Amikor az El Niño szóba kerül, szinte mindenki a Csendes-óceánra gondol. Pedig az Atlanti-óceán egyenlítői térségében is létezik egy ehhez bizonyos szempontból hasonló éghajlati jelenség: az Atlanti Niño (Atlantic Equatorial Mode).
Az Atlanti Niño az egyenlítői Atlanti-óceán egyik legfontosabb, évről évre változó éghajlati ingadozása. Lényege, hogy az egyenlítő mentén, különösen az Atlanti-óceán középső és keleti térségében a tengerfelszín hőmérséklete időszakosan jelentősen eltér az átlagostól. Meleg fázisban – ezt nevezzük Atlanti Niñónak – az óceán felszíne a szokásosnál melegebb, hideg fázisban pedig, az Atlanti Niña idején, hűvösebb.
A jelenség azonban nem egyszerűen az óceán hőmérsékletének változása. Az Atlanti Niño egy összetett óceán–légkör kölcsönhatási rendszer, amelyben a tengerfelszín hőmérséklete, a passzátszelek, a légnyomási viszonyok és a trópusi csapadékképződés szorosan összekapcsolódik.
Amikor az egyenlítői Atlanti-óceán felszíne felmelegszik, a fölötte lévő levegőben fokozódhat a feláramlás és a konvekció, vagyis megváltozik a felhő- és csapadékképződés. Ez visszahat a légköri áramlásokra és a szelekre. A kutatások szerint az Atlanti Niño működése ugyan mutat hasonlóságokat a csendes-óceáni El Niñohoz, de nem tekinthető annak egyszerű atlanti megfelelőjének: a két rendszer működése és az őket fenntartó fizikai folyamatok több fontos ponton is különböznek.
Az Atlanti Niño jellemzően az északi félteke nyarán, vagyis nagyjából június és augusztus között éri el legerősebb állapotát. Ez különösen érdekessé teszi számunkra, hiszen éppen abban az időszakban zajlik, amikor Európában és Magyarországon is a nyári időjárási folyamatok alakulnak.
Hogyan juthat el egy egyenlítői óceáni jelenség hatása Európába?
A válasz a légkör globális összekapcsoltságában rejlik.
A trópusi térségekben felszabaduló nagy mennyiségű hőenergia és a csapadékzónák átrendeződése megváltoztathatja a légkör nagy léptékű áramlását. Ezek a változások pedig nem maradnak feltétlenül a trópusokon: a légkör összefüggő rendszerén keresztül több ezer kilométerrel távolabb is befolyásolhatják az időjárási folyamatokat, akár más kontinenseken is.
Az Atlanti Niño során kialakuló szokatlan óceáni felmelegedés megváltoztatja a trópusi térségek feletti felhő- és csapadékképződést, ez pedig hatással lehet a légkör nagy léptékű áramlására is. A változások továbbterjedhetnek a közepes földrajzi szélességek felé, ahol módosíthatják a magas- és alacsony nyomású légköri rendszerek elhelyezkedését, valamint a futóáramlást (jet stream). Mindez végső soron az európai időjárási helyzetek alakulására is hatással lehet.
A legújabb kutatások ráadásul arra is felhívják a figyelmet, hogy nem minden Atlanti Niño egyforma. Attól függően, hogy az egyenlítői Atlanti-óceán középső vagy keleti részén alakul ki a legerősebb felmelegedés, eltérő trópusi csapadék- és légköri mintázatok jöhetnek létre.
Egy 2024-ben megjelent kutatás szerint a középső Atlanti Niño erősebb és nyugatabbra eltolódó légköri hullámokat idézhet elő, mint a keleti típus. Ennek következtében a két jelenségtípus eltérő hőmérsékleti és csapadékanomáliákkal járhat Európában. Ez azért különösen fontos, mert azt mutatja: még egyetlen éghajlati jelenségen belül is számít, hogy pontosan hol történik az óceáni felmelegedés.
És mit jelent ez Magyarország számára?
Itt fontos elkerülni a túlzott leegyszerűsítést.
Az Atlanti Niño nem jelenti automatikusan azt, hogy Magyarországon szárazabb, csapadékosabb, melegebb vagy hűvösebb nyár következik. A Kárpát-medence időjárását egyszerre számos tényező alakítja: az Atlanti-óceán és az Észak-Atlanti térség állapota, a mediterrán ciklontevékenység, az eurázsiai légköri folyamatok, a futóáramlás helyzete és az adott időszakban kialakuló nagytérségű légköri nyomási rendszerek, akciócentrumok.
Az Atlanti Niño ezek között egy lehetséges háttértényező, amely bizonyos esetekben módosíthatja az Európa fölött kialakuló légköri mintázatokat, de nem egy olyan „kapcsoló”, amely önmagában eldönti, milyen lesz a magyar időjárás.
Éppen ezért a jelentősége elsősorban a szezonális előrejelzésekben lehet nagy. Ha jobban megértjük, hogyan befolyásolják a trópusi óceánok a légkör nagytérségű áramlását, akkor pontosabb képet kaphatunk azokról a háttérfolyamatokról, amelyek növelhetik egy-egy európai időjárási helyzet valószínűségét.
Az Atlanti Niño tehát újabb példája annak, hogy a Föld éghajlati rendszere nem különálló kontinensekből és óceánokból áll. Egy egyenlítői Atlanti-óceánon kialakuló hőmérsékleti anomália megváltoztathatja a trópusi csapadékrendszereket és a légkör nagy léptékű áramlását, amelyek hatása – más folyamatokkal együtt – akár több ezer kilométerrel távolabb, Európa időjárásában is megjelenhet.
Magyarország időjárása természetesen nem az Egyenlítőn „dől el”. De az, hogy milyen nagytérségű légköri folyamatok alakulnak ki Európa felett, részben olyan távoli térségek eseményeivel is összefügghet, amelyek első pillantásra semmilyen kapcsolatban nem állnak velünk.
És talán éppen ez a modern klimatológia egyik legfontosabb felismerése: a Föld éghajlati rendszere globális, ezért ahhoz, hogy megértsük, mi történik Magyarország felett, néha több ezer kilométerrel távolabbra is kell tekintenünk.
