésének a lehetősége. Ez azt jelenti, hogy a tagállamok Nemzetileg Meghatározott Hozzájárulásaikban (NDC) tett ígéreteik végrehajtása kiértékelésre kerül a COP28-on. A továbblépéshez ugyanis mindenképpen szükség tisztában lenni a világ jelenlegi globális kibocsátáscsökkentési helyzetével. Továbbá kulcsfontosságú lesz annak tisztázására is, hogy az országoknak milyen további erőfeszítéseket kell tenni kibocsátásuk csökkentése érdekében. Az ENSZ 2022-es klímaváltozási jelentése kimutatta, hogy az országok jelenlegi politikája 2030-ra 11%-os kibocsátás-növekedést eredményezne a 2010-es szinthez képest, miközben közel 43%-os csökkentésre van szükség, ha a kitűzött cél a globális átlaghőmérséklet-növekedés 1,5°C alatt tartása.

Ráadásul a COP28-ra még az orosz-ukrán háború is hatást gyakorol majd. Az invázió óta kibontakozó geopolitikai viták miatt például késik a COP29 házigazdájának kiválasztása, ami csökkentheti az eseményre való felkészülési időt. A régió 23 országának egyhangúlag kell kiválasztania fogadójelöltjét a kelet-európai régión belül. Oroszország nem támogatja az EU tag Bulgária jelölését, így a feltételezések szerint Azerbajdzsán lesz az esélyes jelölt.

Az Egyesült Arab Emírségek – az ellentmondások országa

A találkozót minden évben különböző földrajzi- és gazdasági helyzetű régiókat képviselő országban rendezik meg, ezzel lehetőséget teremtve az egyenlő globális képviseletre és az egyéni célok kifejezésére. Egyiptom után az Egyesült Arab Emírségek lesz a második közel-keleti ország, amely otthont ad a COP-ülésnek, az Ázsia-csendes-óceáni régiót képviseletében. A rendezvény több mint 80000 küldött, köztük 140 állam- és kormányfő, valamint több mint 5000 médiaszakember részvételével globális esemény lesz.

A helyszín, a 18. században még halászfaluként ismert Dubai mára már hatalmas fejlődésen ment keresztül, építészeti csodákkal teli nagyvárossá nőtte ki magát. A fejlődéshez a döntő lökést az adta, amikor 1966-ban olajat találtak a város környékén. Ezután Dubai jelentős engedményeket nyújtva csábította magához a nemzetközi olajipari vállalatokat, amelyek a kitermeléshez külföldi munkások tömegét alkalmazták. Ám ezek a változtatások nem feltétlen a környezetvédelmet reprezentálják.

Az Egyesült Arab Emírségek NDC vállalásaiban kinyilvánította azon szándékát, hogy 2050-re nulla nettó üvegházgáz kibocsátást kíván elérni. Bár továbbra is GDP-jének legalább 30%-át közvetlenül az olajból és gázból nyeri, a fennmaradó mennyiség nagy része pedig a fosszilis tüzelőanyag-fogyasztáshoz szorosan kapcsolódó iparágakból származik (légitársaságok, a turizmus vagy az építőipar). Erre alapozva az Emirátus klímapolitikájának független elemzői azt mondják, hogy a jelenlegi körülmények között valószínűtlennek tűnik a fosszilis tüzelőanyagokról való gyors és zökkenőmentes átállás.

Mégis érdekes módon, a kőolajra és földgázra alapozott gazdaság ellenére, az Egyesült Arab Emírségek éghajlat-politikai elkötelezettsége már 1989-ben nyilvánvalóvá vált, amikor ratifikálta az ózonréteg védelméről szóló bécsi egyezményt. Ezt követően, 1995-ben csatlakozott az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezményéhez, 2015-ben pedig a Párizsi Megállapodáshoz.

Házigazdaként is megmutatta elköteleződését (előzetesen is): 2019-ben megszervezte az Abu Dhabi Klímatalálkozót, 2021-ben pedig otthont adott az Egyesült Arab Emírségek Klímapolitikai Regionális Párbeszédének. Mondhatni regionális központjává vált a klímapolitikai célok megvalósításának. A megfogalmazott jövőkép lehetővé tette, hogy jelentős előrelépést érjenek el a tiszta energia és a szennyvízkezelés infrastruktúrája terén is. Az ország jelenleg egy erős körforgásos gazdaság ökoszisztéma létrehozását tervezi, amellyel egyben megerősíti a karbonlábnyom csökkentésére tett erőfeszítéseit.

Fenntarthatósági kezdeményezései közé tartozik továbbá a fotovoltaikus villamosenergia termelés bővítése, a zöld áramra alapozott zöld hidrogén gyártás, valamint az energia- és vízigény csökkentése hatékonyságnöveléssel az emírség minden szektorában. 2021-ben - elsőként a Perzsa-öböl államai közül - elkötelezte magát a bolygó felmelegedését okozó kibocsátások megszüntetése mellett.

A házigazda kinevezését az aktivisták kritikával fogadták, azonban a diplomáciában sokan üdvözölték a döntést. Al Jaber az olajipari feladatain túl országának Ipar- és Technológia minisztere, klímavédelemmel foglalkozó referense, illetve az állami tulajdonú megújuló energia vállalat, a Masdar elnöke is, amely immár több mint 40 országban tevékenykedik.

"Az emberek nem tekinthetik őt csak az üvegházhatású gázok gonosz termelőjének" - mondta Tosi Mpanu-Mpanu, a Kongói Demokratikus Köztársaság vezető klímatárgyalója. „Azt is látniuk kellene, hogy mit csinál a megújulók világában. Tisztában van a fosszilis tüzelőanyagokkal és a szén-dioxid-mentesítéssel, valamint azzal, hogy miként tudunk áttérni a megújulókra."

Al Jaber kulcsszerepet játszott az ország zöld növekedési stratégiájának kidolgozásában és úgy tűnik a végrehajtásban is. 2006-ban főként nap- és szélenergia-projektekbe fektetett be, összesen 15 gigawatt kapacitással, mellyel évente több mint 19 millió tonna szén-dioxid-kibocsátást képesek megelőzni. A Masdar ambiciózus tervei szerint 2030-ra 100 gigawattra nőne szél- és naperőművek összes beépített teljesítménye, amelyet még megdupláznának az utána következő években. Kőolaj és földgáz export helyett tehát zöld áram export lesz a cél. Mindezek kellő alapot jelenthet ahhoz, hogy Dubai legyen a COP28 szervezője, továbbá, hogy a csúcstalálkozó a jövő kérdéseire fókuszáljon.

Al Jaber kritikusai hiányolják a fosszilis tüzelőanyagok kivezetésének pontos terv ismertetését, illetve legfőképp egy céldátumot is ennek elérésére. Egy ilyen bejelentés, ha lesz is inkább várható egy magasabb politikai szintű COP-on, mint egy bonni előkészítő konferencián. Önmagában már az is hatalmas előre lépésnek minősül, hogy egy ilyen vezető beosztású olajipari szereplő kijelentette, hogy elkerülhetetlen a fosszilis tüzelőanyagok kivonása, ugyanis ezek közül csupán a szénre vonatkozóan van az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény Részes Feleinek jogilag kötő erőjű vállalása.

A fosszilis tüzelőanyag témában való megegyezés amúgy sem egyszerű, a COP konferenciák történetében még egyszer sem sikerült. Nehézségét kifejezi, hogy a COP26-os tárgyalások során az eredetileg erősebb nyelvezetű „phase out coal” megfogalmazás szerepelt, viszont India és Kína az utolsó pillanatban elutasította ezt, így a szöveg a „phasedown coal” megfogalmazásra hígult. Ugyanez évi 2021-es záródokumentumban még csak nem is az szerepel, hogy felgyorsítják minden fosszilis tüzelőanyag támogatások fokozatos megszüntetésére irányuló erőfeszítéseket, hanem csak a nem hatékony támogatások megszüntetésére („inefficient fossil fuel subsidies”) vonatkozik. (Érdekes belegondolni, hogy az erősebb nyelvezet miatt vajon csökkenne-e a kibocsátás.)

Továbbá COP28 elnöki lemondását 133 amerikai és európai politikus sürgette összeférhetetlenségre miatt. Egy európai parlamenti képviselő így foglalta össze: "Ez egy abszolút botrány. Egy olaj- és gázipari vállalat bejutott annak a szervezetnek a magjába, amelynek feladata az olaj és a gáz fokozatos kivezetésének koordinálása. Ez olyan, mintha egy dohányipari multinacionális vállalat felügyelné az Egészségügyi Világszervezet belső munkáját."^[3] Fontos ehhez hozzátenni, hogy azok az amerikai politikus, akik lemondását sürgették, egy olyan országból jutottak erre a következtetésre, ami a világ 2 legnagyobb kibocsátója között van. Ennek ellenére USA a legnagyobb befektető is -Kína mellett- a zöld beruházásokban. Tehát amikor ugyanezt a „nagy kibocsátó, nagy befektető” stratégiát az USA csinálja akkor az elfogadott, de az Emírségeknél már nem feltétlen.

Már a tavalyi Sharm-el-Sheik-ben megrendezett klímacsúcson részt vevők közül is jelentős számú olaj-és gázipari lobbista, érdekcsoport vett részt, akiknek érdekük a fosszilis tüzelőanyag kivezetésének lassítása. Az Egyiptomban zajló klímatárgyalás szponzorai közül 20-ból 18 közvetlenül támogatja a fosszilis tüzelőanyag-ipart, vagy partnerségben van azzal. A COP27-en a több, mint 80 ország szorgalmazta, hogy a zárónyilatkozatba (úgynevezett Sharm el Sheik Implementation Planben) új, erősebb nyelvezet szerepeljen a fosszilis tüzelőanyagokra vonatkozóan.^[4]De a kísérlet kudarcba fulladt, mivel a fosszilis tüzelőanyag-exportra támaszkodó országok ellenálltak. Kezdetben Egyiptom is ígéretes COP helyszínnek indult, mivel afrikai COP helyszínként erős inkluzivitást-, esélyegyenlőséget ígért a tárgyalásoknál. Ám inkább kedvezett az olaj- és gáziparnak. Annyi bizonyos, hogy az idei találkozón is jelen lesznek Dubaiban a fosszilis energiaipar lobbistái. Ami újdonság lesz, hogy nem a háttérben, hanem a COP elnöki szék miatt az átlátható tárgyalási keretek között fognak a fosszilis energiaipar érdekei becsatornázásra kerülni.  

Ezek alapján pláne nem következne logikusan, hogy Al Jaber ismét napirendre fűzze a fosszilis tüzelőanyagok kivezetését, azonban mégis ez történt az említett júniusi bonni felszólalásában. Sőt július 6-án a bécsi OPEC tanácskozáson is ezt megerősítette[5]. Tény, hogy az emír elnökség nem csak személyi ellentét miatt kap kritikát, hanem az ország több mint 90%-os fosszilis energiahordozójú energiamixe, illetve a világ 15 legnagyobb kőolaj és földgáz ország exportőri szerepe miatt is. Azonban ezzel a kereskedelmi tevékenységükkel nem csak masszív szén-dioxid kibocsátás, hanem számottevő pénzügyi bevétele is keletkezik az országnak és piaci szereplőinek. Szimpla naivitás azt képzelni, hogy a világ legnagyobb (kifejezetten olaj és gáziparral) szennyező országai és cégei nélkül a Párizsi Megállapodásban ígért 1,5 °C-ot be lehet tartani. A megoldást az intézeti álláspont szerint nem a nemzetközi klímapolitikai tárgyalásoktól való kizárásuk jelenti, hanem a tiszta energia átmenetbe való bevonásuk. Szükség van az általuk felhalmozott tudásra és tőkére is az energiaátmenet felgyorsításához.

Annál is inkább, mert ez a folyamat már elkezdődött, hiszen az olajtársaságok is diverzifikálják tevékenységüket, ezáltal zöldítik az imázst, de valós dekarbonizációs lépéseket is tesznek. Sok olaj- és földgázcég készít fenntarthatósági jelentést, sokaknak van klímasemlegességi terve is. Bár sokan kérdőre vonják ezeket, arra hivatkozva, hogy csak „zöldre mossák” a karbonintenzív cégtevékenységeit ezzel, ahelyett, hogy érdemben csökkentenék a kibocsátásaikat.

Összefoglalva, az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény Részes Feleinek tárgyalásai a klímatudomány részletkidolgozásai mellett a fosszilis energiahordozókkal kereskedő országok és cégek befolyási területe is, ami nem újkeletű a szemléltetett COP26, COP27-es példák során sem. A COP28-as elnökség az alábbi területeken érhet el fajsúlyos eredményeket: 1.) a fosszilis energiahordozók napirenden tartása, sőt akár szigorítása is, illetve 2.) útmutatás az olaj-és gázipar számára, hogy mely technológiákkal lehet legeredményesebben dekarbonizálni az ipart, továbbá 3.) a nemzetközi klímafinanszírozásba több tőke becsatornázása. Ehhez, azonban erős politikai szándék szükséges Al Jaber COP elnök részéről, valamint nyitottságra is szükség van a Részes Felektől. Mivel a klímaváltozás jelei egyre inkább letagadhatatlanok, ez döntésre sarkallhatja a legmagasabb politikai döntéshozókat is. Kétségtelen, hogy az ebben az évtizedben meghozott döntések fogják meghatározni az emberiség jövőjét. Így sok múlik azon, hogy a COP28 milyen eredményekkel zárul. Az ellentmondások ellenére úgy látjuk, hogy meg van a lehetőség arra, hogy az idei konferencia legyen az a helyszín, ahol a világ úgy dönt, hogy felgyorsítja az éghajlatváltozás elleni küzdelmet.