Az egyre intenzívebb klímaváltozás kora itt van – nemcsak túlélni, alkalmazkodni is tudnunk kell

A 2021/2022-es történelmi aszály, valamint a tavalyi nyár második felének rendkívüli szárazsága után 2025-ben is jelentős csapadékhiány jellemzi Közép-Európa nagy részét, beleértve a Kárpát-medencét és Magyarországot is. Közép-Európa jelentős részén a talajvízszint már 85–90 centiméterrel alacsonyabb az átlagosnál, miközben a Duna, a Rajna és a Pó vízgyűjtőin hidrológiai aszály alakult ki, Magyarországon pedig – különösen az Alföldön – már most erős aszályt figyelhetünk meg, egyes kistájainkon 80-85 mm-es nedvességhiánnyal a 0-100 cm-es talajmélységben. Ausztriában és Svájcban is vissza kellett fogni több vízierőmű teljesítményét. Bár hasonló jelenségek az elmúlt években is megfigyelhetők voltak, idén a csapadékhiány jóval korábban kezdődött, amit tovább súlyosbítanak az elmúlt 30 évben megfigyelt egyre gyakoribb és intenzívebb hőhullámok, valamint a tartósan forró napok, nyaranta pedig az aszályok.

De vajon valóban a klímaváltozás áll a háttérben, vagy csupán az időjárás természetes szeszélyének vagyunk tanúi? Mi vár ránk a jövőben?

A jelenkori globális és a regionális éghajlatváltozás a 21. század egyik legjelentősebb természeti, ökológiai, társadalmi és gazdasági kihívása. Egy-egy időjárási szélsőség előfordulásából vagy akár egy abszolút rekord születéséből nem következik az, hogy az éghajlat megváltozott. Azonban az elmúlt 30 évben olyan változásokat tapasztalunk az egész éghajlati rendszerben, amely nem egy-egy szélsőség előfordulása csak, hanem trendszerű változások következménye.

Az 1980-as években megindult intenzív melegedési időszak olyan fizikai és kémiai folyamatokat indított el a Föld éghajlatirendszerében, amelyeket az emberiség rövid- és középtávon már nem képes visszafordítani. Az éghajlati rendszerben beindult öngerjesztő mechanizmusok – pozitív visszacsatolások – egyre inkább önállóan hajtják előre a felmelegedést és fokozzák az időjárási szélsőségeket világszerte, így a Kárpát-medencében is. A jelenleg alkalmazott és fejlett klímamodellek – legyenek azok a légkör, a tengerek, a krioszféra, a bioszféra vagy a felsőlégkör folyamatait leíró rendszerek – ma már nemcsak a jövőt képesek szimulálni, hanem a múltbeli adatok alapján visszamenőleges rekonstrukciókat is nyújtanak. Ezek a modellek, valamint a mesterséges intelligencián alapuló előrejelzések egyértelműen alátámasztják: a jelenlegi éghajlatváltozást döntően az emberi tevékenység – elsősorban az üvegházhatású gázok kibocsátása – okozza. Ugyanakkor az emberiség már nem képes érdemben lassítani a megindult folyamatokat. Az üvegházhatású gázok légköri koncentrációja folyamatosan rekordokat dönt, miközben az Európai Unión – és benne Magyarországon – kívül alig látunk valóban ambiciózus kibocsátáscsökkentési (mitigációs) politikákat. A világ három legnagyobb kibocsátója – Kína, az Egyesült Államok és India – továbbra sem hajt végre érdemi csökkentéseket, noha évről évre 450–500 milliárd dollárra becsülhető károkat szenvednek el a klímaváltozás és az abból eredő szélsőséges időjárási események következtében.

Ma már 99 százalékos valószínűséggel mondhatjuk, hogy a Párizsi Klímaegyezményben meghatározott 1,5 ^oC-os hőmérséklet emelkedés – átmeneti – túllépésének valószínűsége az idő előrehaladtával egyre nő és várhatóan a 2030-as évtizedben a hőmérséklet emelkedése tartósan meghaladja ezt a küszöbértéket, 2040-re pedig megközelítjük a 2 ^oC-ot, 2060 után pedig átlépjük 2,5-2,8 ^oC-ot. Magyarországon ez az érték a globális másfél és kétszerese, mivel hazánk és a Kárpát-medence a felmelegedésnek egyik legkitetebb régiója, fekvésének (három éghajlati régió határán fekszik), zárt medence jellegének és az alacsony tengerszint feletti magasságának köszönhetően.

Fotó: saját ábra

Európában jelentős különbségek figyelhetők meg az éghajlatváltozás hatásaival szembeni érzékenység tekintetében az északi és a déli régiók között. Az eddig is melegebb, szárazabb déli területeket másként érintik a klímaváltozás következményei, mint a hűvösebb, csapadékosabb északi és nyugati régiókat. Magyarország földrajzilag e két zóna határán helyezkedik el, így mindkét típusú változás egyidejűleg érvényesülhet. Ennek eredményeként a nyári félév során egyre kevesebb a csapadékos nap, miközben a száraz időszakok hossza nő, és ezek egyre gyakoribbá válnak. Ezzel szemben a téli hónapokban a csapadék mennyisége növekvő tendenciát mutat, a hőmérséklet emelkedésével párhuzamosan a csapadék fajtája is változik. A jelenlegi éghajlati szimulációk egyöntetűen azt jelzik, hogy ez a kontraszt a jövőben tovább erősödik.

A hőmérsékleti trendek még szembetűnőbbek: Magyarország földrajzi elhelyezkedése miatt a hőmérséklet-emelkedés üteme meghaladja az európai és a globális átlagot – különösen a téli és a nyári évszakokban. A tíz legmelegebb évet 1860 óta egytől egyig 1980 után jegyezték fel hazánkban, és ugyanezen időszakban fordultak elő a legcsapadékosabb és a legszárazabb évek is, a legintenzívebb és leghosszabb hőhullámokkal.

A 2010-es évektől kezdődően gyakoribbá váltak a tartós száraz időszakok, amelyek intenzitása és hossza 2020 után új csúcsokat ért el Magyarországon.

Az éghajlatváltozás egyik következménye Közép-Európában, hogy nyáron és kora ősszel egyre gyakoribbak a hőhullámok. A hőhullámos napok száma a legkevésbé pesszimista modellek szerint is a 2050-es évekre legalább a múltbeli (1971–2000) érték kétszeresére növekedhet, a század végére pedig az évi átlagos száma megközelítheti 40-45 napot, egy-egy déli és keleti régióban akár a 64-65 napot is.

A cirkulációs változások a nyugatias áramlás (zonalitás) erősödése révén, télen növelték a melegedés mértékét. Valószínűleg a poláris jet stream (futóáramlat) gyengülése következtében nőtt az ún. blokkoló anticiklonos időszakok hossza, mely Európában és nálunk is többször eredményez hőkupola effektust (lásd jelenlegi időjárási helyzet) nyaranta.

A hőkupola effektus során egy nagy kiterjedésű anticiklon (általában nyelvszerűen húzódik az Azori térség felől a kontinens belsejébe) hosszabb időre megül a kontinens fölött, és csapdaként „bezárja” a forró, száraz levegőt a felszín közelében. A forró levegő „megreked” a magasnyomás alatt, és napokon vagy akár heteken át intenzív hőséget okoz, szinte semmilyen csapadék, vagy csak elszórt, lokális hőzivatarok képesek kialakulni alatta. A klímaváltozás következtében a jet streamek egyre gyengébbek nyáron, melyek előidézik az egyre intenzívebb blokkoló anticiklonokat. A klímamodellek szimulációi alapján a jelenlegi globális és regionális melegedési trendek folytatódása esetén a hőkupolás időszakok száma 2040 után akár megduplázódhat, 2070-et követően pedig akár négyszeresére is emelkedhet. A nyári időszakra jellemző hőmérsékletek a század közepére márciusra és októberre is kiterjedhetnek. Ez a nyári évszak drámai meghosszabbodását és a hőstresszel járó időszakok gyakoribbá válását vetíti előre.

Míg a 20. század elején évente átlagosan 3 napot sem ért volna el a hőségriadós napok száma, addig napjaikban a fővárosban átlagosan évente már 5-6 napig, egyes megyékben akár 9-10 napig van érvényben harmadfokú hőségriadó.

A csapadék tér- és időbeli eloszlása a Kárpát-medencében különösen változékony, így hosszú távú trendjeinek meghatározása jóval összetettebb, mint a hőmérsékleti viszonyoké.

120 éves interpolált adatsorok (1901–2020) alapján Magyarországon az éves csapadékmennyiség enyhe csökkenést mutat, körülbelül –3,7 százalékot. Ugyanakkor, ha a legutóbbi három évtized (1991–2020) adatait az azt megelőző klímanormállal (1961–1990) vetjük össze, országos szinten nem látható jelentős változást éves szinten. Megkell jegyezni, hogy a csapadéknál rendkívül fontos az egyes évszakok és a tenyészidőszak vizsgálata, ugyanis ezeknél szignifikáns eltérések mutatkozhatnak.

Magyarország hosszútávú éghajlatára jellemző, hogy körülbelül háromévente fordul elő egy átlagosnál szárazabb vagy csapadékosabb év, azonban az elmúlt tíz évben hat év is az átlagnál szárazabb volt, sőt 2022 az elmúlt 450 év legcsapadékszegényebb esztendejeként került be a történelemkönyvekbe, nem csak nálunk, hanem az északi félteke több mint kétharmadán.

A nyári hónapokban – néhány kisebb tájegység kivételével – nőtt a száraz napok száma. Ez arra utal, hogy a vegetációs időszakban (április–október) ritkábban fordul elő csapadék, de amikor van, akkor nagyobb mennyiségben hullik le, vagyis a csapadék intenzitása nőtt. Ezzel egyidejűleg a száraz periódusok összesített hossza is meghosszabbodott. Ez a tendencia komoly kihívásokat jelent a vízgazdálkodásban, hiszen bár időszakosan nagyobb mennyiségű csapadék érkezhet, a hosszabb aszályos időszakok a mezőgazdaságot, az ökoszisztémákat, az egészségügyet és a vízellátás biztonságát – különösen a Budapesti agglomerációban – egyaránt veszélyeztetik.

A klímaváltozás miatt egyre növekszik a néhány óra alatt lehullott nagymennyiségű csapadék, amely elérheti egyszerre akár a több havi átlagot is. A villámárvízek a települési környezeten túl a mezőgazdaság számára is komoly kihívást jelentenek, a hegyoldalaktól a síkvidéki termőterületekig. Várhatóan a zivatarok is egyre intenzívebbek lesznek (a klímaváltozás során fellépő légköri többletenergia miatt), melyek kísérőjelenségei (pl. villámlás, jégverés, orkán erejű szél és széllökések) további jelentős károkat okozhatnak egyes években a különböző hazai mezőgazdasági területeken. Ha mindez nem lenne elég, még gondolni kell a tavaszi, későtavaszi fagyok okozta pusztításra is.

Tehát, Magyarországon a jövőben egyszerre kell felkészülni a hőstresszre, a szárazságra, a csapadékintenzitás növekedésére és a zivatarok okozta szélsőségekre a vegetációs időszakban, különösen nyáron.

Az éghajlatváltozás várható tendenciája hazánkban 2050-ig:

• Várhatóan 2050-ig az 1991-2020-as klímanormálhoz képest további +0,7 – +1 ºC-os középhőmérséklet emelkedés várható, a tendencia fokozatos erősödésével évtizedeként.
• A növekvő anticiklonos helyzetek egyik eredménye a csapadékos napok számának nyári időszak alatti csökkenése és a hőhullámos időszakok növekedése és elhúzódása.
• A hőhullámos napok száma 2050-ig országosan a legoptimistább szimuláció szerint is legalább 12-24 nappal növekedni fog.
• A városi hősziget-jelenséggel párosult hőhullámok és trópusi éjszakák komoly egészségügyi kockázatot jelentenek. Az emberi szervezetre gyakorolt egészségügyi hatása sokkal jelentősebb, mint vidéken, a városi környezet, és az ebből fakadó városi hősziget jelenség negatív hatása miatt. A trópusi éjszakák száma (T_min > 20 ^oC) megduplázódik 2050-ig az országban, Budapesten háromszorozódik.
• A burkolt felületek, a betonépületek és a nagyobb településeink elégtelen átszellőzése következtében a sűrűn beépített városrészekben, valamint a belső kerületekben az éjszakai hőmérséklet akár 10-12 °C-kal is magasabb lehet, mint a kisvárosokban és községekben. Hőhullámok idején a szív- és érrendszeri betegségekből eredő halálesetek száma a fővárosban megháromszorozódhat.
• A szélsőségesen meleg (nyári, hőség és forró) napok esetében a várható változás mértéke a közeljövőre átlagosan 15-23 nap, 2050 után az Alföldön 43-44 nap.
• A téli fagyos napok száma várhatóan a jövőben is csökkenni fog, a várható változás mértéke átlagosan 26-33 nap 2050-re.
• A száraz napok száma akár 12-28 százalékkal is növekedhet az évszázad közepéig, bár ebben az egyes klímaszcenáriók régiónként jelentős eltérést mutatnak.
• Az extrém nagycsapadékos napok száma – mikor 24 óra alatt legalább 20 mm csapadék lehullik – az évszázad közepéig megduplázódhat, az ország nyugati harmadán legnagyobb eséllyel.
• A nyári zivatarok miatt nőhet a dombsági és a hegyvidéki területeken a villámárvizek száma, mely a települési infrastruktúra és az átgondolt vízgazdálkodás (esetleg vízmegtartás) minél gyorsabb fejlesztését követeli országszerte.
• A várható melegedés egyértelműen növekedő tendenciát eredményezhet a vegetációs időszak hosszában, mely új és régi-új haszonnövények termesztését jelentheti hazánkban, továbbá a kukorica és a napraforgó kiszorulását.
• A közeljövőre vonatkozó szimulációk átlaga szerint a 2031‒2050-es időszakra az Alföldön minden forgatókönyv esetén csökkenni fog az aszálymentes évek száma.
• A klímaszimulációk alapján a következő két évtizedben jelentős mértékben csökken azon területek aránya, amelyeket évente legfeljebb csak egyszer érint közepes vagy súlyos aszály.
• A 2040-es évektől jelentősen (18-23 százalék) megnő az esélye annak, hogy a 2022-es évhez hasonló extrém száraz időszakok száma megduplázódjon.
• A növekvő téli folyékony halmazállapotú csapadék miatt gyakoribb belvizes évekre számíthatunk – magas bizonytalanság mellett – és a téli árvizek lehetősége is megjelent a szimulációkon közepes bizonytalanság mellett.

Mit tehetünk még a jövőben?

Látható, hogy jelentős változások kezdődtek hazánk éghajlatában, azonban ezeket előnyünkre is fordíthatjuk. Ennek egyik legalapvetőbb módszere a lakosság és a gazdasági ágazatok sérülékenységének csökkentése és az alkalmazkodás. Hazánk jól áll az adaptáció területén, a tíz legjobban teljesítő ország közé tartozunk az Európai Unióban. Persze a munka dandárja még csak most kezdődik. Energiabiztonság és energiaszuverenitás területén kiemelkedőek vagyunk és a klímapolitikai célok egy részét is már elértük annak ellenére, hogy világjárvány tombolt, háború tört ki a szomszédunkban és bizonytalan a globális geopolitika.

Fontos a mitigációs céljainkat továbbra is teljesíteni, ahogy eddig is tettük. Ezzel nem csak magunknak, hanem a fiatal generációknak és a még meg nem született gyerekeknek teremtünk egy jobb világot. Magyarország villamosenergia-termelése az elmúlt tíz évben, de különösen 2024-ben egyértelműen mutatja az ország elkötelezettségét a klímasemlegesség felé vezető úton, úgy, hogy közben hazánk energiabiztonsága sem sérült. Az energiatermelés gerincét az atomerőművek adják, amelyek 42,8 százalékos részesedésükkel stabil, alacsony kibocsátású energiát biztosítanak. A megújuló energiaforrások térnyerése különösen a napenergia területén figyelemre méltó: a naperőművek és a háztartási méretű napelemek együttesen már az ország villamosenergia-termelésének 24 százalékát adják, ami európai szinten is kiemelkedő fejlődés.

Az oktatás és nevelés óvodától az egyetemig segítheti a környezetvédelmet és a felelősségteljesebb, tudatosabb életmódot.

A gazdasági ágazatok közül a mezőgazdaság biztosan átalakul. Húsz vagy harminc év múlva teljesen megváltozik Magyarország mezőgazdasága, rá sem fogunk ismerni. Az Alföld nagyrészéről eltűnhet a kukorica, a napraforgó, de új fajták jelennek majd meg, melyre a jövő agráriumát kell majd megszervezni, felépíteni és az abban rejlő lehetőségeket kell kihasználnunk. A hazai szőlő- és borágazat, illetve a gyümölcstermesztés lehet az egyik legnagyobb nyertese az évszázad közepéig a melegedő éghajlatnak.

Precízió, digitalizáció nélkül nincs sikeres magyar jövő. Kelet- és Közép-Európában elsők között ismertük fel, hogy ezek nélkül nem lehet alkalmazkodni. A 2020-as évektől kezdve egy berobbanó, digitális, precíziós forradalomnak lehetünk tanúi, mely a jövő sikerének egyik záloga.

Egy nagyon fontos adottságunkat ki kell használni már a közeljövőben: Magyarországnak világviszonylatban is egyedülálló növényi génbankja van, egy világon egyedülálló génbankrendszer (Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ, Tápiószele) és folyamatosan tudunk nemesíteni és fejleszteni a változó klímához, illetve időjáráshoz alkalmazkodó vetőmagokat. Azonban önmagában a fajtaválasztás csak részsiker, az egész technológiai rendszer átalakítására van szükség a talajműveléstől, az intelligens gazdálkodáson át a növényvédelemig. A talaj ugyanis mindennek a kulcsa, ha képes megtartani a vizet, akkor a növények kisebb károsodással vészelhetik át a csapadékhiányos időszakokat.

Ígéretes fejlemény, hogy a fiatal gazdák egyre fogékonyabbak a korszerű, precíziós mezőgazdasági technológiák iránt, és mind szorosabb kapcsolatot építenek ki a hazai és régiós tudományos szereplőkkel. Ez azért kiemelten fontos, mert a klímaváltozás kihívásaihoz való alkalmazkodás, a termelés hatékonyságának növelése és a fenntartható erőforrás-gazdálkodás csak a tudomány és a gyakorlat összehangolt együttműködésével valósítható meg. A fiatal generáció nyitottsága kulcs lehet a jövő agráriuma számára.

A Homokhátságot évtizedek óta fenyegeti a kiszáradás, a sivatagosodás veszélye, a talajvíz szintje egyre lejjebb húzódik. A klímaváltozás, az egyre gyakoribb aszály és a tartós nyári hőség jelzi, nem várható, hogy a természet csapadékkal pótolja az egyre súlyosabb vízhiányt. Épp ezért indította el a kormány és az Országos Vízügyi Főigazgatóság a vízvisszapótlást, mely hosszútávon segíthet a Homohátság elsivatagosodásával szemben.

A hagyományos öntözési módszerek (lakossági, szántóföldi. ültetvényes) számos korláttal küzdenek – a vízpazarlástól kezdve az egyenetlen és túlzott vízkijuttatáson át egészen a vízkészletek szűkösségéig. Ezért egyre nagyobb szükség van olyan korszerű, fenntartható és környezetkímélő technológiák alkalmazására, amelyek hatékonyabban gazdálkodnak az erőforrásokkal. Ezek közé tartozik a mikroöntözés, amely napjaink egyik legvíztakarékosabb megoldása. Alacsony nyomású, finom permetezést végző mikroszórófejekkel működik, lehetőséget nyújtva az intenzitás és az időzítés pontos szabályozására, sőt szélérzékelés alapján automatikusan le is állítható, ha szükséges. Kiemelkedően hatékony technológia továbbá a felszín alatti csepegtető öntözés (SDI – Subsurface Drip Irrigation), amely során a csepegtetőcsöveket közvetlenül a gyökérzónába fektetik. Ennek köszönhetően minimális a párolgási veszteség, és elkerülhető a felszíni elfolyás. Az öntözés automatizálása és digitalizálása – például IoT-eszközök és mesterséges intelligencia alkalmazásával – szintén hozzájárul a vízfelhasználás optimalizálásához, így támogatva a mezőgazdaság és lakossági vízhasználás fenntartható jövőjét.

A mezőgazdasághoz hasonlóan a turizmus is át fog alakulni: meghosszabbodik a nyári turisztikai szezon és a téli városnézős turizmus idénye is kitolódik az egyre enyhébb időjárás miatt. Ezek együtt növelhetik a belföldi és beutazó (nemzetközi) turizmusból származó bevételeket is.

A jövőben a szivacsvárosok nagy szerepet játszhatnak a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban azáltal, hogy hatékonyabban kezelik a csapadékvizet, mérséklik a hőhullámok hatását, és javítják a városi mikroklímát. Az ilyen városok természetes módon szivárogtatják el az esővizet, csökkentve ezzel az árvízveszélyt és a csatornarendszerek túlterhelését. Emellett a zöldfelületek hűsítő hatása enyhíti a hőszigethatást, ami egyre fontosabb a melegedő éghajlat mellett. Már most is láthatunk erre példát idehaza: Budapest XIII. kerületében, a Vizafogó ökopark kialakítása már tartalmazza a szivacsváros elveit, az esővizet helyben gyűjtik és hasznosítják, illetve természetközeli megoldásokkal segítik a víz elszivárgását és párologtatását. Hasonló elven működik a Millenáris is.

Elengedhetetlen lesz az épületek és közterek klímareziliens tervezése (már ma is látunk sok ilyet Magyarországon).

Magyarországon is kiemelten fontos a természetes ökoszisztémák – például a vizes élőhelyek, lápok, mocsarak és erdők – védelme és helyreállítása, mivel ezek nemcsak a biológiai sokféleséget őrzik meg, hanem kulcsszerepet játszanak a szénmegkötésben, a vízmegtartásban és a helyi klíma szabályozásában is. A magyarországi erdészeti csemetetermelés jelenleg is stabil alapot biztosít az új erdőtelepítésekhez: közel 500 csemetekertben folyik a termelés. A 2024–2025-ös szezonban körülbelül 160 millió facsemetét neveltek, amelyek elsősorban a hazai ültetési igényeket szolgálják ki. Az elmúlt öt évben közel 184 millió új fát ültettek el az országban az erdészetek, az önkormányzatok közreműködésével és hozzávetőlegesen további 1 millió fát a lakosság segítségével. A jövőben is fontos, hogy ez a kapacitás fennmaradjon és a növekvő alkalmazkodási célokat is támogatni tudja.

Megjegyzések:

1. Az időjárás és a klíma előrejelzését a légkör három alapvető fizikai mennyisége, a tömeg, az impulzusmomentum és a termodinamikai energia megmaradásának törvénye határozza meg. Az éghajlati rendszer működésének és az abban zajló változások megértéséhez a légkör és a vele érintkezésben levő négy geoszféra kölcsönhatásban álló együttesét kell vizsgálni. Az éghajlati modellek az éghajlat jelenlegi állapotának, változékonyságának és esetleges változásainak számszerű vizsgálatát biztosító kutatási eszközök. Legfejlettebb típusai az általános cirkulációs modellek, amelyek az anyag, az energia és az impulzusmomentum megmaradását leíró egyenleteken alapulnak. A modellek képesek a légkör és az óceán fizikai állapotjelzőiben érvényes övezetes elrendeződés sokszorosítására, a globális átlaghőmérséklet külső tényezőkkel szembeni érzékenységének legfeljebb 50 százalékos bizonytalanságú meghatározására és a globális éghajlatváltozások reprodukálására. A globális klímamodellek a fizikai törvényszerűségeken túl a klimatikus viszonyokat nagymértékben befolyásoló gazdasági és társadalmi folyamatok jellemzésére szolgáló úgynevezett alapszcenáriók feltételrendszerére épülnek.

2. Jelenleg a továbbfejlesztett matematikai-fizikai alapú globális és regionális klímamodelleken sem látunk optimista forgatókönyveket. A globális ÜHG-kibocsátás jelentős mérséklése az évszázad második felétől várható, mely csak a 22. században lehet komolyan érzékelhető.

3. A mesterséges intelligencia (AI) alapú modellek erőteljesebb felmelegedést várnak a „hagyományos” modellekhez képest (az eltérés nem szignifikáns), különösen az óceánok hőmérsékletét illetően.

4. A Kárpát-medence a hatodik legkitettebb régió a klímaváltozás szélsőségeinek 2024-ben a Világbank becslése szerint.

5. 2050-re a fejlődő világ országai, akár a GDP-jük 3-4 százalékát, a fejlett országok 0,5-2 százalékát is elveszthetik évente a szélsőséges időjárási események és azok károkozása miatt a Világbank és a FAO 2024-es becslése szerint.

6. Magyarország az elmúlt években jelentős lépéseket tett a jövőbeli klímasemlegesség elérése érdekében. Az eredeti céldátum 2050 volt, azonban a jelenlegi trendek és a megvalósult beruházások alapján reális esély van arra, hogy az ország elérje ezt a célt már 2050 előtt. Ezzel Magyarország az elsők közé kerülhet azon államok között, amelyek idő előtt teljesítik a klímacéljaikat, amellett, hogy a gazdasági növekedése is folytonossá válik.

Az elemzéshez az IPCC, a FAO, a Világbank, a HungaroMet, az ECMWF, a NASA, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség, az Agrárminisztérium, Magyarország Kormánya, az Energiaügyi Minisztérium, az Országos Vízügyi Főigazgatóság, az ELTE és az MCC Klímapolitikai Intézet adatai lettek felhasználva.