A hulladékgazdálkodás kérdése napjainkra a klímapolitika fontos frontvonalává vált. Az éghajlatváltozás elleni küzdelemben már nem elegendő csupán a megújuló energiákra és az ipari kibocsátásokra fókuszálni, abban a hulladékkezelés módja is döntő szerepet játszik. Magyarországon is időszerű a téma, hiszen az EU előírta a biológiai hulladék szelektív gyűjtésének bevezetését 2024-től, valamint ambiciózus újrahasznosítási és hulladékcsökkentési célokat határoz meg. Kalifornia állam az utóbbi években a hulladékgazdálkodási innovációk élvonalába került. Az állami hulladékgazdálkodási hatóság, a CalRecycle (California Department of Resources Recycling and Recovery) számos úttörő programot indított útjára a biológiailag lebomló hulladékok gyűjtésétől kezdve az élelmiszerpazarlás megfékezésén át a textilhulladékok kezeléséig.

Kalifornia és Magyarország hulladékgazdálkodásának főbb különbségei

Bár Kalifornia és Magyarország (illetve általában Európa) hasonló célokat tűzött ki – a hulladék csökkentését, az újrahasznosítás növelését, a lerakók terhelésének minimalizálását –, a megközelítések és eredmények között jelentős különbségek vannak. Néhány szembetűnő eltérés:

Az USA a világ népességének 4%-át adja, de a globális kommunális hulladék 12%-át termeli. Ezzel szemben Európában általánosságban kevesebb hulladék keletkezik fejenként, és nagyobb hányadát dolgozzák fel.

Európában az EU központi előírásai (pl. hulladék-irányelv, csomagolási irányelv) kijelölik a kereteket: kötelező a szelektív gyűjtés bizonyos frakcióknál, kiterjesztett gyártói felelősségi (EPR) rendszerek működnek a csomagolástól az elektronikai hulladékig, és számos országban betétdíjas rendszer ösztönzi a visszaváltást. Kalifornia e téren sokáig decentralizáltabban működött: a hulladékgazdálkodás elsősorban helyi (megyei, városi) feladat volt, állami szintű célokkal. Az utóbbi időben azonban Kalifornia is bevezetett több, az európaihoz hasonló szabályt (pl. 2022-ben törvényt hoztak a csomagolási hulladék csökkentésére a gyártók bevonásával, valamint 2024-ben a textilipari EPR törvényt).

Kaliforniában a hangsúlyt ott is egyre inkább a körforgásos gazdaságra és a klíma szempontból kritikus hulladékáramokra helyezik. Emellett az infrastruktúra terén is megfigyelhető eltérés: Európában sok helyütt az energetikai hasznosítás (hulladékégetés)

jelenti a lerakás egyik fő alternatíváját, míg Kaliforniában alig működik hulladékégető – helyette a komposztálásra és az anyagában történő újrahasznosításra helyezik a hangsúlyt. Ez, vagyis a biológiailag lebomló hulladékokhoz való hozzáállás egyik legmarkánsabb különbség.

Kalifornia úttörő módon, klímavédelmi indíttatásból állami szinten kötelezővé tette a szerves hulladékok (kerti és élelmiszer-hulladék) elkülönített gyűjtését és hasznosítását. Az élelmiszer-maradékok és egyéb biológiai hulladék bomlása a lerakókban metán gázt termel, amely 30-szor erősebb üvegházhatású gáz, mint a szén-dioxid. Nem csoda, hogy a kaliforniai lerakók a harmadik legnagyobb metánforrásnak számítanak az államban. Ráadásul a szerves anyagok – ételmaradékok, kerti nyesedék, papír és karton – a lerakókba kerülő hulladék mintegy felét teszik ki Kaliforniában. E két tényező együttesen indokolta, hogy a döntéshozók lépjenek. Magyarországon 2023 végén születtek meg az első olyan rendeletek, amelyek a lakossági biohulladék külön gyűjtését ösztönzik. Fontos különbség, hogy itthon ez egyelőre önkéntes jellegű, és főként a háztartásokra korlátozódik.

CalRecycle jó gyakorlatai és eredményei

Biohulladékok kezelése

2016-ban elfogadták az SB 1383 törvényt, amely átfogó célt tűzött ki: 2025-re 75%-kal kell csökkenteni a lerakókba kerülő szerves hulladék mennyiségét, továbbá az el nem adott, fogyasztható élelmiszerek legalább 20%-át el kell terelni a szemétlerakóktól és élelmiszermentő programokba kell juttatni. Ennek részeként 2022-től minden kaliforniai településnek kötelező biztosítania a lakosság és a vállalkozások számára a szerves hulladék külön gyűjtését, és gondoskodnia kell azok kezeléséről (pl. komposztálásról vagy biogáz előállításáról). Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy Kaliforniában a házhoz menő hulladékgyűjtés során már mindenhol van zöld kuka a komposztálható anyagoknak. Az összegyűjtött biohulladékot vagy komposzttelepekre szállítják, ahol értékes komposzt készül belőle a mezőgazdaság és a kertészetek számára, vagy anaerob lebontó üzemekbe, ahol biogáz és talajjavító anyag lesz belőle.

Ezt a metánt megtisztítják és biometánként hasznosítják, amely a földgázhálózatba betáplálható vagy sűrítve üzemanyagként használható. Kaliforniában több ilyen üzem épült az elmúlt években. Az állam vezetése anyagilag is ösztönzi az ilyen projekteket (pl. kedvező hitelek és támogatások a létesítéshez), mert egyszerre szolgálják a klímacélokat és az energiaátmenetet. A biometán előállításával csökkenthető a hagyományos földgáz iránti igény, valamint a szerves hulladék nem a lerakókat terheli. Magyarországon szintén hatalmas potenciál rejlik a biogázban – gondoljunk csak az agrárhulladékokra és az élelmiszeripari melléktermékekre, amelyekből sok helyen már most is nyernek biogázt. Ugyanezt a logikát kiterjeszthetnénk a települési szerves hulladékra is. Kalifornia példája

mutatja, hogy megfelelően szervezett külön gyűjtéssel és modern technológiával a szemétből zöld energia lehet, ami csökkenti a károsanyag-kibocsátást és gazdaságilag is megtérülő üzletágat teremt.

Élelmiszermentési program

Az élelmiszer-pazarlás globális probléma, amely erkölcsi, szociális és környezeti szempontból is elfogadhatatlan mértéket öltött. Kalifornia az SB 1383 keretében nemcsak a komposztálást tűzte ki célul, hanem azt is, hogy a még fogyasztható ételek ne hulladékként végezzék. A törvény előírja, hogy 2025-re az egyébként lerakóba kerülő ehető élelmiszerek 20%-át mentsék meg és juttassák el emberi fogyasztásra. Ez gyakorlatilag egy állami szintű élelmiszermentő programot jelent.

Hogyan valósul ez meg? 2022 januárjától fokozatosan lépnek életbe a kötelezettségek az élelmiszer-szektor szereplőire. Első körben a nagy élelmiszer-kereskedelmi láncoknak, szupermarketeknek, nagy vendéglátóipari konyháknak (ún. Tier One generátorok) kell megoldaniuk, hogy az el nem adott, de fogyasztható ételeket élelmiszerbankoknak, segélyszervezeteknek adják át ahelyett, hogy kidobnák. Később a kisebb boltokra, éttermekre (Tier Two) is kiterjed a szabály. A helyi önkormányzatoknak élelmiszermentő programokat kell működtetniük vagy támogatniuk, és ellenőrizniük a kötelezettek betartását. A CalRecycle iránymutatásai szerint minden érintett üzletnek “a lehető legtöbb” felesleges ételt el kell adományoznia, és tilos szándékosan megsemmisíteniük az ehető élelmiszereket.

Ennek a programnak kettős haszna van. Egyrészt klímavédelmi intézkedés: a kevesebb szerves hulladék a lerakókban kevesebb metánkibocsátást jelent. Másrészt szociális intézkedés: Kaliforniában is komoly probléma az éhezés és az élelmiszer-bizonytalanság – az állam lakosságának kb. egyötöde nem jut rendszeresen elegendő élelemhez. Inspiráló látni, hogy a hulladékmegelőzés és a szociális felelősségvállalás összeér: ami korábban hulladék lett volna, ma már családok ezreinek biztosít ennivalót Kaliforniában.

Textilhulladék-újrahasznosítási stratégiák

A fast fashion korszakában a textilhulladék vált a következő nagy kihívássá. Ruházati cikkek tömege végzi szemétlerakókban vagy égetőkben, miközben előállításuk hatalmas erőforrás- és energiaigénnyel jár. Kalifornia friss felmérései szerint 2021-ben mintegy 1,2 millió tonna textilt dobtak ki az államban, ami a lerakott hulladék ~3%-át tette ki – ráadásul ennek 95%-a újrahasznosítható vagy újrahasználható lenne.

Kalifornia ezért 2024 októberében elfogadta a Responsible Textile Recovery Act törvényt (SB 707), amely az USA-ban elsőként vezet be kiterjesztett gyártói felelősségi (EPR) programot a textil- és ruhaipari termékekre. Ennek értelmében a gyártóknak közös szervezetet (Producer Responsibility Organization, PRO) kell létrehozniuk, amely biztosítja, hogy a fogyasztóktól begyűjtött használt textileket megfelelően szétválogassák, újrahasználják, illetve újrahasznosítsák. Az új szabályozás innovatív elemei közé tartozik, hogy biztosítani kell a begyűjtött textíliák újrahasználatát, javítását vagy újrafeldolgozását, valamint pénzügyi ösztönzők és támogatások segítik a szükséges feldolgozó infrastruktúra kiépítését. A cél, hogy a divatiparban is vállaljanak felelősséget a termékek életciklusának végéért, és fokozatosan csökkenjen a lerakókba kerülő textilek mennyisége.

Kalifornia hulladékgazdálkodási tapasztalatai azt üzenik számunkra, hogy bátor szabályozással, következetes végrehajtással és a társadalom bevonásával a hulladékgazdálkodás a klímavédelem egyik motorjává tehető. Magyarországnak megvan a lehetősége és kapacitása, hogy a jó példákból inspirálódva saját “hulladékforradalmát” elindítsa. A klíma- és környezetvédelmi kihívások globálisak, ezért a megoldáskeresésben is globális szemléletre és együttműködésre van szükség. A jövő generációi felé tartozunk annyival, hogy a ma tanulságait – legyenek azok Kaliforniából vagy máshonnan – beépítjük a holnap cselekvésébe.