Hogyan hat hazánk éghajlatára a klímaváltozás?

Gyakran merül föl a kérdés hogyan is hat majd hazánk éghajlatára a klímaváltozás? A Klímapolitikai Intézet ebben a cikkben a hazai előrejelzéseknek és lehetséges főbb éghajlati fogatókönyveknek járt utána. Első körben az elmúlt évek változásait és jövőbeli meteorológiai előrejelzéseket vizsgáljuk meg. 

Az elmúlt évek időjárása

Az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) szerint 2019-ben Magyarországon az évi középhőmérséklet 12,19°C volt, amely meghaladta az eddigi legmelegebb 2018-as év értékét (12,07°C). Az is megállapítható, hogy az országos középhőmérséklet 2019-ben körülbelül 1,87°C-kal haladta meg az 1981–2010-es sokévi átlagot, ami rekordmelegnek tekinthető az 1901-től kezdődő éghajlati idősorban. Az évi középhőmérséklet országos átlagának változása az elmúlt 119 év alatt (1901–2019) átlagosan 1,32°C volt, míg a teljes időszak alatt az országon belül 1,14°C– 1,52°C közötti változások fordultak elő. A csapadék évi átlagos összege 2019-ben 631 mm volt, amely az 1981–2010-es évek átlagának 105 százaléka. Az elmúlt 119 évet vizsgálva a 2019. évi csapadékösszeg 2,86 százalékos csökkenést mutat, ugyanakkor az 1961–2019 közötti évek átlagában 5,4 százalékos növekedést tapasztalható (OMSZ 2020a).

Hazánkban az OMSZ Klímamodellező Csoportja végzi valószínűségi jellegű éghajlati információk alapján történő klímamodellezést. A következőkben a várható hőmérséklet és csapadékmennyiség előrejelzését mutatjuk be.

Várható hőmérséklet előrejelzése

Az OMSZ által készített három regionális klímamodell-kísérlet (ALADIN pesszimista, átlagos, REMO átlagos) eredményei alapján a XXI. században minden évszakban egyértelműen folytatódik az átlaghőmérséklet emelkedése a Kárpát-medencében. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne fordulhatnának elő az 1971–2000-es átlagnál hűvösebb évek és évszakok is. A legnagyobb hazai változásokat a modellek nyárra vetítik előre: a 2021–2050 időszakban országos átlagban 1,3–2,2 °C, míg az évszázad utolsó évtizedeire 4 °C-ot meghaladó változásra számíthatunk (1. ábra). Mindez azt vetíti előre, hogy hőmérsékletemelkedés a  Párizsi Egyezményben meghatározott hőmérséklet cél (a globális hőmérsékletemelkedés jóval 2 Celsiusfok alá történő korlátozása, a növekedés maximum 1,5 Celsius-fokosra való korlátozása) alatt tartása a becslések szerint hazánkban nem lehetséges 2060-at követő időszakban (OMSZ 2020b).

Forrás: OMSZ által készített három modellszimuláció eredményei alapján. Referencia időszak: 1971–2000

Évi csapadékváltozás előrejelzése

A csapadék jövőbeli megváltozásának előrejelzését nagy bizonytalanság övezi, mivel a modellek eredményei nemcsak a változás mértékében, de gyakran annak előjelében is eltérnek, ráadásul a változások csak néhány esetben bizonyulnak statisztikailag szignifikánsnak. Ezzel együtt elmondható, hogy a magyarországi átlagos csapadékösszeg nyári csökkenése várható, míg ősszel és télen több csapadék valószínűsíthető, különösen az ország déli területein (OMSZ 2020b). Az OMSZ mellett az Európai Környezetvédelmi Hivatal is végzett előrejelzéseket hazánk időjárására nézve.

Magyarország évszakos csapadékváltozása %-ban kifejezve, referencia időszak: 1971–2000

Forrás: OMSZ által készített három modellszimuláció eredményei alapján, a statisztikailag szignifikáns változást pontozás jelöli a térképeken

Európai Környezetvédelmi Hivatal előrejelzése

Az Európai Környezetvédelmi Hivatal jelentése (EEA 2017) szerint a klímaváltozás miatt akár mediterrán hatás is kialakulhat Magyarországon, amely rendszeres aszály veszélyével fenyeget az ország déli részén. Magyarországon az elmúlt 50 év átlagában a csapadékmennyiség 10-15 százalékkal csökkent. Ez azt jelenti, hogy az évi átlagos csapadékmennyiség 720 milliméterről 640 milliméterre esett vissza. Magyarország sajátos földrajzi viszonyaiból következően az árvizek és a belvizek előfordulásának nagy a valószínűsége, és a jövőben is számolnunk kell ezzel a veszéllyel. A klímaváltozás következtében nőttek az intenzív, hirtelen lezúduló esőzések (villámárvizek), a szélsőséges csapadékok és egyes vízgyűjtőkben a vízhozamok növekvő trendje regionális léptékben nagyobb árvízi kockázatot jelent (NATéR 2018).

Várható vízrajz, vízhozam

A sajátos földrajzi viszonyok hatása következtében az ország területére több mint 60 különböző vízhozamú folyó lép be és csak három távozik (Duna, Tisza, Dráva) a határon túlra. Ebből következik, hogy a természeti katasztrófák közül leggyakoribb az árvíz előfordulása hazánkban, amely több alkalommal okozott különösen nagy károkat az ország különböző területein (Padányi és Halász 2012).

Vác városának négyévente súlyos árvízi kihívásokkal kell szembenéznie. Az árvizek nemcsak az éghajlatváltozás egyre súlyosabb következményeinek következményei, hanem Duna mentén a Vác felett található városokban a Szlovákiában, Ausztriában és Németországban az árvízvédelem kiépítése is fokozhatják az árvizeket Vác közelében (EEA 2017).

Ezenkívül ellentmondásos módon a klímaváltozás az árvizek mellett aszályt, elsivatagosodást is okozhat az ország más területein. Magyarországot a vízhiány – a mezőgazdaság kivételével – egyelőre jelentős mértékben nem sújtja, de már vannak erre utaló aggasztó jelek. Először a Duna-Tisza-közének talajvízszint süllyedése jelezte, hogy a későbbi években gondok lehetnek a vízgazdálkodással (Padányi és Halász 2012).

Hazánk az édesvízkészletek szempontjából a 10 legveszélyeztetettebb ország közé tartozik a világon.

Az előrejelzések szerint 2050-re Magyarország félsivatagossá válhat, mert vizeink 95 százaléka külföldről érkezik, ami példátlan kiszolgáltatottságot jelent. Az előző négy évtized alatt 3,5 köbkilométernyi vizet emeltek ki a földből környezetpusztító bányászattal és természetes vízpótlással ennek a mennyiségnek csak 50-60 százaléka került vissza a földbe.

Hazánkban az átlaghőmérséklet emelkedése mellett a következő évtizedekre az éves csapadék átlagos mennyiségének csökkenése és a csapadékeloszlás átrendeződése (több csapadék télen, kevesebb nyáron) várható, továbbá a szélsőséges időjárási események gyakoriságának és intenzitásának növekedése (Padányi és Halász 2012).

Az éghajlati szélsőségek újabb keletű hatásai, mint a hőhullámok, az aszályok, az árvizek, a ciklonok és a futótüzek azt mutatják, hogy egyes ökoszisztémák és számos ember által létrehozott rendszer jelentős mértékben sérülékeny és ki van téve az éghajlat jelenlegi változékonyságának (NATéR 2018). A klímaváltozás okozta időjárási jelenségek csak jelentős gazdasági károkat és veszteségeket is okoznak az országnak.

Gazdasági veszteségek

Az éghajlati szélsőségekből származó gazdasági veszteségek becsült értéke Magyarországon 1980–2013 közötti időszak között az összesített gazdasági veszteségek alapján elérték a GDP 0,18%-át azaz összesen 5 521 millió eurót (az egy főre eső veszteség 535 EUR volt). A károk csupán 1%-a volt valamilyen biztosítással fedezve (EEA 2017).

Az éghajlatváltozásra való felkészülés

Az éghajlatváltozásra való felkészülés hosszú távú tervezési eszköze hazánkban a második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia, amely 2030-ig, illetve 2050-ig határozza meg a cselekvési irányokat. A helyi, térségi és országos szintű tervezést egy döntéstámogató rendszer, a Nemzeti Alkalmazkodási Térinformatikai Rendszer (NATéR) segíti, amely információt biztosít az ország éghajlati állapotáról, az éghajlatváltozás és egyéb hosszú távú természeti erőforrás-gazdálkodással kapcsolatos stratégiai kockázatok hatásairól, valamint az ezekhez való alkalmazkodási lehetőségekről (Elekházy 2019).

Összességében a jövőben Magyarország időjárására a következő változások várhatók (OMSZ, EEA, NATéR):

• 2021–2050 között  az átlaghőmérséklet további emelkedése várható a jövőben (országos átlagban 1,3–2,2 °C-al, 2100 végére 4 °C-ot meghaladó mértékben)
• A hőhullámok, ciklonok gyakoriságának a növekedése is valószínűsíthető
• Csökkenő csapadékmennyiség és annak egyenetlen eloszlása (főleg nyáron kevesebb csapadék, ősszel/télen több) valószínűsíthető
• Szélsőséges időjárási események: intenzív, hirtelen lezúduló esőzések, villámárvizek, viharok gyakoriságának a növekedése valószínűsíthető
• Rendszeres aszályveszély gyakoribb előfordulása az ország déli részén
• Árvíz gyakoribb előfordulása a Duna mentén.

A természetes élővilágában a klímaváltozás hatására a következő fontos változások várhatók (Padányi és Halász 2012):

• A kontinentális égövre jellemző vegetáció határainak eltolódása
• A társulások és táplálékhálózatok átrendeződése; a természetes élővilág fajainak visszaszorulása, különösen az elszigetelt élőhelyeken
• Hosszú távon a biológiai sokféleség csökkenése
• Invazív fajok terjedése, megjelenése (új a kártevő rovarok és gyomok)
• Az élőhelyek szárazabbá válása (vizes élőhelyek eltűnése, homokterületek elsivatagosodása)
• Ökoszisztéma funkciók károsodása
• A talajok kiszáradása, a talajban lezajló biológiai folyamatok sérülése
• A tűzesetek gyakoribbá válása.