Kovács-Magosi Orsolya

Junior kutató

Robert Cox, a környezetkommunikáció egyik vezéralakja fogalmazta az egyik legfontosabb kommunikációs kérdést: „Tudva azt, hogy a természetes környezet néma és nem tud beszélni, vajon ki formálhat jogot a nevében arra, hogy ezt megtegye helyette?” Vajon a döntéshozók? A gazdasági elit tagjai? Vagy a tudósközösség? Esetleg olyan aktivisták, mint Greta Thunberg? Vidéken felnőve mindig is nagy felelősséget éreztem az engem körülvevő tájért és élőlényekért, a lokális értékekért. Aztán egyetemista koromban, Cox sorait olvasva felismertem, hogyan vehetne egy nagy „visszakanyart” az életem. A skandivasztika alapszak (ELTE, BTK), majd a nemzetközi kommunikáció mesterszak elvégzése után (BCE, TÁTK), kezdtem meg a PhD tanulmányaimat azzal a céllal, hogy feltárjam, hogyan gondolkoznak és mennyire érintettek a különböző generációk a környezetvédelmi kérdésekben. A Klímapolitikai Intézet társadalomtudományi kutatójaként mindezt még szélesebb spektrumon tudom megtenni. Az MCC alumnájaként pedig különösen nagy lehetőség számomra, hogy amit egykor itt kaptam, most vissza is adhatom.