A konferencia központi témája az ázsiai geopolitikai kockázatok voltak a fenntarthatóság tükrében.
Dr. Zay Balázs, a Klímapolitikai Intézet vezető kutatója előadásban elmondta, hogy a világban és Európában egyre gyorsuló elektrifikációval lehet számolni, azonban a jó hír, hogy a jelenlegi trendek alapján a többletet lehetséges megújuló energiával fedezni. Így hamarosan bekövetkezhet a szén-dioxid kibocsátási csúcs.
Miközben Európa a globális üvegházhatású gázkibocsátásnak csak 6,1%-ért felelős, a klímaváltozás hatásainak az egyik legjobban kitett térség. A felmelegedés mértéke itt az évszázad végéig elérheti a 6 Celsius fokot is. Emiatt a túl ambiciózus mitigációs célok helyett az adaptációra kellene a hangsúlyt helyezni, másképp Európa nem tudja megőrizni a versenyképességét.
A legnagyobb hátrányunk, hogy az Európai Unió mind fosszilis energiahordozókból, mind a fenntartható energiatermeléshez szükséges ritkaföldfémekből és nehézfémekből importra szorul, ami versenyhátrányt és kiszolgáltatottságot okoz.
A szankciók ellenére áramlik Európába az orosz olaj és földgáz, miközben a kiszolgáltatottságunk az amerikai exporttal szemben folyamatosan növekszik.
A megújuló technológiákhoz szükséges nehézritkaföldfém-ellátásának 100%-át Kína biztosítja, emellett a feldolgozóipar nagyrésze is Kínához kötődik. Ezen a függésen próbál enyhíteni a kritikus fontosságú nyersanyagokról szóló európai rendelet, de versenyképes villamosenergia árakra csak nagyobb diverzifikációval és az atomenergia részarányának növelésével van racionalitás.
Az előadás után Dr. Horváth Levente, az Eurázsiai Központ igazgatójával közös panelbeszélgetésben vettünk részt.
