Az elmúlt hetekben egyre több olyan hír jelent meg a médiában, amely szerint az idei nyár időjárását az El Niño fogja meghatározni. Bár az állításnak van némi alapja, a valóság ennél jóval árnyaltabb. Az El Niño kétségtelenül a Föld egyik legjelentősebb légkör–óceán kölcsönhatási jelensége, amely globális szinten képes befolyásolni az időjárási mintázatokat, ugyanakkor Magyarország hőhullámait, aszályait vagy zivatarait nem közvetlenül ez okozza.
Jelenleg a Csendes-óceán egyenlítői térségében egy új El Niño erősödésének jelei figyelhetők meg. Az óceán felszíni vizei a középső és keleti egyenlítői Csendes-óceánon az átlagosnál melegebbé váltak, ami az ENSO-rendszer (El Niño–Southern Oscillation) meleg fázisának kialakulását jelzi. A meteorológiai előrejelzések szerint az év második felében az El Niño tovább erősödhet, és jelentősebb hatást gyakorolhat a globális légköri folyamatokra. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a magyarországi időjárás közvetlen irányítója lenne.
Az El Niño elsősorban a trópusi Csendes-óceán térségében fejti ki hatását. Megváltoztatja a légkör energiaeloszlását, módosítja a csapadékzónák helyzetét és befolyásolja a légköri cirkulációt. Ennek következtében Ausztrália és Indonézia térségében gyakrabban alakulnak ki szárazabb időszakok, míg Dél-Amerika nyugati partvidékén sokszor nő a csapadék mennyisége. India monszunrendszere szintén érzékenyen reagál az ENSO állapotára. Ezekben a régiókban az El Niño hatása közvetlen és jól dokumentált.
Európa azonban egészen más helyzetben van. A kontinens túl távol található az El Niño központjától ahhoz, hogy annak hatásai egyértelműen és közvetlenül érvényesüljenek. A Csendes-óceánon bekövetkező változások ugyan képesek befolyásolni a bolygó nagy léptékű légköri folyamatait, de ezek a hatások több lépcsőn keresztül „jutnak el” Európába. Mire ezek a „jelzések” elérik térségünket, számos más tényező módosíthatja vagy akár teljesen felül is írhatja őket.
A magyarországi nyári időjárást sokkal közvetlenebbül alakítják az európai és észak-atlanti légköri folyamatok. Kiemelt szerepe van a futóáramlásnak, vagyis a jet streamnek, amely meghatározza a ciklonok és anticiklonok útvonalát. Legalább ilyen fontosak a blokkoló anticiklonok, amelyek hosszabb időre stabilizálhatják a légkört egy adott térség felett, mint most is. Amikor egy ilyen magasnyomású rendszer napokra vagy akár hetekre megtelepszik Közép-Európa fölött, a felhőképződés visszaszorul, a napsugárzás akadálytalanul éri a felszínt, és kialakulhatnak a tartós hőhullámok, néha egy-egy zivatarral.
Az aszályok hátterében szintén elsősorban regionális folyamatok állnak. Ha a tavaszi és kora nyári csapadék elmarad, a talaj fokozatosan kiszárad. A száraz talaj kevesebb energiát használ fel párolgásra, ezért több energia marad a levegő melegítésére. Ez az
úgynevezett talaj–légkör visszacsatolás jelentősen fokozhatja a hőhullámokat, és tovább mélyítheti az aszályt. Magyarországon ez a folyamat gyakran sokkal fontosabb szerepet játszik a nyári extrém időjárás kialakulásában, mint az El Niño.
Természetesen nem lehet azt állítani, hogy az El Niño teljesen jelentéktelen lenne Európa számára. A globális légkör összekapcsolt rendszer, ezért a Csendes-óceánon zajló folyamatok közvetetten befolyásolhatják az északi félteke cirkulációs mintázatait is. Egyes kutatások szerint bizonyos El Niño-években Európa egyes régióiban gyakoribbak lehetnek bizonyos időjárási helyzetek. Ezek az összefüggések azonban jóval gyengébbek és bizonytalanabbak, mint azok, amelyeket a Csendes-óceán térségében vagy Amerikában tapasztalnak. Éppen ezért tudományos szempontból nem helyes azt állítani, hogy egy magyarországi hőhullámot vagy aszályt az El Niño okoz.
Az idei nyár esetleges szélsőségeinek értelmezésekor ezért elsősorban a klímaváltozásra, az európai légköri helyzetre, a jet stream viselkedésére, a blokkoló anticiklonokra és a talajnedvességi viszonyokra érdemes figyelni. Ezek azok a tényezők, amelyek közvetlenül alakítják a Kárpát-medence időjárását. Az El Niño legfeljebb a háttérben, a globális légköri rendszer egyik fontos szabályozójaként jelenik meg.
Összességében tehát elmondható, hogy az El Niño valóban kialakulóban van, és várhatóan jelentős hatással lesz a világ számos térségének időjárására. Magyarország esetében azonban túlzás lenne azt állítani, hogy ez határozza meg a nyarat. A hazai hőség és szárazság elsődleges okait továbbra is Európában, a regionális légköri folyamatokban és a klímaváltozás által megváltoztatott háttérfeltételekben kell keresnünk. Az El Niño fontos globális szereplő, de nem a magyar nyár fő rendezője.
