Az Európai Bizottság javaslata, hogy az Unió 55%-kal csökkentse az üvegházhatású gáz kibocsájtását 2030-ig. Michał Kurtyka, Lengyelország klíma-és környezetügyi minisztere úgy véli, több szempontból is indokolt lenne mélyebben elemezni a tagállamok helyzetét, majd ezalapján megfontolt döntést hozni és ambiciózus, de teljesíthető célokat kitűzni.
A lengyel miniszter álláspontja az, hogy nem lehet előre látni, milyen következményekkel járna a vállalás teljesítése tagállami, még kevésbé regionális és szektorális szinten. Ez a vélemény a lengyelek részéről aligha lehet meglepő, hiszen az országban még mindig nagy jelentőséggel bírnak a fosszilis energiahordozók, különös tekintettel a szénre, így a csökkentés számukra nagyobb nehézségekbe ütközhet, mint a legtöbb tagállam számára.
Morten Petersen, dán EU-s parlamenti képviselő egyetért azzal, hogy a tagállami érdekeket és sajátosságokat is figyelembe kell venni, kiemeli azonban, hogy bátor célokra van szükség és Dánia 70%-os csökkentést tűzött ki célul 2030-ig (az Európai Parlament is 60%-os csökkentési célokat javasolt). A dán képviselő arra is rámutatott, hogy Magyarország és Lengyelország vétója a 2021-2027-es EU-s költségvetésre vonatkozóan nem segíti a zöld átállás ügyét, mivel a vétó az átállásra szánt támogatások folyósítását is késlelteti.
Lengyelország azonban a jogállamisággal kapcsolatos vitáktól függetlenül is joggal feltételezheti, hogy számára komoly nehézségeket okozna a klímacélok teljesítése. Pawel Cioch, a lengyel elektronikai ipari egyesület tagja szerint Lengyelország sajátos kiinduló helyzete miatt csak óriási erőfeszítések árán tudná elérni a jelenleg javasolt célokat, többek között azért is, mert a szén kiszorítása a lengyel energiaszektorból több tízmilliárd eurós költséget jelentene.
Az EU-s zöld átállással és az új költségvetés elfogadásával kapcsolatos vitákról itt olvashatnak részletesebben.
