A Magyar Nemzet május 14-i számában arról beszélgettünk M. Orbán Andrással, hogy valóban jól hasznosítható-e Magyarországon a geotermális energia, milyen területeken vannak már most is eredmények? A jövőre nézve pedig taglaltuk a hosszútávú hasznosításhoz szükséges feltételek meglétét, a 2030-ig szóló konkrét elképzeléseket és a földhő magyar energia ellátásbiztonságban betöltött szerepét.
A Nemzeti Földhő Stratégia társadalmi egyeztetésen az elmúlt hetekben átment munkaanyaga (május 3-án zárult le) és a Nemzeti Energia és Klímaterv 2023-ban felülvizsgált változata (NEKT 2023) szerint a geotermikus energia közvetlen hasznosításában Magyarország hosszú évek óta Európa első öt állama között található. A geológiai kockázatokkal nem számoló szakértői becslések szerint a geotermikus energia elvileg kitermelhető maximuma éves szinten mintegy 55-60 PJ a porózus, míg 130 PJ az aljzati tárolókból. Megfelelő intézkedésekkel tovább fokozható tehát a geotermális potenciál hasznosítása, sőt, az ágazat a magyar zöldgazdaság húzóágazatává tehető.
A Kárpát-medencében a földkéreg vastagsága az európai kontinens átlagos értékének a fele. Így az európai átlag duplája a földalatti hőmérsékleti gradiens, ami magasabb felszín alatti hőmérsékletet eredményez. Ráadásul a térséget felépítő kőzetek nagy mennyiségben képesek tárolni a csapadékból utánpótlódó, természetes felszín alatti vízkészletet. Magyarország tehát majdnem minden szempontból előnyös adottságokkal rendelkezik a geotermikus energia sokrétű hasznosításához. Az egyetlen dolog, ami üröm az örömben az az, hogy míg a felszínre hozott melegvíz hőmérséklete bőven elég hőtermelési célra, áramtermelési célra viszont csak pár kitermelési helyszín alkalmas, limitált kapacitással. A geotermikus áramtermelés előnye, hogy az időjárástól függetlenül képes megújuló alapon folyamatos termelésre. Hátránya a magas geológiai kockázat, a magas beruházási költség és a geotermikus áramtermelés alacsony hatásfoka.
A Nemzeti Földhő Stratégia alapvető célja, hogy a jelenleg 6,4 PJ hazai energetikai felhasználás már 2026-ig ötödével (8 PJ-ra), a következő évtized elejére pedig a bázisérték duplájára (12-13 PJ-ra) növekedjen. Ne felejtsük el azt sem, hogy közben a szintén földhőt hasznosító hőszivattyús hőtermelési kapacitások is erőteljes növekedésnek indulnak a tervek szerint a támogatásoknak köszönhetően, és a jelenlegi 3,6 PJ-nyi hőszivattyús kapacitás 2,8-szorosára 10,1 PJ-re nő 2030-ig.
Magyarországon belül az Alföld dél-keleti és középső része, valamint az észak-kelet magyarországi és a közép-dunántúli régió a legszerencsésebb a geotermális potenciált illetően. Ahogy az előzőekben írtuk Magyarország geotermális sajátságai elsősorban a hőtermelésben való hasznosítást teszik lehetővé, így éves geotermikus termelésünk csaknem egészét (99,8%-át) a hőenergia felhasználása adja. Ezen belül a mezőgazdaság általi hasznosítás 39,3%-os részarányt képvisel, a távhő és a településfűtés részesedése 25,8%, míg az egyedi épületfűtés 9,2%-ot, a fürdők 23,0%-ot az ipari hőhasznosítás pedig 2,7%-ot tesz ki.
Nem meglepő ezek után, hogy a távhő szolgáltatás zöldítésében is nagyon fontos szerepet játszik a geotermális energia. Míg 2010 előtt szinte kizárólag földgáz-tüzelésű erőművek voltak a hőtermelés alapjai, ma 11 településen van geotermikus távfűtés, ezek közül kiemelkedik az egyenként 50 MWth teljes beépített geotermikus kapacitást meghaladó miskolci és győri rendszer, a jelenleg fejlesztés alatt álló szegedi rendszer, valamint a jelentős mezőgazdasági hasznosításokat is magába foglaló szentesi rendszer. További 14 településen működik termálvizes településfűtés.
A cél az, hogy a Nemzeti Földhő Stratégia időtávján 6,5%-ról 25-30%-ra emelkedjen a geotermikus energia részesedése a teljes hőtermelésből. Az új hasznosítások így 1-1,2 milliárd köbméter földgázt válthatnak ki 2035-ig, érdemben csökkentve az importkitettséget.
A geotermikus áramtermelés 2017 óta van jelen Magyarországon, amelyet a 2,7 MW elektromos és 7 MW beépített hőkapacitással rendelkező turai geotermikus kiserőmű képvisel.
A számok nyelvén, a földhő potenciálunk energetikai célú hasznosítása jelenleg 6,4 PJ/év Magyarországon, ami pontosan 1/30-a az évente kitermelhető vagyonnak. Ha elvégezzük a szorzást azt kapjuk, hogy 190 PJ az elméletileg kinyerhető geotermális energia évente, ami 19%-a az 1001,1 PJ-nyi éves primerenergia fogyasztásunknak. Tehát valóban nagyon komoly potenciálról beszélünk.
Itt van persze rögtön két kérdés, melyek abból fakadnak, hogy a geotermális energia nem feltétel-mentesen hasznosítható, mint a szél- és a napenergia, hanem feltételekkel. Amennyiben nem fenntartható a geotermikus energiatermelés, akkor a rezervoárok kimerülnek, nem száz százalék, hogy megújulók maradnak. Ezért a kérdés az, hogy a rendelkezésünkre álló geotermális energiát hány évig, rövidtávon, vagy hosszútávon is használni akarjuk, illetve teljesíteni tudjuk-e a kivett termálvíz visszasajtolását a kinyerésre használt geológiai rétegekbe. Miután a geotermális energiával kapcsolatban csak a földhő áll rendelkezésre korlátlanul, de a megfelelő típusú tárolóközeg és maga a termálvíz nem, a fenntarthatóság alapja itt a megfelelő közegbe való visszasajtolás. Ez a fenntartható geotermális energiával való gazdálkodás alapja, amit ha betartunk, a földhő hosszútávon is, évszázadokig, évezredekig, szignifikáns része lehet Magyarország hazai energiahordozókra fokozottan építő zöld energia ellátásának.
Borítókép: pixabay
