Már a Nagy-korallzátony fele elpusztult

A korall-zátonyok pusztulása beláthatatlan következménnyel járhat, állítja az Ausztrál Kutatási Tanács (ARC) korallkutató központjának szakértője. Andy Dietzel szerint még mindig kevés az olyan tanulmány, amely a korallpopulációk alakulását méri fel. A kutató és kollégái éppen ezért kezdték el vizsgálni a Nagy-korallzátony kolóniáinak állapotát 1995 és 2017 között – írja a Phys.org.

Terry Hughes, a csapat tagja szerint a kis, közepes és nagy korallok esetében is csökkenést figyeltek meg, az 1990-es évek óta ezen populációk 50 százalékkal zsugorodtak. A kutató hozzátette, a jelenség a sekély és a mély vízben is megfigyelhető, és gyakorlatilag minden fajt érint. A térségben 2016-2017-ben egy pusztító korallfehéredés zajlott, melyet az extrém meleg váltott ki. Amit a korallfehéredésről biztosan tudunk, az az, hogy felbomlik a korallpolipok és a bennük élő fotoszintetizáló algák közti érzékeny egyensúlyon alapuló szimbiózis. Bár a korallok képesek egy ideig az algák nélkül is életben maradni, a túl hosszan tartó fehéredés végzetes lehet számukra.

A korallok pusztulása beláthatatlan következményekkel járhat. A virágállatok egy különleges élőhelyet biztosítanak, ennek összeomlása más fajokat, így halakat is veszélybe sodor. A zátonyok ráadásul a természeti csapások, például a nagy viharok hatásait is képesek mérsékelni.

Dietzel szerint egyre kevesebb a fiatal korall a Nagy-korallzátonynál, a régió ellenállósága pedig egyre csökken. Hughes hozzátette, sokáig úgy vélték, hogy a zátony hatalmas mérete miatt viszonylag védve van, az adatok azonban mást mutatnak. Félő, hogy a klímaváltozás miatt egyre több extrém hatás éri majd a területet, ami további korallpusztulást fog kiváltani.

Az eredeti cikket ITT olvashatja el. Magyar nyelven a National Geographic szemlézte a hírt.