Jelenleg a 0–100 cm-es rétegben országosan 150–190 mm hiány látszik, különösen az Alföld és a Dunántúl belső sávjaiban.

Ez nem pillanatkép, hanem többéves, önmagát erősítő visszacsatolás lenyomata: a talajprofil nem töltődött fel amikor sok eső esett, vagy eshetett volna, a vegetáció párologtatása a nyári időszakban meggyengült, a belső térségek lokális csapadék-újratermelési képessége visszaesett. Az Alpokalja a domborzati kényszer miatt még termel csapadékot; beljebb azonban nem tud helyi csapadék képződni.

Mit mutat a térkép?

A mostani országos vízhiány-térkép piros zónái 150–190 mm deficitet jeleznek az 1 m-es profilban. Ez négyzetméterenként 150–190 liter „hiányzó” vizet jelent a mezei vízkapacitáshoz képest. A felső 10–20 cm az őszi esőktől előfordulhat, hogy átnedvesedik, mint jelenleg is, de a mélyebb rétegek szárazak maradnak, ezért a  következő évi vegetációs szezon elején a gyökérzóna vízellátása gyenge.

1. ábra. Vízhiány a 0-100 cm talajrétegben, mm-ben. Forrás: HungaroMet

Próbáljuk megérteni, hogy miért vált tartóssá a vízhiány?

  1. Szezonális eltolódás és intenzitás: az éves csapadékösszeg egyelőre nagyjából állandó, de egyrészt évről évre egyre nagyobb változékonyság jellemzi, másrészt több jut télre és nőtt a nagy csapadékintenzitású események aránya. A hideg, rövid epizódokkal érkező csapadék kevésbé hatékonyan tölti a talajprofilt; a víz elfolyik, ahelyett, hogy beszivárogna.
  2. Talajfizika és művelési mód: a homokos, lazább talajokon a vízelvezetés nagy, a vízmegtartás kicsi, ennek oka, hogy a homok pórusai nagyok, a víz gravitációsan lefele elszivárog. Bolygatott, fedetlen felszínen a beszivárgás kezdetben jó lehet, majd kséőbb kiszárad a felszín, kérgesedés, felszíni lefolyás, szélsőséges száradás lép fel. A következő csapadék már rosszabb beszivárgási hatásfokkal érkezik, még akkor is, ha nagyobb szükség lenne rá, egy része el fog folyni.
  3. Önmagát erősítő párolgási hurok: száraz profil → gyenge növényállomány → alacsony transzspiráció → szárazabb, melegebb mikrolégkör → magasabb nettó párolgási igény → tovább romló profil. A mostani térkép ennek egy látlelete, pillanatképe.

Stabilizotópos fogódzók: mi tűnik el, ha kiszáradunk?

A csapadék izotópos nyomelemzése alapján a medence belsejében a lehulló eső jelentős hányada (≈35–40%) Kárpát-medencei párolgási forrásból származik. Amíg a talaj–növény rendszer bőséggel párologtat, ez a „belső kör” működik: több páratartalom, gyakoribb lokális zápor. Amikor a profil kiüresedik és az evapotranszspiráció (ET) visszaesik, nemcsak a talajnedvesség tűnik el, hanem a visszahulló csapadék belső komponense is. Ez magyarázza, hogy a nyugati országrész (orografikus csapadék hullik) miért tartja magát, miközben a síkvidéki belső zónák hiánya egyre nő.

Korrelációk és az országos vízmérleg változása

Hosszú idősorok statisztikai elemzése azt mutatja, hogy az éves vízmérleg a párolgással függ össze a legerősebben (r≈0,9), míg a csapadék és a be-/kifolyások szerepe másodlagos. Talajnedvesség-idősorokban a napi csapadék–talajnedvesség kapcsolat több helyen csak r≈0,2–0,4, vagyis a csapadék mennyisége magában gyenge magyarázó a fennálló helyzethez képest. A döntő a beszivárgási hatásfok és az, hogy a vegetáció képes-e stabilan párologtatni.

Mennyi eső kell a feltöltéshez?

A 150–190 mm hiány nem pótolható annyi csapadékkal, amennyit a hiány jelent. Veszteségekkel számolva (60–80% feltöltési hatásfok) a szükséges lehulló csapadék 190 mm hiányra kb. 240–320 mm, 150 mm hiányra 190–250 mm. Ezt tartós, alacsony intenzitású csapadék tudja hatékonyan biztosítani, nem elsodró záporok.

2. ábra. A szükséges csapadék (mm) a hiány (mm) függvényében, 60–80% beszivárgási sávval.

Domborzat és szélklíma: miért jobb az Alpokalja helyzete?

A nyugati beáramlás a Dunántúl dombvidékein emelkedésre kényszerül, lehűl és kicsapódik (orografikus csapadék). A gerincek mögött leáramlás és adiabatikus melegedés csökkenti a relatív páratartalmat – szélárnyék és páraszegény levegő kerül a medence belsejébe. Ha itt közben a talajprofil üres és a párologtatás gyenge, a lokális esőképződés esélye csökken.

Következmények

Amennyiben ez a vízhiány a tél során nem pótlódik, a következő események valószínűsége megnő:

  • Mezőgazdaság: gyenge tavaszi indulás, terméshozam-esés, éles hozameltérések az ország egyes részei között.
  • Talajvíz és élőhelyek: csekély utánpótlás, süllyedő talajvízszint, visszahúzódó vizesélőhelyek
  • Csapadék-visszacsatolás: ritkább lokális záporok a belső zónákban, a frontok csapadékhozama illetve a frontokból hulló csapadék esélye csökken, jelentős változékonyság tájegységenként.

Mit tudunk tenni?

A vízhiány-térkép eredmény-mutató: azt jelzi, hogy a beszivárgás–párologtatás helyi köre mennyire működik. Javulást a téli/kora tavaszi félévi visszatartás és beszivárgás hozhat, de a mezőgazdaságban külön kell készülni a víz megtartására: a felszín állandó takarása, lehetőség szerint forgatás nélküli művelés választása. Ha megfelelő mennyiségű csapadék hull tavaszig, erre a vízhiányos állapotra akkor is tanulságként tekinthetünk.

A szerző az NKE egyetemi docence.