Voltak rövid időszakok, amikor Magyarország villamosenergia fogyasztásához nagy mértékben hozzá tudtak járulni az időjárásfüggő megújulók (nap- és szélerőművek), sőt még exportra is futotta belőle. Jelenti-e ez azt, hogy nincs szükség új fosszilis erőművek építésére? Egyértelműen nem, az időjárás függő megújuló energiatermelés csak órákra tudja fedezni az ország energiaigényét, ráadásul épp a fogyasztási völgyek alatt, ami nagy kihívás elé állítja a rendszerirányítót az egyensúly fenntartásában.
Nemzeti ünnepünk után végre megérkezett a régóta várt tavasz. A nem túl meleg, napsütéses idő a kirándulás és kerti munka mellett kedvező feltételeket biztosított a hazai napenergia termelésnek is. Az immáron 2630 MW-ra nőtt beépített ipari naperőművi (50 kW feletti) fotovoltaikus kapacitás március 18-án negyedórára új termelési csúcsot állított fel, elérte a 2365 MW-ot.
Adatok forrása: https://mavir.hu
Ezzel egy másik csúcsdöntés is született, a karbonmentesen termelő erőművek (atom-, víz-, szél- és naperőművek) termelése délelőtt fél 11-től délután fél 3-ig meghaladta az ország teljes völgy időszaki áramfogyasztásának 100 százalékát. Számszerűleg a fogyasztásunk 65 %-át megújuló termelésből fedeztük, ebből az ipari naperőművek 56,5 %-ot tettek ki. Ipari termelés mellett jelentősen termelhettek a háztartási méretű kiserőművek (HMKE) 1632 MW kapacitása is, azonban ezt nehéz megbecsülni, mivel a lakossági napelemek tájolása nem olyan professzionális, mint a nagy parkoknak, illetve az így termelt energia a termelés környezetében került felhasználásra.
A csúcsdöntögetéshez az is kellett, hogy a napelemparkok a névleges kapacitásuk 90%-án termeljenek, ami lényegében a hazánkban elérhető legmagasabb érték, ami idén eddig csak negyedórára állt fenn. A Paksi Atomerőmű, ha épp nincs karbantartás akkor folyamatosan 100 százalék körüli kihasználtsággal üzemel, szemben a napelemek kihasználtsága tavaly például 17 százalék körül alakult. Ez vezet ahhoz, hogy március 18-át egészében nézve, az import-export szaldó minimális és maximális értéke közötti ingadozás rendkívül jelentős, 3 593 MW volt. Tehát, amíg a déli órákban 1545 MW áramot tudtunk exportálni, addig a koraesti órákban 2048 MW-ot importáltunk, ami felér a teljes hazai atomenergia termeléssel. A ráutaltság az európai hálózatra várhatóan az év során energia tárolási lehetőségek nélkül tovább növekszik.
Forrás: https://mavir.hu
A hálózati egyensúly megtartása érdekében az időjárás függő megújulók kiegyenlítése során a földgáz tüzelésű erőművekre és az export-import lehetőségére is jelentős szerep hárult. Az erőművi leszabályozás mértéke a nap során elérte az 433 MW-ot. A megfelelő export lehetőség nélkül az egyensúly megtartása érdekében ismételten le kellett volna terhelni Magyarország legolcsóbb áramát termelő Paksi Atomerőművét, ahogy az év elején is történt a nagy mennyiségű európai zöld áram miatt.
Az időjárás függő megújulók térnyerésével az európai döntéshozóknak hamarosan választ kell adniuk arra a kérdésre, hogy mihez kezdjen a fölösleges energiával? A fotovoltaikus panelek jelenlegi telepítési ütemével a napsütötte órákban a napenergia termelés egyre gyakrabban a fogyasztást meghaladó többlet áramot fog eredményezi a völgy időszakokban, ami már maguknak a megújulóknak a leszabályozását is szükségessé teheti, míg a csúcsidőszakok kielégítése és a hálózati kiegyenlítés egyre inkább a földgáz és olajtüzelésre fog támaszkodni.
Arról nem is beszélve, hogy az alaperőművek (nukleáris és szén) leterhelése műszakilag kevésbé lehetséges, gazdaságilag pedig kifejezetten ellenjavalt. Vagyis amíg rendszerfenntartási oldalon egyre magasabb költségek adódnak, addig az energia ára a közeljövőben napközben akár negatívba is fordulhat, míg délután és reggeli órákban, amikor a legmagasabb a villamos energia fogyasztás, jelentős költségnövekedés alakulhat ki.
Fogyasztói oldalon a piaci árazás azzal járna együtt, hogy napsütéses időben a nap közepén olcsón vételezhetnénk áramot, míg más esetben sokkal drágábban juthatnánk villamos energiához, hiszen a megújulók kikompenzálásának a költségét végső soron a fogyasztónak kell viselnie. Emiatt nem lehet arra számítani, hogy piaci alapon bármely kereskedő a rögzített áraknál kedvezőbb feltételeket tudna villamos energiát kínálni.
Arra az anomáliára, hogy a megújulók térnyerésével a kiegyenlítő energia iránti igény is növekszik az energiatárolási megoldások elterjedése (szivattyús víztározás, akkumulátor parkok, hidrogén völgyek létrehozása) jelentene megoldást. A hazai hálózat túlterheltségét a „szabad csatlakozási kapacitás hiányában” mutatkoztott meg először, vagyis amikor a hálózatra termelő, mind a visszwattos, időjárásfüggő ipari termelők csak úgy csatlakozhattak, ha rendelkeznek a beépített teljesítmény 30%-nak megfelelő kiegyenlítőenergia-szabályozási képeségekkel. Azonban igazán még egyik új technológia sem kifizetődő. Nagyából legalább másfélszer többe kerül a zöld hidrogén előállítása, mint metánból kémiai eljárással legyártani. A lítium ion akkumulátor pedig fajlagosan még mindig sokkal drágább (legyártás, élettartam, feszültség transzformálás, AC-DC-AC átalakítás), mint ha földgázt használunk a kiegyenlítésre. Ennek ellenére az Energiaügyi Minisztérium már elkezdte az előkészítését az iparági szereplőket célzó akkumulátoros energiatárolók létesítését ösztönző pályázatának.
Ezzel együtt a magyar kormány a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszközből nagyából 306 milliárd Forintot kíván hálózatfejlesztésre és az energiatárolási lehetőségek fejlesztésére költeni, ami a megújuló energiatermelés növekedése tett szükségessé. Ennek nyomán az E.ON Hungária csoport már bejelentette, hogy kormányzati előfinanszírozással egy 74 milliárd forintos hálózatfejlesztést indít, ami újból elérhetővé teszi az ipari mellett a február végére már 1632 MW-ra hízott lakossági szereplők számára is a hálózatra való csatlakozást.
A fejlesztésekre az önerőt az elosztók a rendszerhasználati díjakból teremtik elő, ami sokak szerint magas, de a hálózatfejlesztési költségekhez mérten ez egyáltalán nincs így. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal, valamint az osztrák szabályozó hatóság, az Energie-Control Austria februári nemzetközi lakossági villamos energia árakat és földgázárakat összehasonlító vizsgálata alapján a magyar rendszerhasználati díj mértéke nem kirívóan magas. A villamosenergia esetében Párizs, Brüsszel, Bécs, Koppenhága, Amszterdam, Luxemburg, Prága, London, Berlin és Dublin lakossága is magasabb rendszerhasználati díjat köteles fizetni.
