Magyar Klímapolitika - kiadvány

Ahol rosszul állunk!

Borús a kép, ha azt vesszük alapul, milyen figyelmet kap manapság az éghajlatváltozás ügye. A világ bizonytalan, forrong, átalakulóban van. Az éghajlatváltozás ügyének felívelését elsőként a Covid törte meg, aztán jöttek a geopolitikai feszültségek, háborúk, az egész Európát érintő gazdasági lassulás és infláció, egyes országokban a félrekezelt migrációs válság hatásai.

Az emberek nem fordultak el a környezeti fenntarthatóságtól, továbbra is nagyon fontosnak gondolják azt, de megoldandó problémáik sorában annak ügye hátrébb szorult. Evolúciós képességünk, hogy egyszerre nem tudunk mindenért aggódni. Problémáink közül így azokat érezzük elsődlegesnek, amelyek időben, térben vagy pszichológiai értelemben fenyegetőbbek ránk nézve. A betegség, a háború, a mindennapi megélhetés, a romló közbiztonság Európában égetőbb egzisztenciális probléma, mint a klímaváltozás. Jelenleg.

Nem volt ez mindig így, és bízzunk abban, hogy nem is lesz mindig ekképpen! A különböző napirend-kijelöléssel, tartalomelemzéssel és közvélemény-kutatással foglalkozó kutatások egymást erősítő módon igazolják, hogy az embereket ma már nem foglalkoztatja annyira a klímaváltozás, mint az évtized fordulóján.

Az elforduló figyelem jelenségére a piac is reagált. A környezeti fenntarthatóság szempontjából hasznos, de drágább termékek (pl. vegán, bio, organikus élelmiszerek, elektromos autók) és szolgáltatások (pl. kisebb karbonlábnyomú repülőjegy, szállás) iránti kereslet a vásárlók árérzékenységének emelkedésével fordított arányban esett vissza a gazdasági elemzések szerint.

Az emberek zöldügyek iránti figyelmének elterelődése a közéletben is tetten érhetővé vált. Az EU- és nemzetállami parlamenti választások során a zöld pártok összességében visszaszorultak, a különböző politikai erők zöld politikai programjai általában veszítettek jelentőségükből – Magyarországon is.

A Klímapolitikai Intézet a 2022-es választások idején elvégezte az egyes ellenzéki politikai pártok zöldprogramjainak összehasonlító elemzését. Mára nem csak ezek a programok, de a markánsabb zöldpolitikát képviselő pártok és képviselőik (LMP, Párbeszéd, Momentum) is eltűntek a politikai színtérről.

A világpolitikában is hasonló trend érződik. A klímapolitikával foglalkozó nemzetközi szervezetek reputációja csökken. Azok működésbeli visszásságaira és tehetetlenségére nem csak Trump, de a Trump-jelenség Amerikán belüli ellenpontjává váló Mark Carney kanadai miniszterelnök is rámutatott történelmi jelentőségű davosi beszédében.

Az ENSZ legutóbbi klímacsúcsán, a COP30-on a legnagyobb kibocsátó országok közül többen nem képviseltették magukat magas szinten, a nemzetközi konferencián nem születtek a jövőre nézve meghatározó megállapodások sem.

A klímaváltozás ügyének legnagyobb elszenvedett vesztesége az volt, amikor Donald Trump megkezdte az Egyesült Államok kiléptetését az összes fontosabb nemzetközi éghajlatváltozási együttműködésből (Párizsi Klímaegyezmény, UNFCCC, IPCC), illetve többször a világ egyik legnagyobb átverésének (hoax/scam) nevezte a klímaváltozás elleni küzdelmet.

Ezek az események tehát nem tettek jót az éghajlatváltozás elleni küzdelemnek, holott az eddig sem volt túl eredményes. Valójában nincs rendszerszintű zöldátállás a világban. A fosszilis energiahordozók globális energiamixben elfoglalt helye nagyjából változatlan maradt az elmúlt tíz évben.

A zöldmarketing ellenére a szén, a kőolaj, a földgáz a primer energiafelhasználásból 80–85%-ban veszi ki részét (fűtést, közlekedést, szállítmányozást, villamosenergia-termelést ideértve). Az üvegházhatású gázok légköri mennyisége pedig fokozatosan nő.

A legtöbbet emlegetett melegítő gáz, a CO₂ koncentrációja 2015 óta körülbelül 400 ppm-ről több mint 420–425 ppm-re emelkedett. Már az ENSZ éghajlatváltozásért felelős kormányközi testülete, az IPCC is hivatalosan elismerte, hogy a kritikus másfél Celsius-fokos átlaghőmérséklet-emelkedést reálisan át fogjuk lépni.

Más területeken is nagy a baj. Világszinten a hulladéktermelés emelkedik, a biodiverzitás fájdalmasan csökken, az időjárási szélsőségek egyre jellemzőbbek, a termőtalaj és vizeink minősége romlik.

Ezek tehát a veszteségeink az éghajlatváltozás elleni küzdelem csatamezején. A háborúban rosszul állunk, de vannak kisebb győzelmeink, és vannak területek, ahol egészen jók a kilátásaink.

Ahol jobban állunk!

Először is, a klímapolitikában ma kevesebb a szélsőség, mint az korábban volt tapasztalható. A zöldradikalizmus a nagypolitikából és a civil mozgalmakból is kikopni látszik. Ma már nem jellemzőek azok a hangulatkeltéstől egészen a károkozásig terjedő akciók, amelyek során korábban autópályákat zártak le, műalkotásokat rongáltak meg, vagy éppen a gyermekszületés ellen szólaltak volna fel a klímavédelemre való hivatkozással.

A Magyarországon is aktív, nagy presztízsű civil szervezetek kommunikációs akciók, kampányok helyett a szakmai munkára koncentrálnak, a szakmaiatlan, mozgalmár civil szervezetek pedig elhalkultak, némelyik pedig meg is szűnt.

Az európai zöldszakpolitikákban is óvatos átrendeződés indult meg. Egyre több országban próbálják meg a zöldátállást észszerűsíteni, az ipar- és társadalompolitikához igazítani.

Németországban a szövetségi kormányba három minisztert delegáló zöldek 2025-ben kiestek az új kormánykoalícióból. Az általuk kezdeményezett hústermékekre vonatkozó áfaemelést nem vezették be, a kötelező zöldfűtésre történő átállás (GEG) tervét felpuhították, a német beszállítóilánc-törvényt (LKSG) felvizezték, a megújuló energiatermelés után fizetett extra hozzájárulást (EEG) az áramárból kivezették, a németek a saját szén-dioxid-különadó-rendszerüket (BEHG) az eredeti tervekhez képest befagyasztották.

A példákat, az óvatos észszerűsítés további jeleit hosszan lehetne sorolni. Egyeseknek úgy tűnhet, hogy ezzel a németek elfordultak az éghajlatváltozás ügyétől, de valójában kezdik azt elfogadhatóbbá tenni az emberek számára. Próbálják közelebb vinni a klímapolitikát a választópolgárokhoz, befoltozhatják annak társadalmi legitimációs lyukait, így akár új lendületet is adhatnak annak.

Hasonló, kissé megkésett visszarendeződés tapintható ki az Európai Unió klímapolitikájában is. Az EU zöldátállása még mindig több ponton szembemegy a kontinens társadalmi, gazdasági és geopolitikai érdekeivel, de az észszerűsítési lépések számos fronton tetten érhetők.

Az ESG-kötelezettségeket végül időben eltolva és szűkebb körben vezetik be. Az EU felpuhította tervét, miszerint 2035-től kizárólag kibocsátásmentes járművek kerülhetnek majd forgalomba, de például az EU-s karbonkvóta-kereskedelmi rendszer épületekre és közlekedésre történő kiterjesztése (EU ETS2) is úgy tűnik, el lesz halasztva.

Az USA kilépése az éghajlatváltozás elleni küzdelemből veszteség, jó hír azonban, hogy Kína nem dobta be a törölközőt, sőt szokásához híven bizonyítani akar a világnak. A Föld második legnagyobb gazdasága töretlen saját zöld transzformációs programjának végrehajtásában.

A legújabb, 2026–2030 közötti időszakot felölelő, 15. ötéves terv tovább foglalkozik a kibocsátási célok, az energiaátmenet és zöldfejlesztések ügyével. Ráadásul úgy tűnik, Kína talán gyorsabban tudja mérsékelni üvegházhatásúgáz-kibocsátását, mint ígérte.

A napenergiás kapacitások egy év alatt 43 százalékkal bővültek az országban. A szeles erőműveknél ez a növekedés 14 százalék volt, a karbonmentes nukleáris villamosenergia-termelés 8 százalékkal nőtt, miközben a szenes erőművi szegmensben 1,9 százalékos csökkenés volt tapasztalható.

Ennek eredményeképpen Kínában 2025-ben csökkenni tudott a szén-dioxid-kibocsátás mértéke.

Örvendetes, hogy a legújabb projekciók szerint a vártnál talán gyorsabban zöldülhet India is. A világ harmadik legnagyobb üvegházhatásúgáz-kibocsátó állama a legfrissebb modellszámítások alapján a megújuló energiatermelési módok és az akkumulátoros technológiák időközben sokkal kedvezőbbé váló költségszintje okán hatékonyabban valósíthatja meg zöldátállását, mint hasonló gazdasági fejlettség mellett azt az EU, az USA vagy éppen Kína tette.

Ebben a kusza, gyorsan változó világrendben keresi a helyét és saját lehetőségeit Magyarország. Hazánk csendben nagy sikereket ért el az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, és több tekintetben az EU-s átlagot jóval meghaladó eredményeket tudhat magáénak.

Természetesen van még munka bőven, de bátran azok közé az országok közé sorolhatjuk magunkat, amelyek hangos csatakiáltások helyett inkább cselekedtek.

A kiadvány ezeknek a kemény kihívások mellett elért eredményeknek az ágazati szinten bontott összefoglalója, amelyet ajánlunk a kedves olvasó figyelmébe.

A teljes kiadványunkat letölthető ide kattintva.