A klímaváltozás vajon több pollent jelent? Úgy tűnik, hogy igen! Az éghajlatváltozás miatt az allergén növények élőhelyei észak felé terjednek. Ráadásul a globális felmelegedés következtében kitolódik a pollenszezon és évről évre nő az allergiában szenvedők száma világszerte.
Elsődleges becslések azt mutatják, hogy 2041 és 2060 között a parlagfű - érzékenység 33-ról 77 millióra nőhet Európában. Egyelőre azonban nincs kézzelfogható megoldás arra, hogy ez megváltozzon. Ahhoz, hogy valós képet a pollenhelyzetről, érdemes több szempontból is körül járni a témát…
A klímaváltozás a 21. század nagy dilemmája, ezért egyre több kérdés merül fel a témakörben. Összegezve néhány év történéseit láthatjuk, hogy nem várt és nem kívánt hatássokkal is jár. De vajon hogyan járulhatunk hozzá, hogy a változás már kialakult negatív hatásait megfékezzük? És mit tehetünk akkor, ha már valódi tényekkel állunk szemben?
Az elmúlt időszakban gyakran szerepelt a sajtóban, hogy „nyakunkon az éghajlatváltozás”. Cikkek százai írtak a felmelegedésről és a jelenség az utóbbi években nyilvánvalóvá vált. Az egyre gyakoribb extrém természeti változások, így például az aszály, a növényi és állati fajok kipusztulása köztémává lett. Nincs ez másként a pollenek tekintetében sem.
Miért van ugyanakkor szükség a pollenek tudományos összefüggéseinek vizsgálatára?
Erre a kérdésre ad választ az a globális felmérés, amelyben Dr. Makra László a Szegedi Tudományegyetem professzora is részt vett.
A klímaváltozás emberi egészségre gyakorolt hatásainak vizsgálata kiemelten fontos téma. A kutatások eredményei rámutatnak arra, hogy a globális felmelegedés komoly egészségügyi kockázatokkal jár. A változó éghajlat miatt emelkedő pollentermelés és az allergiás betegségek fokozódása felkeltette a lakosság és a tudományos közösség érdeklődését.
A közlemény szerzője kifejtette, az volt a céljuk, hogy megvizsgálják, miként változik az allergén pollenek koncentrációja és előfordulásuk, s ez milyen kapcsolatban van az allergiás megbetegedések gyakoriságával. Három kontinensen 17 aerobiológiai állomásáról gyűjtöttek adatokat. Jelenleg ez a kutatás világszerte egyedülálló, hiszen a kutatócsoport elsőként végzett olyan vizsgálatot, amely nem egyetlen pollenfajtára vagy fajták egy csoportjára összpontosult. Az adott állomáson mért összes pollenfajta összegzett évi számait vetették össze a kutatók a meteorológiai adatokkal.
De vajon valóban van-e összefüggés a megváltozott körülmények és az egyre intenzívebben növekvő pollenkoncentráció között?
Dr. Makra László tanulmánya erre világít rá:
„Ez igazolható, mivel a világ népességének körülbelül 10–30% -a érintett a szezonális pollen miatt. Az éghajlatváltozásnak számos, egymással összefüggő lehetséges következménye lehet a légúti allergiára vagy betegségre. A magasabb hőmérséklet befolyásolhatja a pollenszezon időtartamát, arányos változásokkal a levegőben lévő allergének (aeroallergének) emberi expozíciójának időtartamában és a növények eloszlásában (allergén keverékek). (…) Ezek a változások fontosak, tekintettel arra, hogy a pollenszezon időtartama korrelál a szenzitizált periódusok időtartamával az érzékeny személyek körében, és hogy az allergén pollenkoncentráció összefüggésben van a tünetek súlyosságával populációs szinten.”
Ebből arra lehet következtetni, hogy a hosszabb pollenszezon és a megnövekedett évi pollenkoncentráció befolyásolja az érzékenység mértékét, illetve a tünetek prevalenciáját és súlyosságát.
Mindazonáltal levonhatjuk azt a következtetést is, hogy az éghajlatváltozás mellett a légköri szén-dioxid-koncentráció és más üvegházhatású gázok növelhetik a pollenterhelés szezonális intenzitását.
Az Allergy folyóiratban közzétett cikkben az alábbi állásfoglalást olvashatjuk:
„A megnövekedett szén-dioxid (CO2) koncentráció a növények növekedését különböző módon befolyásolja, ami elhúzódó beporzási periódusokhoz vezet. A növények magas légköri CO2 -szintre adott reakcióinak vizsgálata azt mutatja, hogy a növények fokozott fotoszintézist, reprodukciós hatásokat és több pollent termelnek. A környezeti szennyező hatások miatt, amelyek nem csak a bőrt és a nyálkahártyát irritálják, az allergénhordozók, például a pollen megváltozhatnak a légkörben, és allergéneket szabadíthatnak fel, ami allergén tartalmú aeroszolokat eredményezhet a környező levegőben.”
A fent említettek alapján világossá válik, hogy az éghajlatváltozás hatásai összefüggésben állnak a környezeti szennyezéssel, valamint a túlérzékenység és a pollenallergia eredetével. Ez tehát a pollentermelés növekedését és az allergén tulajdonságuk változását okozza.
Mit mutat az európai és ezen belül a magyarországi pollenhelyzet?
Európán belül a legnagyobb gondot az éves lágyszárú növényi parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) jelenti. A parlagfű erősen invazív hiszen évente csaknem 62 000 magot terem. Ez a milliós magmennyiség 30-40 évre teremti meg a faj fenntartásának a lehetőségét. A parlagfű éppen ezért különösen káros, a pollentermelése ugyanis éves viszonylatban 1 milliárd szem, ezáltal az allergén potenciálja igen magas. Más pollentől eltérően a parlagfű pollenje a nyár végén csúcsosodik ki. Európa egyes részein pedig a parlagfű a teljes pollentermelés 50% -át jelenti.- írja Climate Change and Future Pollen Allergy in Europe tanulmány.
A mérések szerint Európán belül a pollenallergia elterjedtsége a lakosság körében 40% -ra tehető. Azonban allergia magyarországi előfordulásával kapcsolatban nehéz pontos adatokat adni.
Hazánkban a népesség körülbelül 25 százaléka érintett, s így mintegy két és fél millióra teszik a betegek számát. – fogalmazta meg Kelen Andrásné, a ParlagfűPollen No Egyesület (PPNE) elnöke a Világgazdaságnak.
E két és fél millió betegből mindössze körülbelül 320 ezer embert kezelnek. Továbbá a vizsgálatok azt bizonyítják, hogy az allergiás megbetegedés gyakrabban fordul elő a városban élőknél, mint a falusiaknál, és többször alakul ki a jobb szociális körülmények között élőknél, mint a szegényebbeknél.
A parlagfű pollen országos napi átlagkoncentrációjának alakulása 2019-ben és 2020-ban
Az éghajlatváltozás felerősítheti a vertikális légáramlatokat is, ebből kifolyólag a pollenek magas légrétegekben a szokásosnál sokkal nagyobb távolságokra is eljuthatnak. Ráadásul az előrejelzések szerint az érzékenység fokozódhat azokban az országokban, ahol már létezik parlagfű-probléma, így Magyarországon, és a Balkánon egyaránt.
Egyes tanulmányok szerint, ha a parlagfüves területeket magukra hagyják, néhány év alatt teljesen kipusztulnak, ugyanis az őshonos növények képesek ismét elfoglalni a helyüket.
„Szakmailag bizonyítottan a természetes szukcessziós folyamatok során a klímának és a talajtani adottságoknak megfelelő természetes zárt növényzet kialakulásával a parlagfű két-három év alatt eltűnik, kiszorítják a területen megtalálható versenyképesebb évelő és őshonos fajok. Alternatív megoldásként a fenntartható fejlődést előtérbe helyezve és a helyzetet rendszerben szemlélve a legfőbb cél e szukcessziós folyamat meggyorsítása lehet mesterséges beavatkozással, mely a parlagfű életfeltételeit megszünteti, megtelepedését megakadályozza. A gyakorlatban ezek a megoldások lehetnek a folyamatos kaszálás, a gyeptelepítés kaszálással egybekötve, belterületeken mulcs réteggel történő talajtakarás, az őszi fűmagvetés a terület egyszeri, tavaszi szelektív vegyszeres gyomirtásával, illetve a hazai pionír növények betelepítésével zárt növényfedettség kialakítása.” – Földhivatal közleménye.
Nos Magyországon a parlagfű ellen jelenleg az egyetlen védekezés továbbra is az irtás. Ezt szabályozza Az élelmiszerláncról és a hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény. A jogszabály a tavalyi év során módosításra került, ugyanis a parlagfű jól alkalmazkodva a magyarországi időjárási viszonyokhoz a megfelelő időjárási körülmények miatt képes volt virágzásra az eredetileg törvényben megjelölt határidő előtt is.
Az európai helyzetképből jól látható, hogy a parlagfű elleni küzdelem még kezdeti szakaszban jár. Egyértelmű azonban, hogy a pollenallergia általános egészségügyi problémává válhat Európában, kiterjedve azokra a területekre is, ahol ez jelenleg nem gyakori. A parlagfű terjedésének ellenőrzése és korlátozása fontos alkalmazkodási stratégia lehet az éghajlatváltozásra adott válaszként.
A kérdés az, hogy hogyan tovább, vajon lesz-e megoldás az egyre növekvő pollenkoncentráció mérséklésére és az allergiások számának csökkentésére?
