Ellenzéki miniszterelnöki klímavita – vélemény

A Greenpeace életre hívásában elévülhetetlen érdemük volt azoknak a kanadai aktivistáknak, akik azért szerveződtek közösségbe, hogy megakadályozzák az 1970-es éveket megelőző kísérleti atomrobbantásokat. Erre utal a szervezet neve is, mely magyarra fordítva „zöld békét” jelent. A maroknyi aktivistából álló csapat hamar nemzetközi méretűvé nőtt és a kezdeti célok után egyéb környezetvédelmi ügyeket is felkarolt. Habár a zöld NGO-tól soha nem állt távol az extremizmus, mégis egyfajta mélypontként értékelhető az a nyílt politikai állásfoglalás, ami a nemzetközi szervezet magyarországi működését az elmúlt időszakban jellemezte.

A Greenpeace-t rendszeresen kritizálják azzal, hogy a látványos médiaakciókon és a harsány kommunikáción túl érdemi tevékenységet nem végez Magyarországon, csupán pénzalapjának duzzasztására használja a jószándékú hazai környezetvédőket. A zöld gondolkodású emberek figyelméért zajló versenyben az utóbbi években olyan versenytársak jelentek meg, mint a törvényi határokat is áthágó Extinction Rebellion, vagy a fiatalokat az emberiség kipusztulásával rémisztgető, a konkrétumokat messziről kerülő Greta Thunberg nevével fémjelzett Fridays for Future.

Az említett zöld NGO-k ebben a versenyben az érdemi cselekvés helyett valójában ugyanazt a célközönséget próbálták meg egyre radikálisabb üzenetekkel és megmozdulásokkal megszólítani. Egymást követték a kormányok lemondását követelő tüntetések, egész városrészeket lezáró blokádok, a gerilla akciók és a pánikkeltő szólamok. Sajnos ebből, a színvonalát tekintve lefelé tartó örvényből a Greenpeace sem tudta magát kivonni.

A radikalizációs folyamat mára oda vezetett, hogy a Greenpeace nem teheti meg, hogy a Magyar Kormány környezetvédelmi erőfeszítéseiről pozitívan számoljon be. A nemzetközi zöld szervezet belekényszerítette magát egy olyan pozícióba, ahol az egyetlen opció a negatív fényben való feltüntetés – ha nem így tesz, akkor a nála radikálisabb NGO-k elhalásszák előle az erre fogékony, kormánykritikus közönséget. Fényes példa erre a Greenpeace reakciója a kormány zöld konzultációjára: a nemzetközi szervezet szerint a kezdeményezés elkésett és amúgy sem elég, ráadásul a korábbi zöld konzultáció kommunikációja nem volt elégséges, és hosszasan sorolja még a kritikákat. Végül a zöld NGO megállapítja, hogy „11 évi kormányzás után nem kérdéseket kéne feltenni a lakosságnak, hanem érdemi tetteket felmutatni”.

A zöld NGO ezen a ponton elemelkedik a rögvalóság talajáról és teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy Magyarország 32 százalékkal tudta csökkenteni szén-dioxid kibocsátását 1990-hez képest, miközben az EU-s átlag csupán 28 százalék. Hazánk bőven megelőzi a „hangosan zöld” Luxemburgot (-15,6%), Hollandiát (-18%), Belgiumot (-19,9%), de vannak olyan országok is, akik nemhogy csökkenteni nem tudták kibocsátásaikat, de még növelték is. Ilyen a zöld ügyekben minket sokszor kritizáló Ausztria, de ide tartozik Portugália és Spanyolország is. Ugyanezen időszak alatt Magyarország nemcsak a klímavédelmi vállalásainak tett eleget, de GDP-jét is tudta növelni - ezt pedig velünk együtt mindösszesen 21 ország tudta megvalósítani a világon.

A zöld NGO „elfelejtette megemlíteni”, hogy Magyarország az elsők közt ratifikálta a Párizsi Éghajlatvédelmi egyezmény vállalásait, hogy Magyarország 2050-re klímasemleges lesz, és hogy a Magyar Kormány azt is vállalta, hogy ezt elérendő az ország energiatermelése 2030-ra 90 százalékban karbonsemleges lesz. A Klíma- és Természetvédelmi Akcióterv tartalmazza, hogy a kormány felszámolja az illegális hulladéklerakásokat, betiltja az egyszer használatos műanyagok forgalmazását, lehetővé teszi az üveg, műanyag palackok és fém dobozok visszaváltását, megvédi a folyóvizeinket a külföldről érkező hulladéktól, támogatják a kis- és középvállalkozások zöld beruházásait, környezetbaráttá alakítják a Mátrai Erőművet, 2030-ra 27 százalékra növelik az ország erdővel borított területeinek arányát, a következő 10 évben hatszorosára növelik a naperőművi kapacitást, segítik a háztartások okos fogyasztásmérővel való felszerelését.

De hogy ne csak a vállalásokról beszéljünk: a nemzetközi szervezet „megfeledkezik” az elmúlt időszakban megvalósult, világon egyedülállóan sikeres zöld kötvény kibocsátásokról, a Magyar Nemzeti Bank egyedülálló zöld lakásvásárlási hitel programjáról, kormány által hirdetett zöld busz programról, a zöld autóvásárlási támogatásról, az Innovációs és Technológiai Minisztérium által nemrég bejelentett napelemes és fűtéskorszerűsítési pályázatáról. Arról, hogy 2010 óta az utóbbi években megvalósult és most záruló projekteknek köszönhetően több mint 100 ezer hektáron javult természeti területeink állapota, Magyarországon 4107 hektár kiterjedésű, összesen 82 darab új, országos jelentőségű, védett természeti terület létesült, vagy hogy a nemzeti park igazgatósági védett őshonos állatfajták állománya 45 százalékkal nőtt 2010-hez képest.

Természetesen a tények nem kell, hogy megkössék egy nemzetközi zöld NGO kezét, éppen ezért a fentiek fényében érdemes a szervezet állításait és aktivitásait a jövőben is megfelelő fenntartásokkal kezelni. Október 14-én, este a HVG-vel együtt szerveztek klímaügyben előválasztási vitát a talpon maradt, miniszterelnök-jelöltségre aspiráló Dobrev Klára és Márki-Zay Péter között. Sajnos a zöld szervezetnek sikerült az objektivitás és a pártsemlegesség mércéjét olyan alacsony szintre helyezni, hogy a körülbelül 45 perces vita során a vitafelek lőrincezése, tiborczozása és oligarcházása mellett az ilyenkor független moderátornak sem sikerült elfogulatlannak maradnia.

Az ellenzéki jelöltek nem tagadták meg magukat. Megtudhattuk, hogy Dobrev Klára hiába aspirál magyar politikai karrierre, továbbra is Brüsszelből fújnak a legerősebb szelek. Ha bárkinek lettek volna kétségei, hogy az elmúlt időszak uniós járványügyi, energiapolitikai és klímavédelmi fiaskói megingatták-e Gyurcsány Ferenc feleségének globalista elképzeléseit, akkor ezt most nyugodt szívvel eloszlathatjuk. A Demokratikus Koalíció jelöltje rögtön a vita elején kijelentette, hogy véleménye szerint a klímasemlegesség felé vezető út csakis az Európai Egyesült Államokon keresztül vezethet.

Itt azonban nem állt meg és az Európai Parlamentben megszokott progresszív lendülettel jelentette be, hogy 2030-ra nemhogy az Unió által megemelt 55 százalékos üvegházhatású gázkibocsátást vállalná az általa vezetett kormány, de rögtön 65 százalékra emelné a célértéket. Olyan apró részletekkel nem zavarta meg a hallgatóságot, mint hogy milyen intézkedésekkel és milyen forrásokból tervezi ezt megvalósítani. Arról azonban volt lehetősége beszélni, hogy elengedhetetlen a magyar emberek ruházkodási és étkezési szokásainak megváltoztatása.

Ha valakinek a fentiek nem lettek volna eléggé européer gondolatok, Dobrev Klára megígérte, hogy kormányra kerülve Magyarországot is rátereli arra az útra, amelyen Németország jár – jelesül, hogy egyszerre vezetné ki a fosszilis energiatermelési módokat és állítaná le a Paksi atomerőművet. Ez a bravúr olyan jól sikerült a németeknél, hogy az energia ára a magyar árak háromszorosára növekedett, a rendszerstabilitás fenntartása érdekében vissza kellett vezetni a szennyező szénerőműveket, ami miatt nőtt az ország üvegházhatású-gáz kibocsátása, nőtt a légszennyezés és számos tanulmány mutat rá, hogy Németország energetikailag teljesen kiszolgáltottá vált.

Idén nyár végén volt olyan nap, amikor a német megújuló energiatermelés szintje olyan magas volt, hogy több, mint 1,3 millió eurót kellett fizetniük szomszédaiknak, hogy átvegyék a felesleges energiát, majd ugyanezen nap estéjén, amikor az időjárási körülmények már nem voltak ideálisak, Németország energiát kellett vásároljon a szomszédaitól. Nem nevezném követendő példának.

Dobrev Klárával szemben, aki a legjobb szándékkal is csupán egy zöld aktivistává vedlett újbalos politikus, Márki-Zay Péterről egyáltalán nem mondható el, hogy ne értene az energetikához. Nemzetközi szakmai múltját a vitában is többször felemlegette és a nukleáris energia tekintetében például a DK-s politikussal szemben teljes mértékben ellentétes véleményt fogalmazott meg. Ennek ellenére a hódmezővásárhelyi polgármester elismerte, hogy nem rendelkezik klímavédelmi tervekkel és kormányra kerülve ezeket a területeket átadná koalíciós partnereinek.

A pozíciók választás előtti osztogatásról korábban is hallhattunk már, hiszen ugyanezt láthattuk a kérészéletű Karácsony – Márki-Zay szövetség alatt is. Ebből a szempontból a Márki-Zay körül formálódó kör meglehetősen hasonlít a kalózvezérek szövetségére, akik a zsákmány megszerzéséig szorosan együttműködnek, de azért nem szívesen fordítanak hátat egymásnak.

A jelenlegi hódmezővásárhelyi polgármester azonban nem szakmai múltjával, vagy az energetikai szektorban szerzett tapasztalatával hívta fel a hallgatók figyelmét, hanem azokkal a kijelentéseivel, amelyek nélkülözték a szociális érzékenység leghalványabb jeleit is.

Márki-Zay szerint a rezsicsökkentés politikája felelőtlen, ezért kormányra kerülve azonnal megszüntetné azt. Véleménye szerint az a helyes megoldás, ha a világpiaci energiaárak és a környezetvédelmi intézkedések költségei közvetlenül a fogyasztói árakban jelentkeznek. Márki-Zay hosszasan fejtegette, hogy az olcsó energiaárak miért károsak környezetvédelmi szempontból és teljesen nyíltan vallotta, hogy a jelenlegi brüsszeli javaslatokkal egyetértésben megemelné az üzemanyagárakat és a háztartások rezsiköltségeit. Meggyőződése szerint így kevesebb energiát használnának az emberek.

A világot látott aspiráns amerikai példát hozott igazának bizonyítására, amelyben a cégvezető nagyfogyasztású terepjáróját az üzemanyagárak emelkedése miatt hibrid autóra cserélte. Kicsit meglepő valóságértelmezés ez egy dél-alföldi város polgármesterétől, de remélhetőleg még a választások előtt valamelyik tanácsadójának lesz lehetősége neki bemutatni a magyar valóságot.

Az ellenzéki szavazóknak nincs könnyű dolguk. A vita végére kiderült, hogy a harsány egymondatos szlogeneken túl valójában az ellenzék egyik jelöltje sem rendelkezik értelmezhető klímapolitikai tervekkel. Az egyik ellenzéki miniszterelnök jelölt a komplett magyar energiarendszer összeomlását eredményező lépésről fantáziál és eközben az emberek étkezési és ruházkodási szokásait akarja megváltoztatni. A másik populista ígéretnek nevezi a háztartások terheinek csökkentését és olyan intézkedéseket vezetne be, amely után bármelyik neoliberális közgazdász megnyalhatná mind a tíz ujját.

Ahogy az esemény szervezői beharangozták, a következő országgyűlési választás a klímaváltozás elleni intézkedésekről is fog szólni. A tét nem kicsi, ugyanis választóknak arról is dönteniük kell 2022 tavaszán, hogy a harsány lózungok vagy megfontoltság és stabilitás útján haladjon Magyarország.

(Fotó: Népszava)