Az orosz-ukrán háború, az energiaválság és az olajembargó új fejezetet nyitott Európa történelmében. Az orosz fosszilis energiahordozókról való gyors leválás, a széntüzelésű erőművek leállítása és az atomenergia ellenesség miatt nem világos, honnan lesz energia az ipar és a háztartások számára. Az ellátásbiztonság szavatolása érdekében Európa visszatérni látszik a szénhez, ami viszont a klímavédelmi célok elérését sodorja veszélybe.
Az energiához kapcsolódó kibocsátások (közvetlen energiatermelés, épületek energiafelhasználása, közlekedés) adják a légkörbe juttatott üvegházhatású gázok több mint felét, ezért érthető, hogy a párizsi klímaegyezményben jelentősek az erre irányuló kibocsátáscsökkentési törekvések. A világ vezető politikusai legutóbb 2021 őszén Glasgow-ban, az ENSZ 26. éghajlatváltozási konferenciáján (COP26) találkoztak, ahol megállapodtak abban, hogy a globális felmelegedés – Párizsban megfogalmazott – 1,5 ◦C-os mértékét nem haladják meg.
A kibocsátáscsökkentés európai megoldását a fosszilis tüzelőanyagokról (szén, olaj, földgáz, lignit stb.) a megújuló, úgynevezett zöld energiaforrásokra való fokozatos átállásban látták. Így a légkörbe jutó üvegházhatású gázok mennyisége még oly mértékben csökkenthető lett volna, hogy a már említett cél néhány évtizeden belül elérhető legyen. A 195 aláíró ország közül, az EU 27 tagállamában elsőként állapodtak meg abban, hogy a kontinenst olyan pályára állítják, amely lehetővé teszi, hogy 2050-re az Európai Unió az első klímasemleges gazdasággá és társadalommá váljon. A COP26 konferencián azonban senki nem számolt azzal, hogy néhány hónappal később kirobban az orosz-ukrán háború, ami minden ezzel kapcsolatos forgatókönyvet átrajzol, teljesen a feje tetejére állítva Európa és a nyugati világ energia- és klímapolitikáját, illetve terveit.
Az úgynevezett zöld átállás és az Oroszország ellen hozott olajembargó azzal a nem kívánt következménnyel járt együtt, hogy Európa több országa kiszolgáltatott helyzetbe hozta az energiaszektorát, mivel elhanyagolta a fosszilis és nukleáris infrastruktúrája fejlesztését. Az európai vezetők túl későn eszméltek rá, hogy a helyettesítő megújuló energiatermelés még nem nyújt teljesen megbízható alternatívát.
A szén és olajembargó után és a gázembargó árnyékában ízelítőt kaptak az európai országok arról, hogy milyen lenne az életünk és orosz energiahordozók nélkül. Az orosz állami Gazprom cég az elmúlt napokban jelentősen csökkentette az Északi Áramlat-1 vezetéken áthaladó gáz mennyiségét, amit azzal indokolt, hogy a Siemens Energy késett a vezeték karbantartása során a kompresszorturbinák javításával.
Robert Habeck zöld szövetségi gazdasági miniszter szerint a kieső gáz miatt csökkenteni kell a gázfogyasztást a villamosenergia- és az ipari szektorban, és újra üzembe kell helyezni az egyszer már leállított, jelentős CO2 kibocsátás mellett működő széntüzelésű erőműveket.
A német gazdasági minisztérium szerint a széntüzelésű erőművek újra üzembe helyezésével akár 10 gigawatt kapacitással is növelhető a széntüzelés jelenlegi, amúgy jelentős 40 gigawattos szintje. Az erről szóló törvényjavaslatot július 8-án kell elfogadnia a Szövetségi Tanácsnak, azért, hogy sürgősen hatályba léphessen. A törvény hatályba lépésével, lehetővé válna, hogy az év hátralévő részében az erőművi gázfogyasztást szénnel pótolják, ezzel pedig jelentős mennyiségű földgázt lehetne megtakarítani a lakosság számára a téli fűtési szezonra. Az RWE már hétfőn közölte, hogy szükség esetén meghosszabbíthatja három, 300 megawattos (MW) barnaszenes erőművének működését. A széntüzelésű erőművek azonban nem teljes mértékben jelentenek alternatívát a földgáztüzelésűekhez képest, hiszen nem működtethetők olyan rugalmasan, mint a földgáz-tüzelésűek, a megújulók kiegyensúlyozására emiatt korlátozottan alkalmasak.
Ha széntüzelésű erőművek lépnek be a földgáztüzelésűek helyett, az időjárásfüggő megújuló áramtermelés kiegyensúlyozatlansága miatt rendszerszintű ellátásbiztonsági problémák keletkezhetnek.
A németek kibocsátáscsökkentési ambícióit ismerve az is meglepő, hogy 2021 végén bezárt három, dekarbonizált áramtermelő atomerőművet nem tervezik újra nyitni, amely klímavédelmi szempontból előnyösebb lépés lenne
A hírek alapján Európában több tagállam is követheti a németek példáját és visszaállhatnak széntüzelésű energiára. Németország után Olaszország, Ausztria és Hollandia is mind jelezték, hogy a széntüzelésű erőművek segíthetnek átvészelni ezt az átmeneti időszakot. Ezzel azonban nagymértékben megváltozna a fenti országok ÜHG kibocsátási helyzetképe. Az újra belépő széntüzelésű erőművek miatt a német kibocsátás éves szinten 3%-kal, Olaszországé 10%-kal, Hollandiáé 9%-kal, míg Ausztriáé 4%-kal emelkedne.
A holland kormány közölte, hogy megszünteti a széntüzelésű erőművek termelési korlátozását és aktiválja az energiaválság-terv első szakaszát. Korábban Hollandia még 35%-ban határozta meg a széntüzelésű erőművek kapacitását a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében, jelenlegi állás szerint azonban 2024-ig ismét teljes kapacitásukon működhetnek, és az ezzel megtakarított gázt a fűtési szezonra tervezik eltárolni.
Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a Párizsi Megállapodásban jelzett klímavédelmi és kibocsátási célok a mostani háborús- és energiabiztonsági helyzetben nehezen teljesíthetők, különösen úgy, hogy az Európai Unió több országa is növelni fogja a szénerőművek termelését, ami a klímavédelmi célok elérését kétféleképpen is akadályozni fogja. Egyrészt a széntüzelés a villamosenergiatermelés leginkább szennyező formája, átlagosan dupla annyi szén-dioxidot bocsátanak ki, mint a földgáztüzelésű erőművek. Másrészt a szenes erőművekkel nem lehet hatékonyan kiegyensúlyozni a megújuló áramtermelést, tehát ez utóbbi is visszaszorulhat. Ha olyan országok, mint az atomenergiaellenes Ausztria, Németország vagy Hollandia korábban észbe kap, akkor most elkerülhető lett volna a Párizsi Megállapodás végrehajtásában várható hátralépés, egyúttal könnyebben megúszhatta volna Európa az energiaválságot.
