A 2024 januárjában elfogadott „Városi Szennyvíz-kezelési Irányelv” (UWWTD) bevezetése egyre közelebb kerül az Uniós tagállamok számára. Az irányelvet 2027 július 31-ig kéne nemzeti szinten törvénybe foglalni és 2028-tól már alkalmazni kellene. Azonban egyre több szervezet és ország kongatja a vészharangot, az EU rendelkezése visszafelé sülhet el. A víztisztítás költségeit ugyanis a rendelkezés 80%-ban a gyógyszer- és kozmetikumgyártókra terhelné. Az árszabályozást követő gyógyszerpiacon ez azonban akár több készítmény hiányához, eltűnéséhez vezethet, mint a fájdalom és lázcsillapítók.
A Városi Szennyvíz-kezelési Irányelv egy 2022 októberében vázolta fel először az európai bizottság, majd 2024 januárban került elfogadásra. Az irányelvet 2027 júliusáig nemzeti szinten törvénybe kellene foglalni minden tagállamnak. A rendelkezés szigorúbb vízkezelési szabályokat ír elő 2045-ig bezárólag lépcsőzetesen. Ez magában foglalja a szerves szennyezők hatékonyabb kivonását, illetve a nitrogén és a foszfor hatékony visszanyerését a szennyvízből. Végül legkésőbb 2045-ig az úgynevezett mikroszennyezők eltávolítására kéne alkalmassá tenni a szennyvízkezelőket. Ezek kis koncentrációban jelenlévő, de a vízi környezetre és emberi egészségre potenciálisan káros anyagok, amelyeket a hagyományos szennyvíztisztítás nem képes teljesen eltávolítani. Erre példa a gyógyszermaradványok, a kozmetikumokból származó anyagok és egyéb szintetikus vegyületek, mint a gyomírtók. Az intézkedés vitatott pontja a 2028 december 31-től életbe lépő EPR avagy kiterjesztett gyártói felelősség. Ez ugyanis a mikroszennyezők eltávolításának a költségét 80%-ban a gyógyszergyárakra és a kozmetikai iparra terhelné. A maradék 20%-ot a nemzeti költségvetéseknek kellene állnia. Számos ország azonban aggályokkal figyeli az intézkedést, jelezve, amennyiben bevezetésre kerül, akár gyógyszerhiányhoz is vezethet a legelterjedtebb gyógyszerek esetén, mint a fájdalom és lázcsillapítók.
„Mikroszennyezők” és eltávolításuk
A szennyvízkezelés egy összetett többlépéses folyamat, mely során a szennyezők a kezelés során kiszűrhetőek és ülepíthetőek a szennyvízből, majd egy fertőtlenítési folyamatot követően újra a környezetbe juttatható. A jól bevált rendszer átalakítása egyrészt a fenntartható gazdasági elvein keresztül történik, a nagy mennyiségű nitrát és foszfor kinyerése nem csak környezetvédelmi szempont, hanem a körforgásos gazdaságnak is eleme az Unió elképzelése szerint. A „mikroszennyezők”, mely egy jogi, nem természettudományos kifejezés, pedig a nano-mikrogramm mértékben jelen levő szintetikus szennyezőkre utal a szennyvízben. Ezek az elfogyasztott gyógyszerek és elhasznált kozmetikumok után a lakossági szennyvízbe kerülő szennyezőkre utalnak. Ezen szennyezők például hormonrendszert befolyásoló hatásúak vagy toxikus hatás gyakorolnak a vízi élőlényekre. Eltávolításuk pedig jóval költségesebb, mint a hagyományos szennyezőké. Az úgynevezett negyedik szintű eltávolítási technológiák, melyek erre alkalmasak ózon kezelést, UV fényt vagy aktív szén szűrőket jelentenek. Ezeknek az üzemeltetése azonban jelentős energia igényű az üzembe állításon túl. A negyedleges rendszerek Svájc és Németország több pontján már évek óta üzemelnek és hatékonyak. Azonban a rendszer teljes európai kiépítése és üzemeltetése jelentős költséget jelentene, melyet a tervezet a gyógyszer- és kozmetikumgyártókra hárítana 80%-ban, mint elsőszámú szennyezők. A gyártók ezt azonban vitatják, ugyanis a hatástanulmányok elavultak, melyek alapján ez a döntés született, ráadásul nem differenciál a különböző gyógyszerek között. A 80% irányelv, de egy kis toxicitású paracetamol (lázcsillapító), míg a diklofenák (gyulladáscsökkentő), antibiotikumok és hormonális készítmények az irányelv alapján ugyanabba a megítélésbe esik. Ezáltal egyes készítmény gyártók aránytalanul nagy költség megfizetésére kényszerülhetnek. Ráadásul a gyógyszeripar vitatja arányos felelősségét is a szennyezésben, miközben más iparágak kimaradnak a közteherviselésből.
Eltűnő és dráguló gyógyszerek?
A probléma abból fakad, hogy a gyártókra irányuló plusz költségekkel nem tudnak mit kezdeni. Az európai gyógyszerpiac fogyasztóbarát, a gyógyszerek ára korlátozott. Ez a legtöbb európai országra igaz, a szabályok rendkívül szigorúak, míg Németországban, Dániában és Hollandiában szabadabb az árképzés. Ez egy teljesen helyes irányvonal, mely a lakosság egészségét helyezi előtérbe. Azonban a megnövekedő költségek arra irányíthatják a gyártókat, hogy a profitabilitás hiányában új piacok után nézzenek, ahol nem kell extra költségekkel számolniuk és nincs ársapka a termékeiken Az Európai Bizottság az árnövekedést 12 és 45%-ra teszi paracetamol esetén, ám például a német UBA környezetvédelmi ügynökség 24-90% közötti árnövekedéssel számol az európai piacon. Ezáltal főleg a közép-kelet európai piacokon megszűnhet az ellátás számos gyógyszerből, mint olyan hétköznapi gyógyszerekból, mint a láz- és fájdalomcsillapítók generikus változatai, az antibiotikumok mellett. Például Németországban pedig árnövekedéssel kell majd számolni.
A másik hatás a már régóta tartó offshoring felgyorsulása lehet. Az európai gyógyszergyártók a profitmaximalizálást szem előtt tartva a Távol-Keletre telepíthetik tovább gyártási kapacitásaikat. A gyógyszer prekurzorok (alapanyagok) és a gyógyszerhatóanyag gyártás, már így is 70-80%-ban Ázsiában zajlik. Ezt a folyamatot tovább erősíthetik a plusz költségek és a termelési sor újabb elemei kerülhetnek keletre.
Európában ráadásul nem ismeretlen a gyógyszerhiány. 2022 és 2024 között 136 gyógyszer volt hiány az európai piacon, köztük számos antibiotikum, melyek közül a legsúlyosabb hiány az Amoxicillin légúti fertőzések kezelésére szolgáló antibiotikumból alakult ki. Az ellátási lánc sérülékeny a gyártók kitelepülése miatt, járványok, megnövekedett kereslet esetén könnyen tud hiány kialakulni, amit esetleges szállítási és export korlátozások tovább tudnak súlyosbítani. Így az EU-s rendelkezés tovább mélyítheti az európai ellátás problémáját.
A világpolitika és a gyógyszerek
Donald Trump MFN (Most Favoured Nation) avagy „Leginkább Kedvezményezett Nemzet” döntése, mely a gyógyszergyártókat az adott készítmények árának csökkentésére kényszerítené az USA-ban, mely megegyezik a legalacsonyabb árral, melyet más fejlett országokban ajánlanak. Ezáltal újabb profitkiesést könyvelnének el a gyógyszeripari cégek, mely arra kényszerítheti őket, hogy a kevésbé profitábilis, elsősorban kelet-európai piacokról kivonuljanak, ha nem történik változás az árképzésben. Félreértés ne essék, a Klímapolitikai Intézet nem a Big Pharma-t akarja megvédeni ebben a cikkében. A gyógyszergyártók brutális hasznot hajtanak be a legfejlettebb terápiás szereken és alkalmazásokon. Azonban a tömeggyártott, de alacsony profit rátájú termékek esetén félő, hogy kivonulást okozhat ez az európai piacról, főleg a szegényebb országok esetén. Hasonlót már láthatunk az új terápiás gyógyszerek esetén. 2018 és 2022 között 290 új gyógyszer 17%-a nem jelent meg az európai piacon csupán Amerikában. A gyártók profitjának kétharmadát az egységesebb és kevésbé szabályozott amerikai piac adja. 1990-ben a globális gyógyszerkutatás és fejlesztés 49%-a Európában zajlott 33%-a az USA-ban. 2025-re Európa, már csupán 26%-ot tett ki, míg az USA 55%-ot, mint legnagyobb felvevő piac. Mindeközben Ázsia tör fel, olcsó munkaerejével és kevésbé szigorú környezetvédelmi előírásaival.
Nem véletlen az EU új szabálya kapcsán számos ország fogalmazott meg aggályokat. Ezek közé tartozik Csehország, Lengyelország, Észtország, Németország, Románia, Bulgária vagy Málta. A kifogások között elsősorban az ellátás biztonság jelenik meg, az intézkedés arányossága, bevezetése és árakra gyakorolt hatása mellett.
Még két év van megoldást találni
Az EPR szabály 80%-os terhet ír elő a gyógyszer és kozmetikumgyártóknak 2028-tól, de a tényleges költség 2045-ig alakul ki, miközben a pontos díjszámítás, az áthárítás lehetősége és a hozzájárulás részletei még ismeretlenek. Ez a bizonytalanság okozza a gyógyszeripari aggodalmat a készítmények jövőbeli elérhetősége miatt.
Azonban egyelőre még egy EU-s ország iktatta még törvénybe se az új intézkedés, erre jövő év júliusáig van idejük. Ennyi ideje van az európai döntéshozóknak is megoldást találni. Ugyanis a szakmai szervezetek és egyes uniós tagállamok egyre inkább kongatják a vészharangot, ha minden így marad, akár ellátáshiánnyal is szembenézhetünk. A cikkben nem ejtettünk szót a kozmetikum gyártókról. Itt azonban az árképzés teljes mértékben szabadpiaci. Egyes termékek például bizonyos naptejek, bőr- és testápolási termékek, illetve parfümök kerülhetnek az intézkedés hatálya alá. Itt a gyártók magasabb profit aránnyal dolgoznak, így könnyebben át tudják vészelni a plusz költséget. Ettől függetlenül az árnövekedés nem kizárt ezen termékek esetén.
A következő két évben azonban mindenképp szükséges lenne az Unió részéről egy új teljeskörű hatástanulmányra. Az EU legutóbbi tanulmánya 2019-ből származik és nem bontotta külön a különböző típusú szennyezőket. A gazdasági elemzés pedig 2025-ös, de 2021 előtti adatokra épül. Ezért egyrészt a szennyezés mértékéről, típustól függően, azok toxicitásáról és kezelési költségéről, illetve azok arányosságára, a piaci hatások vizsgálata mellett szükség lenne tanulmányra. Másrészt hiányzik egy új teljeskörű tanulmány a víztisztítók átalakításának és az átalakítást követő plusz tisztítási lépések költségéről. Ezt a legutóbbi tanulmány 1,5-1,8 milliárd euróra teszi éves szinten az Unióban 2045-től.
Ráadásul a vízkezelési terv nem nyújt mindenre megoldást. A mikro- és nanoműanyagok problémájáról látványosan megfeledkezett. Míg a teflon származékok betiltásával csupán lassítható a mérgező PFAS vizeinkben való felhalmozódására, egyelőre nincs ipari technológia annak eltávolítására.
Az Európai Unió Városi Szennyvíz-kezelési Irányelv egyelőre több kérdést vet fel, mint válaszol meg. A szintetikus szennyezők eltávolítása jó cél. Azonban az egyelőre nem tisztázott a plusz terhek bevezetése és pontos mértéke, bizonytalanságot okoz a piacon. Az aggodalmak egyre nagyobbak, hogy számos generikus készítmény és antibiotikum eltűnhet a patikák polcairól, míg mások megdrágulhatnak egyes kozmetikai termékekkel egyetemben. Az Uniónak újra kell gondolnia céljait megvizsgálva a gazdasági realitásokat és új hatástanulmányokkal körüljárni a helyzetet. Ha ez nem történik meg csak fejfájást okozunk magunknak és lehet csillapítót már nem fogunk találni hozzá.
Források:
https://hu.euronews.com/my-europe/2025/09/23/allando-problema-a-gyogyszerhiany-az-europai-unioban
https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=CELEX%3A52022PC0541&qid=1668778087100
https://www.euractiv.com/news/why-everyday-medicines-in-europe-may-soon-cost-more/
https://euperspectives.eu/2026/01/drug-pricing-europe/
https://hdzv.hr/wp-content/uploads/2025/12/JRC144745_01.pdf
https://eur-lex.europa.eu/EN/legal-content/summary/urban-wastewater-treatment-from-2027
