A dohányzás nem csupán az egészségre, a környezetre is súlyosan káros. Vannak becslések, melyek szerint a biodiverzitás pusztulásának 2-8 százalékáért maga a dohányzás, a dohányipar és a dohányzás környezeti hatásai okolhatók.
Bár a dohányzás gyakorisága a magas jövedelmű országokban csökkent az elmúlt 10 évben, a teljes földi lakosságot nézve ez 2-3 százalékkal növekszik, mellyel párhuzamosan, sőt kissé intenzívebben a környezeti szennyezés is egyre súlyosabb.
Ma már köztudott, hogy a dohányzás egészségre gyakorolt negatív hatásai jelentősek. Gyakorlatilag az emberi szervezet teljes egészét érinti, a légzőszervektől, a szív- és érrendszeren át az agyi működésig. Aki dohányzik, számos káros tényezőnek és következményes negatív hatásnak, betegségnek teszi ki magát, mivel a dohányfüst kátrányt, szén-monoxidot, benzolt, nikotint, policiklikus szénhidrogéneket, nitrózaminokat, ciánhidrogént, radioaktív poloniumot, arzént és még 7000 különböző más toxikus anyagot tartalmaz.
Sokan úgy gondolják, hogy a dohányzás gazdasági, egészségügyi és társadalmi hatásai mellett, eltörpülnek a környezetiek. Pedig ez koránt sincs így. Az Európai Unióban a dohányzás évente 100-150 millió euró környezeti kárt okoz. Kezdve a dohány termesztésétől, a művelésen át a gyártásig és a fogyasztásig. Ezt hívjuk dohány-életciklusnak.
A dohányzás által okozott légszennyezés köztudott, de a káros hatások az egész ellátási láncban megtalálhatók, és igen összetettek.
Világszerte évente mintegy 3,5-4 millió hektárnyi természetes területet változtatnak mezőgazdasági és ipari területté azért, hogy dohányt termeszthessenek. Becslések szerint ebből az illegális földterületek nagysága elérheti a 0,2-0,5 millió hektárt, ahol semmilyen környezeti szabályozást nem tartanak be. A dohánytermesztés emellett évente 300 ezer hektár erdőirtásért és talaj-degradációért is felelős, továbbá a termesztés során számottevő víz és talajszennyezés is megfigyelhető.
Több országban engedélyezett olyan permetezőszerek használata, melyek nem csak a dohánynövény károkozóit pusztítja el, hanem az olyan hasznos állatokat is, mint a méhek, hangyák, sőt, esetenként még kistestű madarakat is.
Az Egyesült Államok Ohio államában csordogáló Pond-patak (Pond Creek) teljes halállománya kipusztult az 1990-es évek elején a nitritek és nitrátok vízbe kerülésével. A dohánytermesztéshez használt műtrágyából a patak vízébe jutó vegyületek (foszfátok, ammóniumsók, karbamid, káliumsók) eutrofizációhoz vezettek, melynek következményei a mai napig megfigyelhetők.
A dohánytermékek gyártásához túlnyomórészt fosszilis tüzelőanyagot használnak a mai napig. A hagyományos, nem megújuló energia aránya még mindig 90 százalék feletti a dohányiparban, bár a legnagyobb európai és amerikai dohánygyártó vállalatok 2050-ig 50 százalékra szeretnék növelni a megújuló energia felhasználásával gyártott dohánytermékek arányát.
A hagyományos, égéssel járó dohánytermékeknek meglepően magas a szén-dioxid kibocsátása és szignifikáns humán- és állategészségügyi hatása is van. Megfigyelték, hogy azoknál a négylábú háziállatoknál, amelyek rendszeresen dohányfüstben (hagyományos cigaretta) élnek, 400 százalékkal nagyobb az esélye, hogy daganatos megbetegedést kapnak, és 600 százalékkal nagyobb az esélye, hogy asztmásak legyenek, mint a tiszta környezetben élő társaiknak.
De nem csak a szűkebb környezetre van negatív hatással a dohányzás. Évente kb. 85-90 millió tonna szén-dioxid kerül a légkörbe a dohányiparból, melynek 10 százalékáért már a hevített dohánytermékek és az e-cigaretták ipara tehet. Ugyanis nem csak a dohány égése, hanem a dohánytermékek és a kiegészítők gyártása is üvegházhatású gázok kibocsátásával jár. Az új típusú hevített dohánytermékek 10-12 millió tonna metán és kb. 5-8 millió tonna dinitrogén-oxid kibocsátásáért felelősek évente.
A dohányipar nagymértékben támaszkodik az energiaintenzív szállítási módokra, melyek (víz, közút, vasút) együtt kb. 100-150 millió szén-dioxid, metán, ózon és dinitrogén-oxid kibocsátásért felelnek. Ráadásul nehéz fémek és nikotin kerülhet melléktermékként a vizekbe. Évente kb. 50-80 millió euró kárt okoznak az európai gazdaságnak a dohánytermékekből az édes- és tengervizekbe kerülő nehézfémek, és akár halpopulációk lokális kipusztulását is eredményezhetik.
1.ábra A dohány-ciklus vázlatos környezetszennyező hatása.
Az alapábra forrása: Unfairtobacco
Manapság az eldobált cigarettacsikk az egyik legszennyezőbb hulladék. Bár sokan tévesen úgy hiszik, hogy a dohánytermékek szűrői is könnyen lebomló papírból készülnek, valójában a füstszűrők anyaga cellulóz-acetát, egy módosított cellulózból készült „bioműanyag”. Ez a hagyományos műanyagokhoz képest kissé rövidebb idő alatt bomlik le, de a filterek így is nagy mértékben hozzájárulnak a világszerte tapasztalható mikroműanyag-szennyezéshez. A szűrők emellett számos más anyagot – kormot, kátrányt, nehézfémeket, arzént, benzolt – is tartalmaznak, amelyek az eldobott filterekből folyamatosan beoldódnak a talajba, illetve a felszíni- és felszínalatti vizekbe.
Évente 4,5 milliárd cigarettacsikket nem ártalmatlanítanak megfelelően szerte a világon, ami több mint 725 ezer tonna mérgező hulladékot jelent. A Föld szinte minden pontján találkozhat az ember eldobott csikkel, találtak 1500 méter mélyen az Atlanti-óceánban, 3800 méter magasan Svájcban, a Szaharában és a Góbi-sivatagban, de még a kietlen orosz tundrán is.
Rendkívül fontos lenne tehát a tudatosság erősítése ezen a téren, figyelve a dohányzás ilyen jellegű környezeti ártalmaira. Ha valaki aktív dohányos, az egyik fontos dolog, amit megtehet a környezete védelmében, ha a csikkeket mindig a megfelelő hulladékgyűjtőbe helyezi.
Az egyszer használatos műanyagtermékek, így a dohánytermékek szűrői esetében is, a tudatosságnövelés érdekében az Európai Unió 2021 júliusától kötelező jelölést vezetett be. Így például a cigarettás dobozokon is fel kell tűntetni a „műanyagot tartalmazó szűrő” figyelmeztetést. A jelölés célja az, hogy tájékoztassa a felnőtt fogyasztókat arról, hogy ezeket a termékeket nem szabad eldobni, hanem a környezet védelme érdekében a megfelelő hulladékgyűjtőkbe kell elhelyezni.
Szerencsére a dohányzás egyre inkább visszaszorulóban van a fejlett országokban. A tudomány és a technológia fejlődésének köszönhetően ma már azoknak is van lehetőségük az ártalmak csökkentésre, akik valamiért nem akarnak vagy nem tudnak leszokni. Az ő számukra jelentek meg a cigarettánál akár 70-80 százalékkal alacsonyabb károsanyag-kitettséggel járó füstmentes alternatívák, amelyek használata során nincs égés csak hevítés, így kevesebb káros anyag kerül a levegőbe. Azonban az új hevítéses dohánytermékek csikkjei is ugyanúgy károsítják a környezetet, mint elődeik, sőt a hevítésre szánt dohánytermékek növekvő mennyisége 10-15 százalékkal növelte a helytelenül kezelt dohánymelléktermékek mennyiségét.
A legjobb megoldás mind az egészségünk, mind a környezet szempontjából az, ha nem dohányzunk, de ha már dohányzunk tegyük azt klíma- és környezettudatosan.
