A jelenlegi hőhullám és a rekordközeli vagy rekordokat döntő hőmérsékletek láttán sokan keresik az okokat. Vannak, akik mesterséges időjárás-módosítást, a HAARP-ot vagy a chemtrail-elméletet emlegetik, mások kizárólag a klímaváltozást tartják felelősnek. A valóság ennél árnyaltabb, ugyanakkor a tudomány álláspontja egyértelmű.

A mostani extrém forróság közvetlen oka egy úgynevezett hőkupola (hőhullám). Ez egy nagykiterjedésű, tartós magasnyomású légköri képződmény, amely alatt a levegő folyamatosan süllyed. A süllyedő levegő összenyomódik, felmelegszik, gátolja a felhőképződést, így a napsugárzás szinte zavartalanul éri a felszínt. A kiszáradt talaj ráadásul egyre kevesebb energiát használ fel párologtatásra, ezért még intenzívebben melegszik. Ezek jól ismert, mérhető és modellezhető meteorológiai folyamatok, amelyeket naponta műholdak, rádiószondák és meteorológiai állomások ezrei figyelnek világszerte.

Éppen ezért a jelenlegi hőhullámot nem a HAARP vagy más mesterséges technológia idézte elő. A HAARP egy ionoszféra-kutató létesítmény, amely a Föld légkörének 80–600 kilométer magasan fekvő rétegét vizsgálja rádióhullámokkal. Az időjárás ezzel szemben a troposzférában, a légkör legalsó mintegy 10–15 kilométeres rétegében alakul ki. Nincs ismert fizikai mechanizmus, amely lehetővé tenné, hogy egy ilyen berendezés Európa méretű magasnyomású rendszereket hozzon létre vagy irányítson. Ugyanez igaz a chemtrail-elméletre is, amelyet sem megfigyelések, sem laboratóriumi vizsgálatok, sem a légkörfizika nem támaszt alá.

Aki ismeri a fizika és a kémia alapvető törvényeit, könnyen beláthatja, hogy a HAARP-hoz és a chemtrailhez kapcsolódó állítások nem állják ki a tudományos vizsgálat próbáját. Ezek az elméletek ellentmondanak a légkörfizika, az elektromágnesesség és a légköri kémia jól ismert törvényszerűségeinek, ezért a tudomány nem tekinti őket megalapozottnak. A HAARP- és chemtrail-elméletek inkább a science fiction és az X-akták világába (lásd 1.évad) tartoznak, mint a modern meteorológia és légkörfizika tudományába.

A hőkupolák vagy hőhullámok mindig is léteztek, azonban egy egyre melegebb éghajlaton ugyanaz a légköri helyzet már magasabb hőmérsékleteket eredményez. Olyan ez, mintha egy sportoló minden évben ugyanakkora súlyt emelne, de közben fokozatosan nőne az alapereje: ugyanaz a mozdulat egyre nagyobb teljesítményt eredményez. A természetes időjárási folyamat tehát ugyanaz, de a kiindulási állapot már melegebb, ezért a végeredmény is szélsőségesebb.

Felmerül a kérdés: ha ezt tudjuk, akkor miért nem sikerült megelőzni?

A válasz részben az, hogy a tudomány nem most figyelmeztetett először. Az éghajlatkutatók már az 1970-es és 1980-as években jelezték, hogy az üvegházhatású gázok koncentrációjának folyamatos növekedése hosszú távon egyre gyakoribb és intenzívebb hőhullámokhoz, aszályokhoz és más szélsőséges időjárási eseményekhez vezethet. Az elmúlt évtizedekben ezt számtalan kutatás, mérés és éghajlati modell megerősítette. Ennek ellenére a globális kibocsátások nem csökkentek, hanem történelmi csúcsra emelkedtek.

Ennek oka elsősorban nem tudományos, hanem politikai és gazdasági. Számos ország számára a rövid távú gazdasági érdekek gyakran fontosabbnak bizonyultak a hosszú távú klímavédelmi céloknál. Az Egyesült Államok politikájában is többször háttérbe szorult a klímavédelem. Donald Trump például több alkalommal csalásnak ("hoax") nevezte a klímaváltozást, illetve emberi eredetét megkérdőjelezte, és elnöksége alatt több klímavédelmi intézkedést is visszavont. Kína ugyan hatalmas beruházásokat hajt végre a megújuló energiák területén, ugyanakkor a világ legnagyobb szén-dioxid-kibocsátója is, és energiarendszerében továbbra is jelentős szerepet játszik a szén. Eközben számos feltörekvő gazdaság energiaigénye gyorsan növekszik, ami szintén emeli a globális kibocsátásokat.

Mindez nem jelenti azt, hogy ne történtek volna előrelépések. A nap- és szélenergia soha nem látott ütemben terjed, egyre több ország vállal karbonsemlegességi célokat, és számos technológia jelentősen fejlődött. Ugyanakkor a globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás továbbra is túl magas ahhoz, hogy a felmelegedést a nemzetközileg kitűzött céloknak megfelelő mértékben korlátozni lehessen.

Ha a jelenlegi globális kibocsátási pálya érdemben nem változik, akkor a mostanihoz hasonló hőhullámok a jövőben várhatóan nem kivételek, hanem egyre gyakoribb események lesznek. A meteorológiai helyzetek – például a hőkupolák – továbbra is természetes folyamatok maradnak, azonban egy melegebb éghajlatban egyre nagyobb valószínűséggel vezetnek rekordokat döntő forrósághoz.

A tudomány tehát évtizedek óta ugyanazt az üzenetet közvetíti: a légkör fizikája nem politikai vélemény kérdése. A természet törvényeit nem lehet szavazással megváltoztatni. Minél tovább halogatja a világ a kibocsátások érdemi mérséklését és az alkalmazkodási intézkedések felgyorsítását, annál nagyobb lesz annak az ára gazdasági, társadalmi és egészségügyi értelemben egyaránt.