2022 és 2026: két rendkívüli aszály összehasonlítása Európában és Magyarországon – mit tudunk eddig

Magyarországon 2022 és 2026 is az aszály szempontjából rendkívüli évnek bizonyul, a két esemény háttere és lefolyása azonban nem teljesen azonos. Mindkét esetben a csapadékhiány, a tartósan magas hőmérséklet és az ebből következő fokozott párolgási igény együttesen alakította ki a súlyos vízhiányt, ugyanakkor a globális légköri és óceáni háttér jelentősen eltérő volt. 2022-ben egy ritka, egymást követő harmadik La Niña évben alakult ki az európai aszály, miközben 2026-ban az év eleji La Niña után tavasszal ENSO-semleges állapot következett, majd nyárra már egy erősödő El Niño alakult ki. Ez azért fontos, mert jól mutatja, hogy az európai és különösen a magyarországi aszályok kialakulását nem lehet egyetlen globális éghajlati jelenséggel, például az El Niñóval vagy a La Niñával megmagyarázni. Az ENSO elsősorban a globális légköri és óceáni háttérállapotot módosítja, míg Európa időjárását közvetlenebbül és többek között az észak-atlanti és eurázsiai légköri cirkuláció, a Rossby-hullámok, a jet stream elhelyezkedése, a blocking helyzetek és a kontinens fölötti magasnyomású rendszerek tartós fennmaradása alakítja.

A 2022-es év globális szempontból különösen érdekes volt. A Föld éghajlati rendszerében ekkor már harmadik egymást követő évben La Niña uralkodott. A WMO szerint ilyen úgynevezett „triple-dip” La Niña 1950 óta mindössze három alkalommal fordult elő. A La Niña során a trópusi Csendes-óceán középső és keleti részén az átlagosnál alacsonyabb tengerfelszíni hőmérséklet, valamint ehhez kapcsolódóan módosult trópusi légköri cirkuláció és csapadékeloszlás alakul ki. A jelenség globális átlaghőmérsékletre gyakorolt hatása általában hűtő jellegű, ezért 2022 nem lett rekordmeleg év annak ellenére, hogy a globális felmelegedés következtében már rendkívül magas hőmérsékleti szinten állt a Föld éghajlati rendszere. A globális átlaghőmérséklet 2022-ben körülbelül 1,15 °C-kal haladta meg az 1850–1900 közötti referenciaidőszak értékét, és az év az akkori ötödik vagy hatodik legmelegebb évnek számított. A WMO hangsúlyozta, hogy a La Niña átmeneti hűtő hatása nem fordította vissza a hosszú távú felmelegedést, csupán mérsékelte annak adott évi megjelenését.

Európában 2022-ben ehhez a globális háttérhez egy rendkívül kedvezőtlen regionális légköri cirkuláció társult. Az év első felében jelentős csapadékhiány alakult ki, majd a nyári időszakban ismétlődő és tartós magasnyomású helyzetek akadályozták az Atlanti-óceán felől érkező nedves légtömegek kontinens belseje felé történő beáramlását. A légköri áramlásban kialakuló tartós Rossby-hullámok és blocking helyzetek miatt a magasnyomású rendszerek hosszabb ideig egy helyben maradhattak, miközben a csapadékot szállító frontok gyakran elkerülték Közép- és Dél-Európa jelentős részét. A kutatások szerint a 2022-es európai hőhullámok és aszály egyik fontos dinamikai tényezője éppen az ilyen tartós, kvázistacionárius légköri helyzetek kialakulása volt. A magasnyomású területeken a leszálló légmozgás csökkenti a felhőképződés és a csapadékhullás esélyét, miközben a derült égbolt erős besugárzást és további felszínközeli felmelegedést eredményezett.

A 2022-es európai aszály ezért nem egyszerűen csapadékhiány volt. A hőmérséklet emelkedése ugyanis jelentősen növelte a légkör párologtató képességét. A meteorológiában ezt többek között a vízgőznyomás-deficittel, vagyis a vapor pressure deficit, VPD segítségével lehet jellemezni. Minél magasabb a VPD, annál erősebb a légkör „vízigénye”, és annál intenzívebb lehet a növényzet, a talaj és a vízfelületek párolgási vesztesége. A 2022-es európai aszály vizsgálatai szerint a közép- és dél-európai térségekben a rendkívül magas VPD sok esetben fontosabb szerepet játszott a vegetáció károsodásában, mint önmagában a talajnedvesség hiánya. Ez jól szemlélteti az úgynevezett forró aszály, vagy „hot drought” mechanizmusát: ugyanakkora csapadékhiány magasabb hőmérséklet mellett lényegesen nagyobb vízveszteséget eredményezhet.

Európában 2022 nyarára az aszály már kontinensnyi méretű problémává vált. Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja, a JRC júliusi értékelése szerint az Európai Unió és az Egyesült Királyság területének 44 százaléka került aszályfigyelmeztetési, további 9 százaléka pedig riasztási kategóriába. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy az érintett térségekben már a tél és a tavasz folyamán jelentős csapadékhiány halmozódott fel, amelyre az év korai szakaszában hőhullámok rakódtak rá. A WMO és a Copernicus közös értékelése szerint Európában 2022 nyara rekordmeleg volt, miközben a kiterjedt szárazság hozzájárult a rendkívüli erdőtűz-szezonhoz, az alacsony folyóvízállásokhoz, a mezőgazdasági károkhoz és az energiatermelés problémáihoz. Európa 2022-ben körülbelül 2,3 °C-kal volt melegebb az 1850–1900 közötti időszaknál, ami jól mutatja, hogy az európai éghajlatváltozás gyorsabb a globális átlagnál.

Magyarországon a 2022-es aszály különösen súlyos következményekkel járt. Az év elején már jelentős csapadékhiány alakult ki, majd a tavaszi és nyári időszakban sem érkezett elegendő, egyenletes eloszlású csapadék. A záporos, zivataros csapadék ugyan egyes térségekben átmenetileg enyhítette a vízhiányt, de az ország jelentős részén nem tudta pótolni a hosszabb idő alatt felhalmozódott hiányt. Az Alföld különösen súlyosan érintett volt, ahol a magas hőmérséklet, a talajnedvesség csökkenése és a magas párolgási igény együttesen rendkívüli stresszt okozott a növényzet számára.

A mezőgazdasági következmények történelmiek voltak. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2022-ben a kukorica termésmennyisége mindössze 2,8 millió tonna volt, ami 2021-hez képest 57 százalékos visszaesést jelentett, a hektáronkénti átlagtermés pedig 44 százalékkal maradt el az előző évi értéktől. A búza termése 21, a napraforgóé 29 százalékkal csökkent. A kukorica esetében a termésátlag több mint ötven éve nem látott alacsony szintre esett. A terméskiesés a mezőgazdasági termékek árain keresztül is éreztette hatását, miközben a takarmányellátás és az állattenyésztés költségeire is nyomást gyakorolt.

A 2026-os év meteorológiai és klimatológiai szempontból részben hasonló, részben azonban jelentősen eltérő háttérben bontakozott ki. A legfontosabb különbség a globális óceáni-légköri rendszer állapotában található. 2026 elején még gyenge La Niña volt jelen, amelyet tavasszal ENSO-semleges állapot váltott fel, majd nyárra El Niño alakult ki. A NOAA júliusi értékelése szerint az El Niño ekkor már egyértelműen fennállt és erősödött: a Niño-3.4 régió heti hőmérsékleti anomáliája +1,2 °C volt, miközben a jelenség fennmaradásának valószínűségét 97 százalékra becsülték 2027 kora tavaszáig. Ez alapvető különbség 2022-höz képest, amikor a globális hőmérsékletet éppen a harmadik egymást követő La Niña hűtő hatása mérsékelte. Ugyanakkor ebből nem következik, hogy a 2026-os magyarországi aszályt közvetlenül az El Niño okozta volna. Az ENSO európai nyári időjárásra gyakorolt hatása nem olyan közvetlen és determinisztikus, hogy egy magyarországi aszályt önmagában ezzel lehessen magyarázni.

A 2026-os globális óceáni háttér ugyanakkor minden korábbinál fontosabb. A Copernicus adatai szerint 2026 júniusában a 60° déli és 60° északi szélesség közötti, jégmentes óceánfelszín átlagos hőmérséklete 20,86 °C volt, ami új júniusi rekordot jelentett. A trópusi Csendes-óceánon ekkor már kiterjedt, az átlagosnál több mint 1 °C-kal melegebb területek alakultak ki, amelyek az El Niño fejlődésével voltak összhangban. A rendkívül meleg óceáni háttér azért lényeges, mert az óceán az éghajlati rendszer legfontosabb hőtárolója, és állapota hosszabb időn keresztül befolyásolja a légköri cirkulációt, a nedvességforgalmat és a globális hőmérsékleti viszonyokat.

Ezzel szemben Magyarországon 2026-ban az aszályos folyamat már jóval a nyári hőség előtt jelentősen előrehaladt. A HungaroMet adatai szerint a 2026-os tavasz középhőmérséklete 1,0 °C-kal haladta meg az 1991–2020-as normált, és a kilencedik legmelegebb tavasz volt 1901 óta. Ennél is fontosabb, hogy a tavasz során az átlagos csapadékmennyiségnek kevesebb mint 60 százaléka hullott le, így 2026 tavasza a harmadik legszárazabb tavasznak bizonyult a XX. század eleje óta. Ez azt jelentette, hogy a nyári növényállományok jelentős része már eleve kedvezőtlen vízellátottsági állapotból indult, vagyis a nyári hőhullámok nem egy normál vízellátottságú talajállapotot értek el, hanem egy már kimerülőben lévő vízkészletet.

A nyár folyamán ehhez rendkívüli hőmérsékleti események társultak. Június második felében Európa jelentős részét intenzív hőhullám érte el, amely különösen Nyugat- és Közép-Európában okozott rendkívüli hőmérsékleteket. A Copernicus szerint 2026 júniusa globálisan a második legmelegebb június volt a megfigyelési sorozatban, Európában pedig szintén a második legmelegebb júniusnak bizonyult. Nyugat-Európában ugyanakkor minden korábbi júniusi rekordot meghaladt a havi átlaghőmérséklet. A kontinens nyugati részén a havi középhőmérséklet 3,06 °C-kal haladta meg az 1991–2020-as átlagot.

A 2026-os európai helyzet tehát meteorológiai szempontból több ponton emlékeztet 2022-re. A tartós magasnyomású helyzetek, a csapadékot szállító frontok elmaradása, a rendkívüli hőmérsékletek és a magas párolgási igény ismét egymást erősítő folyamatot hoztak létre. A különbség azonban az, hogy 2026-ban sok térségben már egy korábban felhalmozódott vízhiányra érkeztek rá az újabb hőhullámok. A JRC július végi értékelése szerint Nyugat- és Közép-Európában a kivételes hőség és a korlátozott csapadék együttesen jelentősen csökkentette a talajnedvességet, Magyarországon és Nyugat-Romániában pedig az intenzív hőség tovább súlyosbította az amúgy is alacsony talajnedvességből kialakult súlyos aszályt. A JRC szerint a legerősebb mezőgazdasági hatások éppen Magyarországon jelentkeztek.

A mezőgazdaság szempontjából azonban 2026 végleges mérlegét még nem lehet megvonni. Ez lényeges különbség 2022-höz képest, amelynek teljes termesztési és betakarítási eredményei már rendelkezésünkre állnak. A JRC júliusi előrejelzése szerint az Európai Unióban a téli növények terméskilátásait 1–4 százalékkal csökkentették, míg a nyári növények közül a kukorica és a napraforgó várható termését 6–7 százalékkal mérsékelték. Magyarország esetében azonban az országos átlag mögött jelentős területi különbségek vannak, és a nem öntözött állományokban már júliusban is súlyos, egyes esetekben visszafordíthatatlan hő- és vízstressz alakult ki.

A két év összehasonlításakor ugyanakkor nemcsak a mezőgazdasági következményeket kell figyelembe venni. Az aszály ugyanis nem kizárólag agrármeteorológiai probléma, hanem a teljes vízgazdálkodási rendszerre ható komplex természeti kockázat. 2022-ben Európa számos folyóján rendkívül alacsony vízállások alakultak ki, ami a hajózást is korlátozta, és Franciaországban a folyók alacsony vízhozama a nukleáris erőművek hűtését is nehezítette. 2026-ban Magyarországon hasonló probléma ismét megjelent, de a Duna alacsony vízállása ezúttal különösen közvetlenül kapcsolódott az energiatermeléshez is. Ez jól mutatja, hogy az aszály hatásai egyre inkább átlépik a mezőgazdaság határait, és egyszerre érinthetik az élelmiszertermelést, a vízellátást, a vízi közlekedést, az energiatermelést és az ökoszisztémák működését.

A két év közötti legfontosabb tudományos különbség ezért talán nem is az, hogy 2022-ben La Niña volt, 2026 nyarán pedig El Niño van jelen, hanem az, hogy ugyanaz a meteorológiai aszály egy egyre melegebb éghajlati háttérben egyre nagyobb hidrológiai és ökológiai következményekkel járhat. A melegebb légkör nagyobb párolgási igényt jelent, ezért a csapadékhiány hatása nem lineárisan jelentkezik. Ha egy adott időszakban kevés csapadék hullik, és ezzel egy időben a hőmérséklet is rendkívül magas, akkor a talajból, a növényzetből és a felszíni víztestekből gyorsabban távozik a víz. A növények számára ráadásul nemcsak a gyökérzónában rendelkezésre álló víz mennyisége számít, hanem az atmoszféra vízigénye is. A magas VPD fokozza a növények transzspirációs veszteségét, miközben a talaj vízkészletének kimerülésével a növények sztómazárással reagálnak, ami csökkenti a fotoszintézist és végső soron a biomassza- és termésképződést is.

Ez a folyamat különösen fontos a Kárpát-medencében. Magyarország vízháztartásának szempontjából ugyanis nem pusztán az a kérdés, hogy egy évben mennyi csapadék hullik, hanem az is, hogy mikor hullik le, milyen intenzitással érkezik, mekkora része szivárog a talajba, mennyi folyik el a felszínen, és mekkora vízmennyiség távozik párolgás és növényi transzspiráció révén. Egy rövid, intenzív nyári zápor például meteorológiai értelemben jelentős csapadékot adhat, de a már kiszáradt, tömörödött vagy rossz szerkezetű talajon ennek jelentős része gyorsan elfolyhat, miközben a mélyebb talajrétegek és a talajvíz utánpótlása alig javul. Ezért a mezőgazdasági, meteorológiai és hidrológiai aszály nem ugyanaz a jelenség, és az egyik megszűnése nem jelenti automatikusan a másik megszűnését.

A 2026-os év esetében ezért különösen fontos, hogy augusztus 10-én még ne tekintsük lezártnak az eseményt. Egy jelentősebb augusztusi vagy őszi csapadék javíthatja hidrológiai és mezőgazdasági vízhiányt.

A két év legfontosabb tanulsága tehát az, hogy az aszályt nem célszerű kizárólag a csapadék hiányával azonosítani. A 2022-es és a 2026-os esemény egyaránt megmutatja, hogy a modern aszályok kialakulásában a csapadékhiány és a hőmérsékleti többlet kölcsönhatása válik egyre fontosabbá.

2022 ezért elsősorban arra mutatott rá, hogy milyen súlyos következményekkel járhat egy rendkívüli európai aszály. 2026 pedig arra szolgálhat újabb példaként, hogy ugyanez a folyamat egy melegebb éghajlati háttérben már nem csupán mezőgazdasági problémát jelent, hanem a vízgazdálkodás, az energiatermelés, a közlekedés és az ökoszisztémák működését egyidejűleg érintő komplex kockázattá válhat.

Megjegyzés:
A 2026-os év végleges értékelése még a tudomány feladata. Az év hátralévő része, a teljes adatsorok és a későbbi elemzések alapján lesz megállapítható, hogy az idei aszály történelmi léptékben hogyan viszonyul 2022-höz.

(Kép: MTI)