A klímaváltozás következtében Magyarország borvidékein is tapasztalható az a folyamat, amelyet már a Kárpát-medence és Európa több bortermő vidékén is megfigyelhetünk: a melegedő éghajlat következtében egyre korábban kezdődik a szüret.
Néhány korai szőlőfajta esetében a gazdák már megkezdték a szüretet. A korai kezdés azonban nem csupán az idei év sajátossága, az elmúlt évtizedekben a szüretek időpontja egyre korábbra tolódott.
Az elmúlt évtizedekben a klímaváltozás következtében a hazai szőlőültetvényeken egyértelműen előrébb tolódott a szüret időpontja. A változás nem egy-egy szélsőséges év eredménye, hanem hosszabb távú tendencia, amely több hazai borvidéken is megfigyelhető.
Ennek egyik legfontosabb oka, hogy a szőlő hőigényes növény. Fejlődésének ütemét és érését alapvetően meghatározza a tenyészidőszak alatt rendelkezésre álló hőmennyiség. A melegebb tavasz és nyár, valamint a növekvő hőösszeg miatt a szőlő fenológiai fejlődése felgyorsul: korábban indul a vegetáció, hamarabb következik be a virágzás és a zsendülés, és korábban éri el azt az érettségi állapotot, amelynél a szüret megkezdhető.
Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a korábbi szüret miatt rosszabb minőségű szőlő vagy gyengébb bor készülne.
Sőt, Magyarország számos borvidékén (pl.Sopron, Zala, Somló) a melegedés az elmúlt évtizedekben kifejezetten kedvező változásokat hozott a szőlő érésében. A korábbi évtizedekben több fajtánál és több évjáratban éppen az jelentett problémát, hogy a tenyészidőszak végére nem állt rendelkezésre elegendő hő ahhoz, hogy a szőlő minden évben megfelelően beérjen. A magasabb hőösszeg ezt a korlátot részben megszüntette.
A biztosabb hőellátás azt jelenti, hogy a szőlő gyakrabban és megbízhatóbban éri el a kívánt érettségi állapotot. Ez nem pusztán magasabb cukortartalmat jelent. Az érés során változik a szerves savak mennyisége és aránya, kialakulnak az aromaanyagok, vörös szőlőfajtáknál pedig a héj és a mag fenolos vegyületei is érnek. A megfelelő hőmérsékleti viszonyok ezért sok termőhelyen kedvezőbb feltételeket teremtettek a teljesebb éréshez.
Ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy a vizsgált magyar borvidékeken az elmúlt évtizedekben javult a szőlő és a borok minőségi potenciálja, és egyre több kiváló évjárat született. A melegebb klíma tehát egy bizonyos tartományon belül nem feltétlenül hátrány, hanem éppen ellenkezőleg: egy korábbi termőhelyi korlátot oldhat fel.
A hőmérséklet mellett azonban a vízellátás is alapvető jelentőségű. A szőlőnek a tenyészidőszak első felében különösen fontos a megfelelő vízellátás a hajtás- és lombfejlődéshez, a virágzáshoz, a terméskötődéshez és a bogyók növekedéséhez. A tenyészidőszak második felében, a zsendülés és az érés során is szüksége van vízre, de ebben a szakaszban a mérsékelt vízstressz bizonyos körülmények között még kedvezően is hathat a minőségre, például a túlzott vegetatív növekedés visszafogásán keresztül.
A tartós és erős vízhiány azonban már egészen más helyzetet teremt. Ha az aszály magas hőmérséklettel párosul, a növény vízháztartása felborulhat, csökkenhet a fotoszintézis, és az érési folyamatok is károsodhatnak.
Ilyenkor jelenhet meg a kényszerérés is. Ez nem egyszerűen azt jelenti, hogy a szőlő „gyorsabban érik”. Szélsőséges hő- és vízstressz esetén az érés különböző folyamatai eltérő ütemben haladhatnak. A cukorfelhalmozódás, a savak változása, az aromaanyagok kialakulása és a fenolos érettség nem feltétlenül kerülnek egyszerre a kívánt szintre. A szőlő tehát lehet szüretre kész a cukortartalma alapján, miközben más minőségi paraméterei még nem optimálisak.
Ez a jövő egyik fontos kérdése.
Nem önmagában az a probléma, hogy egyre korábban szüretelünk. A korábbi szüret annak a jele, hogy a szőlő hamarabb jut el az éréshez szükséges hőösszeghez, és Magyarországon ennek az elmúlt évtizedekben sok esetben kifejezetten kedvező hatása volt a szőlő és a bor minőségére.
A kérdés inkább az, hogy meddig marad a melegebb éghajlat előnye a szőlő számára.
A magasabb hőösszeg ugyanis egy bizonyos határig segíti a beérést. Ha azonban a melegedéshez egyre gyakoribb és tartósabb hőhullámok, aszályok és szélsőséges vízhiány társulnak, akkor a korábbi érés mellett már megjelenhetnek az érési folyamatok egyensúlyának problémái is.
A magyar szőlőtermesztés szempontjából ezért nem az a legfontosabb kérdés, hogy korábban vagy később szüretelünk-e, hanem az, hogy a szőlő mikor éri el a különböző minőségi paraméterek szempontjából az optimális érettséget.
És ebben az elmúlt évtizedekben Magyarországon alapvető változás történt: a szőlő ma jóval hamarabb kapja meg azt a hőmennyiséget, amely korábban sok évjáratban csak később, vagy nem teljesen állt rendelkezésére.
Ezért lehet egyszerre igaz az, hogy egyre korábban szüretelünk, és közben egyre magasabb minőségű borokat készítünk.
Fontos megjegyezni, hogy ez a tendencia elsősorban a vizsgált dunántúli és észak-magyarországi borvidékekre vonatkozik, és nem általánosítható az Alföld borvidékeire. Az Alföldön a melegebb, szárazabb éghajlati viszonyok és az egyre gyakoribb aszályok már jóval komolyabb termesztési és gazdasági kihívást jelentenek a szőlőtermesztés számára
* a 2026-os adatok egyelőre három gazdától származnak a Zalai borvidékről, ezért az idei adat még nem tekinthető jellemző értéknek, és a szezon előrehaladtával változhat.
A teljes kutatás eredménye hamarosan Horticulture folyóiratban.
(Kép: soproniborvidek.hu)
