A turai madárpusztulás sokkolta a természetvédőket és minden, hazánk természeti értékeit szerető és óvó embert: az áldozatok 96%-a védett ragadozómadár volt.

Augusztus közepén 101 mérgezett csalétek és 50 mérgezésben elpusztult állat teteme került elő néhány nap alatt Tura határában a Szent András Dombi vadásztársaság területén.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), a Duna Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrszolgálata és önkéntesek összefogásával végezték a mentesítést.

Az eset hazánkban minden idők legsúlyosabb szándékos mérgezéses bűncselekménye, amely csak a természetvédelmi szervezetek azonnali összehangolt reakciója miatt nem vezetett még sokkal nagyobb katasztrófához.

Az elkövetők erős idegmérget fecskendeztek a csalétkekbe.

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) szaklaboratóriumaiban készült patológiai és toxikológiai elemzések alapján karbofuránnal történt szándékos mérgezést mutattak ki, amely vegyületet az egész Európai Unióban már 2008-ban betiltották. A használt koncentrációk is megdöbbentőek, a mérések alapján megbecsülhető, hogy a begyűjtött csalétkekben lévő méreganyag elég lett volna 158 felnőtt ember halálához vagy 158 ezer barna rétihéja pusztulásához. A mérgezett csalétkek tehát bármilyen állatra és az emberre is komoly veszélyt jelentettek. A szer veszélyessége és a kivitelezés alapján úgy tűnik, az elkövetők nagy területről teljesen kiirtani igyekeztek a ragadozó fajokat, ez hatalmas természetvédelmi veszélyt jelent, hiszen a mentesítésig eltelt rövid idő alatt is félszáz ragadozó pusztult el és az áldozatok túlnyomó részét védett vagy fokozottan védett madárfajok tették ki.

Utólag már szerencsére kijelenthető, hogy az itt fészkelő parlagisas-pár csodával határos módon nem érintett, pedig óriási volt a kockázat, hogy a sasok rátalálnak egy még fel nem derített mérgezett csalétekre vagy a mérgezésben elpusztult másik állatra.

Az azonban továbbra is aggodalomra ad okot, hogy az elkövetők birtokában még hatalmas mennyiség lehet a veszélyes idegmérgekből.

Egyelőre ismeretlen tettes ellen folyik a rendőrségi nyomozás. Nagy kérdés, kinek állhatott érdekében a hatalmas pusztítás? Az indíték is érthetetlen, hiszen az elpusztult állatok étlapján főként különböző rágcsálófajok szerepelnek. Az sem mellékes kérdés, ki és hogyan juthatott hozzá a jelentős mennyiségű, már 2008-ban betiltott méreganyaghoz?

Jómagam is hajlamos vagyok azt gondolni, hogy manapság már a természetvédelemnek épp elég feladatot jelent megküzdeni az inváziós fajok növekvő térhódításával vagy a klímaváltozás okozta szélsőségek ökoszisztémákra gyakorolt hatásaival és magunk mögött hagytuk az ilyesfajta szándékos természetpusztítást.

A gyakorlat azonban, úgy látszik, mást mutat és nyilvánvaló, hogy még hosszú évekig-évtizedekig sajnos számolnunk kell a direkt károkozással is – mindannyian jól emlékszünk pl. a tavaly decemberi Ráckevei-Duna-ágat ért olajszennyezésre.

Érdemes hangsúlyozni, hogy mindkét károkozás során két tényezőnek köszönhetően nem történt sokkal nagyobb katasztrófa: Egyrészt igen rövid időn belül társadalmi bejelentés érkezett, másrészt ennek alapján a természetvédelmi ill. vízügyi hatóságok / szervezetek gyorsan tudtak cselekedni és kármentesíteni.

A turai madárpusztulás margójára

Mindezek az esetek megmutatják, milyen fontos, hogy nyitott szemmel, figyelmesen járjunk a természetben, továbbá messzemenően kiemelik, hogy továbbra is meghatározó feladatunk a fiatalok környezettudatos nevelése és a példamutatás.

Reméljük, ehhez a maga módján intézetünk is képes hozzájárulni.