Magyarország orosz kőolajtól való függősége összetett kérdés. Jó hír, hogy az orosz szállítások esetleges leállása csak mérsékelt üzemanyaghiánnyal járna Magyarországon: elméletben az Adria vezeték és a Dunai Finomító, valamint a késztermék import képes lenne biztosítani a hazai üzemanyagellátást. Ugyanakkor árnyalja a képet, hogy a MOL finomítói elsősorban az orosz eredetű REB (Russian Export Blend) olaj feldolgozására lettek optimalizálva, nem pedig a tengeri kőolajra. Az eltérő típusú olajok kémiai összetétele jelentősen különbözik, így az átállás komoly, szigorúan ellenőrzött és időigényes folyamatot igényel. A MOL „Shape Tomorrow” stratégiája szerint a biztonságos leválás elméletben 2026 végére valósulhat meg. Mindeközben a szankciók széles skálája ellenére Oroszországnak az EU-ba irányuló fosszilis tüzelőanyag importja összesen 21,9 milliárd eurót tett ki, melynek csak töredéke kötődik Magyarországhoz.
A leválás költségvonzatai sem elhanyagolhatók. Már önmagukban a műszaki akadályok is többletkiadást jelentenek, nem beszélve arról, hogy a Dunai Finomító teljes átállása több évet és akár 700 millió dolláros beruházást igényelhet. Ezt végső soron a fogyasztók, tehát a magyar és szlovák lakosság fizetné meg. A pozsonyi finomító helyzete még nehezebb. Ott a Dunai Finomítóhoz hasonló beruházások – amelyek 30–35%-ban lehetővé teszik tengeri olaj feldolgozását – még csak kezdeti fázisban tartanak.
A kihívások nem kizárólag technológiai jellegűek. Horvátország 2022-ben 80%-kal emelte meg a tranzitdíjat, majd két és félszeres emelésről szóltak a hírek, amit Magyarország monopolhelyzettel való visszaélésként értékelt. Szijjártó Péter külügyminiszter az Európai Bizottság beavatkozását kérte az ügyben. A Bizottság elkötelezettsége a piaci verseny fenntartására nem olyan erős, mint a vágy az Oroszország elleni fellépésre.
A Center for the Study of Democracy (CSD) és a Centre for Research on Energy and Clean Air (CREA) egy 444.hu által hivatkozott tanulmánya szerint Magyarország és Szlovákia együttesen 5,4 milliárd euróval járult hozzá az orosz költségvetéshez. Bár az orosz olaj- és gázfüggés felszámolása fontos cél, a leválás költségei várhatóan ennél is magasabbak lennének, miközben az Európai Unió nem mutat hajlandóságot arra, hogy ne csak Ukrajna mellett álljon ki, hanem a saját tagállamait is támogassa. Geopolitikai értelemben pedig a függőség felszámolásának lenne racionalitása, vagyis a diverzifikációnak, nem pedig új függőség kialakításának.
Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a Bloomberg adatai szerint 2024-ben az Európai Unió nyugati országai 15,5 millió tonna orosz LNG-t importáltak, ami a valaha volt legmagasabb érték. A Reuters adatai szerint 2025 első négy hónapjában Oroszország biztosította Európa teljes LNG-importjának körülbelül 15%-át, ezzel az Egyesült Államok után (amely az import mintegy 55%-át adta) továbbra is a második legnagyobb beszállító. Az orosz LNG fő európai importőrei pedig olyan országok, akik könnyen tudnának más forrást találni, úgymint: Belgium, Franciaország és Spanyolország.
A kőolaj és a finomított termékek behozatala szintén jelentős. Becslések szerint az orosz tengeri nyersolaj-export több, mint 80%-át árnyékflotta hajói szállítják. Az olaj rendeltetési helye átcímkézés után, a szankciókat kijátszva az Európai Unió. 2024-ben az indiai finomítók a nyersolaj 39%-át Oroszországból szerezték be, szemben a 2021-es 2%-kal. A Jamnagar-finomító esetében ez az arány 70% volt. India ezzel az EU legnagyobb üzemanyagszállítójává vált 2024-re, megelőzve Szaúd-Arábiát. Az indiai export értéke elérte a 20,5 milliárd dollárt, ami 250%-os növekedés 2019-hez képest, mindezt az olcsó orosz nyersanyag és az azt szankcionáló EU számára történő nemzetközi árakon történő továbbértékesítés tette lehetővé. Például Hollandia finomított termékimportja 2023-ban 115%-kal nőtt, főként Indiából. Görögország a törökországi átrakodások révén 2024 első félévében 43%-kal több átcímkézett dízelt importált, mint 2022-ben. Franciaországban 2024 májusában az indiai jet üzemanyag-import napi 126 000 hordóra nőtt, ami rekordot jelentett. Az indiai finomítók közbeiktatásának gyakorlata 2023-2024 között mintegy 7,7 milliárd dollár bevételt generált Oroszország számára. A CREA elemzése szerint a szankciók széles skálája és az orosz energiától való függőség jelentette fenyegetés ellenére a Oroszországnak közvetlenül az EU-ba irányuló fosszilis tüzelőanyagok importja a háború kezdete óta összesen 21,9 milliárd eurót tesz ki, vagyis körülbelül négyszer annyit, mint amennyit Magyarország és Szlovákia kényszerből költött orosz eredetű kőolajra és földgázra.
Visszatérve a magyar olajellátásra, az jelenleg két fő csatornára épül: az orosz Barátság (Druzhba) vezetékre és a horvát Adria vezetékre. A Barátság vezeték jelenleg évi 8 millió tonna orosz olajat szállít Magyarországra a két ukrán ágon keresztül. A vezeték kapacitása (évi 13 millió tonna) jelenleg nem teljesen kihasznált, ami lehetőséget teremt a horvát és szerb útvonalakkal való kombinálásra
Az Adria kőolajvezeték jelenleg a legfontosabb alternatíva az orosz olaj kiváltására. A horvát JANAF vállalat által üzemeltetett infrastruktúra technikai kapacitása évi 24 millió tonna, de a gyakorlati kapacitás vitatott. A magyar fél szerint a Magyarországra vezető szakasz 11,8 millió tonna/év-es kapacitással rendelkezik, míg a horvátok szerint speciális súrlódáscsökkentő anyagok (DRA) használatával 14,3–14,4 millió tonnára növelhető a szállítási kapacitás. Ez elvben elegendő lenne Magyarország (8,1 millió tonna) és Szlovákia (6,1 millió tonna) együttes igényeinek fedezésére, de a gyakorlat ezt nem igazolta. Az Adria vezeték elvileg képes lenne Szlovákiát is ellátni, mivel a vezeték Magyarországon keresztül kapcsolódik a Barátság vezetékhez Šahy-nál, Szlovákiában.
2025 februárjában jelentették be egy új magyar–szerb kőolajvezeték megépítését, amely várhatóan 2027-re válhat működőképessé. A vezeték a százhalombattai finomítót kötné össze a szerb Röszk-Újvidék szakasszal, lehetővé téve a szerb NIS finomítóval való kölcsönös ellátást. Ez a lépés nemcsak növeli az energiabiztonságot, hanem erősíti a közép-európai energia-integrációt is.
Ezen kívül a Transzalpin vezeték (Transalpine Pipeline) is stratégiai jelentőségű. Olaszországból (Trieszt) indul, és Ausztrián, Németországon keresztül a Cseh Köztársaságig tart. Bár közvetlenül nem kapcsolódik Magyarországhoz, reverzibilis üzemmódja lehetővé tenné Szlovákia ellátását, így tehermentesíthetné a magyar útvonalakat. A jövőbeni megoldások ellenére, a pozsonyi finomító jelenlegi műszaki állapota komoly akadályt jelent a nem orosz olaj feldolgozására, és az ellátási kapacitások is korlátozottak. A leváláshoz új beszerzési útvonalak kiépítése és meglévők bővítése szükséges, ami Szlovákia számára még költségesebb és technikailag is bonyolultabb lenne, mint Magyarországnak.
A helyzet tehát nem fekete-fehér. Magyarország és Szlovákia nem politikai megfontolásból tartanak ki az orosz kőolaj mellett, hanem gyakorlati okokból. A nyugati országok magatartása is érthető, hiszen az orosz energiahordozók kiesése az európai piacról tovább szűkítené a kínálatot, ami tovább drágulást okozna, ami már így is jelentős a háború előtti évtizedhez képest. A különbség, hogy míg Nyugat-Európa választhat, addig Közép-Európa kényszerpályán mozog.
Forrás:
https://en.usm.media/bloomberg-eu-imports-of-russian-lng-break-records/
