Láthatatlan ellenségünk: a légszennyezés

Egyes becslések szerint körülbelül ugyanannyi ember hal meg a légszennyezettség következtében idő előtt, mint a dohányzás okozta szövődményekben, emiatt érdemes mihamarabb lépéseket tenni a levegőminőség javítása érdekében.

Az Európai Számvevőszék 2018-as elemzése szerint Magyarország a 4. legrosszabb levegőjű EU-ország. Egyes időszakokban a hazánkban mérhető légszennyezettségi adatok meghaladták a kínai és indiai mért adatokat is. Világszinten ugyanannyi ember hal meg a légszennyezettség következtében, mint a dohányzás okozta szövődményekben és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint az Európai Unióban a légszennyezés az egészséget érintő legnagyobb környezeti kockázat.

Világszerte évente körülbelül 6.000.000, az Unióban 400 000 korai elhalálozáshoz vezet a légszennyezettség. Ez igen komoly szám: az EU-ban tizenhétszer többen halnak meg emiatt (az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2017-es jelentése szerint: 428.000 fő), mint közlekedési balesetben (az Európai Autógyártók Szövetségének 2017-es jelentése szerint: 25.300 fő). Magyarországon az Európai Környezetvédelmi Ügynökség  becslése szerint évente kb. 13.000 ember hal meg idő előtt a légszennyezettség következtében, kétszer-háromszor annyian, mint Ausztriában, Szlovákiában, vagy Szlovéniában. Ezt főként Magyarország földrajzi adottságai okozzák, ugyanis mint köztudott, hazánkat hegyek veszik körül és sokszor van szélcsend, ami előidézi a légszennyezettség megrekedését. 

Míg a fent említett Kínában a levegőszennyezés fő forrása az ipar, addig Magyarországon a nem megfelelő levegőminőség elsősorban lakossági tevékenység eredménye. Becslések szerint a hazai finomrészecske kibocsátás 59%-ért, koromkibocsátás 62%-ért felel a lakossági tüzelés, míg ezek az arányok a közúti szállítás esetében 8%, illetve 24%, az egyéb források esetében pedig 33% és 14%. A korai halálesetek fő okozója a kisméretű szálló por, a nitrogén-dioxid, a kén-dioxid és a talajközeli ózon (nyári szmog) – fő kibocsátóik kisebb mértékben a közlekedés-szállítás és nagyobb mértékben a helytelen lakossági fűtés.

Azonban mindenképp megemlítendő az a tény is, hogy a hazai szálló por koncentráció majdnem 80%-át nem magyarországi szennyezők bocsátják ki. A légszennyezés képes nagy távolságokat is megtenni, így értelemszerűen az országhatárok nem jelentenek akadályokat. Hazánkat leginkább Lengyelországból és Romániából származó szennyezés terheli, míg mi leginkább Horvátország és Szlovákia levegőjét szennyezzük. 

Az már a fentiekből is egyértelműen látszik, hogy a helyzet sokkal összetettebb annál, mint hogy egyetlen intézkedéssel orvosolni lehessen. Az ideális esetben minden fronton egyszerre és hathatósan kellene fellépni - ami a gyakorlatban szinte lehetetlen. Éppen ezért egy többlépcsős megvalósítási terv lehet a megoldás a tarthatatlan helyzetre.

Az egyértelmű, hogy regionális együttműködések nélkül a levegőszennyezés kérdését csak korlátozott mértékben tudjuk orvosolni. A V4-ek szoros és koordinált politikai együttműködése megfelelő alap lehet a környezetvédelmi törekvések sikerre viteléhez, azonban az együttműködő országok körét mindenképp bővíteni kell. Közös megállapodás keretében folyamatosan csökkentenünk kell a kibocsátásunkat, nem csak a saját, de szomszédaink érdekében is. 

Nemzeti szinten a lakossági fűtés során keletkező kibocsátás csökkentését elsősorban a fűtéskorszerűsítésen és az energiahatékonyság növelésén keresztül valósíthatjuk meg. Ehhez elengedhetetlenül szükséges az újépítésű ingatlanok energetikai szabványainak szigorítása, melyet a 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet 2021-től érvényes előírásai írnak elő. A határoló- és nyílászáró szerkezetek hőátbocsátási tényezőinek javítása jelentős mértékben hozzájárulhat a szükséges fűtési energia mennyiségének csökkentéséhez - ez pedig nem csak a lakók pénztárcájának, de a környezetnek is kedvező. A rendelet továbbá előírja, hogy a közel nulla energiaigény követelményének eléréséhez az energiafogyasztás legalább 25%-át megújuló forrásból kell fedezni.

A meglévő ingatlanok esetében szintén elengedhetetlen az energiahatékonyság növelése, elsősorban az épülethatároló szerkezetek hőszigetelése, fűtött és fűtetlen teret elválasztó nyílászárók cseréje, és az épületek nyári hővédelmének javítása révén. Ezekre a célokra a lakosság ösztönzése érdekében érdemes lehet pályázati formában támogatást és hitelt nyújtani a korábbiakhoz hasonlóan.

A fűtés esetében ideális az lenne, ha károsanyag kibocsátás nélkül, olcsón és nagy hatékonysággal tudnánk megoldani egy olyan energiahordozóval, mely megfelel az energiabiztonsági szempontoknak is. 

A fosszilis energiahordozók közül a gáztüzelés gazdasági és környezetvédelmi szempontból is egyértelműen a legelőnyösebb választás. A gáztüzelés során a környezetet kevéssé terhelő összetételű füstgáz kibocsátását teszi lehetővé, amely így fajlagosan alacsonyabb üvegházhatású szén-dioxid kibocsátást eredményez az egyéb fosszilis tüzelőanyagokhoz képest és a füstgáz nitrogén-oxid, szén-monoxid és korom tartalma is jóval alacsonyabb a többi hagyományos tüzelési módhoz viszonyítva. A kormányzati szociál- és energiapolitikának köszönhetően a gázfűtés kiszámítható és viszonylag olcsó megoldásnak tekinthető, azonban a földgázpiacon tapasztalható (egyoldalú) importfüggőség energiabiztonsági kockázatokat rejt magában. Ennek következtében a gáztüzelés rövid-, illetve középtávon megfelelő megoldás lehet a környezeti hatások mérséklésére, azonban közép-hosszú távon az energiafüggetlenség elérése érdekében érdemes a hazai energia portfólión belüli szerepét csökkenteni. 

A megújuló energiaforrásokkal üzemeltetett fűtésrendszerek, mint amilyen például a hőszivattyús fűtő készülékek hosszútávon mindenképp megoldást jelenthetnek. A hőszivattyús rendszerek lényegében hőt vonnak el a környezetből és ezt alkalmazzák a lakás fűtésére, hűtésére, valamint meleg víz készítésére is. A rendszer kevés elektromos energiát fogyaszt, a működéshez szükséges energia mintegy kétharmadát képes a földben, talajvízben és levegőben tárolt energiából biztosítani. Ez annyit jelent, hogy 1 kWh bevezetett elektromos energiából mintegy 3-6 kWh fűtési energiát szolgáltat. A folyamat során sem szén-dioxid, sem szállópor kibocsátás nem keletkezik, ezért környezeti szempontból ideálisnak tekinthető. 

A levegőből történő hőfelvétel előnye, hogy nem igényel akkora beruházási költséget, mint a talajból, vagy talajvízből történő hőfelvétel, hátránya ugyanakkor, hogy a levegő rossz hőfelvevő képességének köszönhetően nagy mennyiségű légátmozgatást igényel, emiatt zajos. Érdemes azt is megemlíteni, hogy a levegő fűtőteljesítménye hőmérsékletének csökkenésével arányosan csökken. Ugyanakkor Földünk optimális hőtároló, talajfelszínhez közel a hőmérséklet egész évben csaknem állandó, 8-12°C. Ebben az esetben a fűtés a külső hőmérséklet ingadozásától és évszaktól függetlenül állandó hőmérsékletű közegre alapoz. 

Tagadhatatlan tény, hogy egy ilyen rendszer megfelelő színvonalú kiépítése magas beruházási költséget jelent. A beruházás mellett szólhat az az érv, hogy a hőszivattyú a hagyományos rendszereknél összehasonlíthatatlanul kisebb fűtési költséget eredményez, ezáltal a rendszer magasabb beruházási költsége néhány éven belül megtérül, költségei könnyen áttekinthetők, a rendszer élettartama pedig rendkívül magas. Sőt! A hőszivattyú üzemeltetése közép-hosszú távon akár ingyenes is lehet, ha a rendszert bemeneti energiaszükségét napelem-rendszerrel oldjuk meg - persze ezek jelentősen emelik a beruházás költségeit is. 

A fentiek mindenképp bizakodásra adhatnak okot, de sajnos azokban a térségekben, ahol a lakossági fűtés szennyező hatása leginkább jelentkezik, sajnos sem az energiahatékonyság növelése, sem gázfűtés bevezetése, sem pedig a megújuló energiaforrások alkalmazása nem reális megoldás rövid távon. Ezeken a területeken nem csak a környezetvédelmi és egészségügyi ismeretek hiánya vezet a nem megfelelő fűtéstechnológia használatához – az itt élők egész egyszerűen nem rendelkeznek megfelelő anyagi lehetőségekkel ahhoz, hogy fejlesszék fűtésrendszereiket és sok esetben a megfelelő tüzelőanyag megvásárlása is anyagi nehézségeket okoz.

E térségekben környezeti szempontból a fő problémát a nem megfelelő tüzelőanyag alkalmazása jelenti, mint amilyen a lignit, a szén és akár a szilárd hulladék (pl. rongyok, PET-palack, bútorfa stb). A megfelelő minőségű tüzelőanyag egyszerre elégítheti ki a lakosság energiaszükségletét és közben érdemben javíthatja a levegőminőséget. 

Hogy mi ez a környezetet kímélő tüzelőanyag? A megfelelő minőségű tűzifa. 

Most bizonyára sokaknak felszaladt a szemöldöke, pedig a megfelelően alkalmazott fatüzelés rövidtávon nagy mértékben hozzájárulhat az ország legszennyezettebb területein élők életminőségének javításához. A fatest összetétele alig különbözik fajonként: kb. 50% szén, 44% oxigén, 6% hidrogén, és  kevesebb, mint 1% nitrogén. Ként elhanyagolható mértékben tartalmaz. A tiszta fa hamutartalma, vagyis a benne található, nem éghető ásványi anyagok mennyisége 0,2 – 1%. A széntüzeléshez viszonyítva ezek meglehetősen kedvező értékek, nem is beszélve az egyéb eltüzelt szilárd anyagokról, például a szilárd hulladékról. A hazai szenek az alábbi arányokat mutatják: 21-33% szén, 5,5-11,3% oxigén, 1,7-2,5% hidrogén, 1,5-4,5% kén, nitrogén <1%, hamutartalom: 20,6-47,9%. A környezetvédelmi szempontokat figyelembe véve és a jó hatásfokú égés megvalósításához elengedhetetlen, hogy megfelelő, kb. 15% körüli legyen a tűzifa nedvességtartalma. 

Hosszú távon természetesen a legszegényebbek esetében is a háztartási körülmények közt termelt megújuló energiára, vagy földgázra alapozott fűtéskorszerűsítés, energiaoptimalizálás (távfűtési rendszerek) és energiahatékonyság növelés jelenthet megoldást, de a szálló por mennyiségét rövidtávon már a jó minőségű, száraz tűzifa biztosítása is jelentős mértékben visszaszoríthatja. Erre legalkalmasabbnak a meglévő szociális tűzifa program újragondolása és kiterjesztése lehet. 

Az akut problémára gyors és hatékony megoldás lehet a legszennyezettebb területeken, a legrosszabb anyagi körülmények közt élők esetében a megfelelő tüzelő biztosításával párhuzamosan a 2015/1189/EU számú EU-rendeletnek megfelelő kazánok beszerzésének támogatása és az ehhez szükséges esetleges kémény átalakítások (részleges) finanszírozása. A pellet kazánok szintén átmeneti megoldást jelenthetnek, melyek előnye, hogy a pellet nagyobb hatékonysággal és kevesebb kibocsátás mellett tüzelhető el, azonban hátránya, hogy a tüzelőanyag és a fűtőberendezés kiépítése is drágább.

A fatüzelés - talán néhányak meglepetésére - szén-dioxid semleges tüzelési módnak számít. A meglepetés oka, hogy egy köbméternyi fa körülbelül 230 kg szenet tartalmaz, amiből hozzávetőlegesen 850 kg szén-dioxid keletkezik az égés során. Ez ijesztően hangzik, de fontos tudnunk, hogy ezt a mennyiséget a fa élete során meg is kötötte. Érdemes azt az aspektust is figyelembe vennünk, hogy a Kárpát-medencében az erdők túlnyomó többsége érintett erdőgazdálkodással, melynek terméke a tüzifa. Ha a fatüzelést a fosszilis energiahordozókhoz hasonlítjuk, akkor érdemes megjegyezni azt is, hogy a fa előállítása és kitermelése jóval inkább környezetbarát folyamat, mint például a földgáz, vagy a szén felszínre hozása. 

Ha az erdőgazdálkodás tudatosan tervezett folyamatként zajlik, akkor az erdőújítások és telepítések következtében ismét megkötésre kerül a légköri szén-dioxid. Ha a fát nem égetnénk el tüzelési céllal, hanem hagynánk elkorhadni, ugyanaz a mennyiségű szén-dioxid akkor is felszabadulna és visszakerülne a légkörbe. Sőt, ha ha nem használjuk fel energia előállításra a fát és ennél fogva erdőgazdálkodást sem működtetünk, akkor nő a biomassza mennyisége, mely végső soron elkerülhetetlenül erdőtűzhöz vezet. A szén-dioxid kibocsátás ez esetben is megtörténik, viszont energiát nem nyerünk belőle, ellenben felmérhetetlen természeti és lakossági károkat szenvedünk el.

Röviden összefoglalva a kulcsterületek az alábbiak: regionális együttműködéseken keresztül elérni, hogy a térség országai folyamatosan csökkentsék saját kibocsátásukat, a hazai új ingatlanok környezetvédelmi szabványainak szigorítása, a lakossági energiahatékonyság fejlesztése, fűtéskorszerűsítés támogatása és a legszegényebbek esetében a megfelelő minőségű száraz tüzelőfa vagy pellet biztosítása. Jelentőségét tekintve csak ezt követi a közúti közlekedés és a hazai ipar kibocsátásának mérséklése.