A zöld átmenet kihívásai: Kínával, vagy nélküle?

A periódusos táblázat lantántól lutéciumig tartó elemeit lantanoidáknak, vagy más néven ritkaföldfémeknek nevezzük (ide tartozik még az ittrium és a szkandium is). Fizikai tulajdonságaikat tekintve, felhasználhatóságuk rendkívül sokrétű. Először a 2010-es években terelődött rájuk a nemzetközi sajtó figyelme, addig csupán a bányászati és a technológiai ipar egyes szegmenseiben volt jelentőségük. A fordulatot a Senkaku- (Diaoyudao) szigetek közelében történt kínai-japán haditengerészeti incidens váltotta ki 2010 szeptemberében. Ennek a következménye az volt, hogy Kína nyomásgyakorlás céljából leállította a ritkaföldfémek exportját Japánba. Ez az eset nem csak egy fontos mérföldkő volt Kína globális ambícióiban, de az embargót követő nemzetközi sokkhullám rávilágított, hogy az egyébként elengedhetetlen ritkaföldfém feldolgozás 70%-a (2022), a Kínai Népköztársaság kezében összpontosul. 

A ritkaföldfémek bányászata a 20. század második felének első két évtizedében vált jelentőssé. Ekkor még az Egyesült Államok volt vezető szerepben, de a nyolcvanas évek közepétől Kína is megjelent a piacon. Az ezredfordulón gyökeres változás következett be a ritkaföldfémek kitermelése kapcsán. Az Egyesült Államok lelőhelyei beszűkültek, folyamatosan vesztett piaci súlyából, így Kína elindulhatott a piac monopolizálása útján, mely mára a zöld átmenet lejtőjén felfelé kaptató nyugati világ egyik legnagyobb, megoldhatatlannak és kikerülhetetlennek tűnő problémája. A ritkaföldfémek modern világunk elengedhetetlen alapanyagai, melyek felhasználhatósága rendkívül sokrétű, többek között alkalmazzák őket az elektronikai és elektrotechnikai iparban, hibrid járművekben, szél- és naperőművekben, repülőgépek sugárhajtóműveiben, rakéták irányítóberendezéseiben, használatosak energiatároló akkumulátorcellák létrehozásához szükséges elegyekben, forradalmasították a mágneses tervezést legfőképp az elektromos motorok és elektromos generátorok esetében és még sorolhatnánk felhasználhatóságuk szinte végtelen halmazát.

A fentiekben említett 2010-es ritkaföldfém válság valószínűleg nem az első és nem is az utolsó eset. Az Egyesült Államok és Kína kereskedelmi háborúja és nagyhatalmi versengése további ehhez hasonló vagy ádázabb helyzeteket eredményezhet a közeljövőben. 

Az USA igyekszik alternatív lelőhelyeket felkutatni és más innovatív megoldásokat találni és alkalmazni, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az erre a célra 2013-ban létrehozott Energiainnovációs Központ, melynek létrehozásával valójában informálisan beismerte, hogy a harc a ritkaföldfém piacért rövidtávon elveszett.  Egy Kínától „messze” kialakított új globális ellátási lánc további feldolgozást, gyártási kapacitást, időt, pénzt és beruházásokat igényel úgy, hogy a geológiai felmérések szerint a világ ritkaföldfém-tartalékainak mintegy 37-48%-a Kínában (Belső-Mongóliában) található, a feldolgozóiparnak pedig a 70%-a. Kína monopol piaci helyzete tehát nem egy világgazdasági anomália, hanem egy fókuszált hosszútávú tervezés és stratégia következménye, melyet a nyugati kapitalizmus következetesen elvet. 

A kínai pozíciót csak tovább erősítette a 2015-ös párizsi COP21 konferencia, ahol a résztvevő felek hivatalosan is elismerték, hogy a klímaváltozás globális kihívássá nőtt. Kezelésének kulcsát a megújuló energiaforrások alkalmazásának a gyors felpörgetésében látták a résztvevő államok. A megújulóenergia kapacitások további erőteljes növelése azonban a ritkaföldfémekhez való szabad hozzáféréstől függ.

A kétségkívül pozitív szerep mellett sajnos negatívak is vannak.  A ritkaföldfémek kiterjedt alkalmazása kikerülhetetlen környezeti és humánegészségügyi dilemmákat is fölvet. A ritkaföldfémek egy része közvetlen érintkezéskor káros az emberi egészségre, másrészt kitermelésük és finomításuk rendkívül környezetkárosító hatású ipari tevékenység. 

Melléktermékei rákkeltő nehézfémek, tórium és urán, melyeket óriási mesterséges tavakban tárolnak a kitermelési helyszínhez közel. Riasztó példa a belső-mongóliai Baotou városának környezete, amely pár év alatt teljesen lepusztult és a Hold látképéhez hasonlóvá változott. 

Bár vannak rá törekvések, de Kína megkerülése a ritkaföldfémek piacán szinte lehetetlen, hiszen – mint ahogy az előzőekben is kifejtettük  - ezen elemek ellátási láncának súlypontja Kínában van. Az Európai Unió Green Deal-je és a 2015-ös COP21 konferencia karbonsemleges vállalásai a kínai ritkaföldfém készletek nélkül értelmezhetetlenek. 2023 nyarán Kína regisztrációs kötelezettséget vezetett be a galliumot- és a germániumot termelő, illetve ezekkel kereskedő cégek számára.

Ezzel állami kontroll alá vonta ezen ritkaföldfémek exportját, amelyeket egyébként nagy sebességű számítógépes chipekben, elektromos járművekben, optikai kábelekben, katonai radarokban, éjjellátó és hőkövető berendezésekben is használnak. Mint ahogy a múltban erre már volt példa Kína nem fél a kereskedelmi korlátozások bevezetésétől, ha gazdasági, politikai és diplomáciai érdekei ezt kívánják. A Kínai Népköztársaság ritkaföldfémjei – csakúgy, mint az orosz-ukrán háborút megelőző időszakban az Oroszországi Föderációból érkező vezetékes gáz-és olaj – elengedhetetlen összetevői a zöld átmenetben hegynek felfelé kaptató európai országok energia ellátásának és több lábon álló energiamixének.

Úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a zöld átmenet az európai orosz gázfüggőséget kínai ritkaföldfém függőséggé változtathatja alternatívák híjján.