„Magas ember volt, karizmatikus jelenléttel. Az előadásokon mindig a leghátsó sorokba ült le. Az előadások végén általában ő tette fel az első kérdést – hatalmas, dörgedelmes hangon, erős magyar akcentussal. Ilyenkor mindenki egy emberként fordult hátra” – mesélte mosolyogva egyik egykori PhD-hallgatója, Miklós. Akik ismerték, már tudták, hogy Oláh Györgyről van szó – arról a magyar kémiai Nobel-díjasról, aki nemcsak a tudományos világot formálta át, hanem új utakat is nyitott a megújuló energiaforrások és a szénalapú üzemanyagok terén.

A Loker örökség

Délután két órakor érkeztünk meg a University of Southern California campusán található Loker Hydrocarbon Kutatóintézetbe, ahol az intézet igazgatója és a kémia tanszék vezetője, G. K. Surya Prakash fogadott bennünket, aki Oláh György kollégája és szerzőtársa volt a metanolgazdaságot először felvázoló úttörő könyvben. . Az intézet több pontján emléktáblák, könyvtár és portréfestmény tiszteleg kémiai Nobel-díjasunk előtt, aki nem mellesleg a Loker Intézet alapítója és 1991-től 2017-ig az igazgatója is volt.

„Minden évben megemlékezünk róla. Több mint kétszáz PhD-hallgatót mentorált, a világ minden tájáról továbbá ezerháromszásznál is több publikáció szerzője vagy társszerzője volt. Páratlan tudása mellett szerény ember volt” – emlékezett vissza Surya Prakash.

Oláh György 1927-ben született Budapesten. Már fiatalon a szerves kémia felé fordult. A Piarista Gimnázium után a Műegyetemen tanult, majd Zemplén Géza tanársegédjeként kezdte kutatói pályáját. Az 1950-es években nemzetközi figyelmet keltettek publikációi, de 1956-ban, a forradalom leverése után családjával elhagyta Magyarországot.

1964-től a clevelandi Case Western Reserve University professzora lett, majd 1977-ben csatlakozott a University of Southern California Kémiai Tanszékéhez, később pedig megalapította és vezette a Loker Hydrocarbon Research Institute-ot. Ez az intézet az amerikai kémiai kutatás egyik vezető központjává vált a szénhidrogén-kémiában – nem kis részben Oláh György irányítása és tudományos kiválósága miatt.

Út a Nobel-díjig

Munkásságát 1994-ben koronázta meg a kémiai Nobel-díj, amelyet „a karbokationok kémiájához való hozzájárulásáért” ítéltek oda neki. Oláh György kutatásai során

kimutatta, hogy a szupererős savak – azaz a hagyományos ásványi savaknál, mint például a kénsav, sokkal erősebb savak – alkalmazásával stabil karbokationok állíthatók elő. Ezek a karbokationok olyan pozitív töltésű szénvegyületek, amelyek korábban rendkívül instabilnak és rövid életűnek számítottak. Oláh György munkája révén azonban sikerült ezeket a részecskéket izolálni és részletesen tanulmányozni. E felfedezés nemcsak a szerves kémia alapvető reakciómechanizmusainak megértésében hozott áttörést, hanem számos ipari eljárás – például az üzemanyagok előállítása és a műanyaggyártás – fejlesztésében is kulcsszerepet játszott. A díjat nemcsak tudományos elismerésként élte meg, hanem egy új korszak kezdeteként is, amelyben a molekuláris szerkezetek és reakciók mélyebb megértése vált lehetővé.

„Sok tudós a Nobel-díj után visszavonul, előadásokat tart, és abból él, hogy elismerik. Kevesebbet publikál, úgy érzi, megtette, amit lehetett. Oláh György azonban nem ilyen volt – neki csak ezután kezdődött a virágkora” – fogalmazott Surya Prakash.

Virágkor

A Nobel-díj elnyerése után Oláh György tovább mélyítette kutatásait a karbokationok kémiájában. A karbokationok olyan szerves molekulák, amelyekben egy szénatom pozitív töltést hordoz – ez azért különleges, mert a szén általában négy kötést alkot, és ritkán visel pozitív töltést. Emiatt ezek az ionok nagyon instabilak, és a legtöbb kémiai reakcióban csak rövid ideig, átmenetileg léteznek..

Oláh innovatív felfedezése abban állt, hogy úgynevezett „szupererős savak” – például a fluoroszulfonsav (FSO₃H) és antimon-pentafluorid (SbF₅) keveréke, amelyet „mágikus savként” is emlegetnek – segítségével képes volt ezeket a karbokationokat hosszabb ideig stabilizálni. Ez azt jelentette, hogy nemcsak kimutathatók lettek, hanem részletesen tanulmányozni is lehetett őket korszerű analitikai módszerekkel, például ¹³C magmágneses rezonancia (NMR) spektroszkópiával. Ez a módszer feltárja, hogy a szénatomok milyen kémiai környezetben vannak, így lehetővé vált a karbokationok szerkezeti elemzése.

Ezek a kutatások alapjaiban változtatták meg a szerves reakciómechanizmusokról alkotott elképzeléseket. Korábban csak elméleti modellek támaszkodtak karbokationok létezésére, de Oláh bizonyította, hogy ezek nemcsak léteznek, hanem tanulmányozhatók is. Ezzel új alapokra helyezte a szerves kémia egyik központi területét.

Felfedezései túlmutattak az elméleti kémián: kulcsfontosságú ipari folyamatokat is befolyásoltak, például az üzemanyagok gyártásában alkalmazott alkilezési reakciókat, a kationos polimerizációt (műanyaggyártás), valamint a gyógyszeripari szintézist. Felfedezése eredményeként lehetővé vált a magasabb oktánszámú üzemanyagok olcsóbb és hatékonyabb előállítása is. Ennek hatalmas jelentősége van ma klímavédelmi szempontból, hiszen a magasabb minőségű üzemanyagokból kevesebbre van szükség ugyanakkora futásteljesítményhez, ami természetesen kisebb levegőszennyezést is

jelent. Bár kutatásainak legjelentősebb eredményét a karbokationok kutatásával érte el, szélesebb körű ismertséget az ún. metanolgazdaság (https://klimapolitikaiintezet.hu/elemzes/metanolgazdasag) elméleti alapjainak a lefektetése eredményezett számára, ami megnyitotta az utat a fosszilis energiahordozók klímabarát alkalmazása-, és az ipari szintű energiatárolás megvalósítása felé.

A laboron kívül

Oláh György nemcsak tudósként, hanem mentorként is kiemelkedő volt. Tanítványai szerint teherbírása, fegyelme és kíváncsisága példátlan volt – még élete utolsó szakaszában is. „Egy hosszú lábadozást igénylő műtét után, amint felkelt, már az elkészült vázlataimat kérte, hogy átnézhesse és kijavítsa – mesélte nevetve Czaun Miklós az egyik tanítvány. – Ha pedig a javításai után nem vittem vissza két napon belül az új változatot, számonkérte rajtam.” Magyar felesége, Oláh Judit szintén a Loker Intézet munkatársa volt. „Olyan páros voltak, amilyet minden ember kíván magának. Együtt érkeztek minden nap, együtt ebédeltek, és kézen fogva távoztak – még a vége felé is.”

Oláh György egészen haláláig aktív kutató maradt. 2017-ben hunyt el Los Angelesben, de végakaratának megfelelően a budapesti Fiumei úti sírkertben helyezték örök nyugalomra. Tudományos öröksége pedig tovább él – nemcsak publikációkban, a Loker Intézet falai között vagy tanítványai emlékeiben, hanem abban a szemléletben is, hogy a tudomány nem pusztán ismeret, hanem felelősség a jövőért.

Források:

Élőszó https://muvelodes.net/tudomany/olah-gyorgy-eletem-es-a-magikus-kemia https://thedaily.case.edu/former-faculty-member-nobel-laureate-george-olah-passes-away https://www.nobelprize.org/prizes/chemistry/1994/press-release https://www.nobelprize.org/prizes/chemistry/1994/olah/biographical/

Nobel-díj sajtóközlemény (1994): https://www.nobelprize.org/prizes/chemistry/1994/press-release

Oláh György Nobel-előadása: https://www.nobelprize.org/uploads/2018/06/olah-lecture.pdf

Oláh György életrajza: https://www.nobelprize.org/prizes/chemistry/1994/olah/biographical