A Klímapolitikai Intézet vendége volt Allan Savory, a talajmegújító mezőgazdaság koncepciójának úttörője, aki világszinten is jelentős ismertségre tett szert természetes élőhely-helyreállítási projektjeivel, melyeket legeltető állattartással visz véghez. Mr. Savory közel hetvenéves szakmai tapasztalattal a háta mögött válaszolt kérdéseinkre.
Kifejtette, miért nehéz definiálni a talajmegújító gazdálkodás fogalmát, és mik a veszélyei annak, ha az ilyen és ehhez hasonló fogalmak természetvédelmi törekvés helyett marketingtermékké válnak. Beszélt emellett az élelmiszeriparban manapság népszerű trendekről, a vegánságról és a műhúsról. Kijelentette, hogy ezek sem a klímaváltozást, sem a környezeti válságot nem fogják megoldani.
Ehhez kapcsolódva bővebben is kifejtette, hogy a tüneteket orvosló megoldási javaslataink, mint például a karbonkereskedelmi rendszer sem fogják megoldani a problémáinkat, hiszen a klímaváltozást és az élővilág pusztulását nem a húsevés és nem is a fosszilis energiahordozók okozzák, hanem az emberek. Ez azt jelenti, hogy nem a termelési folyamatainkat okolhatjuk a nehézségeinkért, azokat menedzsment hibák okozzák.
A legeltetéssel történő élőhelyrestauráció ellenzőinek véleményére reflektálva elmondta, hogy érthető álláspont az állattartást okolni a környezetpusztításért, hiszen az emberiségnek sokezeréves tapasztalata van arra vonatkozóan, hogy ahova állatokat terel, ott elpusztul az élővilág. Módszere gyakorlati lépéseinek ismertetése során azonban rávilágított, hogy miért működik mégis a koncepció, és hogyan sikerült vele többmillió hektárnyi területet helyreállítani világszerte.
A mezőgazdaság és az élelmiszerbiztonság jövőjét fényesnek látja abban az esetben, ha e területek elsőszámú érdekeltjei, a gazdálkodók nagyobb szerepet kapnak a szektor irányításában, és a jövőben kevésbé lesz intézményesített az agrárium. Véleménye szerint jelenleg azért alkalmazzák tömegesen a rossz mezőgazdasági praktikákat Magyarországon és az EU-ban, mert ezért jár nekik támogatás, miközben tisztában vannak vele, hogy ezek a gyakorlatok nem jók. Hogyha azonban hagynánk, hogy – nem csak a mezőgazdaságban, hanem az élet más területein is – az intézmények helyett minél inkább az emberek irányítsák a folyamatokat, az minden szempontból előnyösen hatna az emberiség jövőjére.
