Szűk többséggel elfogadták a Green Deal egyik legvitatottabb szövegezését az Európai Tanács luxemburgi ülésén.
Az EB törvényjavaslata azt célozza meg, hogy 2030-ra az EU szárazföldi és tengeri területeinek legalább 20%-át helyreállítsa és visszaállítsa az eredeti állapotára és 2050-ig a sérült vagy megváltozott ökoszisztémák 90 százalékára kiterjedjen. Először 2022 júniusában az Európai Bizottság terjesztette elő az Európai Zöld Megállapodás (Green Deal) és 2030-as Biodiverzitási Stratégia részeként. Annak ellenére, hogy a jobboldali képviselők az utolsó pillanatban fellázadtak, az EU Parlament februárban 329 igen szavazattal és 275 nem ellenében jóváhagyta a kompromisszumos szöveget. Ez az első olyan európai szintű törvény, amely jogilag kötelező érvényű célokat határoz meg. A Bizottság szerint ez egy egyszeri lehetőség a biológiai sokféleség és az „éghajlati válság” megfordítására azáltal, hogy az EU leromlott természeti értékeit a „gyógyulás” útjára állítsa. A javaslat az első jelentős uniós biodiverzitás-törvény az 1992-es élőhelyvédelmi irányelv óta, és követi az Európai Bizottság által az EU 2030-ig szóló biodiverzitási stratégiájában vállalt kötelezettségeket, amelyek az ökoszisztémák helyreállítására szólítanak fel a teljes közösségben.
A több mint egy éve beadott, eredeti javaslat alapján a jogszabály jogilag kötelező érvényű célokat határozott volna meg hét konkrét témakörben, a beporzó rovaroktól a tengeri ökoszisztémákig, amelyeknek együttesen 2030-ra az EU szárazföldi és tengeri területeinek legalább 20%-án érvényesülniük kell. A célt a környezetvédelmi szempontból mérföldkőnek számító montreali COP15 biodiverzitás konferencia után 30 százalékra emelték, hogy az EU lépést tarthasson az új globális célokkal, mely 2030-ig garantálná a bolygó harmadának védelmét.
A természet-helyreállítási törvény értelmében az unió 2030-ra az EU szárazföldi és tengeri területének 20 százalékán fog helyreállítási intézkedéseket végrehajtani és az intézkedéseket 2050-re közel az összes leromlott ökoszisztémára kiterjeszteni. Tehát a módosítással a 30 százalékról 20 százalékra tértek vissza, ami nem a COP15 irányelveit követi.
A javaslat alapján a tagállamok nemzeti helyreállítási tervet készítenek az átfogó közösségi tervek megvalósítására.
Vita és szavazás:
A rendelettervet 326 igen, 275 nem szavazattal fogadták el az Európai Parlamentben. A tervezet leghangosabb kritikusa az Európai Néppárt, az európai konzervatívok és reformisták, az Identitás és Demokrácia csoport, illetve a liberális Renew csoport volt. Szerintük eleve lehetetlen 70 év változását 25 év alatt visszaforgatni, de érvelésük középpontjába nem ezt, hanem a mezőgazdasági és halászati ágazat ellehetetlenülését állították, illetve azzal álltak elő, hogy veszélybe kerülhet Európa élelmezésbiztonsága, és újra magas élelmiszer-inflációval kell számolni, ha csökken a termelésbe és a halászatba bevonható területek nagysága. Az EPP mellett több gazdaszervezet is ezt az álláspontot képviselte, még tüntetéseket is tartottak Strasbourgban egy nappal a szavazás előtt.
Zöld szervezetek és tudósok csoportja azonban elutasította a kritikát, szerintük azzal, hogy felhigúlt a törvényjavaslat, az egész bolygó és Európa veszélybe került, mivel a klímaváltozás ellen csak egy szigorú törvénnyel lehet védekezni.
A szavazás előtti napon a gazdálkodók traktorokkal mentek az Európai Parlament elé, és azt javasolták a képviselőknek, hogy szavazzanak a törvényjavaslat ellen, míg az éghajlatváltozás elleni tiltakozók, köztük Greta Thunberg svéd aktivista, sürgették őket, hogy támogassák azt a legszigorúbban. Végül a parlamenti képviselők nem szavazták meg a törvény elutasítását. Több mint 1 millió uniós polgár és 290 zöld szervezet, 6000 tudós jelezte a politikusoknak, hangot adva aggályaiknak, , hogy erős EU-s természet-helyreállítási törvényt szeretnének.
Az Európai Parlament végül törölte egyebek között a mezőgazdasági területek helyreállításáról szóló cikket, így lemondott az intenzív mezőgazdaság káros hatásait mérséklő és a területek szén-dioxid-megkötő képességét növelő egyik legfontosabb eszközről. A végleges szöveg lazított a mezőgazdasági szektorral szemben támasztott számos követelményen, különösen a „vészfék” bevezetésével, így a mezőgazdaságot érintő célok felfüggeszthetők „kivételes körülmények között”, amelyek veszélyeztetik az élelmezésbiztonságot.
A gyengítés további eleme az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés alapvető jogát garantáló cikk eltávolítása, ami a környezeti információkhoz való hozzáférésről szóló Aarhusi Egyezmény megsértését és a tagállamok közötti egyenlőtlen versenyfeltételek kialakulását kockáztatja.
Születtek ugyanakkor olyan módosítások is, amelyek a jogi szöveget szigorúbb irányba terelték: az EU tagállamoknak össze kell hangolniuk az érzékeny tengeri ökoszisztémák helyreállítását (azaz nem dolgozhatnak egymás és a természet rovására), valamint az Európai Bizottságnak a finanszírozásra vonatkozó tervet kell készítenie egyéves határidővel.
Az új törvény alapja az EU 2030-as biodiverzitási stratégiájának, amely szerint a klímavédelem nemcsak az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentését jelenti, hanem a természet védelmét, illetve az alkalmazkodást is.
Számos tagállam, szakemberek és az európai gazdák tiltakozása ellenére az Európai Tanács luxemburgi ülésén szűk többséggel (az osztrák környezetvédelmi miniszter magánakciójának segítségével) elfogadták a javaslatot, így a törvény a végleges szöveggel a közzétételt követő 20 napon belül lép hatályba.
A Természet-helyreállítási törvény önmagában hasznos és támogatandó, de csak abban az esetben, ha az nem veszélyezteti az európai és hazai mezőgazdaságot, illetve az élelmiszer- és élelmezésbiztonságot. Amennyiben sérül a Green Deal miatt az európai agrárszektor, akkor komoly versenyhátrányba kerülhet a globális ellátási piacon.
