A német tichyseinblick.de véleményportálon egy hosszú, de nagyon sok adattal alátámasztott cikket publikált Klaus H. Richardt, német energetikai szakértő. Várkonyi Gábor újságíró és blogger lefordította a német cikket, amelyből kiderült, hogy a német szakértő hogyan látja a környezeti problémákra adható megoldásokat megvalósíthatónak a német autóipar tönkretétele nélkül.

"Sokkal több szállítást kellene a vasútra terelni úgy, hogy újra felfedezzük a kamionok vasúton való utaztatását, ami az elmúlt években Németországban elvesztette a jelentőségét. Ezzel egyszerre lehetne munkahelyeket megtartani a gyártóknál, és teremteni a vasútnál.

A belső égésű motorokat rehabilitálni kell. Keveset kellene ezeket használni, főleg vasúttal kellene közlekedni, és kisebb autókkal kellene használni. Az exportkereslet elég nagy ahhoz, hogy a kieső belföldi keresletet ellensúlyozzák.

Elektromos autókat kevésbé fejlett országoknak eladni, ahol még rendes villamoshálózat sincsen, amely fedezné a lakosság áramellátását, nem tűnik reálisnak a közeli jövőben. Belső égésű motoros autókat hibrid vagy hidrogén technikával kiegészíteni ott, ahol különösen nagy a szennyezés.

Elektromos autókat tovább fejleszteni addig, amíg a használhatóságuk adott lesz, tehát gyorsan tölthetőek lesznek, az áramot CO2 mentes forrásból kapják. A CO2 mentesség ugyanakkor csak úgy biztosítható, ha megmaradnak az atomerőművek, és továbbiak épülnek hozzájuk, hogy a fosszilis alapon termelt energiát le lehessen váltani. A szél nem fúj mindig, a nap nem süt éjjel. Németország az egyetlen ország a világon, amelynek szüksége lenne atomerőművekre, de nem használja azokat.

Követelni kell a német politikától, hogy érvényesítse az ország érdekeit, és ne tervgazdaságszerűen számolja fel a legfontosabb iparát.

Ha az ország megnyomorodik, akkor ugyanannyi, vagy még több ember fogja az életét veszíteni, mint a föld felmelegedésétől.

A globális felmelegedés ellen küzdeni fontos, de ne ott kezdjük, ahol csupán 2,26 százalékban járultunk hozzá 2017-es adatok szerint.

Diplomáciai úton kellene elérnünk, hogy a nagyfogyasztók, mint Kína, USA és India átgondolják a politikájukat. Ehhez ugyanakkor diplomatákra lenne szükségünk, nem állandó okoskodókra. Amely ország az Egyesült Államok elnökét a "gyűlölet terjesztőjenek" nevezi, de közben iráni Mullahokkat üzletel, az maga tehet róla, ha nincs súlya a világban.

Birtokában vagyunk annak a technológiának, amely képes a világot károsanyag szegény autókkal és erőművekkel ellátni. Kezdjük el végre.

Még egy valamire van szükségünk. Egy energiagazdálkodási és közlekedéspolitikai mestertervre, amely időhöz kötött, és minden tervezett változtatást (atomenergia, szénerőművek bezárása, közlekedési változások) megvizsgál annak megvalósíthatóságára, és annak hatására a környezetre és a gazdaságra, és megtalálja a korrigálási lehetőségeket mielőtt kialszik a fény az országban, az autóipari dolgozók elvesztik a munkájukat, és elszegényedik Németország. Eddig csak nem egyeztetett különálló döntések voltak jellemzőek, alternatívák nélkül, mint az atom és szénerőművek bezárása, holott tudható, hogy a szél túl sokszor tart szünetet.

Külföldi szén és atomerőművekre támaszkodni nem megoldás. Ha nekik éppen nem megy, hülyén állnánk itt.

Egyet nem kellene elfelejtenünk: A jólétünket piacgazdasággal értük el, amelyben a világ fogyasztói azt választhatták, ami tetszett nekik. A tervgazdaság, amit most az EU bevezet, kiiktatja a piaci alapokat, és ez lépésről lépésre recesszióhoz és összeeséshez, elszegényedéshez vezet. Ha valamit meg akarok változtatni, akkor meg kell győznöm az embereket, akik benne vannak.

(...)

Ismét igaz: a jó szándék nem egyenlő azzal, hogy jól is csinálnak valamit."
 

A teljes cikket ITT olvashatja el.